Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

Jegyzőkönyv, | mely felvétetett a Sümegvidéki gazdakör által Sümegen 1S!>1. I évi szept. 17-én tartott közgyűlésen. Jeleuvoltak Barcza László elnök, Ssiics Zsigmond jegyző', Gyömörey Vince, Gyömörey János, Soos Pongrác, Kezsőfty György, Eitner Sándor, Eitner Zsigmond, Takách Alajos, Bogyay Aurel, Semetke Józset, it Iiáczky Kálmán, Mojzer József, Szalay László, Kardc Lázár, Varga Tamás, Zathureczky Márton, Zatliureezk Zsigmond, Kohn Heinricli, Herczeg Crisostolog, Illés I Mihály, Schnitzler Jakab s Horváth József gazdaköri tagok. Elnök ur megnyitja a gyűlést, üdvözli az egybegyűlteket s előadja, hogy a gazdakör működéséről a gyűlés toyábbi folyamán fog megemlékezni és az érdoklődés serkentése céljából indítványt óhajt tenni. — Mindenekelőtt felolvastatik a f. évi május hó 12-én tartott közgyűlésről felvett jegyzőkönyv s az elnök által szerkesztett jegyzőkönyv, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogad s hitelesít. — Ezután felolvastatnak a gazdakör igazgató választmányának 1891. évi junius 30-án Türjén és jul. 16-án Dergecsen tartott gyűléseiről felvett jegyzőkönyvek, melyeket a közgyűlés tudomásul vesz. — Ezen jegyzőkönyvek hitelesített másolatai befognak küldetni a zalainegyei gazdasági egyletnek. Elnök jelenti, hogy a gazdakör tulajdonát képező rostákról a leltár még mindig nem volt felvehető, mert a Backer szerkezetű rostát, melyet ezelőtt három évvel vásárolt a kör, Sümegi Tivadar úrtól, dacára a többszöri telszó litásuak, még most sem kapta vissza s mintán minden kérelmezés eddig eredményre nem vezetett, elhatároztatott, hogy a kör elnöke s jegyzője lerélileg keresse meg Sümegi urat s szólítsa tel, hogy azon esetben, ha nyolc napi záros határidőn belül a rostát teljesen jó állapotban vissza nem szolgáltatja, az ügy át fog adatni a törvényes lépések megtétele végett a kör ügyvédjének, Barkóczy Károly urnák. A hirdetőre nézve jelenti, hogy a Sümeg vidéki gazdakör által tett indítvány a Keszthelyen f. évi julius 5-én taitott gyűlésen élénk viszhangra talált, de miutá a zalamegyei gazdasági egyesület a „Zalamegye" cin lappal szerződésileg kötelezve van a gazdasági egyle tagjainak hirdetéseit illetőleg, igy tehát azon alkalommal semmit sem határozhatott a Sümeg vidéki gazdakiír indítványa felett, hanem egy bizottságot küldött ki javaslat készítése s előterjesztése végett s az eredményt közölni fogja anuak idején a Sümeg vidéki körrel is. Olvastatott a Zalamegyei gazdasági egylet átirata, melyben felhívja a kört, hogy a jul. 5 én Keszthelyen tartott közgyűlés határozata értelmében, válassza m^g a gazdasági bizottságot, mely azon vidék érdekeit képviselje, annak minden közgazdasági ügyét előmozdítsa, a gazdálkodás min den ágát figyelemmel kisérje, annak hiányaitorvosolja, vagy korszerű intézkedések által megváltóztatn! igyekezzék. — Elhatároztatott, hogy e bizottság tagjaiul a kör az igazgató választmány összes tagjait választja meg, miről az anyaegyesületa jegyzőkönyv beküldésével értesíttetik. Elnök ur végül jelenti, hogy a kör által szept. 6. és 7-ikre tervezett vetőmag kiállítás s szántóverseny, dacára a minden oldalról mutatkozó érdeklődésnek s a számos bejelentésnek, nem volt megtartható, mert egy felöl az idei rosz termés viszonyok nem voltak alkalmasak a vetőmag kiállítás megtartására, mástelöl az egész vidéken uralkodó száj- és körömfájás akadályozta s lehetetlenné tette az igavonó állatok előállítását. Mindazonáltal elhatároztatott, hogy a kiállításra fordíditandó összeg e célra fent tog tartatni s az elmaradt kiállítás s szántóverseny a jövő év folyamán fog megtartatni. Elnök ur ezután előadja, hogy dacára az igazgató választmány buzgó működésének s törekvésének, a gazdakör nem bir megfelelni feladatának s céljának. — Ennek fő okát abban véli találni, hogy a gazdakör tagjainak legnagyobb lésze nem érdeklődik a gazdakör ügyei iránt. — Legerősebb bizonyítéka ennek azon körülmény, hogy a mai közgyűlésre 140 meghivó küldetett szét s összesen 23 tag jelent meg, s ezek közül a kisebb birtokosokat alig egy két tag képviseli, pedig éppen a kisebb gazdák érdekei azok, amelyeket ápolni s védelmezni nemes hivatása a gazdakörnek. Ily állapotok között a gazdakör minden működése meddő s siker telen lesz — Ezen állapoton segíteni kellene, kéri a a gazdakör közgyűlését, hogy tanácskozzék az orvoslás módja felett. — A maga részéről indítványozza, hogy intézzen a gazdakör minden tagjának megküldendő felhívást a gazdakör tagjaihoz, a melyben nagyobb érdeklődésre és közreműködésre kéri fel azokat. Indítványa elfogadtatott, az ki fog nyomatni. Eitner Sándor orsz. gyiilési képviselő űr azon indítványát adja elő, hogy a rohamosan terjedő filloxera vész ellen a gazdakör is foglaljon minél előbb állást s tegyen meg hivatásához képest minden tőle telhető intézkedést. —- Barcza László elnök hivatkozik az ez ügyben hozott határozataira a gazdakörnek, s a mult gyűlésben tett s el is fogadott jelentésére s ezen alapon ellenzi még most a nagyobb mérvű intézkedést, mert a filloxera elleni védekezések még oly bizony talauok, s a kezdetlegesség oly stadiumában vannak, hogy annak költségeibe az amúgy is érzékenyen sújtott népet nem tartja tanácsosnak bele vinni, mert ezáltal csak ujabb s ujabb kiadásokkal terheltetnének, az elért haszon s eredmény azonban mindig kétséges lenne. — Eitner Sándor megjegyzi, hogy igaz, hogy a szénkéneg nem felel meg a benne helyezett várakozásnak s annak eredménye csakis ugy érezhető, ha nem csak egyes szőlő birtokosok, hanem az egész hegy tulajdonosai mind szénkenegeznek. — Enélkül azonban siker uem várható. — 0 nem is erre kívánja a fősúlyt fektetni, hanem az amerikai vessző termelésére, mert már elérkezettnek látja azon időt, midőn az egyedüli gyógyszer a filloxera ellen az amerikai alanyok termesztése, s éppen ez volna feladata a gazdakörnek, a nép érdekét szem előtt tartva, segéd kezet nyújtani a kisbirtokosoknak akkor, midőn a legnagyobb segélyre van szüksége, midőn a sors csapásai oly mélyen sújtották, midőn a megélhetőség kérdése kezd előtérbe lépni. — Legalkalmasabbnak tartaná, ha a kör ugy a sümegi, mint a zala-szent-gróthi járás területén egy egy ilyen vesszőtermelő telepet állítana fel, melyből a kör tagjai szükségletök fedezésére vesszőket ingyért vagy legalább is csekély árért kapnának. — Sümegi járás területén Sümegen, a szejt gróthi járásban pedig Zsigmondházán lenne a talaj viszonyok miatt legalkalmasabb a telep felállítása. — Gyömörey Vince pártolja Eitner indítványát s a telep mielőbbi felállítását sürgeti. — Hosszas eszmecsere után végül elhatároztatik, hogy a gazdakör 1891. évi február 28 án tartott gyűlésének ide vonatkozó határozata értelmében Takáeh Alajos tagtárs elnöklete alatt Rezsőffy György, Barkóczy Károly, Gyömörey Gáspár s Zathu reczky Márton urakat küldi ki oly megbízatással, hogy a felállítandó amerikai szőlő telepek létesítése érdekében tegyék meg a szükséges lépéseket s tegyék magukat az érdekeltekkel közvetlen érintkezésbe, továbbá felkéretnek, hogy véleményes jelentésűket a iövő közgyűlésig adják be. Barcza László megemlíti, hogy neki a gazdasági egyesülettől megbízatása van amugyis védekező egylet meg alakítására, mit ő meg is fog kísérelni és a sümegi érdekeltséget tanácskozásra össze is fogja hívni. Minthogy Semetke József titkár úr az igazgató választmány előtt lemondott állásáról s az alapszabályok szerint a gazdakörnek csak jegyzője s helyettes jegyzője van, a közgyűlés elhatározza, hogy a h. jegyzőt azonnal megválasztja. — Erre egyhangúlag megválasztatott h. jegyzőnek főtisztelendő Kardos Lázár úr, ki azonban a választáskor jelen nem lévén, megválasztatásának el- vagy el nem fogadása iránt nem nyilatkozhatott. Más tárgy nem lévén, elnök úr még egyszer őszinte köszönetét fejezi ki a szives részvételért, az ülést bezárja. Krnft. Szűcs Zsigmond jegyzi) Barcza László elnök. |) Útmutatás. I ! A m. kir. földmivelésügyi m. kir. miniszter ár a peronospora viticola nevű penész gomba elleni védekezés tárgyában a következő utmütatást bocsátotta ki : Bortermelésüknek — kivált a homokinak — ezeu gomba ellensége, júniusban és júliusban lép fül és pusz tásait augusztusban és szeptemberben folytat|a. Ismertető jelei a következők : a peronosporás levél alsó lapja olyannak látszik, mintha czukorporral volna behintve, vagy mintha ott só virágzott volna ki, vagy dér kép ződött volna. Kezdetben e foltok apróbbak és rendszerint a levél főbb erezete mentében láthatók és csak későbben olvadnak nagyobbakká vagy egy egészszé össze. A levél felső lapján pedig először sárgás, később barna — de sima — toltok láthatók a szerint, a mint a gomba fejlődése kisebb-nagyobb mértékben haladt előre. E gomba könnyen megkülönböztethető a nemezbetegségtől (Erinosis), melyet a Phytyptus vitis nevű atka okoz és mely rendesen nem veszedelmes. A nemezbetegség foltjai piszkos fehérek, majd sárgák, tömött nemezhez hasonlók és sziutén a levél alsó lapján láthatók, mig a levél felső lapján a megfelelő helyeken apró puposodások keletkeznek. Különbözik a gomba az Oidiumtól is, mely a levél felső lapján is látható. A peronospora viticola nyári és téli spórák által szaporodik; az előbbieket a szél szerteszét hordozza és ha a szőlőlevél felső lapjára hullanak s itt eső vagy harmatcseppbe kerülnek, + 25—30

n(J. melegben tovább fejlődnek. A nyári spórák nem állanak ellent a nagyobb hidegnek, s ennek beálltával elpusztulnak, mig a téli spórák ellenben a legszigoruabb telet is élő állapotban húzzák ki. Tavaszszal életre kelnek s folytatják pusztításaikat úgy a szőlőlevelén, mint az éretlen vesszőn, a fúrt nyelén, annak elágazásain, a szőlőszem kocsánján és magán a szőlőszemen is. A gomba által megült levél vagy elvállik a vesszőről és lehull, vagy összeszáradva a tőkén csüngve marad. A peronosporás vessző be nem érik, télen elfagy, küzépső szemei elvesztik életképességüket, ily esetben a peronosporás esztendő után csak a rövid metszés ajánlható. A tiirtüt már a virágzás ideje előtt is megtámadhatja. A peronospora pusztítása vagy küzvetett az által, hogy tünkre teszi a lombozatot, vesszőt s e miatt a termés meg nem érhetik, vagy küzvetetlen azáltal, hogy a fürtöt támadja meg, mely vagy egészen lehull, vagy legalább a belőle szűrt bort teszi élvezhetlenné. A peronospora rohamosabban és erélyesebben terjed a száraz talajú szőlőkben s ez az oka annak, hogy a homoki szőlőkre annyira veszedelmes. A peronospora ellen hathatós védőszerül szolgálnak a rézvegyületek, kivált a rézgálic (kék gálic), mely a szőlőlevélre hintve vagy fecskendezve és a légköri viz (és harmat) által feloldva, a levél sejtjei által felszívódik s ezeket annyira megedzi, hogy a peronospora nem bír rajtuk áttörni. A nyári spórák pedig olyan eső — vagy harmatcseppben, mely rézgálicot tartalmaz, uiaguk is elpusztulnak, mielőtt a levélbe hatolnának. A rézgálic olyan adagban, mint az permetezésnél használtatik, a bort vagy szőlőt élvezőre nézve nem veszélyes. Védekezésül a küvetkező réztartalmu folyadékok használtatnak: I. A bordeaux i keverék, melynek alkotó részei többféle arányban vegyithetők. Napjainkban rendesen ezek az arányok szerepelnek i a) 100 liter viz, 2 kilogramm rézgálic, 2 kilogramm égetett mész. b) 100 liter viz, 3 kilogramm rézgálic, 3 kilogramm égetett mész. c) 100 liter viz, 4 kilogramm rézgálic, 4 kilogramm égetett mész. Az a) alatti (kétszázalékos) keveréket akkor liasz náljuk, mikor a baj ínég nem lépett fel, hanem meg akarjuk előzni. Ha az első permetezés kellő időben, „Aranyot! kicsikém!" . . . Szüvik, egyre szövik tovább a jövőnek tündérálmú fátyolát. Van-e szebb kora a rövid emberi létnek, mint a mikor még a csalódás viharától meg nem tépett lélek csak hinni, reményleni és sze retni tud ? ! . . . Később már magyarul kezd csevegni a lány. Oly édesen folynak ajkáról az előtte még idegenszerű szavak, miket szorgalmasan tanulgat, hogy velük meglepje ifját. Es ez úgy örül, úgy várja, hogy szeretettje már egészen magyar legyen ; mert hisz a szerelemben sem szabad megfeledkezni a magyarosításról I — Míg a lány rózsás ujjacskái az ifjú haját lágyan simogatják, átérzi az ifjú, hogy : ha igaz, mikép egy rosz nő maga körül pokiot képes alkotni, úgy a kedves, szerető hölgy bizonyára inennynyé varázsolja a kis családi fészket! * Este van. Az ifjú lány szobájában ül egyedül kis asztala mellett. A lámpa világánál min dolgozik oly szorgosan ? — Egyik este ügyes kezecskéi alól egv könyvbe való, jelző himzett szalag kerül elő ; majd máskor egy tárca belsejét hiinezi ki ; aztán ismét más apró meglepetésre szolgáló histórián töri kicsi fejét. S ki számára készül mindez emléktárgy ? — Nem máséi lesznek azok, mint a szeretett ifjúé, kinek kedvenc szinei és virágai: világoskék és rózsaszín, nefelejts és rózsabimbó láthatók a hímzéseken. l)e kisérjük csak figyelemmel küzelebbről a lányt. A színes selyem fonal gyorsan fogy szorgos kezei közt. Munkája közben kedvenc dalát dúdolgatja, most máitiszta kiejtéssel : „Minek a szőke én nekem, Mikor én a barnát szeretem ? ... u Aztán elgondolkozik. Edes gondolatai lehetnek, szemei merengve tekintenek egy helyre és kicsi ajkán lágy mosoly játszadozik. Képzelete a jövendővel foglalkozik. Elgondolja, hogy miként fog a kedves „otthoniban rendezgetni, szorgoskodni. S mikor majd az „édes fiam" a napi munka után hazatér: mint fog eléje sietni, nyakába ugrani és össze-vissza csókolni azt a bajuszos, szakállos arcot! ... Az esti szellő meglebbenti az ablak redőnyt, mely erre gyöngén zörög. Az elmerengő lány felijed a neszre és elpirul. Nehogy valaki meglopja gon dolatait. ! Álmodj, álmodj ifjú lány tündérképeket s teljesüljenek ábrándos vágyaid ! Egy szebb jövőt érdemelsz te és azt bizonyára Pesti (iitlior. megtalálod ! Egy kiváló gyermeklap. Magyarországon még általános a panasz, hogy keveset olvasnak az emberek. A művelt külfüldün nem unaloműző, sem nem időtöltés az olvasás, hanem szellemi szükséglet, inely épúgy kell a léleknek, mint a testnek a mindennapi kenyér. Egyik sem lehet meg táplálék nélkül. Magyarország lakossága, kiilünüsen a magyar faj, annyi jó természetű tulajdonsággal van megáldva, hogy szinte csodálkoznunk kell : hogy szorítkozhatik a szellemi termékek élvezetének szüksége oly csekély kürre? Nem szólunk a népről, mely a kétes értékű, gyakran igazán butító irka-firkákon kivül egyebet alig olvas. De a művelt osztályban is rendszerint fölöslegesnek tartják az olva | sást; legfölebb néhány szenzációs regényig terjed figyel műk, melylyel az egymással versenyző napilapok látják el őket. Ennek oka szerintem az, hogy nálunk a nevelés nem irányul egyszersmind arra, hogy az ifjúság megkedvelje a rendszeres olvasást. Tankönyvén kivül alig olvas egyebet, vagy csak ritkán. Készint már a szülők sem bírják kifejleszteni bennük az olvasásra való hajlandóságot, melyet magukban nem éreznek, részint egyegy rövidlátó tanár gátolja őket abban, hogy egyoldalú- ( ságukat levessék, s midőn megtümik agyukat a száraz I (mindenesetre hasznos) ismeretekkel, kedélyüknek is megadják a rugalmasságot fenntartó táplálékot. Szerfölött hasznos és kívánatos tehát, hogy már a zsenge gyermekkorban tanulják meg az ifjú csemeték az olvasás szükségét. Legyen az megszokottsággá, nélkülözhetetlen foglalkozássá. Ámde nem elég csak olvasni, arra is kell ügyelni, init olvastassunk a gyermekkel. A fiatalság tavaszakor legfogékonyabb a gyermek lelke. Ez régi igazság. Nem olyan, mint a viasz, mely újjá formálódik, ha más leve gőbe jut, hanem olyan, mint a gipsz, mely megszilárdulva, változatlanul megtartja alakját. A mit a zsenge korban megszokott a gyermek, abból alig felejt későb ben valamit. A gyermekolvasmány megválasztásában igazán példásan jár el „Az én újságom" című lap, melyet Pósa Lajos immár közel két év óta szerkeszt. Két alapelvet látunk kidomborodni a lap szerkesztésében, ha az eddig megjelent számokat végiglapozzuk. Az egyik a hazafiúi érzés ébrentartása, ezzel kapcsolatban az eredeti írók megismertetése a gyermekvilággal. Egyik fültételezi a másikat, egyik nem állhat meg a másik nélkül. Hazafias irányban csak az vezetheti a gyermeket, a ki át van hatva hazájának szeretetétől, a kinek szokása, gondolkozása, nyelve, mind egybeforrt azzal a fűiddel, melynek népéből származott s a melynek művelését hivatásának érzi. Az olyan gyermeklapok tehát, melyek színtelen, kosmopolitikus irányzatú, idegen, gyakran érthetetlen ízű és észjárású dolgokkal mulattatják a gyermeket, nem felelnek meg hivatásuknak. A nemzeti művelődés iránti kedv és érzés úgy erősödhetik meg legjobban a gyermekben, ha a művelődés szóvivőit, az irókat megismeri. A ki megbarátkozik a magyar Íróval, az később mindig kellemesen fog ez ismeretségre gondolni s kívánni fogja az ismeretség fenntartását. Bátran állíthatjuk tehát, hogy Pósa Lajos