Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)

1891-07-12 / 28. szám

Yasnti-, posta- és távirdai szaktanfolyam. Azon rendkívüli nagy mérvű, rohamos és örvendetes fejlődéssel kapcsolatban, melynek a közlekedési intézmények legkiválóbbjai, névszerint a vasutügy, a posták és távírdák hazánkban az utolsó időkben indultak: úgy a tetemesen fokozott szolgálati igényeknek, valamint a változott viszonyok elutasíthatlan követelményeinek megfelelő berendezésekről, többek között a mondott forgalmi érdekek szolgálatában álló fiatal tisztviselők elméleti és szakképzettségének magasabb színvonalra emeléséről kellett gondoskodni. Ép ez okból a kereskedelemügyi miniszter 1887. év őszén a vasuti tisztképző tanfolyamot, a reá következő 1888. évben pedig a posta es távivdai tanfolyamot is létesítette; egyúttal oly rendeleteket bocsájtott ki, melyeknek értelmében akár vasuti, akár posta- és távirdai hivatalnok bizonyos szolgálati színvonalon és minőségben ezentúl csak oly egyén lehet, aki a megfelelő tanfolyamot sikerrel elvégezte. A miniszternek e téren kifejtett tevékenységét már eddig is szép siker koronázta, amennyiben a két tanfolyamon évenként 250—300 fiatal ember nyert képesítést és ezen az alapon a hazai vasuti vállalatoknál, illetve a posta- és távírda igazgatás körében azonnal megfelelő alkalmazást. Tekintve, hogy úgy a vasutaknak, mint a postatávirda intézetnek fiatal tisztviselőkben való évi szükségletét e tanlolyamok ez idő szerint még nem képesek teljesen kielégíteni, minek folytán e tanfolyamok igazgatóságától nyert értesülésünk szerint — a hallgatók létszámának felemelése a jövő 1891 92 ik tauévben biztos kilátásba van helyezve, most, midőn az életpálya kiszemelése és választása képezi megfontolás tárgyát sok család körében, időszerűnek tartjuk a szülők és gyámok figyelmét e tanfolyamokra irányítani. A vasuti szaktanfolyamon kötelezőleg heti 30 órán előadatnak: építmények és berendezések, távíró, forgalmi, kereskedelmi szolgálat, földrajz, vasutak fejlődésének története, jog- és törvényisme, számtan, könyvvitel, anyag- és áruisme, egészségügy és mentő szolgálat, német és francianyelv. Tanfolyami hallgatökúl oly egyének vétetnek fel, akik eredeti, vagy közjegyzőileg hitelesített másolati bizonyítványokkal igazolják, hogy 1) megfelelő elméleti előképzettséggel bírnak: 2) 18. életévöket már betöltötték vagy az 1892. évi január végéig betölteni fogják : 3) magyar állampolgárok : 4) a hivatalos magyar nyelvet szóban és írásban tökéletesen bírják; 5) feddhetlen előéletűek, ami a tanulmányoknak netán már korább történt befejezte óta eltelt időre nézve hatóságilag megerősített foglalkozási és erkölcsi bizonyítványokkal igazolandó: 6) a vasuti, illetve posta- távirdai szolgálatra testileg is alkalmasak, minek bizonyítására a vasuti válla atok orvosai és közhatósági orvosok hivatvák. Ami az elméleti előképzettséget illeti, hallgatókúl azok vétetnek fel, kik valamely főgymnasiumot, főreál tanodát, vagy azokkal egyenlő rangban álló kereske delmi akadémiát, középkereskedelini iskolát, minő a zala-egerszegi középkereskedelmi iskola is, vagy katonai tanintézetet sikerrel végeztek s az előirt érettségi vagy záró vizsgát megfelelő eredménynyel letették, valamint azok, kik a cs. és kir. hadsereg vagy a m. kir. honvédség tényleges állományában szolgáltak és a tiszti vizsgálatot sikerrel letették. A pofta- és távirdai tanfolyamon szakszempontból szintén heti 30 órán kötelezőleg előadatnak : jog- és törvényisme, posta- távirda történet, postatakarékpénztárak, statisztika, földrajz, számviteltan, természettan, vegytan, postakezelés, postaszállítás, távirdakezelés, távirda- gép és kapcsolástan, távirda- építés, anyagisme, számviteli és pénztári szolgálat, beiendezések, német és francianyelv. A tanév mindkét tanfolyamon szeptember l-én kezdő dik és tiz hónapig tart. A tanév befejeztével a vasuti tisztképző tanfolyamnak távozási bizonyítványnyal ellátott hallgatói a hazai vasutakhoz osztatnak be és három hónapig tartó gyakorlati próbaszolgálat után és minden év október lO étőI december 23 ig terjedő időszakban megejtendő képesítő vizsgálatra bocsáttatnak s a vizsgálat sikeres megállása esetében a vasuti szolgálatra képesítő bizonyíványt nyernek. Hasonlóan a posta és távirda tantolyamot végzett, távozási bizonyítványnyal ellátott és alapvizsgát sikerrel letett hallgatók hét hónapig tartó gyakorlati próbaszolgálatra, posta- és távirda hivatalokhoz osztatnak be és ezután a képesítő vizsgálat második részét képező szakvizsgálatra bocsáttatnak. Már a próbaszolgálat tartamára is az illetők gyakornoki vagy díjnoki állásokra szoktak kineveztetni, tehát díjas elhelyezésben működnek. A posta- és távirda tanfolyamot végzettek szolgálati rangja, feltéve, hogy a gyakorlati télen kellő szorgalmat és sikert fognak felmutatni, azon naptól fogva számíttatik, melyen a taufolyam látogatását megkezdték. Megjegyezzük, hogy a vasuti tanfolyamnak eddig három éven át képesített hallgatói hivatalnoki, csekélyebb részben hivatalnok- vagy üzletgyakornoki minőségben, a posta- távirdai tanfolyamnak eddig két éven át képesített hallgatói posta- távirdatiszti, csekélyebb részben gyakornoki minőségben már mindannyian alkalmazvák. .r beiktatási díj mindkét tanfolyamra 10 frt; a tandíj a vasuti tanfolyamon 60 frt, a posta-távirdain 40. frt. — A tandij a középiskolákból hozott bizonyítványokhoz, a tanfolyami előmenetelhez és az illetőnek vagyoni viszonyaihoz mérten egészben vagy részben elengedtetik, sőt mindkét tanfolyamon oly hallgatók, kik kiváló előmenetelt tanúsítanak és szegény sorsuak, 10—20 Irt. havi rendes segélypénzekben (ösztöndijban) is részesülhetnek. A használatban levő tankönyvek illetve vezérfonalak ára mintegy 30 frt. (vasuti) illetőleg 20 frt. (postatávirdai). Ezek megszerzése részletfizetések utján lehetőleg megkönnyíttetik. Az augusztus hó 20-ig terjedő felvételi jelentkezésre vonatkozólag megjegyezzük, hogy az ez érdemben a minisztérium részéről kibocsátandó hirdetményből a jelen sorainkban még nem foglaltakat a közönség tájékoztatatása végett annak idején közölni fogjuk. A vasárnapi munkaszünet, A vasárnapi munkaszünetről szóló 1891. évi XIH. t.-c. f. hó 15-én lép életbe és f. hó 19-én lesz az első vasárnap, mikor a törvény legelőször, tényleg végrehajtátik, mire már a legutolsó intézkedést is megtették. A kereskedelmi miniszter, valamint a pénzügyminiszter kibocsájtották azokat a rendeleteket, melyekben meg határozzák azokat az eseteket, mikor bármily fontos okból a munkaszünet alól felmentés adandó. Tehát a kereskedelmi miniszter rendelete értelmében vasárnapokon és szent István király napján, az ipari munka ezután is véghezvihető lesz a következő iparnemeknél és az alábbi módozatok mellett u. tn. 1. mert az üzem félbeszakítása lehetetlen: 1. az agyag, porcellán, majolika és kőedény-iparnál, netnkü lönben a mész-, fősz-, cement- és téglaégető iparnál : kizárólag az égetési munkák ; 2. a bőriparnál a kava rási és bőrforgatási ipari munkák; de csak legfeljebb délelőtt 9 óráig; 3. a cukor iparnál a cukorgyártással és finomítással járó munkák ; 4. az ecet-iparnál a feltöltési és az erjedési müveletek körül végzendő ipari munka ; 5. a fehérítési iparnál a chlorozási és lugzási munkák legfeljebb délelőtti 10 óráig; 6. a kenderáztatási-iparnál ; 7. a keményítő-ipáinál; 8. a kőolajfinoinító iparnál azon ipari munkarész, amely a végzendő müvelet természeténél lógva félbeszakítást nem tür; 9. a légszeszipárnál kizárólag a légszesz előállítására, a lám pák meggyújtására és eloltására szükséges ipari munka; 10. a malmoknál az őrlési müvelet; 11. a kertészet iparnál a termeléssel és miveléssel kapcsolatos félbeszakíthatlan és sürgős munka; 12. a papir-, papirgépés celulos iparnál a félbeszakítást nem tűrő munka; 13. a pótkávé és katangszárító iparban azon ipari munka, mely őszszel a répa vagy gyökér feldolgozására és szárítására elkerülhetetlenül szükséges; 14. a sajt készítési iparnál és 15. a szalámi gyártásnál a félbe szakítást nem tűrő munka; 16. a selyem iparnál : a) a selyemgubók beváltásának ideje alatt a selyemgubók átvétele, tovább

;tása, fojtása és gondozása körüli mun kák ; b) a selymérpete készítés által igényelt munka ; 17. a serfőző uialáta és 18. a szeszipar, valamict a a szeszfinomítás és élesztő gyártás, nemkülönben az élesztőnek eltuvarozása ; 19. a szinnyomásnál és kékfestésnél végzendő azon munkák, melyek a folytonos üzem félbe nem szakíthatása miatt szükségesek ; 20. a tészta gyártásnál a szárítással egybekötött munka déli 12 óráig. 21. Az üveggyártásnál, a mennyiben az regeneratív fűtőkészülékkel űzetik, a fűtési, az üveg olvasztási és üvegfuvási félbeszakítást nem tűrő munkák; 22. a vas és acélgyárak üzemágainál mindazon munkák, amelyek félbeszakítást nem szenvedhetnek; jelesül a vas és acélolvasztó-, kavaró-, finomító és csőforrasztó pestek, a hengerlőművek munkái, az ezekkel kapcsolatban lévő és üzemük folytonosságához szükséges összes műhelyek, a gáz és gőzfejlesztő, szénégető, kokszégető, faaszaló, pörkölő és öntőüzemek, a helyi szállító pályák és egyéb mellékmüveletek, valamint berendezések félbeszakítást nem tűrő munkái; 23. a vegyészeti iparnál az üzem azon egyes műveletei, amelyek félbe nem szakíthatók, például az izzó láng és olvasztó kemencéknél ólomkamarák és retortáknál folyó munkák stb.; 24. a villamos erőt, illetve áramot eiőállító telepeknél előforduló ipari munka; 25. a zománcozott vasedény iparnál az olvasztási, égetési és ónégetési munkák. 11. Mert a foyyasztó közönség igényei a folytonos üzemben tartást megkövetelik: 1. a borbély és fodrász iparnál nyitott üzleti helyiségben, csak déli 12 óráig; azon tul csak magánlakásokba, színházakba vagy hasonló nyilvános előadások alkalmából házhoz hiva; 2. a fürdőüzleteknél ; 3. a cukrász, sütemény és mézeskalácsos iparnál ; 4. a mészárosok, hentesek és a kolbászkészítők iparánál az előállítás és elárusítás legfeljebb délelőtti 11 óráig; 5. a vadkereskedők iparánál az elárusítás d. e. 11 óráig; 6. a kofák üzlete, amennyiben az áruk üdülő és mulató helyeken vagy a városon illetve községen kivül sátrak alatt vagy valamely szokásos módon asztalokon vagy a földön kirakva árusíttatnak ; 7. a pékiparnál a készítés illetve gyártás déli 12 óráig, az elárusí tás azon túl is ; 8. a szódavizgyártása és elárusítása; 9. a szállodák , vendéglők-, sör-, bor-, és kávémérések és kávéházak; 10. tej, gyümölcs és kenyér elárusítás; 11. természetes virágok elárusítása; 12. a nyomda-iparnál a halasztást nem tűrő állami és hatósági nyomtatványok, színlapok, műsorok, gyászjelentések kiállítására és ugy ezeknek, valamint a hírlapoknak széthordásáia okvetlenül szükséges munka; 13. a gépiparnál a sürgős és halaszthatlan javítási munkák legfeljebb délelőtt 10 óráig; 14. a kisiparosoknál sürgősen rendelt javítási munkák bevégezésére szükséges ipari munka legfeljebb délelőtt 10 óráig ; lakásoknak sürgős átalakításánál szük séges munkák a hatóságilag szabályozott költöszködési időszakot megelőző és követő egy-egy hétben ; 15. a a fűszer, bor, thea, csemege- és lisztkereskedéseknél, valamint a szatócsok üzleténél d. e. 11 óráig; 16 minden egyéb kereskedelmi, illetve elárusitó üzletnél, úgyszintén a szolgálat közvetítő üzleteknél legfeljebb d. e. 10 óráig; 17. kereskedelmi, ipari és gyári alkalmazottak irodai munkája d. e. 10 óráig; 18. ha valamely üzlet állami egyedáruság tárgyát képező cikkek elárusításá val fel van jogosítva; e mellett más cikkek vételével vagy elárusításával is foglalkozik, vagy amely ugyanabban az üzlethelyiségben más ipart is gyakorol, az ezen utóbbi üzletkörre nézve ugy az 1891. évi XIII. t.-cikk, mint a jelen rendelet hatálya alatt áll; 19. élelmi szerek előállítása és szállítása már a szünnapokra követ kező napon éjjeli 1 órakor megkezdhető; 20. a törvényes munka szüneti napra eső országos vásárokon az elárusítás a jelen rendelettel korlátolva nincsen és e napon az országos vásár helyén létező kereskedői és ipari elárusítás is korlátlanul gyakorolható. A törvényes munkaszüneti napra eső heti vásáron az elárusítás csak d. e. 10 óráig tarthat. Önként értetik, hogy ezzel az látott már letört virágot újra élni, újra virulni? ugy e nem ! Lássa ilyen az én életem is Olyan szomorúan, annyi elfojtott keservvel hangjában mondta ezt a leány, kicsiny ajkai remegtek, szeme elborult, a férfi szíve elfacsarodott láttára s ökölbe szorított kezét fenyegetően fölemelte. — Ilma én uaegülöm azt az embert! A leány sötét szeme vésztjóslóan föllángolt, megragadta a férfi kezét s szenvedélyesen fölkiáltott : — Öld meg hát! — Esküszöm! — mond sötéten a férfi, kezét esküre emelve — esküszöm Ilma, hogy megölöm, vagy ő öl meg engem. — Ne esküdjél szerencsétlen ! — s a leány kis kezét ajkára nyomta, — oh én őrült bolond, hogy 1 ilyet mondhattam; ne hallgass rám; a gonosz szellem szólt belőlem. — Nevét, nevét, — sürgeté a férfi. A leány görcsösen fölkacagott. — Nincs neve előttem más, mint: az átkozott! Eredj, keresd! — Te még most is szereted mond a férfi sötéten — különben megmondanád; jól van, ne mondd, azért ne félj, megtalálom. Ilma már visszanyerte nyugodságát s nagyon meg bánta a szenvedélyes kitörési, de a férfi szemrehányó vádja, hogy még mindig szereti őt, megmentette szívét. — Ne mondja azt, maga sem hiheti komolyan, már hogy szerethetném én azt az embert? Ismétlem, feledje el azt az esztelen fülkiáltást ; de kérem, szépen kérem erre Zoltán, megbántani már, amit mondtam ; oh hogy kívánhatnám én bárkinek a halálát? Ne nézzen hát rám olyau vadul, borzasztó még csak gondolatnak is, én, én biztatok fül valakit gyilkosságra! — Nem biztatott fül, nyugtassa meg lelkét — mond a férfi tompán — én mondtam, hogy megülüm őt. — De én meg azt mondom, hogy nem szabad, hogy nem engedem. — Ha még egyszer védelmére kel, azt fogom mondani újra: még mindig szereti, félti az életét Ilma lehajtá fejét; feje zúgott, szíve hevesen dobogott. Zoltán már régen elhagyta a szobát s ő még mindég ott ült a pamlag vánkosára hajtva lejét. A sok gondolat egymást űzte agyábau, ki kell önteni keservét, elővette naplóját és irt; a hű barátnő mindig megvigasztalta. Istenem! mit tettem ! Milyen őrület szállhatott meg, hogy arra a borzasztó fölkiáltásra vetemedtem: öld meg! Oh hát már ennyire sűlyedtem volna? Az én lelkemben fogamozhatott meg az a gondolat, mely ajkamra tolta magát és én ki mertem azt mondani? Öld meg! Én mondtam ezt, én ki egy legyet, egy parányi férget nem gázoltam el soha, aki megsiratja a,döglött madárkát, melyet a vihar a fészekből kivet. Én mondhattam azt, én kiálthattam fül szenvedélyesen: üld meg! Mi lesz abból, ha két őrült szövetkezik egy harmadik megrontására? De nem, én társa nem leszek, nem fogom megengedni azt. Hányszor mondtam magamban : megtudnám ülni! oh pedig dehogy tudnám! .... De miért aggódom érte? igaza lenne annak az embernek: még mindig szeretem talán? Nem, nem, gyülülüm teljes lelkemből. Alávaló, hitvány ember az, aki úgy cselekszik, mint ő; neki kellett volna az ürvény széléről visszarántani, nem abba beletaszítani. Késő már a bánat. Égy hosszú élet szenvedése áll előttem, vezekeloem kell a gyermek hibájáért. Huszonhárom éves vagyok már és még nem mentem férjhez, és nem is fogok soha. Pedig milyen sivár, puszta így egyedül az élet, s nincs remény, hogy valaha megváltozzék. Nem megyek, nem mehetek férjhez. Nincs erőm a vallomásra, hogy azt mondjam valakinek: életemnek egy sötét pontja van, kellek-e azért ? Nem vagyok oly tiszta, érintetlen, mint hiszed, szeretsz-e azért? Buktam, gyermekem volt, becsülsz-e azért? . . . hah ! milyen megvetően húzódnék el tőlem, mint hűlne ki szerelme s én még csak nem is haragudhatom meg érte. Oh nem nem, e vallomásra nincs erőm ! Vétek-e Isten, ha átkozom azt, aki ilyen nyomorba taszított ? Nem érdemli e meg kíndult lelkem keserű gyűlöletét? És még is, még is gondolok rá néha; ha csendes éjjeken az álom kerüli szemeimet, megjelenik előttem, oda simul ágyamhoz és néz rám könyörgően. Az én szívemről eloszlik a hidegség, a gyülület ; megfogom kezét, engedem, hogy keblére öleljen és sírunk mind a ket ten Szegény bolond! hiszen csak magad vagy, a vánkost szoritod lázasan magadhoz, arra hullanak forró könyeid Nem gondol az rád, nem szeret az már téged .... De hátha még is? Mit irhát leveleiben, melyek pontosan minden évben megjönnek s én íülbontatlanul küldüm vissza? Talán azt irja, hogy szeret . . . de hátha nem azt írja s nekem csak fájdalmat okoz. Óh jobb a behegedt sebet fül nem szakítani! Megfogadtam akkor keserűségembe, hogy levelét tübbé el nem olvasom, őt magát többé el nem fogadom; átoknál egyéb nem hull fejére. Keserű fogadásomat megtartottam ; nevét sohasem veszem ajkamra; nem láttam már hosszú hét év óta; egy arcizmom nem árulja el, ha róla beszélnek; hidegnek, érzéketlennek mutatom magam, hogy senki lelkembe ne lásson. Nem is lát. Miért árultam el hát magamat még is ? Miért engedtem kitörni ajkamon azt a borzasztó szót: öld meg! De npm fogja megölni, nem nem; kiáb rándul s el fog feledni engem, fogadását; s ha nem, ha esküjét meg akarja tartani és életére törekszik, közbe vetem magam ; én is, ha kell, saját életem árán mentem meg az övét. Pedig nem szeretem, nem nem . . , , , (Vége köv.)