Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)

1891-10-11 / 41. szám

X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. október 11. 41. szám. A „Zalamegyei gazdasági egyi A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghezküldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől togadunk el. Kéziratokat uem küldünk vissza. és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Ószi reflexiók. Az ősz hideg lehe már megérintette a természetet,. Sárguló leveleket, ingat, a szélrázott gnly. A megaszott levelek leperegnek, hogy anyagot adjanak az örökké munkáló, átalakító, enyészetből életet teremtő őserőnek. Megvan ennek a hervadásnak is a maga költészete. Olyan az egész természet, mint a sir szélén merengő ember. Valami bűvös erő van ilyenkor a nagy mindenségben, valami kiinagyarázhatatlan, meg nem határozható, számmal, szóval meg nem mérhető, ki nem fejezhető, csendes ábrándokba ringató hangulat, mely még a legközönségesebb lelket sem hagyja érintetlenül ; a műveltebb lelkű embert pedig meditatióra, elmélkedésre készti. Ma már olyan időket élünk, hogy meditatiónk fonalát nem annyira a múltba, hanem inkább a jövőbe kell bocsátanunk. Valamikor m magyar ember csak a múltba szeretett visszapillantani ; a jövőt meg bizta a sorsra, a jó Istenre, akit sokszor figyelmeztetett, hogy „megbűnhődte már e nép a multat, s jövendőt." Szép kor, poétikus kor volt az nagyon, mikor még széles e magyar hazában múltja dicsőséfirén nieren<rett e nemzet minden fia s a » jövő nem vetett felhőt homlokára, ha feléje nézett is. Ámde a reális kor nagyot változtatott az állapotokon. A szaporodás, a kulturával járó igények halomra verődése megnehezítette az életet. A létéért küzdő ember ma már nem igen ér rá, hogy a mult eseményeit vizsgálgassa, vagv mi több : azok fölött merengjen. Elni : a jelszó. Biztosítani kell az életet, az existentiát Előre kell nézni mindig és nem hátra! Ezek az irányelvek ma az egyes ember életében éppen úgy, mint az egész nemzetében. Ezek a vezérelvek a sajtó működésében is, mely hivatásából folyólag figyelmezteti, ébren tartja a közvéleményt azokra a dolgokra, miket a léte küzdelmébe merült egyének sokasága nem figyelhet meg s azok fölött behatóbban talán nem meditálhat. így azután nagyon természetes, hogy mi már a beköszöntött ősz alkalmával elnézünk a a jövő tél felé s vizsgáljuk : minő kilátásaink vannak a legközelebbi télre ? Mindenki igen jól tudja, hogy a legutóbbi aratás nem végződött valami kedvező eredménynyel. Kevés gabona termett, és az is igen sok helyen minőség tekintetében is rossz volt.. A szüret, mely most van folyamatban, szintén igen csekély eredménynyel fog végződni. Legtöbb helyen (megyénk legpompásabb bortermő vidékein) a jég teljesen tönkre tette a termést oly mértékben, hogy szüretelésre egyáltalán nem is volt, nem is lesz szükség. Ahol a jég megkimélte a szőlőhegyet, ott meg a perenospora pusztította le a leveleket, s nem birtak a fürtök megérni. Szóval a szüreti eredményre sehol sincs valami kedvező kilátás. A silány gabonatermésnek természetes következéseül a gabonaárak emelkedését kellett volna eredményezni. Ezt azonban nem eredményezte, sőt gazdáink határozottan panaszkodnak és panaszkodtak, hogy a gabona ára folytonosan csökkent és csökkenőben van. Ennek az a következése, hogy a földművelő, a birtokos ember még a csekély termést sem birta úgy értékesíteni, hogy nyugodt elmével nézhetne a bekövetkező tél kiadásai elé. Az olcsó gabonaárnak olcsó lisztet kellene eredményeznie. A dolog azonban az idén megfordítva történt. A gabona olcsó volt, a liszt pedig drága. Már eddig is hatalmasan felszökött az ára s — mint az üzletvilágban rebesgetik — télre még jobban fel fog szökni a liszt-ár. Ennek folytán azután nemcsak a termelőnek, hanem a fogyasztó közönségnek is uieg fog gyűlni a baja, mert méreg drágán kell élnie. Ezt már érzik is hivatalnokaink, kik a fogyasztó közönségnek e tekintetben legközelebbről érdekelt zömét képezik s nemcsak a fővárosban, hanem egyes vidéki városokban is mozognak drágasági pótlék iránt. Hogy e mozgalom mily jogosult, azt azok ! tudják bizonyára legjobban, kiket a baj éget ; i i de be kell látniok azoknak is, kik közvetlenül | nincsenek oly érzékenyen érintve az élelmi cikkek roppant megdrágulása által. Ha az idei tél is olyan szigorú talál lenni, mint az elmúlt volt, akkor falvakban és városokban egyaránt nyomornak néznek elé azok a családok, melyeknek külön tartalék tőkéjük nincsen. Nagyon üd vös dolgot cselekednének az egyes városok és falvak intéző körei és egyénei, ha már eleve gondolkodnának kisegítő "módokról, hogy az esetleg beköszöntő inség készen találja őket. Mert még enyhe tél esetére is szükség lehet azokra a módokra, különösen ha az élelmi cikkek ára ily rohamosan emelkedik. A humanismus szellemében végzendő munka kétségtelenül azokra vár, kik az ár-hullámzás hatását kedvező anyagi viszonyaiknál fogva nem érezik s kik az értelmiség magasabb szinvonalán állanak. Hisz nekik tudniok kell a római nép történetébői, mily vihart jelentett az, mikor a nép „panem et circenses*' jelszóval indult. A mi népünk csak kenyeret fog kérni ! A zalamegyei gazdasági egyesület hivatalos értesítője. Jegyzökönyve a zalamegyei gazdasági egyesület 1891-ik évi szeptember hó 30-án Zala-Egerszegen tartott rendes közgyűlésének. Jelenlevők: Háezky Kálmán ügyvezető elnök, Svastits Benő főispán egyesületi elnök, Szily Dezső, Gózony László, ifj. Háezky Kálmán, Szűcs Dezső, Sümegi Kálmán, Fakk Gedő, Isoó Alajos, Szigethy Antal, Csertán Károly, Csertán László, Csesznák Sándor, Udvardy Ignác, dr. Háry István, Csutor János, Urosz Pál egyesületi tagok, ez utóbbi úgyis mint jegyző. Az elnök ur üdvözölvén a tagokat, az ülést megnyitja. 79. Az egyesületnél üresedésbe jövő' kertészi állás betöltéséről. Elnök úr előterjeszti, hogy az egyesület t. évi febr. 9-én tartott közgyűlésének 33. sz. alatti határoza tával azon megbízást nyerte, miszerint az egyesületnél üresedésbe jövő kertészi állásra pályázatot hirdessen oly kép, hogy ezen állás 1892. újévkor a mikor a „Zalamegye" tárcája. Ősz jöttén.*) n Oh madaram — mondtam a fülemilének — Mért nem dalolsz e lágy nap alkonyán /" — „A május elmúlt, minek hát az ének! . . . A tavasz elmúlt !

a Szólt a csalogány. „ Gyors, könnyű fecske — mondtam a fecskének Miért nem csapongsz e nyájas ég alatt — „A nap sugarai már mind eltünének — Felelt a fecske — s itt az alkonyat.

u Szívem megdobban, fájva, hogyha kérded: „Mért nem dalolsz, miért vagy hallgatag í" Feleltem : gyorsan suhannak az évek, A tavasz elmúlt s jön az alkonyat.' Szalay Friizina. A költő halála. Rajz. Irta : S2alay Pál. Rózsaszínű lámpa derengő ténye szelíd világításba helyezi a kis szoba bútorzatát, oly képet tárva elé, mely még a rajongó költői képzeletet is jóval felül haladja. A szobának bizarr berendezése nem közönséges ízlésre vall. A falakon mithologiai jeleneteket ábrázoló tapéták és a festőművészet remekei díszlenek, mint Coreggió Lédája, félig behunyt, az öntudatlan mámort kifejező szemeivel, mintha csak a gyönyör apologiája volna ; Murillo Venusa, pajzán Ámorok társaságában, *) A „Hét" legújabb számából azonkívül a magyar irodalom jeleseinek arckép gyűjteménye, remek művű, aranyozott keretben. Az ablaknál elhelyezett makkárt csokrokkal díszített könyvszekrény tetején a milói Venus, a kétségbeesett Niobe, belvederi Apolló főszbe öntött utánzata, továbbá Eötvös, Vörösmarty és Petőfi mellszobrai állanak A szoba hátterében levő ágy mellett kis asztal kán nyitva hever „Himty szerelmei" nek első része, egyes sorok aláhúzva vörös ironnal. Alacsony íyoszolván tekszik a beteg költő, mintegy huszonöt éves ifjú, homlokáról kuszáitari lelóggó aranyszőke hajjal, eszményi, majdnem nőies szépségű arccal. Megtört fényű, sorvasztó tűzben égő szemeiből a szeretet elhaló sugárai törnek elő. Arcán mély fájdalom honol, keble gyorsan emelkedik, s halk dobogását meg lehet hallani a mély csöndben. Sápadt arcára a gyötrő viziók élénk pirt csalnak, s hideg verítéktől gyöngyözik homloka ; ajkáról érthetetlen szók hangzanak ; képzelt alakjai bolygatják lázálmaiban. Majd lehunyja szemeit, s lázbetegek szokásaként a körülötte levő tárgyakból szeszélyes képeket alkot magának, a mint bizarr képzelete vezérli sarkukból kifordult érzékeit .... A sötétségben mihamai derengő fény támad, s elvonul lelki szemei előtt gyermekségének üde szép tavasza, keble fölhevül ez érzeményre, lelke ujongva szökik át a derült édes világon, melyet egykor átfutott; s az erre való visszaemlékezés lesimítja homlokáról a borút. Eléje tárul a verőfényes idő, midőn kedélyének ege fölött a csalódás még uem vont borulatot, de még bárány felhőt sem, s a képzelem csodás fényénél látja az egykori tavaszt, melynek minden virága neki illatozott. ° Es amint visszaint feléje az elmúlt boldog idő, egy alak támad fényben, ragyogásban a virágos uton, a szerető édes anya képe, kihez lángoló szeretet fűzte, kinek viszontszerelme tiszta volt, salaknélktili, nem képmuta tásra szánva. A tény elborúl s árny fedi el a ragyogó képeket. Fájdalmas képzet, az édes anya halála, midőn szíve az első sebtől kezdett vérzeni. Az árnyat lassankint ismét fény váltja fel, átfutják keblét újra amaz érzelmek, melyek akkor tölték el, midőn az anya halála által okozott sebet az idő behegeszté, s ő szerelmet szomjazó szívével keblére ölelt mindenkit, ki a szeretet szavaival közeledett hozzá; mert saját érzelmeiben nem volt semmi földi salak, s az ifjúi vér hevétől könnyen tapadtak mindenhez, ami szép és nemes. A fény világot vet a tündérszépségű leányka bájos alakjára, ki föltárta szerelemtől duzzadó kebelét, megkínálta ajka illatos csókjával s egyesítő szívét szívével, hogy együtt dobogjon. Iránta való szerelmében vala egyesítve szívének összes érzeménye. Fz vala egy darab az égi boldogságból, ami számára lent maradt a földön. Erezé a Múzsa csókját homlokán, mert határtalan szerelme szárnyra kelté tehetségét, s lantjáról szívérzelmeinek visszhangjai keltenek. Átlutá keblét a leány hűtlensége által okozott kín, melyhez hasonlót csak az első emberpár érezhetett, midőn az édenkert ajtaja bezárult mögöttük .... Midőn mindezen képzemények lázas agyán keresztül cikáztak, egy pillanatra eszméletre ébredt, s aztán ismét az önkívület lázas álmaiba merült. A falon függő költők arcképei, ugy képzelé, mintha kilépnének kereteikből, s őt karonfogva vezetik az ég csillagképletei közé, egy terjedelmes tündérkertbe, mihez hasonlót csak az „Ezeregy éjszaka ineséi

u-ben hallott. Midőn a kert gyönyörű mohaszőnyegén lépkedtek, hol a délszigetek összes csábító szépsége és buja növényzete terjeszté kábító illatát, egy görög templomszerű márványépület tünt szemébe, mely ut jóknak batárt szabott. Mai szamunkhoz fel iv melléklet van csatolva.