Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)
1891-09-06 / 36. szám
dítsék. Minek' oka részben az anyagi hasson után való hatái talan vágy, részben, mert nincsen meg benn ik az összetartozandóság érzete oly annyira, hogy egymásban nem kartársat, hanem ellenséget látnak, kitől erszényeik zsiros falatjait féltik. És mi az ilyen, legalább is nem meggondolt eljárásnak az eredménye? — Semmi áron sem az, hogy a kar tekintélye öregbedik ; semmi áron sem az, hogy a közönség az így kölcsönösen lealacsonyított tudományú orvosokhoz nagyobb bizalommal fordul. Pedig tisztelt kartársak, tartozunk ám nemcsak önmagunknak, hanem a hazának is legalább annyival, hogy az ő zsírján esetleg meghízott erszényünkért — viszontszolgálat fejében az orvosok iránt való bizahn.it fokozva, az orvosi tudományba vetett kevés hitet növelve, a népet testi bajaiban az orvoshoz fordulni szoktatva, Magyaroszszág elhanyagolt, rosz közegészségügyét javítani segítsük. A jobb népnevelés, a papok, tanítók és más, a népre befolyással biró és a néppel érintkező tényezők sokat segíthetnek, de segítségük kárba vész, ha mi azt, amit mások építenek, önérdekből, egymás tekintélyét csorbítva lorontjuk ! Nem egymás tekintélyének csorbításában, hanem annak fokozásában, találkozzanak törekvéseink! Ezzel mutatjuk be társadalmi szerep viselésére érettségünket! Nagyon sokat árt végül a kar tekintélyének, hogy mig az ügyvédi kar jogait az ügyvédi kamara utján nemcsak megvédeni, de a régiekhez ujakat szerezni is tud ; mig a tanári kar országos egyesületében és ennek utján küzdi végig a helyzetének javítása érdekében megindított harcot; mig a tanítók országos szervezetükben, a kereskedők, sőt az iparosok is megtalálják érdekeik képviselőit az „iparosok körébeír' : egyedül mi állunk elhagyatottan, egyedül mi vagyunk elszigetelve, az élet küzdelmei között ; egyedül mi nem találunk társat, csak ellenséget ; egyedül mi vagyunk azok, kik még ha nem is önérdekből, hanem az általunk képviselt közegészségügy, tehát országos fontosságú ügy érdekében emeljük fel szavunkat,a pusztában elhangzó szó marad az csak ; mert az irányadó köröket velünk szemben tanúsított közönyéből nem bírja egyesek önzetlen törekvése felrázni. Erre csak egy jól szervezett egyesület volna hivatva. Kartársak ! Talán sikerült kimutatnom, hogy jelenlegi helyzetünk ugy a társadalommal, mint a közönséggel, de önmagunkkal szemben is tovább nem tűrhető! Mit gondolnak, vájjon az ily állapotokat lethargiába elmerülve, szomorúan bár. de nyugodtan tűrni, vagy ellene tenni, cselekedni kell-e? Legjobb felelet reá talán azou egyszerű közmondás : „Segíts magadon és az Isten is megsegít !" Szoboticza, 1891. augusztus. Dr. Koréin Adolf. Iskolaszékek figyelmébe ajánljuk a vallás- és közoktatásügyi miniszternek f. évi 33.028. sz. a. a Icir. tanfelügyelőségekhez kiadott következő rendeletét: „Folyó évi május lió 12-én 15.364. sz. a. kiadott rendeletem kapcsán, az abban foglaltak tárgyában miheztartás és további eljárás végett a következőkről értesítem a kir. tanfelügyelő urat: Hogy a magán könyvkiadók eddig használatban levő kiadványaik kiküszöbölése által rájuk háramló érzékeny károsodástól megóvassanak : imént hivatkozott rendeletemet azzal bővitem ki, hogy a magán kiadók mindazon általánosan engedélyezett tankönyvei, melyek állami és államilag-segélyezett községi iskolákban eddig már tényleg használatban vanuak, ha különben az illető iskolaszék (gondnokság, felügyelő bizottság) azokat állami kiadványokkal felcserélni nem kivánja, ezen iskolákban továbbra is használatban meghagyhatók. Az állam által kiadott tankönyvek kiküszöbölésével magán kiadványok bevitele állami és államilag segélyezett községi iskolákba, nem külömbeu ilyen jellegű isko Iákban szándékolt könyv változtatás alkalmából eddig használatban volt magán kiadványé könyvek helyébe állami kiadványok mellőzésével ismét magán kiadványok használatba vétele ezentúl csak azou esetben lesz megengedve, ha a tankönyv-változtatást, illetőleg állami ki idványok mellőzésével magán kiadványú könyvek választását a helyi viszonyok és az illető iskolai hatóság által kellő indokolás mellett kimutatandó és a kir. tan felügyelő úr által is elismert didaktikai előnyök ajánlatossá teszik és a behozandó magán kiadványok ára az állam kiadványánál nem magasabb, következéskép a tankönyvváltóztatás az iskoláztató szülőkre, valamint az iskoiafentartó községekre nézve, melyek a népoktatási törvény értelmében a szegénysorsú tanulókat ingyen tankönyvekkel ellátni tartoznak, nem jár nagyobb tnegte. heltetéssel." A nagyidök emiekei. Csodálatos érzés togott el, mikor végig jártam a Vigadó termein, a hol most szabadságharcunk emlékei vaunak kiállítva. Itt egy fegyver, ott egy zászló darab; egy nyereg, amelyből valamely névtelen félisten kivágta az osztrák geuerálist ; proklainációk, amelyek a lelkesedés valóságos tiizláváját ontva hirdeték a szabadság keresztes-háborúját-; csataképek, amelyeken a mi zás/. lóink színeit lobogtatja a szél, s a mi szuronyainkat villogtatja a napsugár. Micsoda világ ez! Szinte meg elevenül az ember előtt amaz egész korszak, a midőn még hinni tudtunk magunkban és cselekedni tudtunk azért, hogy magyarok legyiiuk és szabadok. Bizony, bizony elmúlt idő az, s ma már alig is van belőle egyeb, mint épen csak ezek az emlékek. Az emberek meghal tak, az érzelmek kialudtak, az eszmék elsötétedtek, a gigászi hadjárat eleven tényezőit tulették vasból, posztó bul és papírból való kellékei. De ezek így egymás mellé állítva, egymást kiegészítve és megjavítva, ma is ellenállhatatlan benyomást tes/.nek a szemlélőre. A nyolc nagy terem, mely a kiállításnak közel 1U.00Ü tárgyát befogadja, egy óriási festett dráma képét teszi a szemlélőre, csupa mozzaikból kirakva. A képnek uincs kidől gozva minden részlete, de egészben mégis biven adja vissza a nagy történelmi drámát, kezdve a negyvenes évek mozgalmaitól, egészen a világosi katasztrófáig s aradi és pesti (Neugebaidebeli) nemzeti kálváriákig. Es magában foglal ja, még pedig talán a legnagyobb teljességei, az epilógust is; az emigráció történetét egészszeu máig. Mert hogy a magyar emigráció története még máig sincs befejezve, arról nagy ékesszóllással beszél Kossuth legújabb olajfestésű arc képe, Karlovszky Bertalan Parisban élő művész hazánk fiának egyik remeke. Mint minden jó dráma, ez a kiállítás is keveri a hangulatokat, a nélkül, hogy az alap tónusból kiesnék. A nagy tragédia hatalmas pathossza teljes hatással érvé nyesül, bár a cselekméy hatását komikus és húmoros intermezzók is tarkítják. A csata képek, fegyverek, vértanú ereklyék sötét környezetéből, itt is, ott is, ki-ki bukkan egy-egy sorkép, a melyen liol mi csufolódunk hangon feddi meg alattvalóit figyelmetlenségükért, kik utolsó bódulatukról megfeledkezve, önmagukban keresik a jövő királynőjét. Az érces hang menydörgővé válik ; a fonnyadt archaragra gyulád; boszut lihegve mutat az arany csónak ormára, melyen három üveg bura alatt a száraz föld három legszebb virága virit. Ti hiúság rabjai! Egy sza varn romba dönti képzelt hatalmatok koronáját. A minden ható Nilus utolsó parancsát teljesítettem, ki megunva bájaitok egyhangúságát, elküldött a nagyvilágba, hogy keressem ki a három legszebb virágot, melyeket ő csoda tevő hatalmával tündérekké váltóztat. Az „ibolya", „gyöngyvirág" és a „rózsa" nyerte el tetszésemet. Im itt hozom őket magammal. A nimfák arca elborul. Talán a viz alá merültek volna szégyenükben, ha az önbizalom még mindig nem adna nekik erőt a reménykedésre. Nem! a halandó földi lényekből még Nilus hatalma sem varázsolhat elő magukhoz hasonló szépségeket! Hisz a viz tükre egész nap előttük tartja arcuk hasonmását, sőt még a nád is azt susogja, hogy te leszesz a tündé rek királynője! Mi, kiknek arcait a szél nem fújja ki, * a por nem lepi be, a lágy hullámok nyaldossák simára ; kezünket nem töri tel a földi munka és mégis versenyre mertek kelni? Nem! győztes felettünk földi lény nem lehet soha! Suhog a nád. Előttük terem Nilus arany trónján, melyet négy krokodilus kényesen hordoz hátán. A királynő hódolattal nyújtja át jelvényeit: a koronát, az arany lepelt, arany cipőit. Szomorúan vesz bucsut kedves állatjaitól, az arany csónaktól s át adja megbízatása eredményét: a legszebben nyiló „ibolyát", „gyöngyvirágot" és „rózsát", hogy egy szőke, egy barna és egy lekete fürtű nimfát varázsoljon belőlük, és a három közöl a legszebbikre tűzze fel a királynői jelvényeket. Menydörgések közt tűnik el a semmiségbe a kegy vesztett királynő, mely után Nilus elkereszteli a három virágot: az ibolyát „Ilia" ra, a gyöngy virágot „Asiniá" ra, a fakadó rózsa bimbót ..Marguarithá"-ra. A vizi tündérek doboggó szívvel, remegő ajakkal várják a virág kelyhek megnyílását. A varázs ütés az ibolyát érinti elsőben. Lehullnak szirmai, ki kél belőle llia. Sötét haja vállára omol s szemlesütve lebeg a trón felé. Nilus nézi, nézi, de érzéketlen marad. Asinia kacajjal kél ki virágkelybéből. Szőke haja dús fonadékban, kecsesen tűzve fejére, karcsú termetét irigykedve bámulja a nimfa sereg. Nilus elbűvölve áll a szép tündér előtt, önkénytelen felkiált : „Ilyent csak a száraz föld teremthet." Már már a koronáért nyul, de e pillanatban lép trónja elé a rózsabimbóból fakadt Marguaritha. Moso lyogva nézi társnőit, kik az erdei fák lombos árnyékában nőttek ily széppé, míg őt a nagyvilági kertész gondos keze dédelgette és ápolta. Nem gúnyolódik ; nem használja fel szeme ragyogó pillantásait és mégis hódít. Nilus nem haboz többé. Szíven találta őt a kedves arc, mely tekintete alatt rózsás pírt ölt magára ; végig tekinti a tündérek halvány arcait, és mosolyogva nyújtja át a tündér királynői koronát Marguarithának. A hullámok lecsendesülnek ; az égbolt kiderül; a hold mohó pillantással üdvözli a tündér világ legszebb királynőjét. lliksos. az osztrákkal, hol az velünk. De tudjuk, hogy az idegen nemzetek karikatúra rajzolói ugyancsak kihasználták azt a küzdelmet, a mely akkor Magyarország földjén folyt. S nem kis elégtételünkre szolgál, hogy az idegen kép író szerszámok egyetlen egy esetben sem a mi rovásunkra űzték tréfáikat. Nem kicsiny dolog ez, mert hisz a kor hangulatait is találjuk itt: minden fajú emlékeit annak a példátlan ünneplésnek, a mely Kossuthot, a magyar ügy megszemélyesítőjét, két világ részen kciesztül kisérte; különösen az angol és amerikai sajtó nem győzött betelni Kossuthtal, minden lépését és minden szavait megörökítve képben és írásban. Akkor divatban voltunk, mert erőseknek és élni akaróknak mutattuk magunkat. De az idő elmúlt s számunkra nem maradt belőle egyéb, mint ez a kiállítás. luezédy László. Iparos tanonc kiállítás. Az iparos tanoncok kiállítását, melyet szép számú közönség látogatott, aug. 30-án délután zárta be Kovács Károly polgármester, mint kiállítási elnök. A bezáráson jelen voit Simmer József, az ipartestület elnöke, a biráló bizottság, az ipartestület elöljárósága és sokan a közönség köréből. A munkakiállításon 40 tanonc vett részt, kik közül tizen első díjban, tizenegyen a második díjban és tizenkilencen harmadik díjban részesültek. Az első dijat egy aranyat Pausa másfél éves tanonca : Orbán Ferenc uyerte el, aki a biráló bizottság kívánatára egy pár csizmát más műhelyben felügyelet alatt újra készített meglepő sikerrel. Három frt első díjban részesültek: özvegy Behui Jánosné bábos három éves tanonca: Schlemmer József viasz és bábinuukákért; Mentes (iyörgy szabó mester ötnegyed éves tanonca: Maijcz Ferdinánd egy fiu nad ragért, Pirit)' Sándor bognár mester három éves tanonca: Gáli György egy szekérért, azon kivül özv. Farkas Dávidné őnagysága tiszta munkáért még két forintot adományozott részére; Zsuppáu József kovács mester harmadfél éves tanonca : Nagy Ferenc egy lóköröm vasalásért; Nagyfi József szíjgyártó mester két éves tanonca: Horváth János egy pár kantárért; Bencze György asztalos mester két éves tanonca egy cukor szelencéért; Lakatos János cipész 2'/ 4 éves tanonca : TanIstván egy pár cipőért; Kovács István 2 '/ 2 éves tanonca: Cséui Pál egy pár cipőért. (A biráló bizottság kivánsá gára ruás műhelyben még egy pár cipőt kellett készítenie; igen szépen sikerült mind két pár.) Kraxner János kádár mester 1'/ 2 éves tanonca egy félakós hordóért. Két-két frt másod osztályú díjban részesültek : Snátter Lajos cipész 3 éves tanonca: Schvarcz János egy pár kis cipőért; Szekeres István 1 éves tanonca : Hozbor Géza egy pár csizmáért; Végh Pál kovács 3 éves tanonca egy köröm faragó kés ós egy patkoló kalapács ért; üeiszt Amon kalapos 3 éves tanonca egy teliéikalapért; Sanits Sándor asztalos 1'/ 2 éves tanonca: Pers Jenő egy asztalért, azonkívül özv. Farkas Dávidné őnagysága tiszta munkáért 2 frt külön dijban része sítette ; Dömötör József lakatos 1 '/a é ve s tanonca : Slem mer János takarék tűzhely elejeért; Holczer Ferenc cipész 3 éves tanonca: Huszti Antal egy pár cipőért; Grüubaum Mór szűcs 2 éves tanonca: Kobinsohn üyula egy asztragán sapkáértPfeifer Heinrich bádogos 2< . 2 éves tanonca: Veisz Manó egy öntöző kánnáért; Veisz Károly szabó 2'/ 2 éves tanonca: Hochberger László egy kabátért; Kováts István csizmadia 3 éves tauouca : Kováts István egy pár csizmáért. hgy egy f r f harmad osztályú díjban részesültek: Mentes György szabó 3'/ 2 éves tanonca: Gáspárits Sándor két nadrágért; Németh Gábor kályhás 2 éves tanonca: Kenyeres János egy kályháért; Orsits Ferenc szabó 1' j éves tauouca egy mellényért; Medvésy Gyula órás 3' éves tanouca egy általa javított fali óráért; Sanits Sándor asztalos 2'/, éves tanonca egy mosdóért, Trizner János 4—4 éves tanoncai: Berta József és Sípos' Lajos egy egy pár cipőért; Steru Bernátszabó l s/ 4 éves tanonca: Rosta József egy nadrágért; Dömötör József lakatos 1 " 2 éves tanonca: Desics Gyula kemence ajtóért és egy tűzoltó csákányért, mely munkájáért özv. Farkas Dávidné őnagysága külön két forintot adományozott neki; Lukáts István kovács 1'/ 4 éves tanonca egy patkóért; Vebcr Adolf szabó 2 1 2 éves tanonca : Veiseustern Gyula egy kabátért; Varga József asztalos 2'/ 2—3'/, éves tanoncai: Czigler István ós Szocsák Antal egy mosdó szekrény és egy kredencért; Oszterhuber Antal cipész 3' 2 éves tanonca: Kata András egy pár cipőért; Takáts István csizmadia 2'/ 4 éves tanonca: Pucber István egy pár csizmáért; Riédelmayer .József asztalos 3 éves tanonca : Horváth Gyula dohány szelencéért ; Maródi Ferenc csizmadia 2'/ 2 éves tanonca: Bradanovics József egy pár csizmáért; Vörös Gyula kovács I éves tanonca : Bánfi József egy patkóért. A tanoncok jutalmazására kiosztatott 74 frt és egy darab arany. A jutalmazási összeghez hozzájárulni szívesek voltak: özv. Farkas Dávidné őnagysága 6 frtot, tek. Kászter Sándor gyógyszerész úr 3 irt, Eisenstádter Zsigmond úr 3 frt, tek. Kovács Károly polgármester úr kiállítási elnök egy aranyat, a tek. városi tanács 40 frt, az ipartestület 17 frt, sorsolás után bejött 5 frt. Fogadják a nemes szivű adakozók az ipartestületi elnökség hálás köszönetét. Helyi, megyei és vegyes hirek. Kinevezés. ()felsége a király az igazságügyniiniszter előterjesztésére Somogy János zalaegerszegi kir. törvényszéki bírót a győri itélő táblához számfeletti bíróvá nevezte ki. Gratulálunk a méltán megérdemelt kitiinteséshez.
