Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)

1891-08-23 / 34. szám

ban építkezési célokra való fordítás vagyis beruházás kötelezettsége mellett, beleegyezett. Nézetünk szerint a költségvetést ily értelemben ki kell igazítani, illetve a szóban forgó 17.451 forintot az építkezés cimén úgy a bevételi, mint a kiadási tételnél fel kell venni. Ezeket tartottuk szükségesnek városunk 1892-ik évi költségvetésére vonatkozólag elmondani. Kivándorlás és telepítés. Beksics Gusztáv országgyűlési képviselő, a jeles publicista, a „Dunántúli Közművelődési Egyesíílet"-nek tulajdonképeni megalkotója és lelkes bajnoka, a dunántúli és a székelyföldi viszonyok tárgyában terjedelmes, ezen, oly nagy fontosságú ügyet teljes megvilágításba helyező emlékiratot intézett a földmivelésügyi miniszterhez. Ezen ügy bennünket,, zab'vármegyeieket, nagyon is közvetlen érdekel, ép ez okból az emlékiratnak a dunántúli viszonyokkal foglalkozó részét alább egész terjedelmében közöljük. * * Mi magyarázza meg a kivándorlást az ország egyéb részeit, különösen a Dunántúlt illetőleg? Az elemi csapások, s névszerint a phylloxera veszedelme csak efemer okok gyanánt jelentkeznek, holott a kivándorlás állandó, folytonos és növekvő. Nem akarok ama számos és komplikált ok felsorolásába bocsátkozni, amelyek e tünetet felidézik s felidézik azt a szomorú tényt, hogy ép a tőzsgyökeres magyar lakosságnak ezrei hagyják el évenkint a hazát. Ha ez okok ré-zletes felsorolásába akarnék bocsátkozni, akkor ki kellene terjeszkednem a földbirtok viszonyokra, a kis-, közép- és nagybirtok arányaira. Ezeket azonban annyiszor és oly részletesen tár gyaltam munkáimban s hozzá, ezek annyira távoli s rövid idő alatt nem orvosolható okai a kivándolásnak, hogy ezeket bátran mellőzhetem. Közvetlen okok közé tartozik a földmivelés átalakulása s ezzel kapcsolatban a parasztságra nézve a keresetforrásoknak egyes vidé keken való elapadása és különösen a földmunka bérének helyenként történt rendkívüli leszállása. A nagy urodalmak és latifundiumok évtizedek előtt még tömegesei) alkalmazták a feles rendszert, nem csak a tengeri és burgonyaföldeken, hanem a kaszálókon is E rendszer, mely bár gazdaságilag valóban primitív s így helytelen, megélhetési forrása volt a nagybirtok tömegei által sziik térre szorított parasztságnak. A házi kezelésben levő nagybirtok itt-ott még segítségére jő ma is a parasztságnak. A nagy bérletek ellenben a minimumra szállították le a pórnép segélyforrásait. Az aratórész most már sok helyen egy tized, a burgonya vagy tengeri föld egy negyed, sőt egy ötöd részt, az ölfavágás átlag 10—20 kr. napszámot ád a munkásnak. A dunántuli pór segít magán. Ha nem tud meg élni, nem hal gat — mint sainosan történt legújabban az alföldön — bűnös izgatásokra, hanem eladja, a mije van s kivándorol Szlavóniába, hol csakamar jómódra tesz szert. A más vidékre való telepítés ennek a paraszt ságnak kivándorlását meg nem állítja, valamint nem állítja meg a Székelyföld népét sem. Mind a két vidék nek vész, vagy nyomor által sújtott lakosságát csak ott helyben, saját vidékén nyújtott eszközök segítségével lehet megtartani. Különben mind a kettő követi a kivándorlásnak gazdasági és geográfiái törvények által megszabott útját. Egyszer aztán egy sárga gödörhöz értek. A gödör mély volt. Nem lehetett bele látni. A kántor ur megint kihúzta a nyakát a gallérjából és énekelt. Pöhöly apa letérdelt és sirt. Az asszonyok is mind letérdeltek és sirtak. A pap egy rézbuzogány t forgatott meg a koporsó fölött. A rézbuzogányból fényes vízcseppek hulltak szét. Azután a koporsót leeresztenék a gödörbe. Tompa dübörgés hangzott a mélyből. Az asszonyok egy-egy hap tot dobtak a gödörbe. Pöhöly apa az n kezükbe is adott egy-egy hantot. János reszketett: ha csakugyan az édes anyja fekszik ott lenn .... hátha táj neki az a hant. Es elsápadva ejtette le a földdarabot. Hazamentek. Már akkor sötét volt. Pöhöly apa ráborult az asztalra és ugy maradt sokáig. Azt hitték, alszik. De nem aludt. Odavonta őket az ölébe. Megcsókolta az arcukat és azt mondta nekik, hogy feküdjenek le a jó puha ágyba, majd ő is lefekszik, csak megitatja a Riskát. Erre levetkeztek és belebújtak a meleg dunyha alá. Pöhöly apa kiment a szobából. Az ajtót becsapta utána. János fölemelte a fejét. Hallgatódzott. — Pétör, — szólt az öccséhez. — No — felelt az a sötétben. — Kimegyek édes anyámhoz. — En is. Megfogták egymás kezét és áttudj/ Í mezitláb a szoba hideg földjén. János lábujhegyr • va, fölnyitotta az ajtót. Átmentek a konyhán. Az eh .oba ajtaja kissé nyitva volt. Világosság volt odab A gyerekek bedugták a feji A két viaszgyertya égett i , a szobában. Pöhöly apa az ágyfejhez borulva sirta — Jaj istenöm, jaj iste n . . . Milyen egyedül maradtam . . . Milyen egyedül maradtam . . . A két gyermek befutott hozzá. Remegve simultak a térdeihez, ölelésre lehajlott karjaihoz. A székely megy Romániába; igaz, hogy igen sok esetben visszatér. A dunántuli népáramlat megy Szlavóniába, (sőt fájdalom, most már Boszniába és Amerikába) honnét soha sem tér vissza. Évenként ezerével vészel a magyar nemzetre nézve, bár Szent István birodalmának területén belül marad. A Dunántúl a kivándorlás ellen az ipar fejlesztése nem nyújthatna elég orvoslást, mert a Dunántúl viszonyai a legtöbb helyén, a mezőgazdasági iparon tul, még nem alkalmasak a nagyobb iparvállalatok létesítésére. Itt a lakosságnak nem csak fő, hanem szinte kizárólagos foglalkozása a földművelés és a szőlőkultúra. A > o trt csapások és egyéb okok folytán mobilissé vált lakósság tixirozására is csak e két eszköz kínálkozik. De mert a virágzó és jól kezelt nagy uradalmak nem darabolódnak i fel, a dunántúli parasztság, egy-két ritka kivételes eset- | tői eltekintve, nem szerezhet uj birtokokat, mint az I alföldi, kinek az állami javak parcellánként való, vagy i mint legújabban a bogszegi urodalom eladása, tág tért nyit a terjeszkedésre. Az államnak a Dunántúl alig van számba vehető birtoka, legfelebb a közalapítványok birtokai képeznek jelentékeny tényezőt, ezeket pedig eladni nem, vagy nem egy könnyen lehet. így a Dunántúl nincs más mód a parasztság terjeszkedésének előmozdítására, mint az apró bérletrendszer behozatala, először a kincstári, illetőleg a közalapítványi uradalmakban. Azután oda kell hatni, hogy a magán uradalmak kövessék a példát s pedig saját hasznukra; mert az apró bérletek, bár vesződségesebbek, sokkal jövedelmezőbbek és a föld jó karban tartására célszerűbbek a nagy bérlet-rendszernél, mely nálunk oly túlságba ment, mint sehol a világon. A második mód a szőlő kulturának fejlesztése s különösen a phylloxera-vész által sújtott vidékek lakosságának megmentése. Itt azután visszatérek kiindulási pontomra. — A zalai és veszprémi szőlőgazdákat csak ugy tartom az e'zülléstől és kivándorlástól megmenthetőknek, ha a Balaton somogyi partján nyernek kárpótlást a hegyeken elpusztult, vagy az elpusztulás közvetlen veszélyében forgó szőlőikért. E szőlőbirtokosoknak a zalai és veszprémi partok közelében házuk, kertjük s némi termőföldjük van. A távoli telepítés ezeket megfosztauá tűzhelyüktől és csekély birtokuktól s ez esetben, mint a tapasztalás mutatja, inkább végleg kivándorolnak Szlavóniába, sőt ujabban Amerikába, semhogy akár belső Somogyban, akár Dél-Magyarországon alkossanak otthont maguk és családjuk számára. Nagyméltóságod bizonyára emlékszik, hogy ép ez volt indokom, midőn a somogyi homokpartot figyelmébe ajánlottam s Nagyméltóságod ép ez indok alapján helyeselte tervemet. De közben jöttek a nehézségek. A balatonparti uradalmak tulajdonosai készségesen felajánlották a homok szegélyt, de többnyire c>ak bérlet és nem megszerezhető tulajdon gyanánt. A bérlet tartama 30 év, tehát nem örök-bérlet, amely idő lefolyása után a szőlő telep a tulajdonosé lenne. Viszont a kincstár előlegben adja a phylloxera-sújtottaknak a szükséges instrukciót s az első , öt évben a vizén való ingyen szállításról gondoskodik. Nem bocsátkozom e szerződéses viszony bírálatába. Nem gyakorlok telette kritikát, elég osa* a tényre utalnom, hogy egyelőre a veszprémi és a zalai szőlősgazdák még vonakodnak azt, legalább tömegesen, elfogadni, inkább kivándorolnak. E vonakodással és elhatározással szemben igen praktikus az az eszme, amelyet Roboz István vetett tel a „Nemzet" hasábjain, hogy t. i. a parti megyék kiváló férfiai jöjjenek össze tanácskozásra, illetőleg a kivándorlásra kész pórok és az uradalmak közt való közvetítésre. Tán föl lehetne emelni a bérlet tartalmát, vagy épen egyes uradalmak elfogadnák az örök bérlet eszméjét. De van még nagyobb állítólagos nehézség is. Szakértői vizsgálatok állítólag arra az eredményre jutottak, hogy miután a somogyi homok partban. 2 -3 láb mélységben, a Balaton tükre által okozott talajvíz van, e homokteriilet a szőlőkulturára — csekély kivétellel — nem alkalmas. így a somogyi homok-part csak szűk területen vehető szőlő-kultura alá. Egészségi okok miatt legközelebb hosszabban időz tem a Balaton vidékén s igy volt alkalmam újra meggyőződni a parti telepítés lehetőségéről. Igaz ugyan, hogy mint magam is tapasztaltam, a somogyi partszalag néhány pontján, az alacsonyabb pontokon a talaj víz még a déli vasút vonala mellett is 2—4 láb mélységben változik. Sőt az sincs kizárva, hogy a Balaton tükrének rendkívüli emelkedése esetén, mire egyébiránt már a hetvenes évek óta nem volt példa, e területek eláraszt anak. Ily alacsony fekvésű pontok különösen Szántód, Őszöd és Falu szemes vidékén fordulnak elő; de még itt is csak részlegesen. A szőlő kultura tehát még e vidékek | nagy területein is teljes biztossággal űzhető. így p. u. a szemesi part egyike az alacsonyabbaknak, de már a ! déli vasút boglári szakaszának első őrházától kezdve I Lelléig ugyanoly magas, mint Boglárnál és Lellénél, hol Szalay luire virágzó telepe van. Hiszen különben a 2—3 lábnyi földrétegben a szőlő nemcsak megterem, hanem mint Szalay Imre leilei telepe bizonyítja, bő szii retet is ad. Szalay Imre minta-telepe, valamint az ujabban keletkezett egyéb telepek, minden kételyt eloszlatnak arra nézve, hogy a balatoni homok-partnak még alacsonyabb pontjain is — kivéve a legalacsonyabbakat — lehetséges a szőlő-kultura. Különösen az elsőnek tizenkét éves múltja annyi hasznos tapasztalati tényt mutat fel, hogy azokkal szemben minden vélemény, I amely a homokparti szőlő-kultura lehetetlenségét akarja demonstrálni, értéktelenné válik. Sőt értéktelenek volnának a talajvizre alapitott szakértői vélemények. E tapasztalatú tények nélkül is, a lombardiai és egyéb szőiő kulturával szemben, ahol a szőlőt gyakran egészen nedves talajban tenyészik. De | speciálisan a balatoni viszonyoknál maradva, bátran j konstatálhatom, hogy kivéve a szántód-szemesi vonal I néhány alacsonyabb pontját, a szőlő kultura és a telepítés szinte mindenütt egész bátran megkezdhető. És a magasabb fekvésű homokpartokat még nem i emiitettem. Pedig a Siófok felett és mellett elterülő, pár mértföld hosszú, 100—500 méter szélességű homokszalag feltétlenül mentes ugy az elárasztástól, mint a talajvíztől. És a somogyi parton szinte mindenütt vanak jelentékeny s terjedelmes emelkedések, amelyekre nézve még a szakértői vélemény is kénytelen konstatálni, hogy 2—3 méterrel magasabbak a Balaton eddig tapasztalt legmagasabb színvonalánál, s :gy szintén feltétlenül mentesek minden vizi veszedelemtől. A szőlőkulturát és telepítést e pontokon kell kezI deni s midőn az már megszilárdult, bátrmi leszállhat az alacsonyabb pontokra is. Hiszen a rendkívüli veszélyek és elemi csapások nem képezhetnek akadályt a termelőre nézve. Két, három évtizedben egy elemi csapást kibír minden kultura, a Balaton vize pedig már közel két évtized óta nem mutatott rendkiviili emelkedést. Nem mutat az idén sem, pedig az idei tél és nyár egyike volt a legbővebb csapadéku teleknek és nyaraknak. De ismétlem, az előbbi, t. i. a magasabb pontok akkora területet képeznek, hogy a phylloxera által sújtott gazdák távolról sem lesznek képesek megművelésére, épp azért legjobb volna, ha a parti szőlőművelés áldásaiban a közeli falvak lakossága is részesülne. Kevés oly szegény lakossága van az országnak, mint ez, ugy, hogy ennek nagy része csakhamar kénytelen lesz Szlavóniába vándorolni, ha valamely módon támogatást nem kap. A falu-szemeseik már évek óta foglalkoznak a kivándorlás eszméjével. így azután a homok partnak szőlőművelés alá vétele gyorsan megtörténnék. Még akkor is, habár a veszprémi és a zalai szőlősgazdák nem akarnák szölőskulturájukat a somogyi partra áthozni s inkább kivándorol nának. Így az ázsiai sivatag pár év alatt paradicsommá s a Balaton vidéke a világ egyik legszebb nyáiigyógylakhelyévé változnék át és az ország legsűrűbb, legboldogabb lakosságát mutatná fel. Hogy ez megtörténjék, kívánnia kell mindenkinek s elsősorban maguknak a balatonparti birtokosoknak. E kiváló hazafias főurak és egyházi férfiak bizonyára nem riadnának vissza még az áldozatoktól sem ; igy annál kevésbbé fognak gátat emelni nagyméltóságod törekvése előtt. Hiszen a Balatonpart kulturai felvirágzása nagy anyagi előnyüket fog maga után vonni az egész vidék jóllétének emelése és az uradalmak gazdasági haszna tekintetében is. A zalavármegyei tűzoltó szövetség köréből, A zalavármegyei önkéntes tűzdltó szövetség választmánya Kovács Károly szövetségi elnök elnöklete alatt t. hó 14-én Sopronban, az országos tűzoltói szövetségi ülést megelőzőleg, ülést tartott. A szövetségi elnök üdvözölvén a megjelent választmányi tagokat, az országos tűzoltó közgyűlésen tervbe vett alapszabálymódosításra nézve előterjesztette, hogy az nem csak hogy nem szükséges, hanem a vármegyei szövetségekre hátrányos ; mert a tervezet szerint a vármegyei szövetségi elnökök az országos központi választmányból kiszoríttatnának úgy a vármegyei, mint az országos tűzoltói ügy kárára. A választmány az elnök előterjesztését helyeselte s egyúttal megbizta, hogy a zalavármegyei önk. tűzoltó szövetség nevében az alapszabály-módosítás ellen nyilatkozzék. Szövetségi elnök bemutatta a za a egerszegi iparosok által készített szerelvényeket. A bemuttitott szerelvényeket a választmány felülvizsgálván, azokat igeu jó minőségűeknek találta, egyúttal a vármegyebeli tűzoltó egyleteket árjegyzék küldésével felhívja, hogy jövőben szerelvényük beszerzésénél forduljanak a megyei szövetségi elnökhöz. A vármegyei tűzoltó egyletekről szóló statisztikai kimutatás áttekintés végett beterjesztetvén, a kimutatásból feltűnő hiányok- és rendellenességekről győződött meg a választmány; így némely egyletnél az elkerülhetlenül szükséges tűzoltó szerek is hiányoznak, több község a tűzoltó egyletet vagy épen nem, vagy oly csekély segélyben részesíti, hogy azzal feladatának nem felelhet meg stb. E hiányok pótlásánál a helyi viszonyok ismerete is szükséges, miért is Szeiwerth Antal Csák tornyai főparancsnok a csáktornyai és perlaki járások, Pöllz Pál keszthelyi főparancsnok a sümeghi, tapolczai, keszthelyi, pacsai járások, Kovács Gyula légrádi főparancsnok a nagy-kanizsai és letenyei járások, Nagy Antal szövetségi titkár a zala-egerszegi és novai járások tűzrendészed viszonyainak tanulmányozásával és a tapasztalandó szabálytalanságok megszüntetésére irányuló javaslattétellel megbízattak. Egyúttal megkeresi a választmány Zalavánnegye alispánját szives intézkedés végett az iránt, hogy nevezett kiküldötteket e működésükben a közigazgatási hatóságok támogatni szí vesked jenek. A zalabéri, sümeghi, hodosáni, hráscsáni^kis-koináromi tűzoitó testületek kérelmük folytán a vármegyei tűzoltó szövetségbe felvétettek. A baksáj és tapolczai társegyesiiletekuek 1889 tol fogva hátrálékos tagsági díjainak esetleg per utján való behajtásával a szövetség elnöke megbizatott. A f. évben augusztus 21 tői szeptember 5-ig tartandó tűzoltó tiszti szaktanfolyamra a szövetség részéről Nagy Antal szövetségi titkár küldetett ki. A vármegyei tűzrendészen szabályrendelet egyes pontjai módosítást igényelnek, mely okból Szeiwerth Antal, Poltz Pál és Kuorczer György választmányi tagok újból megbizatnak, hogy kölcsönös érintkezés utján egybeállított javaslataikat augusztus hó végéig terjesszék be. Felemlíttetett, hogy Pacsin szalmával fedett házak közé egész közelben gabona és szalma kazalokat rak tak, ami tűzvész esetén legnagyobb szerencsétlenségeknek lehetne okozója, de ineg ez eljárás a vármegyei tűzrendészed szabályrendelettel is ellenkezik. A^felhozott esetet a vármegye alispánjának tudomására hozza a választmány.