Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)

1891-08-09 / 32. szám

X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. augusztus 9. 32. szam. rr t i, nioin es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghezküldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivaíalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. k. A vasárnapi munkaszünet eredménye, Megszoktuk már, hogy az új intézmények, reformok jó vagy rossz minőségét azoknak gyakorlati eredményéből Ítéljük meg. Kétségtelen az, hogy minden intézmény vagy reform csak akkor és úgy jár jó gyakorlati eredménynyel, ha azoknak talaja kellőképen elő van készítve. És éppen az a baj, hogy nálunk a talaj-előkészítés munkája szokott elmaradni. Tekintsünk csak vissza p. o. a hegyvámváltsági intézmény keresztülvitelére ! Ma már alig akadna még a kevésbbé művelt elemek között is olyan egyén, ki be ne látná, hogy annak keresztülvitele mind a földesurakra, mind a hegyvámos szőlők tulajdonosaira nézve sok előnynyel járt. Es mégis mit tapasztaltunk a hegy vám-váltsági intézkedés foganatosítása alkalmával? Azt, hogy hiába prédikált a népnek a kormány által kiküldött jogi biztos ; hiába magyarázta tüdőszakadtig, hogy az csak előnynyel fog járni a szőlő birtoklóira, mert csak ily ntódon lesznek a használt birtoknak valódi, föltétlen uraivá: a nép igen sok helyen azt mondta, hogy most tönkre akarják tenni s az urakat akarják gazdagítani a szegény ember keservesen keresett pénzéből. És a tudatlan nép képes volt igen sok helyen ellenszegülni; roppant költséggel pert folytatni; a pörlekedés káros következményeit viselni, hogy sem az intézménv helyes voltához képest örömmel üdvözölte volna. Ennek oka semmi más nem volt, mint az, hogy a nép nem volt kellőképpen előkészítve. A vasárnapi munkaszünet általánossá tétele megint egy új intézkedés, mely első sorban és főképpen a munkás nép, a munkás osztály érdekében van. Régtől vajúdott, régtől érett már ez a kérdés s a társadalom műveltebb köreinek törvény utján való rendezése a humanismus szempontjából, morális és kulturális tekintetek—F" ~ ~ bői nagyon szükséges, sőt immár elodázhatatlan dologgá lett. Előttünk állottak amaz államoknak példái, hol a vasárnapi munkaszünet már törvény utján lett rendezve s láttuk, hogy az a munkás-osztály társadalmi helyzetének, haladásának érdekében üdvös eredménynyel járt. Ez az érdek, ez az eredmény lebegett a magyar kormány, a magyar törvényhozás előtt is, midőn a vasárnapi munkaszünet általánossá tétele céljából törvényt hozott s azt julius 19-ével érvényre emelte. Az az ideális és humánus cél lebegett a kormány és törvényhozás előtt, hogy egy fel ül a munka-erőt a tőke túlkapásai, a szertelen módon való kihasználás ellen biztosítsa s a munkás-osztálynak (testre és lélekre nézve egyaránt szükséges) pihenési időt biztosítson ; másfelül pedig módot nyújtson a hat napon át szakadatlanul verejtékező s így a szellemi haladásban gátolt egyéneknek az önképezésre, a haladásra. Az oly államokban, hol a fejlettebb ipari viszonyok a haladás magasabb fokán álló munkás-osztályt teremtettek, — ez a szép cél általánosságban el is lett érve. Ámde mi még e tekintetben messze vagyunk az igéret földjétől. Nálunk még a munkás-osztály nem érte el azt a fokot, hogy az érdekében hozott, alkotott törvények szellemét, intentióját az első pillanatban felfogni, megérteni képes volna. Éppen azért a vasárnapi munkaszünetet elrendelő törvénynek érvénvesitése előtt, hogy az mindjárt alkalmas, kedvező talajra találjon, nagyon szükséges lett volna a munkás-osztályt kulturális szempontból előkészíteni, arra mintegy ránevelni. A munkás-osztálynak mostani generatiója — a haladás ez idő szerinti stádiumán —úgy járt köriil-belül a vasárnapi munkaszünettel, mint a j szőlőbérlők annak idején a hegyvám váltsággal, j Az intézmény megértése és okos felhasználása I helyett túlkapásokba keveredtek. A vasárnapi munkaszünet ez időtt mutatkozó eredménye a közelmúlttal szemben az, hogy ez előtt a munkás délig dolgozott; ebéd után egyet aludt ; 4—5 óra felé kiment s éjfélig elmulatva, — miután akkor már nmlatásra helyet nem igen talált — hazament és lefeküdt! — most pedig már vasárnap délelőtt el ke:>il mulatni; délután 4 órára már „szolnokoló" socialista; estére kelve már anarchista és verekedik, vagy a nyilt utcán oly jeleneteket insceniroz, hogy az okos szülő fejlődő gyermekeit vasárnap délutánonkint szobában kénytelen tartani. így értelmezi a mi munkás-osztályunk nagy része a vasárnapi munkaszünetet ; igy él a neki biztosított szabadsággal. Azaz : átcsap a szabados ságba. Ugy, hogy az eddig tapasztaltakból kénytelenek vagyunk constatálni, hogy a vasárnapi munkaszünet gyakorlati eredményében éppenséggel nem bizonyult oly üdvösnek, mint azt a törvény intentiójától várni lehetett. A munkás-osztálynak az a generatiója, mely ez idő szerint ipar-iskolát látogat, bizonnyára másként fogja föl a vasárnapi munkaszünetet s jobban meg fogja érteni a törvény intentióját, — de a mostaniaktól keveset várhatunk, inert nem volt rá sem nevelve, sem előkészítve. A mostani generatióval szemben legtöbbet tehetnének üdvös irányzás által az ipartestilleletek. De tegyenek is, mert a vasárnapi munkaszünet eddig mutatkozott eredményében nemcsak nem üdvös, hanem közerkölc ^ség szempontjából határozottan veszélyes. Az első, vidéki dunántúli kultur-egyesület, A dunántúli Közművelődési egyesület alapszabályai értelmében az egyes megyék és vidékek önálló egyesületeket is alakíthatnak, melyeknek azonban a főegyesülettel szerves összefüggésben kell állaniok. Az első ilyen vidéki kultur-egyesület f. hó 2 án alakult meg Balaton-Füreden, amennyiben a Balaton-Egylet átalakult Balatoni kultur-egyesületté. Ez érdemben a közgyűlést Fenyvessy Ferenc országgyűlési képviselő elnöklete alatt délután 3 órakor „Salamegye'

4 tárcája. Immár a vágynak szárnyain A képzelet repes. Erdő, mező éltet lehel Es bájos dal zeneg ! A kis virágok ezrei Mind vélem érzenek ! Feszül a keblem, népesül : Tündérek lakja az. — — — Zsongó- bongó érzelmivel Ez tán a szív —- tavasz ?" Gyengéden megcsókolva őt Mosolyg a jó anya. „Hát kis szíved már nem a zord Búbánatos tanya í ... . A legnerutisb, mi átteremt: Egy égi érzelem Él' ez a bűvölő tavasz — Az első szerelem /" Pesti Gábor. A ii év tel en. — A „Zalamegye" eredeti tárcája. — — Vedd fel az üuneplő ruhádat János és menj el a Baksay ügyvéd úrhoz, mert ez így tovább nem maradhat; a gyerekek is egyre nőnek, a Jancsi pap akar lenni, pedig tudod, hogy a fattyú gyerekeknek sehol sincs becsülete. Aztán okosan beszélj ám vele, hisz tudod, hogyan értem ; sokat voltál te urak között, bát tudhatod a tempójukat. Csak úgy beszélj, a hogyan a tisztelendő úr mondta. így oktatta élete párját az öreg házmesterné, mialatt elővette a ládafiából azt a kopott, hosszú fekete kabátot, melyet még esküvőre csináltattak, ha ugyan megesküdhettek volna. — Tudom én, hogy mit mondok, csakhogy nieghallgatják-e az ilyen magamfajta szegény embert. Mert nem tudok ám fizetni, különösen, mióta a színész urak, meg az a három jogász úr elmentek innen lakni, alig tudok megélni; mert nem kell ám most annyiszor felkelni éjjel kaput nyitni, de nincs is naponkint 50 vagy 80 krajcárom. De azért mégis megpróbálom, elvár majd talán az ügyvéd úr, hisz vannak még jó emberek a világon. A szőrtelen kefével végig simogatta néhányszor az ünneplőjét, mely, mikor a két évi port letisztította róla, úgy ragyogott a zsirfoltoktól, mintha ki lett volna fényesítve. Felöltözködött a szépen vasalt fehér nadrágjába, a foltos fekete kabátba, kezébe vette az ujdonat-uj kalapot, melyet a komájától kért kölcsön erre az alkalomra. Az igaz, hogy mikor fejére tette, elborult előtte a világ; mert olyan nagy volt, hogy szemevilágától fosztotta; de új, kemény kalap volt s így illet a ruhához, meg aztán úgy is kalapot levéve beszél majd a tekintetes úrral. Elindult hát, mégegyszer megszívlelve felesége oktatásait; a kalapot egész uton a feje fölött tartotta, mint aki a nap ellen védekezik, pedig sebesen esett az eső. Oda érkezve, megáll az ajtónál, gondolkozik, hogy miként adja majd elő baját; egyszer csak tölbátorodva, mint a kinek jó ötlete támad, kopogtat s alázatosan belép az irodába. Baksay ügyvéd, ki különben áldott jó ember híré ben áll, csak egy kissé lármás beszédű, rákiált emberünkre, hogy mit akar. — Nagy sorom vau, megkövetem a tekintetes urat ... itt elakadt, nem tudta, hogyan kezdje a szót; folyton az átázott kalapot szorongatta kezei között, melynek tintaszerű nedve nagy cseppekben hullott fehér nadrágjára. —- Hogy hívják — kérdé az ügyvéd. E kérdés megkönnyítette a sorsát, most már tudta, hol kezdje. — Éppen a végett . . . — Hogy hívják, — kiált rá az ügyvéd egyszer. — Éppen a végett . . . mégA beteg leány. „Anyám, anyám! Beteg vagyok — liehe(jve szól a leány. Bonts szeme oly fénytelen S az arca halavány. Beteg vagyok; a szív hideg És elhalón dohog. Lelkem bilincsben sorvadoz És fáj minden dolog ! Nem kell virág, se kis madár : Ez nékem untató; Csermely, liget, csillagsugár Már élvet nem adó! A keblem puszta és üres, A némaság gyötör. — — — Kinos, nyomasztó ez a lét : Kihalt minden gyönyör !" „Leánykám — szól a jó anya El jő a gyógyulás És akkor látod majd, 'miként Ez élet oh mi más ! Vigasztalódj s türelmesen Csak várd a szív — tavaszt Enyhével majdan eljővén Bimbókat ö fakaszt /" * * * „Anyám, anyám! Hallgass ide! — A szűznek ajka szól; Vidám szeméből kél a láng Es rózsa arciról. Hallgass ide: e balga szív Verése mily heves!