Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)

1891-12-13 / 50. szám

ságoknak elodázhatlan kötelességükké, hogy a közönséggel karöltve igyekezzenek a népesség szaporodását a fent említett halálozások okainak lehető megszüntetésével előmozdítani. Ezen említeti szomorú állapotoknak oka legfőképen abban rejlik, hogy a szülések nagy részénél hiányzik a szakszerű szülészuői segély, nincsenek bábáink. A közegészségi törvény rendeli, hogy minden 150U laUossal biró község köteles bábát tartani, kisebb községek pedig bábatartás céljából körbe csoportosítandók. Ha a törvény végrehajtatnék, nem volna szükség különös intézkedésekre. Azonban a törvény ezen rendeletének végrehajtása több nehézségbe ütközik s ezek közt legfontosabb az, hogy nem rendelkezünk a megkívántató számú okleveles szülésznővel. Továbbá az is baj, hogy a legtöbb község csupa gazdálkodási szempontból tudni sem akar bába alkalmazásáról, vagy pedig az által teszi lehetetlenné a rendelet kivihetését, hogy a bába javadalmazást oly szűken állapítja meg, amiből a legszerényebb igényű falusi bába sem élhet meg. A dolgok ily állása mellett, az ország lakosságának emelése, valamint a humanitás céljából a nm. m. kir. belügyminisztérium 1889. évi 58.687. sz. a. kelt rendeletével újból felhívta a törvényhatóságot, hogy úgy a községi bába tartására a törvény által kötelezett szülész nők alkalmazása iránt az intézkedést tegye meg, valamint a körbe csoportosítandó helységek elöljáróságainál az ügynek első sorban rájuk nézve előnyös oldalának feltüntetése mellett, alkalmas tanács- és jóakaró telvilágo sítással oda hatni igyekezzék, hogy az elöljáróságok a helyes cél üdvös voltát átértve, körbába tartására önkényt vállalkozzanak s ezen irányban a törvéuyhatóság akként járjou el, hogy törekvése a megkívánt sikert legyen képes felmutatni. A törvény megengedi, hogy addig is, míg okleveles bábák elegendő számban nem képeztetnek, a bábaságra hajlandóságot mutató nők a megyei főorvos által képesítessel láttathatnak el és szülésznői teendőkre alkalmazhatók. Náluuk — mint másutt — sziutéu vaunak a főorvos állal képesített ily szülésznők, azouban a gyakorlati tapasztaias bebizonyította, hogy ezekkel csak a jogosított kuiuzsolók száma szaporodott ölért hogyan történik ily egyének kiképzése? A jelentkezők, akik rendesen a falusi kauászuek, csordásuek, vagy a legmostohább viszonyok közt levő zsellér asszonyok soraiból kerülnek ki, nehauy héten át, hetenkmt meghatározott egy-két napon, megjelennek a főorvosnál, vagy az illető ]árasi orvosnál s eltol elméleti oktatást nyernek. Hogy azután mennyire kepes felfogui a szellemi képzettség alanti tokán álló ily egyén a theoretikus előadási anélkül, hogy a gyakorlati eseteket látna, azt telesleges magyarázuoin. Ily egyéu azutau a vizsgálaton ha képes is a kérdésekre felelni és képesíltetik, gyakorlat hiányában azonnal mindent lelejt és szülésznői jogosultságának tudatában tudatlan ságaval oly veszteségeket okozhat a hozzá torduló szülőnók és ezek újszülötteinek számai közt, melyek pótol hdtailauok. Neui habozom kimondani, hogy az ily, úgy nevezeit cédulás bábák alkalmazását liairáuyosuak tartom. A nm. belügyminisztérium körrendeletének vétele uláu már több megye igyekezett a nehézségeket leküz deui és az állapotok javitasát célzó intézkedéseket akként tetie meg, hogy kereluiet intézett a minisztériumhoz, miszerint az ország több részében könuyeu hozzáférhető helyeken 3 hónapig tartó oly bába kurzusokat engedélyezzen, hol a jelentkezők tőleg gyakorlati alapou képeztessenek. ily intézetekben megtaníttatik az illető a szülésznői feladatok tőbb elemeire, a rögtöu támadt veszedelem körüli egyszerű segédkezési módokra s ezeknek kapcsán az illeio vidéken dívó házi szerek birálatára, a betegápolásra és a ragályos bajokkal szemben követendő eljárásra. A nm. minisztérium némely vidéken már rendezett is be ily póttanfolyamot. Megyénkben van 2 rendezett tanácsú város és 193 szülésznői kör. Ezekben hivatalosan alkalmazva vau 103 bába, 18okleveles és 85 nem okleveles. Számosnak évi fizetése 5 frt. (!) A megyének 405.000 lakosa közt van 85 okleveles szülésznő, 146 főorvosilag képesített és mintegy 300 parasztbába. Az oklevelesek nagyobb része a városokban lakik s minthogy a megyében évenként átlag 14.105 szülés történik, mint azt dr. Tauffer Vilmos egyetemi tanár is kimutatta, a szülőnőknek és az új szülötteknek túlnyomó 3/

s része, tehát mintegy 8,000, értelmetlen parasztasszonyok kezeire van bizva. Hogy tehát a fentebb rajzolt szomorú állapotok javulását remélhessük, legelső sorban szükségesnek tartom, hogy a paiasztbábák a gyakorlattól mielőbb eltiltassanak és helyük rendszeresen képzett szülésznőkkel töltessék be. Mindezen célok elérhetése végett van szerencsém a tekintetes megyei bizottsági közgyűléshez tisztelettel azon javaslatot terjeszteni : méltóztassék a nm. belügy- ' minisztériumot megkérni, miszerint elegendő számú szii lésznő szakszerű kiképeztetése végett megyénk valamelyik közkórházában egy három hónapos tanfolyammal biró ll-od rendű bábaintézet rendeztessék be. Ezen intézetben első sorban az eddigi cédulás bábák és azokon kivül minden Kör részére a bábaságra leg alkalmasabb és közerkölcsiség szempontjából kifogás alá nem eső személyek fognak közköltségen kiképeztetni. A kiképeztetési költség — mint a már fennálló intézetek számadásai mutatják — 3 hónapi lakás élelmezéssel személyenkint 40—45 trtba kerül. Ezt vagy a községek viselik, vagy pedig a mintegy 180 bába képzése 45 írtjával 8.1OO frt a betegápolási alapra kivetett pótadónak 2 éven ál '/

2 %"kal való megtoldása által bőven fedeztetnék. Ez mintegy 15.00j frtnyi összeget adna, ainelylyel, mint egyeseket egyáltalán legkevésbbé sem sújtó áldozattal, az intézményt létrehozhatjuk, sőt a bábák műszertáskákkal is elláttatnak. Tömegesebb jelentkezés esetén az alispán a megyei főorvos meghallgatásával fogná megállapítani, hogy a bábák mily sorrendben kerülnek kikepeztetésre ; a vég zett növendékek a vizsgálat sikeres kiállása után csak ideiglenes bizonyítványt kapnak, oklevelük azonban az alispánhoz küldetik s a bábának csak akkor adatik ki, ha a megye vagy község által reájuk költött költséget megtérítik. Kérem a tekintetes megyei bizottsági közgyűlést, miszerint az ügy rendkívüli toutosságát figyelembe véve, a közegészségügy iránt mindenkor tanúsított nemes jóindulatától ismét áthatva, méltóztassék a javaslatomban előterjesztetteket határozattá emelni. A határozatnak a nm. belügyminisztérium részéről való jóváhagyása után bátor leszek a kivitel egyes módozataira és az egész eljárásra nézve javaslatomat részletesen beterjeszteni. A sümeghi kaszinó félszázados ünnepe. A sümeghi kaszinó f. hó 6-án ritka és lélekemelő ünnepélyt ült : fennállásának télszázados ünnepét. Maga a télszázados ünnep tontos és lelkesedésre késztő bármely egyesület történetében. Sümegben azonban fokozta ez ünnepély jelentőségét aunak tudata, hogy az egyesület alapítója a város szülötte, egykori büszkesége, a magyar irodalom egyik elsőrangú csillaga : Kisfaludy Sándor volt. Midőn ugyauis az egyesület tagjai a kaszinó fennállásának félszázados emlékét ünnepelték : egyúttal a kegyelet drága adóját rótták le a kaszinó nagynevű alapítójának, a lánglelkű költőnek : Kisfaludy Sándornak. Ebben rejlik az ünnepély varázsa; ebben rejlik forrása azon lelkesedésnek, mely Sütnegh városának és vidékének intelligenciáját kivétel nélkül áthatotta e napon s az ünnepélyt nagyobb szabásúvá tette, mint egy egyesületnek pusztán félszázados ünnepét. Kilenc órakor sűrűen gyűlt az ünneplő közöu.iég a róm. kath. templomba, hol Műd Mihály prépost plébános préposti teljes ornatusban tartotta a gyűlést megelőző ünnepi misét. A diszgyülés 10 órakor vette kezdetét. A terem közepén virágok közt volt elhelyezve Kisfaludy Sándornak mellszobra, jobbról volt a felolvasó asztal, balról a tisztviselői kar zöld asztala. A széksorok legnagyobb részét városunk és vidékének szép hölgyei foglalták el, környezve nagy számú férfi vendégektől és a teljes számmal megjelent kaszinói tagoktól. A jelen voltak általános érdeklődése között nyitotta meg a diszgyülést a kaszinó érdemekbeu gazdag elnöki-, Takács Alajos, a következő, zajos éljenzéssel kiséri, lendületteljes beszéddel : Tisztelt Diszgyülés ! Tisztelt Hölqyeim és Uraim! Mindenkor lélekemelő és esemény számba megy, ha akár eyyes egyedek, akár testületek és társulatok bizonyos, a hazára nézve hasznos célok elérésére alakulva, félszázados hasznos működést tudnak felmutatni. S habár lehetnek s vannak egyes oly társulatok, melyeknek hatásköre szűkebb térre szorítkozik s így nincsenek oly helyzetben, hogy nagyobbszabású s horderejű eredményeket tudnának fel mutatni, de ha. ily szűkebb körre szorított társulatok uz általuk kijelölt célt buzgón és lelkiismeretesen szolgálják, jogosan kérhetik a maguk részére a közönség jó indulatát és elismerését. Ily szerény társulat a sümeghi kaszinó, mely 1841. évi december hóban alapítva, büszkén hirdetheti félszázadul fennállását. Célja, a miért megalakult, az általános kultura haladásának előbbre vitele, a barátságos társulás, a magyar irodalom s hírlapirodalom pártolasa és a tagoknak nyújtandó kedélyes szórakozás, I. Diszgyülés! Köztudomású tény, hogy hazánkban a kaszinók átültetése és elterjedése nagy hazánkfia, gróf Széchenyi István érdeme, a ki e század 30-as éveiben nyugoti államokat beutazván, azon tapasztalatra jntott, hoyy nemzetünk, kulturális tekintetben, a nyugoti németekhez képest nagyon hátra van, de tapasztalásból arról győződött meg, hogy a kulturális célokat legjobban szolgálják és mozdítják elő a nagy mérvben elterjedett kaszinók. A midőn tehát dús tapasztalatokkal ellátva, hazájába visszatért, legelső gondjai közé tartozott honfitársait kaszinók alapítására buzdítani és kimondotta azt, hogy a kaszinók a kulturális célok előmozdításának focusai, gyúpontjai. Kisfaludy Sándor koszorús költőnk, a magyar szép irodalom úttörője, a magas miveltségű férfiú, behatolt grof Széchenyi István lelkébe és szellemébe s meggyőződve arról, hoyy szülőföldje, Sümeg művelt osztályának jobb és hasznosabb szolgálatot nem tehet, mint ha egy kaszinót hoz létre, azon nagy tisztelet s szeretetnél fogva, melylyel iránta a lakosság minden rétege viseltetett, ezt szerencsésen meg is alapította. A kaszinó társulat ötven éves fennállását megünnep le/idő, \elhatdrozta, hogy decembér hó 5 én, mai napon, reggeli 9 órakor isteni tiszteleten testületileg résztvesz, 10 órakor diszgyülést tart és délben banketten vesz részt, de e jubiláris ünnepléssel kapcsolatban alapítójának emlékét is megünnepli s iránta érzett tiszteletének és hálájának külsőképeni kifejezését akkép kívánja kitüntetni, hogy a kaszinóban levő mellszobrát megkoszorúzza, a diszgyülés bevégzése után testületileg kivonul a sírkertbe és sirszobrat, mely alatt drága hamvai pihennek, megkoszorúzza s her vadhatlan érdemeit ünnepélyés -szónoklattal méltatja. Nem mulaszthatom el, hogy ez ünnepélyes diszgyülés alkalmával meg ne emlékezzem azon örvendetes átalakulásról s mozzanatról, mely f. évben társulatunk érdekében homályomba rejtezve, akár mint katona, akár mint egyszerű polgár, szívem véréből, hazafiúi érzelmimből, mint selyem bogár gyomrából, egy fonalat fonok, melynél lógva veszni indult magyar nemzetiségünket, magyar nyelv, érzés és irás által, hacsak kevés idővel is tovább, életben tartsam. Magyarul iogok írni s csak a szívekhez szólani; — rníut? miként? — magam sem tud)in még. Hogy talán célomat elérem, azért gondolom, mivel az én szívemre is nagy hatással munkáltak eddig irt jobb magyar elmeműveink.

u — íme! a nemes elhatáro zás, mely a hazáját igazáu szerető szívben oly mély gyö keret vert, melyből nemsokára nemes gyümölcsöket termő ta lőn, az elhatározás csakugyan tetté vált! Nem követem Kisfaludyt katonai pályáján, csupán azokat a részeket említem fel életéből, melyek szellemi munkásságára tápul szolgáltak. Ilyen, hogy haclnagygyá kineveztetvén, Zalamegye őt Bécsbe a testőr-ezredbe küldötte. Itt egészen ű| világba lépett; az irók és művészek társasága, melynek gyakran volt részese, mig egy részről kiművelésére jótékonyan hatott, másrészt ujabb s ujabb lelkesítést is nyert törekvéseiben. Az 1794. év őszén szabadságot nyervéu, otthon volt s a badacsonyi szüretek alkalmával megismerkedett Szegedy Ignác, zalai alispán, szép leányával : Rózsával. Az első találkozás már érdeklődést keltett Kisfaludy szívében a leáuy iránt, ez érdeklődés nem volt csak pillanatnyi, nem volt múlékony, ellenkezőleg a bájos hölgy lénye oly mélyen vésődött a költő lelkébe, hogy bár a katonai pálya távol tartá őt imádottjától, bár félreértés következtében a költő Rózsát irányában hidegnek gondola, mint kinek szívét szerető érzésre lobbantania nem sikerült, mindez nem csökkentette, sőt fokozta az ifjú szerelmét. Ez az érzés, melyről maga a költő a kesergő szerelemhez csatolt elő szavában mondja, hogy az emberi természetnek legerősebb, legnemesebb, legszebb, legboldogítóbb indulatja, minden szépnek, jónak, felségesnek kútfeje, minden szeretetre, csodálatra s követésre méltó dolgoknak szerzője, ez az érzés volt forrása dalainak, ez az érzés fakasztá ajakát dalra! Ez az érzés párosulva a honszeretettel, mert átlátta, hogy mint katona, távol hazájától idegen töldöu nem képes hazájának úgy szolgálni, mint óhajt, nditotta őt arra, hogy a katonai élettől megváljon. 1880-ban csakugyan haza jön, uőül veszi szíve választottját, házassága első öt évét felesége jószágán a vasmegyei Káinban tölti; azutáu anyai birtok részét átvévén, Sümegre költözik azon házba, hol született s itt tölti el éltének többi részét a legnagyobb és minden téren hasznos munkásságban. 1801-ben jelent ineg álnév alatt a : Kesergő Szerelem. Az elragadtatás, melyet a mű okozott, általános volt s elmondhatjuk, hogy magyar mű aligha tett oly hatást, mint ez. Mindenütt úgy beszéllek a még ismeretlen költőről, mint csodatiiueményről, mindenütt gyönyörrel olvasták dalait, hiszen - mint Toldy mondja emlékbeszédében — azok a térfiak, kik eddig csak latinul, nők, kik németül és franciáúl olvaslak, kapva kaptak az uj csodán; minden fiatal keblek magukat odadva, csüggtek az új Oipheus éneklésén, hiszen a mit ők a szerelem kiujai és örömei közt valaha éreztek, annak itt szót s hangot találtak adva. — Valóban Kisfaludy annyira népszerű költő volt, dalai annyira áthatották a kebleket, hogy midőn a szerelem fájdalmai rezgék át az ifjú kebelét s mint a gyöngy csigának betegsége gyöngygyé, úgy a szívnek kiuja dallá vált a költő ajkain, egy nemzet veve részt bánatában (Eötvös). Vájjon honnan a nagy hatás? Honnan a h'rtelen népszerűség? Feltűnő volt már a mű tárgya : a szív örök s megra gadó érzésének : a szerelemnek igazi, megható rajza, mely mindenkit érdekel, hiszen senki sincs, kinek szive a szerelem édes gyötrelmeitől és boldogító hatásától ment maradt volna. Érdekes a dalok tartalma. Himfy —• igy nevezi magát a költő — gond és bú nélkül tölti legszebb korát : az ifjúságot. Mint az őzek az erdőben, A halak a vizekben, Madarak a levegőben, A méhek a kertekben ; Oly szabadon s kedvem telve Eltem egykor napjaim; Vigan lejtve, énekelve Üzém kicsiny bajaim. Nem ismerte a szerelmet s boldog volt, de nemsokára oda lett boldogsága, mert; gőgös szép megsebzette Csalt nem sejtett szivemet; S tehetetlen rabbá tette Fellengve járt lelkemet ! Ez óta ébrenléte, álma a gyötrődések halmaza; sehol se talál nyugtot, sehol se talál örömet, nem a tavasz kellemeiben, nem a madarak dalában. Miudeuütt s bánat hű kísérője. Szabadulni akar a képtől, de ueiu teheti, mindig csak őt óhajtja, mindenütt őt látja. Keresi a halált, de nem találja meg. Majd azon vágy ébred fel benne, hogy mégegyszer láthassa Lizáját. Látja is kedvesét, ki most még igézőbbnek tűnik teli előtte, de a találkozás az ifjúra nézve még nagyobb kinok szülője ; mert: A titok kinyilatkozott, Szeret, de nem engemet! Nem érettem sóhajtózott — Üsd el — oh kin ! szivemet. Boldogtalan indulatok, Kik éltemet adátok, Emlők, a kik tápláltatok, Nézzétek, itt munkátok ! Nyílj meg oh jóid ! roppanj rám éy ! E pontban itt hadd legyen vég: S te, ki megölsz, vad lélek! Légy boldog ! — ha nem élek. Az ifjú reménye eltűntével lassan enyészetnek indul. — DÖ nem csak a gazdag képzeletű s a termé szetből vett képekkel díszített dalok tetszettek, uj volt a vers forma, mely egészen szakított a múlttal, mely szokatlan volt ugyan, de igen zengzetes s könnyen folyó. Tetszett a nyelvezet,melyet nem a my thologiából vett hasonlatokkal, képekkel díszített, hanem melynek bája: inagya ros zamatosság s változatosság. Nem csoda tehát, hogy kapva kaptak e művön, különösen a nők, a mi a költő célja is volt ; az akkori irók többször kifejezték, hogy — nőktől lehet csak a nemzet megmagyarosodásat remélni, velők kell tehát a divatos német s francia helyeit a magyar nyelvet s irodalmat megkedveltetni. A költő elérte "célját s ez egyik főérdeme. (Vége küv).