Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

transparentek állottak ; de a miniszter akadályozva volt a megjelenésben s igy az egész ünnepélyesség sokat vesztett díszéből. A társaság tagjai közt voltak: Rezerédj Viktor miniszteri tanácsos, Gerlóezy polgármester, a vasúti és hajózási főfelügyelőség, a déli vasúttársaság, a fővárosi sajtó, Somogy-, Veszprém és Zalavármegyék, a balaton türedi „Stefánia yachtklub

1- és a balatontavi gőzhajózási részvény-táisaság küldöttei. Siófokon a társaság a dúsan fellobogózott állomáson fogadtatván, a „Baross" gőzhajóra szállott, ahol rög tönzott villásreggeli várta a társaságot. Reggeli közben Eszterházy Mihály gróf szívélyes szavakban üdvözülte a társaságot s első sorban a fővárosi hatóságot, másod• sorban a sajtó képviselőit és az összes vendégeket éltette. Gerlóezy alpolgármester a társaság nevében megköszönte a szívélyes fogadtatást. A reggeli után a „Baross" gőzhajó elszedte horgo nyát és Balatonfürednek vette útját, ahol a társaság nagy része tisztelgett Vaszary Kolos főapátnál. Délben lakoma volt, amelyet a főapát a vendégek tiszteletére adott. A negyedik fogásnál Vaszary Kolos főapát köszöntőt mondott a királyra. Ezután Eszterházy Mihály gróf mondott lelkes felköszöntőt Baross Gáborra, Svastics Benő zalai főispán Vaszary Kolos tőapátra, Véghely Dezső veszprémi alis pán a vendégekre s Szabó Imre orsz. képvisi 1 • a sajtó jelenldvő képviselőire mondtak köszöntőt, ez utóbbiak nevében Borostyáni Nándor mondott köszönetet; l'allián Gyula somogyi alispán Eszterházi Mihály grófot, dr. Sziklay János a balaton-parti vármegyék képviselőit s Széchenyi liure gr. Szarvassy Sándort éltették. Ebéd után 3 órakor a társaság ismét gőzhajóra szált s a Balaton vidékének egy részét körülhajózta. Közben kikötött Révfalun, melynek állomása szintén gazdagon fel volt diszitve, a hol Czuppony Sándor Kővágó-örsi ev. lelkész fogadta a társaságot. A fogadtatáséit Kompolthy fejezte ki köszönetét. Rév Fülöpöt elhagyva, az idő előrehaladott volta miatt a társaság Badacsonyt, uiely szintén ben volt a kirándulás pi ogramiujában, nem érintve, Boglárra hajózott. Itt Jaukovieli László gróf főszolgabíró üdvözölte a társaságot, mire Gerlóezy alpolgármester válaszolt. Ezután a társaság kocsikra ülve Boglárra hajtatott a vasuti állomáshoz, honnan 7 óra után külön vonaton Budapestre visszautazott. Az állomáson nagy közönség lelkes éljenzés közepette búcsúzót el a társaságtól. A Yacht klub tagjai pedig és a társaságnak egy része a „Baross" gőzhajóval Badacsonyba és onnan Balatonfüredre mentek. Badacsonyban nagy közönség fogadt i a hajót sa vendégek felkérésére Borostyáni Nándor köszönt • meg a fogadtatást. Este Ualaton-Fűreden bál zárta be az ünnepélyt. Színészei. Kevés, de előkelő közönség nézte végig junius hó 26-án Muray Károlynak „Huszárszerelem" cimű 2 felvonásos vigjá ékát. Muray e művével a fővárosban - a hol többször került színre — teljes diadalt aratott, felküzdötte magát általa legjobb szituiiűiróink közé. Es méltán; mert a darab meséje végig érdekfeszítő; eleme a felsőbb komikum, gyökerezve a szereplő személyek jellemeiben. Jelleni festése s nyelvezete is kitűnő e színműnek. Dicséretére Tálik a színtársulatnak, hogy e művet itt is színre hozta, élvezetes estét szerezve vele a közönségnek. A játék mindvégig összevágó volt; meg is látszott színészeinken, hogy kedvvel és áuibitióval játszanak. A színmű egyes személyei: köztük a két testvér Barkós Gábor és Zsigmond — a kinek lelke annyira összetörött, hogy egymás tudta nélkül mit. Kitesznek — a színmű 2 legjobb alakja, személyesítve Sz. Németh József és Kövy Ede állal; mind a ketten jól felfogták a szerző intentióit s ügyesen alakítottak. Vendrey Ferenc maszkirozásában egy kicsit tul hajtotta a ret. papot, a jámbor s egyszerű tiszteletest, — Kenész j Mihályt — ki szintén egyik typikus alakja a színmű ' nek; de azért ügyesen, önállóan alakított, játékával | nem egyszer készté derült mosolyra a közönséget. A két huszár személyesítője Tompa Kálmán — a kapiI tanyé s Benedek Gyula — a tintái szerelmes hadnagyé — I sz ntén beváltak. Dér Pista, a költő s Hiippig Kázmér, a zsörtölődő s féltékeny férj s apa — szintén jó kezekbe kerültek, az elsőt Bóms — emezt pedig Mátray József adta nem mindennapi routinnal. A nők közül: Kaczér Nina, mint mindig, ugy ezúttal is, kitűnően megfelelt szerepének, adván a katonás s férfias természetű Annát; nemkülönben Tordai Marika is — a költői kedélyű, ideális gondolkozású Sárikát. Follinuszné, kettős felada táuak — a lányáért aggódó anyának s a férjét megnyugtatni iparkodó hitvesének — jól megfelelt; végezetül pedig a házfeliigyelőnői tisztet — az öreg Barkós testvérek házánál — Daróezy Ilka töltötte be, eléggé ügyesen. Junius 27-én került itt először színre valami operette újdonság „a Bellevillei szűz" Sz. Németh József jutalmára. A darab maga nem sokat ér, bár zenéje eredetinek mondható s csoportképei is meglehetősek. A színkör aránylag eléggé meg volt telve. Alig kezdettek azonban bele a 2. felvonásba, a természet maga is ren dezett egy színjátékot; a fejünk fölött elvonuló komor felhő dörgése bele szólt hatalmasan az énekkar hangjaiba, majd megeredt a zápor, eláztatva pár pillanat alatt a közönséget, színkört egyaránt. A csurgó viz elől esoportonkint összeverődtek az emberek egy pár védettebb helyen, de elkezdett akkor félelmesen villámlani, egy két hatalmas jdörrenet alapjában rázta meg a gyenge alkotmányt — a színkört. Érdekes volt nézni az egyes csoportokat, a mint sírtak a gyermekek s jajveszélellek a nők. A vihar Csillapultával a közönség egv része eltávozott, a megmaradottak pedig helyt álltak tovább nézni a darabot, de csak a 3. felvonás kez létéig néznettek, mert ekkor ismétlődött ujra az előbbi jelenet : megeredt az eső, zengett az égi háború. A közönség 1 1 óra felé hagyta el a színkört félig átázva. A játék, már a mennyire az első felvonásból megitélni lehet — meglehetős volt; kitett magáért különösen az est hőse, a jutalmazandó, Sz. Németh József, és Ssentesi Vilma a cimszerepben. A második felvonáson már észre vehető volt a zivatar előidézte zavar. Vasárnap jun. 28-án egy eredeti új népszinmű „Rebeka" adatott elő üres padok előtt. Maga a darab, gyenge egy alkotás, el van hibázva alapjában — különösen a címszerep „a szép zsidó leány" alakja. E nehéz feladattal T. Szentesy Vilma dicséretesen birkózott meg, a ki Rebeka szerepébe annyi eredetiséget s jóizü humort vegyített, hogy szinte feledtetni látszott a darab fogyatkozásait, különösen pedig dalaival ért el zajos hatást. Sz. Németh József — mint mindig — úgy ma is nyugalommal s nagy könyedséggel játszott. Jól volt felfogva s játszva az egymásra féltékeny házas pár (Sólyom Gyuri s Juliska neje) szerepe is Tompa Kálmán és Kaczér Nina remek alkotásaiban. A zavart előidéző s jogaiból nem engedő anyóst Follinuszné Etel adta, nagy ügyességgel. Kövi a katonaviselt embert, a hangos Moháry Pált — jól mutatta be. Elismerést érdemelnek a többi szereplők is u. m. Vedress Gyula, Locsarekné, Beczkoy József, Vendrey Ferenc s Tordai Mariska is 29-én népszínműveink gyöngye, az örökké szép „Falu rossza" került ^ziore majdnem teljesen üres ház előtt; a minek hatása meg is látszott jobb sorsra érdemes színészeinken ; ennek tudható be, hogy az egész játék vontatottan, bágyadtan folyt le. Sz. Németh Józsefet, ki Gonosz Pistát eredetien, jellemzetesen játszta, Szekerest, a ki Göndör Sándornak méltó személyesítője volt H hatalmasan énekelt ; T. Szentesy Vilmát, ki mint Finoui Rózsi, dalaival nagy hatást éri el s végül Kaczér Ninát, a k a naiv s félénk Boriskát hűen s igazán mutatta be a közönségnek. „A megboldogult" bohózatnak is beillő francia vigjáték jun. 30 án adatott elő Kaczér Nina jutalmára telt ház előtt. A darab komikuma igen alant jár, az élére állított furcsa helyzetekből foly az egész. Színészeink mindent elkövettek, hogy élvezetes estét szerez zenek a közönségnek. Első helyen kell kiemelnünk Kaczér Ninát, ki ez este csak ugy ragyogtatta szép tulajdonait; a párizsi salonok művelt delnőjét nagy elegantiával s eredeti felfogással mutatta be; elismerésben, virágcsokrokban, tapsokban nem volt hiány. Daróczv fényes szerepének sikamlós lejtőjén ügyesen s tapintatosan haladt odébb. Dupperonl — a féltékeny férjet, Benedek jól játszta; az ő foreca játéka könyedségében s természetességében rejlik, kár, hogy szerepét nem tanulja jobban be. Bónis is jól adta a mivel sem törődő zeneművészt, a kijátszott férjet, nemkülönben Vendrey is jól alakított, a nyugalomba vonult kapitányt játszva ennek turcsa helyzetét úgy ki aknázta, hogy a közön séget folyton derült hangulatban tartotta. Búcsú előadásul, T. Szentesy Vilma jutalmakép „A kassai diák" eredeti operette jul. l én került színre telt ház előtt. Ma s előző este a közönség mintegv jóvá akarta tenni a derék társulat iránt heteken át tanusi tott közönyét. Az operette zenéje kevés eredeti, ú] motivumot képes telu utatni, de meséje elég szövevényes, víg és változatos. Egyes alakjai, pl. a kapa-szabóból lett biró, a tót llancsik nemkülönben agg korához nem illő naiv és szerelmes udvarhölgy Deodáta: typikusan van megrajzolva. Az előadás, nemkülönben az egyes dalok s a zene mindvégig öszhangzatos, élénk volt. Kitűntek : az est hőse Szentesy Vilma, a ki iránt a közönség igen hálás volt; az egyes felvonások után, sőt nyílt jeleneteken is zajosan megtapsolták. Kívüle elismerést érdemel még Egri Stefánia szép dalaiért s ügyes játékáért, nemkülönben Locsarekné, a ki az öreg hiszé keny úrhölgyet adta. A kassai bírót, a tót Hancsikot Sz. Németh József adta, annyi jóizü humorral s oly eredetiséggel — még a tótos kiejtésben is — hogy a közönséget folyton derült mosolyra készté. Jól játsztak még Szekeres, Dorsay és Bónis is. A mai előadással bevégezte itteni szereplését a jobb sorsra érdemes színtársulat; ily derék erőkből összeválogatott színtársulat rég nem időzött Egerszeg város falai közt. Hirlik, hogy jövő hó közepe felé 3—4 előadásra ismét lerándul városunkba. Budapesti levél. A tanidény befejezése után rendesen nagy számmal rándul fel a vidéki közönség Budapestre; a szülők gyermekeikkel, a tanárok és tanítók családjukkal a szünidőt arra használják, hogy az ország fővárosát, mely évről-évéé szépül, növekedik, és érdekésbedik, megtekintsék, megcsodálják. Az idén azonban meg egy rendkivüli, a maga nemében páratlan látványosság, az agyagipar kiállítás is különöseu vonzó hatással kell hogy legyen a vidéki közönségre nézve. Hogy némi fogalmat nyujtsunk t. olvasó inkuak, röviden ismertetjük a kiállítás néhány csoportját. Asphaltuak hazánkbbn elért fejlettségéről léuyes bizonyítékot ad a magyar aspbalt részvéuy-társaság kiál lítása, melyre legkiválóbb szaktekintélyek s a fővárosi sajtó a legnagyebb elismeréssel nyilatkoznak. Ezen másfél évtized óta fennálló hazai parvállalat bemutatja telső-dernai (Biliarmegye) gazdag és kiapaszthatlan bányáinak termékeit, melyek az utóbbi években rendezett valamennyi kiállításon kitüntetésben, az 1888. évi brüs seli világkiállításon a legnagyobb kitüntetésben (díszok levél) részesültek. A kiállításon látjuk e vállalatnak különböző burkolat-próbáit, s ezek közt a szabadalmát képező aszfalt-macadám kocsiut-burkolatát, falszárazzá tételi próbáit; a különböző bányatermékeket, nevezetesen Frinidádiuál is szebb bitument, a ma már igen keresett kiviteli cikket képező derna-aszfaltot, vasmáz készítésére, aszalt vasmáz és aszfalt-olajat stb A magyar Aszfalt-részvénytársaság, állandóan 800—1000 munkáit foglalkoztat gyártelepein és a különböző munkahelyeken, s érdemeiil sorolható fel, hogy a modern építkezés dol gában visszamaradt vidéki városainknak a járda és útépítést az előbbi magas áraknak jelentékeny leszálli tása s kedvező fizetési feltételek concedálása által meg könnyítette, minek folytán Arad, Budapest, Debreczen, Eger, Eszék, Győr, Kecskemét, M.-Sziget, Nagyvárad, Pécs, Radna-Lippa, Szabadka, Szeged, Szombathely, tárgyról beszélni, mást kezdett el tehát, s ujra a kedélyes vig gyermek lett, aki az életnek még csak moso lyát ismeri. — Elmegy ünk-e a bálba? kérdé hirtelen — olyan szép lesz és olyan sokan lesznek .... — Messze van az Emmikém, hiszen majd meglátjuk. — Dehogy van messze édes Ilma, az a pár hét nem oly hosszú; ugye elmegyünk? az én kedvemért kis mamám — mond hizelkedve — hisz még ugy sein voltam igazi nagy bálban soha. — Jól van hát — mosolygott — a te kedvedért elmegyünk. Jaj de jó lesz! — kiáltott örvendve Emmike és körültáncolta a szobát, — ott lesznek Minkáek, Gizáék, az egész város talán Zoltán is . . . . — Dombay? — és Ilma álható, nagy szemeit ráfüggeszté a kis leány zavart arcára, — ugy e Emrai kém, annak örülsz te legjobban ? — Nem, nem —• tiltakozott a kis leány — ő nem az én kedvemért jár hozzánk; oh Ilma ugy teszesz, mintha nem tudnád, hogy ő téged szeret! Szemrehányástalan akart lenni e fölkiáltás és még is mennyi vád rejleit e szavakban — Igen téged szeret, — folytatá Emmike hévvel — oh de lehet e az máskép? Mi vagyok én melletted? Meglátja e valaki a csillagot, ha a napfény elvette szemevilágát! Zoltán téged szeret, — egyedül téged. Hiába nézesz rá fagyasztó hidegséggel, az ő lángoló szerelmét nem birod eloltani. Oh látom én, tudom, hogy ő téged nagyon, nagyon szeret ! — Es te azért még is szereted szegény kicsikém ? — Nem szeretem Ilma, hidd el nem szeretem ! Egy ember van csak, akit szeretek : az te vagy, s egy van, amit óhajtok: a te boldogságodat. Ne gondolj reám, lie törődjél velem. Ha szereted Zoltánt, fogadd el szívét; én boldog leszek, ha téged annak látlak ; hidd el nekem, nem fog soha senki oly határtalanul, oly forrón szeretni, mint ő; ha van szívednek rejtett bánata, az ő szerelme eloszlatja azt, olyan boldog leszesz Ilma, minő csak ember lehet e földön ! — Ne hidd Emmikém — mond a leány búsan — az én számomra nem terem boldogság e földön, n ég csirájában lábbal tapodták azt. — Nem szereted Zoltánt, láttam én jól, — folytatá halkan a leányka — oh pedig mint fog ez neki fájni! Szegény Zoltán! ő még mindig reményi, hogy szívedről a jeget fölfogja oldani az ő torió szerelme. Oh ha tudnád Ilma — mond nehéz sóhajjal — milyen kín a reménytelen, nem viszonzott szerelem, nem lennél oly kegyetlen hozzá. S miért nem szereted ? miért a megölő hidegség azokkal szemben, kik hozzád szeretettel közelednek ? Olyan vagy, mint egy sirén, ki magához csábítja és aztán megöli áldozatát. Hat éve már, hogy melletted vagyok s még nem láttam, hogy egy férfi arcra nyájasan néztél volna; hogy tekintetére elpirultál, érintésére megreneg»él volna. Öb mondd Ilma, hát nics neked szíved ? — Van Emmikém — sutlogá a Icán}' — de abban szerelemnek hely nincs. — Minek van hát ? — A gyűlöletnek ! Emmike bámulva nézett rá nagy barna szemeivel; nem sejtette, mi lakik e szép alabastrom arcon belől. Ilma ésszrevette, hogy többet mondott, mint sz?bad lett volna s hirtelen derülten fölkacagott. — Nevess hát te is Emmikém, milyen sok bolondot beszélünk össze, jó hogy senki sem hallja. Nézd édes, hogy múlik az idő, pedig te is Minkáékhoz Ígérkeztél mára: vedd hamar kalapodat és siess; mulass jól, talán Zoltán is ott lesz — tevé hozzá pajzánul. — Gunyolodó ! — mond a kis leány elpirulva s mialatt kesztyűjét fölhúzta, Ilma füléhez hajolva, sut togá.' aki gyűlöl, az valaha szeretett; akinek szíve gyűlölettel van tele, azé valaha szerelemmel volt tele ; vigyázz Ilma, szívedbe látok ; szeretsz, vagy szerettél, de megfogom tudni, hogy kit. A fehér márvány arc másodszor is föllángolt o szavakra s ijedten nézett a távozó leány után ; igazán szívébe látott volna? Midőn egyedül maradt, ujra fölnyltá a kékkötésii könyvet és elkezdett írni gyorsan, lázasan ; egymás után sorakoztak az apró fekete sorok és ő még is irt, mintha soha vége nem szakadna. Aki gyűlöl, az valaha szeretett! Milyen nagyon igaza van. S mert nagyon szerettem, nagyon tudok gyűlölni is. Mily különös az emberi lélek ! Akit ma imád, holnap megvet; akiért ma halni tudna, hol nap megtudná ölni. Nyomorult élet, nyomorult emberek, meddig fog még tartani? Csak egy emberben kell csa lódni s megutáljuk az összes emberiséget; de mikor ez az egy ember drágább előttünk az egész világnál Hogy lehet mégis, hogy épen az, akit ily nagyon szeretünk, az okozza szivünknek a legnagyobb fájdalmat a világon, pedig mint szerettem ! Szerettem a gyermek ártatlan meggondolatlanságával és vakon biztam benne! Vissza élt bizalmammal, rútul vissza élt. Ezt megtudnám neki bocsátani; de azt soha, hogy gyáván elhagyott. De mért is gondolok mindig rá ? mért gyötröm magam azokkal a kínos emlékekkel? Hétévi bünhődé. talán elég volt azért a gyermekkori botlásért, melyei öntudatlanul követtem el. Miért nem tudom hát feledni még sem? miért nehezedik sötét rémként lelkemre? Oly nagy biint követtem volna el, melyre nincs irga Ion- ? Vagy csak az ép lázas, izgatott lelkem gyötöri