Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-05-03 / 18. szám

X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. május 3. 18. szám. Előfizetési dij: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre / ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyílttér petitsora 12 kr. JL JL L 02 ii rr Irrlr i r 1 55 ' 1 1 ilEll A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőségh ez k ü Iden dők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem ktlIdlink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamaj^iUdvatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Zala-Egerszeg város tisztújító gyűlése. Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város tisztújító közgyűlését Csertán Károly alispán elnöklete alatt április hó 30-án tartotta a képviselők élénk részvétele mellett. A városi küldöttség kíséretében a tanácsterembe lépett, alispánt az egybegyűlt képviselők lelkes éljenzéssel fogadták. Elnöklő alispán üdvözölvén a megjelent képviselőket, a tisztújító ülést megnyitotta s a gyűlés folyamára ügyészül Krosetz János képviselőt kérte fel. Ezután megalakíttatott a kijelelő bizottság, melybe elnöklő alispán a maga részéről ísoo Alajos és Handler István képviselőket nevezte ki, a képviselőtestület pedig a maga részéről a bizottságba Botíy Lajos és Csesznák Sándor képviselőket választotta. Ezután Kovács Károly polgármester maga és tiszttársai nevében — megköszönvén a beléjük | helyezett bizalmat — leköszönt, mire Udvardy ' Ignác képviselő méltatva a lelépő polgármesternek, úgy a tisztviselői karnak hat éves, sikeres működését, indítványozá, hogy úgy a polgármesternek, valamint az egész tisztikarnak hat évi eredménydús működéseért jegyzőkönyvileg elismerés szavaztassák, mit a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. A kijelelő bizottság működésének tartamára a közgyűlés felfüggesztetett. — A kijelelés megtörténte után elnöklő alispán az ülést folytatólag megnyitván, előterjesztetett a kilelelés eredménye. Egyhangúlag, ellenjelelelt nélkül megválasztattak s elnöklő alispán által megválasztott tisztviselőknek kinyilváníttattak : Kovács Károly polgármesternek, Braunstein József beltanácsosnak, egyúttal árvaszéki előadónak, Fischer László, ifj. Nagy János, Paczonay Sándor kiiltanácsosoknak, Sanits Mihály pénztárnoknak, Simonfy István ellenőrnek, egyúttal könyvelőnek, Pávek Ferenc iktató- és kiadónak, Tanár Ignác Írnoknak, Tánczos Lajos adóvégrehajtónak, Horváth Béla városi gazdának s egyúttal közgyámnak, Gondy János rendőrbiztosnak, Hartl István szállásmesternek. Az ügyészi állásra Horváth József és dr. Szigethy Elemér ügyvédek jelentkezvén, a kijelelő bizottság által kijeleltettek s tiz tag írásban beadott kérelmére titkos szavazás rendeltetett el. A szavazás dr. Mangin Károly, Háczky Kálmán, Dervarics János szavazatszedő küldöttség működése mellett megejtetvén s a szavazás befejeztével a szavazatok összeszámláltatván, a beadott 50 érvényes szavazat közül dr. Szigethy Elemér 28, Horváth József 22 szavazatot kapott s így dr. Szigethy Elemér megválasztott városi ügyésznek elnökileg kinyilváníttatott. A ktiltanácsosi állásra, melylyel a számvevői teendők is egybe vannak kapcsolva, jelentkeztek : Páslek József és Juhász István. A közgyűlés kültanácsosnak Páslek Józsefet egyhangúlag megválasztotta. A városi állatorvosi állásra jelentkeztek és kijeleltettek Kovács József és Pirity Gyula. A közgyűlés nagy szótöbbséggel Kovács Józsefet választotta meg állatorvosnak. A mérnöki állásra jelentkezett oklevéllel nem birván, a bizottság nem jelelte ki. Ez állás betöltésére pályázat tűzetik ki. A tisztújítás befejeztetvén, a megválasztott tisztviselők a közgyűlésben a hivatalos esküt letették. Az eskületétel után elnöklő' alispán intézett a megválasztott új tisztviselői karhoz lelkes beszédet, buzdítván őket a jövőben is hivatalos állásukból kifolyó kötelességeik hű és pontos teljesítésére, hogy így ha mandatumok majd ismét lejár, működésöket a képviselő testület hasonló elismerése kisérje, mely szavait zajos éljenzés kisérte. Isoo Alajos képviselő indítványára a közgyűlés hálás köszönetét fejezé ki Csertán Károly alispánnak a tisztújító közgyűlésnek tapintatos vezetéseért. Végül Németh Elek városi főjegyző a tisztviselői kar nevében szépen átgondolt beszédben s a meghatottság hangján üdvözölte az újonnan megválasztott polgármestert, mire az köszönetet mondván, amaz Ígéretének adott kifejezést, hogy amint a lefolyt hat év alatt ? város jóléte és előrehaladása vezette őt működesébeu, úgy jövőben is minden erejével oda fog hatni, hogy városunk szellemi és anyagi jólétét előmozdíthassa * * * Midőn e választás alkalmával majdnem kivétel nélkül egyhangúlag és ellenjelölt nélkül ugyanazon tisztviselők felé fordult a képviselőtestület bizalma : nincs kétségünk az iránt, miszerint az újonnan megválasztott tisztviselői kar kellő ügybuzgóság és kitartó munkásság mellett városunk anyagi és szellemi felvirágoztatásának előmozdítására tőle telhetőleg mindent el fog követni, hogy így a közel jövőben megvalósulva láthassuk mindazon jogos reményeinket, miket városunknak rendezett tanácsú várossá való átalakításához annak idején fűztünk. Néhány szó a körorvosi intézményről. Szép és nemes intenció vezette a törvényhozás ama bölcs tagjait, kik a körorvosi intézményt létesítették ; mert szép és nemes törekvés szegényt úgy, mint gazdagot, parasztot, urat azon helyzetbe juttatni, liogy nemcsak gondoskodhassék legdrágább kincsének — egészségének — épségben tartásáról, hanem ha fenyegetve van, azt meg is menthesse. „Zalamegye" tárcája. Gyermek-liarag. Az elmúlt kedden a Sárossiék hét éves kis Mariskája sirva ment haza az iskolából. — Megkezdte már a tanítás előtt délutáp s az egész tanítás alatt fürge kék szemei nem igen csüngöttek, mint máskor — a tanító bácsi beszédes ajakán; sárga göndör haja alá hullott homlokára — lecsüggesztette kis fejét s lopva bele-tekintgetett a pad alá rejtett kis kosárkájába, a melybe iskolai munkáját szokta hordozni. — Némelykor pedig — mikor gondolta, hogy senki sem figyel rá — búsan kacsintott az átellenben ülő Vázsonyi Esztikére. Mikor a tanításnak vége volt s az iskolából tömegesen kifelé indultak a leánykák, mint a méhraj a köpüből, mégegyszer oda sompolygott Vázsonyi Esztike mellé, reá nézett, szólani akart hozzá valamit; de az egy kevély pillantással elfordult tőle. Mariska elvált a többi társnőitől a kapuban ; kosárkájába nyúlt, elővett belőle egy arany hajú, kiciírázott bábut, egyszer jól megnézte, aztán elrejté a kosárka fenekére, nagy szégyenkedve, mintha attól félne, hogy valaki megtalálja látni. — Aztán kedves komoly arccal mind gyorsabban, mind gyorsabban sietett haza felé. Otthon, az udvaron kitört belőle a visszafojtott érzelem ; a mint betette az utca-kapuc, elkezdett sírni hangosan és olyan keserűen, mint mikor a gyermek valamitől nagyon-nagyon megijed. Anyja s a cselédek ijedten szaladtak elébe — apja is kijött, megállott a ház-ajtóban s meglepetten nézett siró gyermekére. Kérdezték, faggatták, ölelték, csókolták: hogy hát mi baja van ? mi történt vele ? Mariska felváltva tekintett apjára, anyjára, de nem felelt semmit. „Rossz voltál kis lányom; megbüntettek úgy-e?" „Nem, édes apám!" „Tán valaki bántott? Vagy egy pajkos fiú megütött, ugyebár?" Mariska megrázta szép kis fejecskéjét, tagadólag válaszolt — s a mint göndör szőke fürtjét hátra simítá, még jobban feltűntek vérvörösre sírt szemei s kigyuladt arcái. „De hát mégis mi bánt, miért sirsz oly keservesen én édes leányom?" — Faggatá az édes apja s a zsebébe nyúlva, finom cukorkákat nyújtott feléje. „Játékot is hoztam, fatálat, csuprokat: — mi bajod van lányom ?" Mariskának nem kellett a cukor, sem az új játékok, a melyeknek máskor oly nagyon örült. Benyúlt kosarába, elővette a szép arany hajú bábut, melyet az angyal hozott a mult karácsonykor — oda nyujtá édes anyjának s ismét sírni kezdett. - De hát mi bajod van? Szólj kis leánykám!" Mariska mégegyszer megtörlé szemeit s akadozva a sirástól, valahogy kinyögött ennyit . . . Vázsonyi Esztike. „Kicsúfolt? Megütött?" „Ajándékba adtam s ő már vissza adta, azt mondta, hogy köszöni a barátságot, velem nem játszik többet." Az apa arcán egy mosoly vonult végig. „Hát úgy szeretted te Vázsonyi Esztikét?" „Azért adtam neki a szép bábumat is; azt mondta, azt mondta" . . . s újból sírni kezdett. — „Azt mondta, hogy nem barátkozik velem többet, mert az én édes papám egy gonosz ember — s én is csak olyan vagyok." „S ezért sírtál te olyan keservesen ? — ott van Tiniké, Zsófika, játszol te azokkal." „Esztikével a legjobban tudtam, legjobban szerettem. „Majd megbékül ő is, elfelejti hamar a haragot" — vigasztalá édes anyja. Nem békül meg soha, a leánykák eiőtt mondta, hogy most már igazán haragszik ; mert az én édes papám elhajtatta az ő apjának az ökreit, lovait s nekik nincs már többet mivel kocsikázni. — Ugy-e édes || apám, nem vette, nem hajtatta el, ugy-e nem igaz? — | En mondtam, hogy nekünk nincs is lovunk, sem ökrünk, nem is volt; mondtam, hogy az én édes papám nem olyan rossz ember; de ő nem hitte el." S minta kitisztult ég, szeliden mosolyogva tordult atyjához; „Úgy-e nem igaz?" Az atya magához ölelte, megsimogatta, a leányka kiváncsi szemekkel tekintett reája s aggódva várta a feleletet. „Igaz, kis leányom, én elhajtattam az Esztike apjának ökreit, lovait." A Mariska arca újból elkomorult: „De hát hová tette, hiszen nálunk nincsen." „Nem azért vettem el, hogy a mienk legyen ; de úgy parancsolták." „Parancsolták, hát ki parancsolta; ki paraucsol az én édes papámnak, hogy elvegye az Esztikéék lovait s ők többet már ne is kocsikázhassanak — aztán én Esztikével ne játszhassam!" „Édes kis leányom, parancsolnak mindenkinek ; a nagy embereknek is, másnak is, nekem is." Mariska bámulva hallgatott: „parancsolnak, ki parancsol? — Talán biz' a király!" „Igazad van, a király parancsol — ő parancsolta nekem is, hogy elhajtassam az Esztikéék lovait, ökreit; hogy adjuk el a vásáron s küldjük fel az árát; mert az Esztike atyja már három éve nem fizetett a király nak egy krajcárt sem." Mariska csak nem tudott belenyugodni : „Hát mindenki fizet neki s mindenkinek elveszik az ökrét, a lovát, ha nem fizet? — Jaj, de nagy úr lehet az a király!" Aztán így okoskodott hosszasan apjával, anyjával, a kérdések egész seregét intézve hozzájok; inig végül is lecsillapult szépen, belenyugodott szülői vigasztaló szavába s más nap reggel büszkén mondta leány társnőinek : „igaz, hogy eladta a Vázsonyi Esziikéék lovait, ökreit, mert a király parancsolta, mert az Esztike papája nem fizetett a királynak; de azért a Mariska édes papája nem rossz ember." Aztán Esztikéhez közeledett s meg akarta értetni vele is a dolgot, megkiuálta a bábuval ; de az csak elfordult. Hiába simult hozzá Mariska, hiába próbálta megújítani a régi barátságot; hiába váltotta vissza édes atyja a lovakat, az ökröket: Vázsonyi Esztike n->m békült meg többé. —" Mai számunkhoz fel iv melléklet van csatolva.