Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-03-22 / 12. szám

ben eltdntorithatlam.il megóvni, megőrizni és megtartani tudta a hazának, a magyar nemzetnek, olykép, hogy még akkor is, a midőn vátíságos viszonyok folytán a magyar alkotmány felfüggesztetek, az ide tartozásnak hü érzete a lakosság szivéből, kiszakítható nem colt és így alkotmányunk visszaállítását önként követte Muraköznek is visszakapcsolása. törvényes visszakapcsolása területileg, politikailag, de egyházi kapcsolatában a zágrábi érsekség fennhatósága alatt meghagyatott. Azonban hazánk viszonyait illetőleg a sors keze a mult és jelen közé rendkívüli változást helyezett, melynek nagy horderejű kihatása hazánk jövője érdekében állította előtérbe annak mulhatlan szükségességét, hogy országunk állami létének biztosítása, kulturai és erkölcsi fejlesztésének sikeres eszközölhetése az előbbinél szilárdabb biztosítékokra fektettessék s főleg áll ez Muraközre nézve, hol- mint Magyarország területén — a zágrábi érsekségnek egyházi fennhatósága a haza érdekével össze nem egyeztethető s épen ez tette elkerülhetlenül szükségessé Muraköznek a hazai egyházhoz való csatolását. E végből első sorban Zalavármegye közönségét illette meg a kellő lépések megtétele és nem is késett megyénk közönsége 1872. évi november hó 4 én tartott közgyűléséből felterjeszteni kérvényét az országgyűléshez és a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi mimsz teriumhoz, mely kérvényének el intézéséül a vallás- és közoktatásügyi minisztérium leiratával értesíttetett megyénk közönsége, hogy ő császári és apostoli királyi Felsége 1875. évi november hó 24-én kelt legfelsőbb elhatározásával Muraköznek a zágrábi érseki megyéből való kikébe leztetését és a szombathelyi püspöki megyébe bekebelez tetését. elvben jóváhagyva, annak egyházi kanonizálása céljából a szabályszerű diplomáciai tárgyalások megindítását elrendelni és Simor János bíbornak herceg prímást királyi biztosi minőségben azzal kiküldeni méltóztatott, hogy e célba vett ki- és átkebelezés alkalmából szükséges intézkedések részleteit kölcsönös értekezés utján megállapítván, az eredményről legfelsőbb végleges elhatározás céljára jelentést tegyen. Ezen legfelsőbb királyi elhatározásra megnyug vással építé és építheté megyénk közönsége azon biztos reményét, hogy Muraköznek a hazai egyházhoz kérelmezett elcsatolása óhajtott valósulást. nyercnd. Ez azonban — sajnos —• mindeddig nem történt meg s minthogy ennek egyik okát a megindított tárgyalások alkalmával a zágrábi érsek részéről támasztott ellenzés képezte, úgy hisszük, hogy most, midőn a zágrábi érseki szék üresedésbe főtt, egyszersmind elérkezett legfőbb ideje annak, hogy a királyi legfelsőbb elhatározásnak tényleg foganat szereztessék és Muraköz a hazai egyh/ízhoz bekebelez'essék. Erre irányúi a jelen rendkívüli közgyűlés egybehir ísának célja és amidőn azt ezennel megnyitani szerencsém van, tisztelettel felkérem a közgyűlést, hogy az általam előadottak értelmében Muraköznek a zágrábi érséki megyéből való kikebelezése és a szombathelyi püspöki megyébe leendő bekebelezése iránt a m. kir. miniszterelnök, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz felirat intézését elható rozni szíveskedjék !

u A viharos éljenzéssel fogadott beszéd után Hajós Mihály bizottsági tag általános helyeslés köz itt következőleg szólalt fel: Méltóságos Főispán Ur! Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Mióta a vármegyék — bár csonkított végtagokkal — ismét visszaállíttattak ; mióta azon boldog képze lődésben élünk, hogy a megyék nemcsak numeráinak, hanem ponderálnak is: alig hiszem, hogy érdekesebb s következményeit tekintve fontosabb tárgy került volna elhatározás végett valamely közgyűlés elé annál, mely miatt a mai rendkívüli közgyűlés főispán Őméltósága által összehivatott. Nem az késztet engem a felszólalásra, hogy Muraköznek a szombathely i püspöki megyéhez leendő csatolása érdekében a mélyen tisztelt közgyűléshez lelkesítő szavakat intézzek; mert ez szerintem Zalavármegye közérzülete ellen való merénylet lenne, hanem az, hogy nyílt kifejezést adjak, különösen a megye határán túl levőkkel szemben azon meggyőződésemnek, mikép elérkezettnek tartom az időt arra, hogy Muraköznek a zágrábi érsekségtől leendő ás már O felsége, a király által 1875. évi november 24-éu kelt legfelsőbb elhatá rozásával elvileg jóváhagyott elcsatolása megvalósuljon. Közjogunk alapján ugyan ennél többet követelhetnénk. Követelhetnek nevezetesen, hogy a zágrábi érsekség megszüutettessék és valamennyi horvát püspökség az esztergomi primás fennhatósága alá viszahelyeztessék ; mert 1852-ig, amikor a zágrábi érsekség creálva lett, a magyar nemzet halott volt s nem emelhette fel tiltakozó szavát ama jogtalanság ellen. Azonban mélyen tisztelt közgyűlés 1 hazánk és vármegyénk nagy tia Deák Ferenc találta fel azt a történelmi nevezetességű fátvolt, nielylyel évtizedek előtt a multat lefedtük s mert én emlékének tisztelője vagyok, azt fellebbentem nem akarom, hanem megelégszem azzal, hogy felirat intéztessék a tn. kir. kormányhoz, hogy Muraköz egyháziiag is az anya országhoz csatoltassék ! A lelkes éljenzés lecsillapultával Szabó Imre bizottsági tag, volt országgyűlési képviselő, szólalt fel, beszédébon részletesen előadván az ép tárgyaláson levő ügynek a történetét. Felemlíté, hogy már 1818 ban az úgynevezett sérelmek, gravamenek közt szerepelt ez a zala-apátii apátsággal együtt, azouban az akkor bekövetkezett szabadságharc miatt tárgyalásra nem kerülhetett, valamint nem 1861 ben. Az 1865/8-iki országgyűlésnek volt tentartva e részben a tevékenység, midőn a vármegye az oiszággyülési képviselőket megkereste. Az ügynek akkori előadója az országgyűlésen llerteleudy Kálmán képviselő volt. Azouban a kérdés tanulmányozása közt mult el az országgyűlés. Szóba került újból az 1869 71 iki országgyűlésen. Tolnay Károly, akkori keszthelyi követ hozta elő a zala apátii apátság ügyét és sikerült is azt függetleníteni. Szóló, mint akkori kép | viselő, hozta elő a muraközi ügyet; melegen szólaltak f,.| ugyanez érdemben Csertán Károly alispán, néhai Bessenyey Ernő, mint akkori megyei képviselők, azonban ismét eredménytelenül, míg a megye újból petitionált s ezúttal sikerrel; mert (J felsége 1875. évi november 24-én kelt legfelsőbb elhatározásával az elcsatolást elvileg jóváhagyta s a miniszter ennek alapján Simor .János bibornok herceg primás, mint kormánybiztos elnöklete alatt a tárgyalást elrendelte, azonban e tárgyalások alkalmával az anyagi kérdés megoldása nem sikerülvén, a bizottság eredménytelenül oszlott szét és így másfél évtizeden keresztül végrehajtás nélkül maradt a király parancsa. A felirat küldését elfogadta, részéről azonban indítványozza, hogy a vármegye főispánjának vezetése alatt tekintélyes számú küldöttség adja át a feliratot a miniszternek. A közhelyesléssel fogadott beszéd után Oózony László, vármegyénk kitűnő képzettségű és ékes toilú főjegyzője, a közgyűlés osztatlan figyelme között olvasta tel a miniszterelnökhöz, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézendő eme feliratot: Nagyméltóságú Miniszter, Kegyelmes Ur! Azon idő óta, hogy nemzetünk önrendelkezési jogának ismét gyakorlatába lépett, ezen vármegye közönsége az illetékes tényezők előtt többször szót émelt a muraközi e/yházi kérdés megoldása érdekében. Habár az ügy, amelynek szószólójává szegődtünk, fontosságánál fogva nemzeti érdekké emelkedik, de épen ezen fontossága rója reánk még fokozottabb mérvben a kötelezettséget, hogy a nemzeti érdekeinkkel merőben ellen tétes egyházi kapcsolat tarthatatlanságára minden lehető alkalommal reá mutassunk. O császári és apostoli királyi Felségének 1875. éri november hó 24-én kelt legfelsőbb elhatározásával Muraköznek a zágrábi érseki megyéből való kikebelezését és a szomzzéd egyházmegyéhez csatolását s ennek egijházi kánoni zálása cél/ából a tárgyalások megindítását elrendelni méltóztatott. A legkegyelmesebb királyi leirat méltó aggodalmainkat oszlatta el, mert a tényleg létező egyházi kapcsolat alatt Muraközben a magyar hazafiság legüdvösebb törekKelj fel rabágyad kőpárnáiról Beteg, megzsibbadt gondolat! Kiálts fel érzés, mely nyűgéi Elfojtott vérző szív alatt! Oh jöjjetek ki láncra vert rabok. Lássátok a boldog dicső napot, S a honra, mely soká türt veletek. Derűt, vigaszt és áldást hozzatok. A felsorolt történeti tények képezik a mai Petőfiestély jelentőségének is alapját; és ezek adják magyarázatát annak is, hogy az iparos ifjúság ezen estélyen a szabadságról kiváut felolvasást tartani. Van egy szó — úgymond egy történetírónk — az emberiség nagy szótárában, melynek varázsa alatt milliók és milliók vivták már évezredek óta élet-halál harcaikat; — szó, melynek eszméje oda van gyökerezve mélyen, kitéphetlenül a szivekhez, s ezen szó :*a szabadság. Természet szerint való szent joga van eliez egyes embernek, valamint a népeknek, épen ugy, mint a halnak a vizhez, madárnak a levegőhöz. Az ember társadalmi lény és sajátságos természeténél fogva már a legrégibb időkben államokat szervezett; következőleg szabadságát csakis embertársai között a társadalomban, illetőleg az államban érvényesítheti; szabadsága tehát embertársainak jogai által korlátoltat ván, már ezen oknál fogva sem lehet soha és semmiféle államforma mellett feltétlen, határtalan, korlátlan. Sőt kétség kivül igaza van Stuart Millnek, midőn azt mondja, hogy az önkény uralom is jogosult államforma a barbarok irányában, feltéve, hogy a haladás a célja és hogy az eszköz az eredmény által igazoltatik. Mert a népek műveletlen állapota hasonlít a gyermekkorhoz, mely még gyámolásra, vezetésre szorul ; s a műveletlen népnek a szabadság ugyanaz, mint a gyermek kezében a kés, melylyel magát megsebezheti és másokat is könuyen megsérthet. De ha gyermekkorából a nép már kilépett; ha lejlődése már annyira haladt, hogy összes létviszonyainak, | tehetségeinek ismeretével bir és tovább haladásának I feltételeit megállapítani képes: akkor mulhatlanul szabadságra van szüksége, inert erőit és képességeit az emberiség legtöbb céljának : a közjóiét és boldogságnak megvalósítá sára kellőkép csak a szabadság legkörében érvényesítheti. Miként a világosság és a tiszta levegő éltetőleg hat az állati szervezetre és a növényzetre: akép hat a szabadság az emberiség művelődésének fejlődésére ! De ha a szabadság az embernek oly drága kincse, akkor szükséges, hogy annak alapjával, lényegével és természetével megismerkedjünk, vagyis lehetőleg tisztába jöjjünk azzal, hogy miben áll a szabadság? Ezen kérdésnek lehető tisztázása annál kívánatosabb, mert aminek természetét nem ismerjük, azt célszerűen használni sem vagyunk képesek. Azonban amennyire kívánatos, hogy a szabadság < kérdésével tisztába jöjjünk, ép oly nehéz ez a föladat, mert egészen eltekintve attól, hogy e kérdés mélyen belevág a politikába is, annak alapos megoldása az ember cselekedete rugóinak kikutatásával és mindenekfelett az emberi természet titokszerü szervezetének teljes megvilágításával van szoros összefüggésben. A bölcselők egy része szerint az ember teljesen szabad akarattal bir, és függetlenül mindennemű külbehatástól, határozza el magát e vagy ama cselekedetre. Ezen felfogás szerint az embernek minden cselekedete teljesen szabad akaratának kifolyása, következőleg egész mértékben veendő beszámítás alá; a társadal mi illetőleg állami élet biztosítására pedig oly intézkedések szükségesek, melyeknek kizárólag az a célja, hogy a szabadakarati elhatározás a törvényszerűség határai között megtartassék. A másik bölcseleti rendszer szerint az ember ellenállhatlan természeti törvények szerint mozog és cselekszik anélkül, hogy legkevésbbé is függene önkényétől az, hogy mit cselekedjék, vagy mit ne cselekedjék. — Valamint a természetben — ugy mondják ezen rendszer vései érdekeinkkel rellenkező idegen befolyással állanak szemközt, mely habár a muraközi nép hűséges érzületében a terjeszkedésre kedvező talajt nem talál is, de zsibbasztó hatása nem kicsinyelhető és annál veszélyesebb, mert a kedélyekre ható oly eszközökkel rendelkezik, amelyek nem ellenőrizhetők. A legfőbb kegyúr elhatározása azonban fetállítá jogaink határkövét, amelytől minden illetéktelen befolyást a jog feggyverével utasíthatjuk vissza. Hálával ismerjük a nagymélt. kir. kormánynak a legkegyelmesebb királyi elhatározás után megindított tárgyalások folyamán kifejtett fáradozásait; tudjuk, hogy az elvileg eldöntött kérdés végmegoldása elé minő nehézségeitor nyosultak; de mert ezen akadályok egy része a közel mult időben elhárult vagy enyhült, alázatos véleményünk szerint a jelen időpont alkalmasnak látszik arra, hogy az egyideig szünetelt tárgyalások az ügy végleges befejezese végett újból megindíttassanak. Ez volt az indoka, Nagyméltóságú miniszter ui, hogy ezen ügyet a mai napon tartott rendkívüli közgyü lésünk tüzetes tárgyává téve, Nagy méltóságod elé azon alázatos kérelmünkkel járulunk, hogy Muraköznek a zágrábi érseki megyétől a szombathelyi püspöki megyéhez csatolása érdekében az ő császkri és apostoli királyi Felsége által elrendelt tárgyalások folytatása iránt intézkedni kegyes kedjék ; megngugvásuukat fejezvén ki az iránt, hogy Nagyméltóságod bólesesége és erélye a hőn óhajtott eredményt b iz t.osítan i fogja." A közgyűlés a felolvasás közben többször általános helyesléssel és élénk éljenzéssel kisért s a vármegye közérzületét oly híven visszatükröző eme feliratot egy hangúlag elfogadta s egyúttal elhatározta, hogy a feliratot küldöttségileg adja át úgy a miniszterelnöknek, mint a vallás- és közoktatásügyi miniszternek. A küldött ség vezetésére elnöklő főispán kéretett fel ; ugyancsak felkéretnek a vármegye országgyűlési képviselői a kül döttségben való részvételre. A küldöttségbe tagokúi dr. Bardió György, Eperjessy Sándor, Farkas József, dr. Gyömörey Vince, Háczky Kálmán, Koller István, Molnár Klek, Peczek György, Plihál Ferenc, Skublics Gyula, Sukblics István, Skublics Jenő, Szabó Imre, Varga János, dr. Vizlendvay József, Zakáll Henrich és Ziegler Kálmán bizottsági tagok választattak. Mielőtt a közgyűlés második tárgyára áttértek volna, Hajós Mihály bizottsági tag szólalt fel, kijelentve, hogy egy másik, a napi renddel szoros összefüggésben levő, szintén fontos ügyben óhajtja a közgyűlés figyel mét pár percre igénybe venui. Hivatkozván arra, hogy az 188G. évi XXI. t.-c. 46. § a szerint rendkívüli köz gyűlés összehívása iránt a főispán saját hatáskörében intézkedni jogosított, azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy főispán e hivatalos hatalmát soha magasztosabban tel nem használta, mint megyénk szeretett főispánja az által, hogy a mai rendkívüli közgyűlést a megjelelt célból összehívta. Tekintve tehát, hogy e fon tos ügyben a kezdeményezésért az érdem elvitázhatlanul őméltóságát illeti; tekintve továbbá, hogy mióta ő áll megyénk élén, közigazgatásunk kifogástalan; tekintve végre, hogy főispán őméltósága a közigazgatás, valamint a közgazdaság terén kifejtett buzgalma és tevékenysége által a megyei közjólét emelését, így jelesül az állattenyésztésnek minden irányban nagy fejlődésével elélt többszörös jövedelmezőségét eszközölte, mi által a megye közönségét maga iránt örök hálára kötelezte — indít' ványozá, hogy fejezze ki a közgyűlés megyénk főispánja iránt őszinte tiszteletét, tántoríthatlan ragaszkodását és feltétlen bizalmát s vezettesse azt jegyzőkönyvbe, hadd tudja meg az utókor is, hogy ennek a csonka végtagú vármegyének is volt a való érdemek elismerése iránt kellő érzéke. Szűnni r.cm akaró viharos éljenzéssel fogadta el a közgyűlés a jelenvoltak mindegyikének szivében oly élénk viszhangra talált ezen indítványt, mire Csertán Károly alispán azt határozatilag kimondván, annak jegyzőkönyvbe vételét elrendelte. Ezután az 1891 ik évre a lóállítási bizottság elnökei és tagjai választattak meg. | képviselői — ép ugy a társadalmi életben és erkölcsi világban is minden szorosan megszabott törvények ; zerint történik. Ezen rendszer tana szerint szabadság, e szó valódi értelmében egyáltalán nem léteznék; az ember cselekedeteinek önkéntelen ura, a physicai és társadalmi viszqnyok behatásának tehetetlen eszköze levén, valójában sem erkölcsi, sem jogtani beszámítás alá nem eshetnék, Es a statisztika, ez a legújabb társadalmi tudomány, ezen bölcseleti rendszer tanát látszik igazolni. Mert tagadhatatlan, hogy a legkülönbözőbb emberi cselekvések évről-évre szabályszerű arányokat mutatnak ; a születések, halálozások, házasságkötések és a különböző bűntények oly csaknem változatlan percentekben jelentkeznek, mintha csak maga az állam törvényhozása szabuá meg, hogy évenkint mennyi bűnténynek, öngyilkosságnak kell elkövettetnie, s mennyi házasságnak köttetnie, és hány születésnek, halálozásnak.4.örtéunie? Ámde ha a statistica adatai megcáfolják is azt, hogy az emberi akarat minden behatástól független és teljesen szabad : a társadalmi tüneményekben mutatkozó törvényszerűséget mégsem lehet a tulságig és oda magyarázni, mintha az embernek szabadsága, akaratszabadsága nem volna. Ezen magyarázat ellen méltán fellázad a gondol kodó ész, inert az eszes embert egy lelketlen tárgyhoz lealacsonyítani mégis lehetetlen. Ugy látszik, hogy itt is, mint mindenütt, a két szélsőség között a közepén van az igazság. Ugyanis az emberi akarat tevékenységének két tőtényezője van : az indító ok és az embernek jelleme. Az indító ok, melyet a külvilág és a társadalmi viszonyok szolgáltatnak; továbbá az emberi jellem, vagyis az emberi testi és szellemi szervezet sajátságainak, tehetségeinek összesége, mely az emberrel veleszületik. Indító ok nélkül és anélkül, hogy az iodító ok a jellemre hatván, ez működésbe jöjjön, nincs emberi tevékenység.