Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-03-15 / 11. szám

X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. március 15. 11. szám. Előfizetési dij : Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyílttól- petitsora 12 kr. J A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjeeriik minden vasárnap. ©4, ••• , | Március 15. Dicső nap, szabadságunk felvirradásának ezrek keblében epedve várt drága napja, üdvözöllek ! Üdvözöllek, mert széttépted a mult keserű emlékeit, leráztad a százados rabláncot s magasan lobogtattad a háromszínű zászlót, melyről napnál vakítóbban fényiének az egy nemzet óhaját egybefoglaló, nagy jelentőségű szavak : „Szabadság, egyenlőség, testvériség!" Vajha volna szavam magasztosságod méltó ecseteléséhez ! Lelkemet áthatja a szent érzés, mely negyvenhárom évvel ezelőtt azoknak a félisteneknek kebleit meg-dobogtatá ! o O Szemeim előtt elvonul a bűvös kép, midőn hazám koszorús dalnoka: Petőfi, a magyar Tyrtaeus, a szabadságért rajongó nép kitörő éljen riadásai között költői lelke szent hevével elzengi a „Talpra magyar"-t! Fülembe zúg, a mint a lelkesült tömeg harsogja : „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk !" K%yúl emléke lelkemben a magasztos jelenetnek, minőt Klio még nem örökített meg márvány lapjain, midőn a nép, kint a szabad ég alatt, alkotja meg minden vérontás nélkül a szabadságot, rövid 13 pontban foglalván annak összes postulátumát ! Dicső nap, reád nem borulhat a feledés éjszakája! Magasztos eszme : Szabadság ! Semmi sem méltóbb ábrázolásodra, mint az örömtől és kegyelettől duzzadó keblek kitörése, melyet oly lelketemelően látunk születésnapod évfordulóján annyi ezer és ezer hazafinál meg-megujulni ! Március 15-ike ! Te felejthetetlen vagy minden igaz honfi keblében s méltó vagy az igaz megünneplésre; mert te hoztad közibénk a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget, a nemzeti művelődésnek lendületet adó fenséges eszméket! Magasztos ünnep a március 15-ike ! E magasztosságához méltó kegyelettel üli azt meg e honfi vértől oly sokat áztatott föld minden igaz hű fia Kárpátoktól le az Al-Dunáig ! A három eszmetestvér, melyért azok a félistenek küzdöttek, s melyért nem egy halt hősi halált: a szabadság, egyenlőség és testvériség szent érzése szője össze és foraszsza egybe hazánk minden fiát nyelv-, elv- és valláskülönbség nélkül egy erős, egy tömör testté, hogy egybeforrva, az idő és erő romboló hatalmával minden időn keresztül győzelemmel dacolhasson. S midőn látjuk előttünk azt a drága zászlót s rajta arany betűkkel íelirva : „szabadság, egyenlőség, testvériség" — e szent jelvény folyton figyelmeztessen bennünket, arra, hogy ne uralkodjék önfiaink keblében az egymás ellen törő vélemény-különbség ! A selyemnek millió szálait egyenkint csekély erő is szétszaggaszthatja, de az abból egymáshoz erősödött fonadékot még sokkal nagyobb erő sem képes meggyöngíteni. A legnemesebb érzések egyike : az igaz hazaszeretet fűzzön minket egygyé azon drága földért, mely bennünket szült, mely keblén hordoz s mely egykor hantjával eltakar. S ha a szent hazaszeretet egygyé tömöríti hazánk polgárait, úgy jöhet ismét egy nap, melyen jogért, hazánkért, királyunkért sikra kell szállanunk s a pillanat készen fog találni bennünket ! Amely után évezredek múlva is ünnepeljen a nemzet egy napot, egy szent napot, nagygyá, boldoggá levésének dicső ünnepét ! Ne nyomja majd eme nagy napok emlékünnepén nehéz kőként a honfiúi szivet annak tudata, hogy nemzetünk legjobbjainak kellett vértanúi halált szenvedni a szabadság Golgotháján ; mert ármány és cselszövény nemzetet és királyt egymástól elválasztott. A honszeretet szent érzése szője össze s forraszsza egybe hazánk sok nyelvű és sok elvű lakosait egy erős, egy tömör testté! És a népet összeszövő hazaszeretet és hűség az első magyar emberben : felséges királyunkban legyen összpontosítva*, IgyMesz alak és lélek, test és fő együtt ! így lesz magyar boldogság és haza a Duna mentén és a Kárpátok alján még ezredévek múlva is! S évezredeken keresztül köszöntnek honfitársaink téged, szabadságunk hajnalhasadásának ragyogó napját, március 15-ike s meg-meggyujtja az emlékezet fáklyáját dicső emlékednek ! Megyei élet. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága március havi ülését Svastits Benő főispán Őméltóságának elnöklete alatt f. hó 10-én tartotta. Elnöklő főispán üdvözölvén a bizottsági tagjait, az ülést megnyitotta, mely után Skublics Gyula bizottsági választott tag, vármegyénk közéletének egyik vezérférfia, a tagok osztatlan figyelme és általános helyeslése között indítványt tett a következő megokoló beszéd kíséretében: Mindnyájunk előtt ismeretes azon gyalázatos merénylet, amely a sajtó szabadság örve alatt megyénk szeretett főispánja ellen elkövettetett. Egyesek úgy, mint testületek, siettek is méltó felháborodásuknak és a szerző elleni kárhoztató Ítéletüknek kifejezést adni és habár főispánunk polgártársainak ezen igazságos nyilatkozatában már feltalálhatta az írt feldúlt kedélyének megnyugtatására, mindamellett azt hiszem, hogy e testület tagjai, akik közvetlen tanúi főispánunk fáradbatlau, önzetlen és eredménydús tevékenységének, csak kötelességüket teljesítik, ha évek során át szerzett meggyőződésük alapjáu következő indítványomat elfogadják : „Zalavármegye közigazgatási bizottsága őszinte fájdalmát és inegbotránykozását fejezi ki a megye főispánja ellen a sajtó utján elkövetett igazságtalan merénylet fölött; és kijelenti, hogy ezen és ehhez hasonló erkölcstelen, a tisztesség fogalmával ellenkező cselekmények nem képesek a megye főispánjának hivatalos tevékenységébe helyezett bizalmát megingatni és személye iránt viseltető tiszteletét és szeretetét gyengíteni." A vármegye Jlgilletékesebb fóruma által egyliani gúlag elfogadott indítvány legfényesebb cáfolatul „Zalamegye" tárcája. Köszöntlek ünnep ! Ébredő tavasznak legszebb ünnepe ; Ébredő tavasznak, virradásnak, Alvó évszázadoknak reggele! A mely előtt im meghatottan állnak Az ujabb, dicstelen kor gyermeki. Magyar szívből felszálló szent imának, Magyar vérrel megszentelt áldozásnak Emlékdalát, ódáját zengeni. Köszöntlek ünnep ! Magyar szabadság dicső hajnala ! A melynek első lángoló nyilától Romokba dőlt az éjek halmaza ; És a kelő nap fényes csarnokából Egy istenarcu ifjú lépe ki; — Szabadság!" — köszönték nagy riadással Földet rendítő zengő kiáltással A rabnemzetnek fölkelt ezrei. Köszöntlek ünnep ! A melyen legnagyobb volt nemzetem, Mert századoknak romhalmára lépve Büszkén tekintett át az egeken. S míg homlokán az Isten csókja érte, Szivében Árpád vére lángra kel! Bilincseit kezéről mind letépte, Kardot ragadva esküdött az égre, Hogy a hazáért küzd és hal, ha kell. Köszöntlek ünnep ! Te szent óriásoknak fényszaka, Minőket egyszer szült csalc ez a föld, Mint üstököst a sötét éjszaka. Az egyik harci lanttal üdvözölt S meg is halt érted ifjan a csatán. A másik égő lelkét hintve szét, Hónát bejárva buzdítón beszélt, — Hazátlan ez most, kivül a hónán. Köszöntlelc ünnep ! Köszönt a késő, meddő kor fia ! Es oltárodnál könynyel áldozik, Mert fáj Icialvó lángod látnia! Mi voltál akkor dicső nemzetem, S mi vagy most ? árva népe ten hazádnak. Atgyull-e vájjon fásult szíveden Mé.gegyszer ugy a hazaszerelem ? Lesz-e még ünnepe a magyar szabadságnak Gárdonyi Géza. Halott a hajón. A hajó a tenger messze sikján járt. Az utazók a hajó födélzetén voltak és az utazás egyhangúságát különféle mulatságokkal igyekeztek elűzni. Egy nagyobb csoport, közepén valaki fölolvasást tartott. A hallgatók arcán fölmagasztosult érzelmek tükröződlék, lelküket magával ragadta a költemény szelleme. Egy magyar mágnás, aki a fodélzetcn ezer forintos tételekkel kártyázott, nem is állhatta megjegyzés nélkül : — Tudják meg uraim, hogy ez a munka hazám egyik írójától való. Vaubanque. — Annál szebb, felelt valaki a csoportból, mert a fordítás még le i.s von mindig valamit az eredeti szépségekből. A matrózok jelentették a kapitánynak, hogy a második osztályú utasok között az a szegény sápadt ember meghalt. A tölolvasás, kártya, dominó, minden mulatság félbeszakadt. — Egy halott a hajón ! Temetés a tengeren I Borzalmas mulatság, de mindennél érdekesebb. ^Iindnyájan lefutottak, hogy a halottat megnézzék. Érdekes arcú fiatal ember volt ez. Előbb nem vette észre a hajón senki. Az igaz, hogy ő sem igyekezett azon, hogy észrevegyék. Mióta a hajó elindult, folyton egy helyen ült és a tenger távolyába mélyesztette a tekintetét. Mit nézett a tenger messze íávolyában? Talán azt, hogy összeolvad az éggel s a káprázat ugy mutatja, mintha a hajó odaérve, átúszhatna az égnek kék birodalmába. Most már nem néz semmit. Lehunyt szemekkel, mozdulatlanul fekszik a hajódeszkán. Összeszorított ajkai köré keserű mosolyt fagyasztott a halál. Mellette szétszórt papírok hevertek. Az orvos eléje hajolva, tanulmányozta a halálok jeleit. Az odacsődült utazók között meglepetten kiáltott föl a magyar mágnás : — Fichtre ! Ez az a kitűnő író, akitől az előbb fölolvastak. Az angol orvos fölemelte a fejét s a tudós hideg nyugalmával szólt: — Éhen halt meg. Gárdonyi Gézn. Mai szamunkhoz feliv melléklet van csatolva.