Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-03-08 / 10. szám

X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. március 8. 10. szám. Előfizetési dij: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyílttól- |>etitsorn 12 kr. ZALAMEGY ii 1, l!i ii v \rrU i r 1 CS A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldiink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjeenik minden vasárnajx Társadalmi érdeklődés és a rágalom. Az az általános érdeklődés, melylyel egymás életmozzanatát kisérjük s működését a közpályán, tetteit, eljárását a magán életben, beszélgetésünk, itélet-nyilvánításunk, megbirálásunk tárgyává tesszük — s melyből a különböző Ítéletek tisztázása után — az úgynevezett közvélemény származik s minden egyessel szemben határozott állást foglal el: életünk egyes perceit megkeserítheti ugyan s egyesekre nézve lehet igazságtalan is; de általán véve a művelt társas élet, az erkölcsi törvények fentartásához elkerülhetetlenül szükséges tényező, a mely végeredményében sokkal több jót, üdvöst hoz létre, mint a mennyi rosszat okoz. Általános emberi természetből folyik, hogy azok iránt, kikkel sorsunk közelebbi-, naponkénti érintkezésbe hozott, érdeklődéssel viseltetünk ; tetteit, jellemét birálni, tanulmányozni törekszünk; s érdeklődésünket kiterjesztjük a nálunk jóval magasabb állású egyénekre : államkormányzókra, törvényhozókra, a törvények végrehajtóira, intézőire, mindarra, a ki csak a nyilvános pálya bármily magas vagy bármily alantas fokán működik. S minél szélesebb a működési kör tere, minél magasabb a hivatali állás, minél több egyén életére lehet kiható a közpálya emberének működése: annál nagyobb az érdeklődés Személye iránt, annál több egyén mondja ki felette véleményét, Ítéletét; annál szélesebb körben támad felőle a közvélemény. És ha jogunkban áll véleményt mondani a kormányzó, törvényhozó testületek egyénei fölött, — kiknek működését sok esetben felfogni sem tudjuk ; ha jogunkban áll a befizetett néhány hatosért a szinjátékos, a művész felett Ítéletet mondani s birálni az iparost, ki a mindennapi életre szükséges iparcikkeket szolgáltatja : miért ne volna jogunk bírálatot mondani amazoknak nemcsak nyilvános, de magán élete felett is, kikkel sorsunk naponkénti érintkezésbe, közelebbi viszonyba hozott? S kiknek nyilvános működése, de magánélete is közvetlenül gyakorolhat káros hatást a nii életünkre. Miként nagyobb emberekről nagyobb körben, úgy a kisebbekről kisebb körben keletkezik bizonyos közvélemény; a mely akár kedvező, akár lesújtó, nagyobb és kisebb erkölcsi értékének megitélésére egyaránt illetékes. S ez a közvélemény, a mely a tetteinket bíráló összes embertársaink erkölcsi érzületének kifolyása : a legtöbbször igazságos, csak fölöttébb ritka esetben igazságtalan. S épen ebben rejlik döntő hatalma, a mely előtt a legelbizakodottabb individualitás, a legerősebb hatalom is kénytelen fejet hajtani, Az a tudat, hogy embertársaink tetteink iránt érdeklődnek, azok felett ítéletet mondanak s az ezekből származó közvélemény ellenünk fordulhat, higgadtabbá, megfontolóbbá teSzi eljárásunkat és sokszor megment oly tettek elkövetésétől, a melyet későbben mimagunk bánnánk meg a legérzékenyebben. A közvélemény sokszor távolított már el állásaikból egyéneket, kik magukat nélkülözhetlennek hivén, visszaéltek hatáskörükkel; sokszor mentett meg családokat a bekövetkezhető szomorú sorstól; sokszor sújtott le fogságnál, börtönnél súlyosabb büntetéssel — erkölcsi megsemmisítéssel — egyéneket, kik a társas-élet erkölcsi törvényeit lábbal tiporták. Valamint sokszor emelt fel hatalmasok-, vagy a törvény szava által lesujtottakat a tisztelet polczára. Az egymás iránt való érdeklődés emberi természet, az embernek jogos, nemes és szép vonása, melynek áldásos hatása kétségtelen. De mint mindennek, a mi emberi, megvan a maga árnyoldala, úgy megvan ennek is; a mely egyesekre nézve sokszor teremt kellemetlenséget, keserűséget. Ha az érdeklődés nem részvétből, felebarátivagy igazságszeretetből ered, hanem irigységből, gyűlölködésből; s ha az így keletkezett felfogást a könnyelműség kapja szárnyra: könnyen elfajul rágalommá. Rágalommá, a mely sebet ejt, bánt, megbecstelenít; de a mely ellen a törvény előtt keresni orvoslást, tiltja tisztesség-érzetünk s a melylyel szemben csupán öntudatunk tisztasága nyújthat vigasztalást. Ha felkapunk itt-ott elejtett, rossz akaratú szavakat s beleszólunk oly ember magánéletébe, á •ktf^ illetve viszonyait csak távolról s csak kevéssé ismerünk, a hallott szavakat tovább adjuk a szokásos tódítással: bűnös rágalmat követünkéi. Ha barátságot szinlelve, megismerjük egyesek viszonyát s nem figyelmeztetjük a fölismert tévedésekre, de mások előtt igyekszünk túlzott színben tüntetni fel azokat: bűnös rágalmat követünk el. Ha csak látszat után ítélünk s a nélkül, hogy a dolgok mélyére hatolni törekednénk, könnyelmű és rosszakaratú véleményt nyilvánítunk: rágalmat követünk el, melylyel mások életét megmérgezzük. Rágalomnak, rágalmaztatásnak s az ebből eredő kellemetlenségnek mindenki — saját körében — egyaránt ki van téve. De ha öntudatunk tiszta s cselekvéseink az erkölcsösség színvonalán állanak: soha sincsen miért elkeserednünk a felett. — A méltatlan rágalmazás visszapattan a rágalmazó fejére, a közvélemény előbb-utóbb lesújtja az erkölcstelenül vádaskodót — bármily hatalmas is legyen — s fölmenti az igaztalanul rágalmazottakat. Az emberben élő isten törvénye ez ! R. 1 Az 1891. évi védhimlöojtás. Az 1891. évre az alispáni hivatal által az ojtási körök az ojtást teljesítő orvosok megnevezésével következőleg állapíttattak meg : A tapolczai járásban. A tapolczai közegészségi körben: Lőwensohn Mór körorvos, a köveskáílaiban : dr. Kustos Károly körorvos, a monostor-apátiiban: dr. Fischer Gyula körorvos, a balaton-fürediben: dr. Moller Miklós körorvos. A sümegi járásban. A sümegi közegészségi körben : dr. Fischer Ignác körorvos, a csabreudekiben: dr. Lengyel Ármin körorvos. A szent grúthi járásban. A szent-grótlii közegészségi körben: Mehr Mór körorvos, a türjeiben: dr. Pichovszky József körorvos. A keszthelyi járásban. Keszthely m. városban : Dekinár János községi körorvos, Keszthely polgárvárosi „Salamegye" tárcája. Hogy maradtam agglegény? (Böjti vallomás.) — A „Zalamegye" eredeti tárcája — El vagyok keseredve. Érzem reám nehezedni az agglegényi élet teljes súlyát. Nincs semmihez kedvem ; boszant minden, de leginkább hálószobám nagy tükre, mely szánalmas hangon naponkint fülembe súgja : kár volt azt a fekete pörge bajuszt deresre hagyni, meg a göndör fürtöket legény korban kihullatni. Milyen más volna az élet, ha volna egy kis szerető feleség, ki bizonynyal ideje korán kitépte volna az első ősz-szálat s megóvta volna a többit is a megfehéredéstől. Órákig eltűnődöm, módot keresve sorsom megjavításán. Ilyenkor meg-meg száll az önzés, oda állok újra a nagy tükör elé, előveszem mellény zsebemből a korom fekete Tiszaujlaki pajusz pedrőt, végig húzom egynéhányszor ujjaimat a bajuszomon, és azt találom, hogy habár a 48 ik évet tiprom, mégis legény vagyok a gáton, ki még mindig ideálja lehet egy 16 éves falusi kis leánynak. Csak az a haj ne lett volna hűtlen hozzám. Most igazán véget vetnék ennek a kósza életnek, hoznék én még olyan feleséget az ősi házba, hogy megirigyelhetné a félvármegye fiatalsága. De jaj, a fiatalság szó, akár a darázs csípés, felijesztett merengéseimből! Eszembe juttatá, mily nagy fába vágnám fejszémet; mert a házassághoz nem elég a bajusz pedrővel kisodoritott bajusz ! Meg minek is nősülnék én az arany fiatalság szórakoztatására! Vén feleség nekem sem tetszik, a fiatal meg mindenkinek tetszik ! Jaj volna az én kényelembe megöregedett fejemnek, ha valami jómulató kardos feleséget kapnék, ki végig hurcolna a farsang minden bálján, végig etetné velem az összes közvacsoiákat és batyu bálokat, aztán meg az a sok vizit, meg ráadásul: egy anyós! Nem, nem, ebből nem kérek. Elem tovább a gondnélküli legény életet; eltűröm, hogy Pista inasom már 15 éve trafikál a mosónémmal, kinél minden mosás után ott maradoz egypár batist zsebkendő, hisz egyéb bajom úgysincs. Mire felnyitom szemeimet, már vigan dorombol a kályhám, egy csengő nyomásra előttem áll Pista a párolgó theával, reám adja a slafrokkot, bele ültet a hinta székbe, és így égő csibuk mellett szürcsölgetem a jótékony hatású illatos italt. Délig elkészülök a felöltözéssel, mire sétámból haza jövök, már terített asztal vár, este meg, mert senki sem vár, nem igen szoktam haza menni. De minek is sietnék, hisz ilyenkor tartja inasom is a kimenőjét, így fűtetlen szobára találnék, az üreget pedig nem incomodálhatom, mikor olyau boldogság néki, ha este markába nyomom a 40 kr. vacsora pénzt, melyből rendesen több kerül italra, mint ételre. Megvan mindenem és mégsem vagyok boldog. Van abban a házas életben valami, ami oly édesnek látszik, különösen azok szemében, kik még nem próbálták, és ez után a csöndes boldogság után vágytam mindig, mégsem jutott belőle. Isten látja lelkemet, nem rajtam mult. Az egyetlen hiba, mit felróhatok magamnak, hogy minden komoly lépésemet a szeles tettel elrontottam és mi lett a vége? . . . Rendesen egy kosár. Tessék elhinni, egy csipetet sem pirulok érte. Megesett az kiilömb emberen is. A haza bölcsét, Deák Ferencet is az első kosár riasztotta vissza a házasságlól. Engemet a 4-ik kosár; négyszer voltam vőlegény jelölt, négyszer csinált savanyú képet az ón kérőnek kinevezett Gábor bátyám, négyszer bútoroztam be szobáimat, mert mindig 3—4 év kellett, míg egy-egy kosár után uj bátorságot merítettem a másik kosárhoz. Oh ti meggondolatlan fiatal leányok, mikor egy-egy ügyetlen tettért elszalasztottatok ily minta férjet! Mert hogy az vált volna belőlem, az bizonyos, még most ennyi csalódás után is, érzem a házas élet iránt való nagy hajlamot, mely nem saját hibámból nem érvényesülhetett. Tizennyolc éves koromban hozta meg a hajlam az első hajtását. Az ideál nem is lehetett volna más, mint egy 16 éves karcsú termetű hölgy kendi-r szőke hajjal, barna szemekkel. Városi nevelésű leány volt, de falun lakott, kitűnő társalgó, még jobb táncosné, mi imponált ugyan, de nem tette úgy tönkre szívemet, mint a souper csárdás alatt reám vetett pillantása Mi kellett ennél több? Másnap addig cirógattam Gábor bátyámat, az én volt gyámomat, mert a farsang előtt nagykorusíttatott, hogy kérje meg számomra Bellát, kinek a tegnapi bálban hétszer vallottam szerelmet, esküvel ígérve, hogy holnap megkérem kezét, mig végre több ellenvetés után, hogy a leány fiatal, ne hamarkodjam el a dolgot stb. mégis csak kocsira ültünk. Az öreg Pista akkor még szemre való legény volt, belebujt a parádés livrejába, hogy annál mutatósabb legyen. Irigyeltem is tőle pozsgás arcát, meg a pörge bajuszát, mely többet mutatott, mint az én aludtej szinii ábrázatom. Szerencsésen megérkeztünk, jól is mulattunk, de a vége mégis csak kosár lett. Azt mondta az én lenni nem óhajtó apósom, hogy még fi.-ital a leány, pedig hát, nem azt értette alatta, hanem hogy ilyen csupasz képű gyereknek nem adja a leányát, mert alig telt el 3 hét, az én első ideálom menyaszonya lett egy cvikkeres képű, szakálos professzornak. Négy évig csendesen költögettem örökségem négyezer forint kamatját. Négy év után, mert beláttam, hogy csak a cvikker inponálhatott az első ideálomnak, mentem az optikushoz, rendeltem nála egy arany keretű orrcsiptetőt a legátlátszóbb ablak üveggel, a gondosan