Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-03-01 / 9. szám

Felhivom a gazdasági egyesületet, hogy a jelzett kedvezmény életbe léptetése iránt f.zon viszonylatoknak megjelölése mellett, melyekben a szóban forgó cikkből szállítások kilátásba vannak véve, a déli vasút igazgatóságával, hivatkozással fent idézett jelentésére, közvetlenül lépjen érintkezésbe. Budapest, 1890. október 21-én. A miniszter megbizásából: Máday sk. Köszönettel tudomásul szolgál s az „Értesítő" ben közzé teendő. 8/125/890. A földmivelésügyi miniszter ur tudatja, hogy a budapesti, valamint a maros-vásárhelyi kir. főügyészségek hatósága alá tartozó törvényszéki fogházak kosárfonó ipariizlete számára az 1891-ik év folyamán mily mennyiségű fiizvessző szükséges. A zala egerszegi fogház részére 500 csomó, minden csomó 1000 szállal. A nagy-kanizsai fogház részére 300 csomó 1000 drbal fehér vessző. Az összes vármegyei gazdasági egyesületnek. A gazdák érdekeinek szempontjából kívánatosnak találtam azt, hogy ama különböző gazdasági mellékjövödelmi források illetve termelési ágak művelése, — melyek ez ideig főleg a termény értékesítése körül ütköztek akadályokba — előmozdíttassék az által, hogy e termények értékesítése az érdekelt gazdáknak meg könnyíttessék. Az említett szempontból a fűzvessző termelés körül is segítségére kivánok lenni az érdekelt gazdáknak. A kosárfonó ipar, mely épen e termény feldolgozásával foglalkozik — hazánkban ez időszerint túlnyomóan rabipart képez és mint ilyen, leginkább a fogházakban összpontosul. Ugyanazért a gazdák is, kik ezen gazdasági terményt t. i. a fűzvesszőt óhajtják értékesíteni, ezen terményeik számára véleményem szerint első sorban épen e kosárfonó ipart űző fogházakban találhatnának legkedvezőbb értékesítési piaczot. Az említett célból — általam tervezett intézkedések körül a gazdasági egyesületnek közreműködését is igénybe venni óhajtván, e részben a következőkről értesítem a gazdasági egyesületet: Hogy a termelők fűzvessző terményeinek a fogházak utjáni értékesítése megkünnyíttessék és viszont, hogy az egyes fogházak igazgatóságai idejében gondoskodhassanak fűzvessző szükségleteik beszerzéséről, — az igazságügyi miniszter úrral történt kölcsönös megállapodáshoz képest, a következő eljárás állapíttatott meg: A kir. ügyészségeknek a vásárlás utján beszerzendő íűzvessző szükségleteit feltüntető kimutatások általam minden év december hó végéig meg fognak küldetni a gazdasági egyesületnek. Ezen kimutatások alapján — a gazdasági egyesület által a lehető kiterjedt módon — felhivaudók a termelők a szállítási ajánlataiknak a gazdasági egyesülethez leendő benyújtására. A szállítandó fűzvesszők minőségére és árára nézve megjegyzendő, hogy a fűzvesszőnek 1

1 —2 mtr hosszúnak kell lennie, egy csomó mintpgy 1000 darabot tartalmaz, körülbelül 30 centimeter átmérővel. Egy ily csomónak a vételára és pedig a lehéjazott vesszőé 30 krban, a héjazatlan vesszőé pedig 25 krban állapíttatik meg. A termelők ajánlatai minden év január hó végéig nyújtandók be a gazdasági egyesülethez. Az ajánlatokba felveendők : 1. A termelő neve, lakása (vármegye, járás, község, vasút állomás). 2. A rendelkezésre álló fűzvessző készlet mennyisége. 3. A fűzvessző minősége, a fajta neve vagy annak durva vagy tinóm kosárfonásra való alkalmazhatása, úgy az is, váljon a vessző héjazott, vagy héjazatlan állapotban szállíttatik ? 4. A íűzvessző hosszúsága. 5. A szállítás határideje. 6. Kötelező nyilatkozat arra nézve, hogy a szállító a minőség, mennyiség és a határidő megtartása tekintetében pontosan jár el. A beérkezett ajánlatok a gazdasági egyesület által február 15 ig, ha csekélyebb készletről van szó, a legközelebbi kir. ügyészséghez, ha pedig nagyobb tömegek ajánltatnak, ez esetre az egyesület székhelyéhez közel fekvő több kir. ügyészségnek, esetleg az összes kir. ügyészségeknek közvetlenül megküldendők. Ezen ajánlatok alapján a kir. ügyészségek fűzvessző megrendeléseiket közvetlenül az illető termelőnél megteendik, esetleg a gazdasági egyesületnek rnegküldendik és a megrendelésről a szállítás eszközlése végett a gazdasági egyesület által az illető termálok értesí tendők. Miután a fogházak csakis korlátolt mennyiségű fűzvesszőt fogyasztanak, némelyikük pedig saját, vagy bérelt fűzfateleppel bit", melyben szükségletét vágatja, megtörténhetik, hogy jelentékenyebb fűztömegek ezen utou értékesíthetők nem lesznek. Azért készséggel kijelentem, hogy a gazdasági egyesületekhez a termelőktől beérkezendő ajánlatokat, ha azok velem is közöltetnek, a minisztérium hivatalos közlönyében, esetleg más uton is az érdekelt körök tudomására hozandom. Felkérem az egyesületet, hogy a tervezett intézkedéseket hozza a gazdaközönség tudomására s a jelen körirat értelmében tett lépéseiről tegyen jelentést, Budapest, 1890. december 5-én. Bethlen. Tudomásul szolgál és közzé tétetui rendeltetik. 9/127,890. Ugyan a földmivelésügyi minisztérium leirata, melyben azon óhajának ad kifejezést, hogy jövőre az állatdíjazások lehetőleg próbafejéssel kapcsolatosan rendeztessenek. Egyúttal egy tejelő verseny programmot mintául küld. Tudomásul szolgál. 10 130 890. A magas földmivelésügyi minisztérium tudatja, hogy az ujabban észlelt s Francziaországban pusztító „black-rot" „fekete rothadás

1* nevü szőlőbetegség miatt a szőlővessző behozatalát a külföldről egy év tartamára egyáltalán beszünteti s egyúttal megküldi a fekete rothadás (black-rot) szőlőbetegség rövid ismertetését. Tudomásul szolgál és a blac rot betegség ismerte tése egész terjedelmében tájékozás végett az „Ertesítő"ben közzé teendő. 11/124/890. Az országos gazdasági egyesület a zalamegyei gazdasági egyesületnek 82 1890. sz. alatt, a Keszthelyen felállítandó gróf Festetics György szoborügyében tett megkeresésére a következő választ küldi, melyet örömmel vesz tudomásul a közgyűlés és közzé tétetni határozza : Tekintetes Gazdasági egyesület I 82 90. szám alatt az országos magyar gazdasági egyesülethez intézett azon »zives megkeresésére, hogy a gazdálkodás terén felejthetetlen emlékű néhai gróf Festetics Györgynek, a keszthelyi „Georgicon" megalapító jának 1897. évben, mint az alapítás száz éves évfordulója alkalmával Keszthelyen, érdemeihez méltó emlékszobor emeltessék és ezen emlékszobor létesítése végett az országos in. gazdasági egyesület a kezdeményezést megragadja, van szerencsém örömmel hozni becses tudomására, hogy az országos m. gazdasági egyesület igazgató választmánya a legnagyobb készséggel hajlandó ez ügyben a kezdeményezést megragadni és egy szervezőbizottságot küldött ki, a mely kidolgozza azon módozatokat, a melyek szerint a tisztelt társegyesülettel együttesen az országos m. gazdasági egyesület ez ügyben eljárjon, hogy így a jól szervezett működést biztos siker koronázza. I Amint a szervező-bizottság munkálatával készen lesz, kötelességemnek fogom a tisztelt társegyesületnek becses tudomására hozni és ha az igazgató-választmány a bizottság javaslataihoz helyeslésével hozzájárul, akkor a működést ez irányban azonnal meg fogjuk kezdeni. Fogadja a tisztelt társegyesület hazafias ildvözle tünket, melylyel maradtunk Budapest, 1890. november hó 12 én az orsz. ni. gazd. egyesület nevében : Gróf Dessewtt'y Aurél, elnük. 12/135/ 890. Viosz Elemér és testvéreinek kérvényére, melyben édes atyjuk, néhai Viosz Pál ur után fennálló 200 frt alapító tőke és járulékainak elengedését kéri, a következő határozatot hozza a közgyűlés : Minthogy az egyesület nincs arról meggyőződve, hogy Viosz Pál alapító tag örökösei teljesen vagyontalanok, de másrészt azon helyzetben sincs, hogy követe'éseit puszta kérvényre elengedhesse, az egyesületi ügyész urnák kiadatni rendeltetik a kérvény azzal, hogy tüzetes tájékozást szerezzen arról: váljon az egyesület követelése bevehető e vagy nem s erről jelentését az elnökséghez beterjessze. Ezen határozat egyesületi ügyvéd urnák kiadatik. 13/111/890. Petri-Keresztur község kérvényére, melyben az egyesület utján a mult év tavaszán szerzett tenyészbika vételárából még fenn maradt tartozása elengedését kéri — mert a kérdéses bika később tenyészképtelenné vált, határoztatik : Az egyesület közgyűlése a kérelmet elutasítja ; mert az egyesület azért, hogy egy általa beszerzett állat később tenyészképtelenné válik, szavatosságot nem vállalhat; a fennforgó esetben a beállott tenyészképtelenség pedig vagy gondatlanság, valószinübben boszuból történt csonkitás következménye. Ezen határozat Petri-Keresztur község elöljáróságával közlendő. 14/2/1891. Boldogfa község jelenti, hogy a mult év tavaszán részükre az egyesület utján beszerzett tenyészbika nagyon fejlődvén, túlságosan megnehezült s gyenge teheneikre túl erős, kérik, hogy azt eladhassák. A közgyűlés megbizza az egyesület titkárát, hogy a kérdeses apa állatot nézze meg, s ha más község részére alkalmasnak találja azt, adja át annak. Ha pedig alkalmas nem volna, úgy az eladása megengedtetik. Miről Boldogfa község elöljárósága értesíttetni rendeltetik. 15. községekbe kedvezményes árban kihelyezendő tenyészbikákról hozott határozatok. A közgyűlés határozatilag kimondja, hogy a mint az már más megyékben, így jelesen a szomszéd Vas megyében is gyakorlatban van, kedvezményes árban tenyészbikát csak azon község részére szerzend be jövőre az egyesület, mely község testületileg az egyesületnek 5 frt évdíjas rendes tagja lesz fi éven át. Továbbá a beszerzett tenyészbikát 3 év lefolyta előtt csak hatósági engedély mellett adhassák el, — kivéve, ha tenyészképtelensége állatorvosilag igazoltatik ; ellenkező esetben a teljes vételár és annak 5°/rr£>s kama tai az egyesület pénztárába visszafizetendők lesznek. Ezen határozat a folyamodó községekkel esetrőlesetre közlendő lesz a titkárság utján, úgy szintén pénztáros urnák kiadandó. 16 133. 121. 142./1890. A gazdasági egyesület 77 47 890. sz. a. hozott határozata értelmében a mindinkább terjedő filloxera pusztításai ellen vidékenként védekezési egyesület alakítását óhajtja. Az egyesület által ez irányban felkért tagtárs uraktól részben a válasz be is érkezett, közőliik : Skublics ment a templomba s a kántor rákezdette az áhitatos szent zsolozsmát: elkezdett sulykolni egész erejéből, úgy hogy a templom kőfala folyvást visszhangozott belé. Bizony papnak, kántornak s az egész gyülekezetnek nem nagy öröme telt benne; bizony az Úristen, ha eddig nem, most már bizonyosan levette a kezét róla ! S nem hagyta annyiban az egész mise alatt, csattogtatta a sulykot istenigazában. — Mintha csak azt akarta volna, hogy a mások imádsága ne szállhasson fel az égbe, hogy a buzgón hivő lélek ne nyerhessen nyugo dalmat. A harangozó nem állhatta tovább, kiment a templomból, megállott a kerítése mellett, oda szólott hozzá, nem gorombán, nem durva szavakkal; csakúgy szép szerével kérte, hogy hagyja annyiba, nem a mai napra illő munka ez, elvégezheti holnap, holnapután is. Tamás Péterné ránézett dacosan, szóra sem méltatta — csak úgy kancsalítva, mérges pillantással te kintett az égre, aztán sulykolt tovább, ínég nagyobb erővel. A plébános úr magához intette a kisbirót, kikül dötte ahhoz a gonosz asszonyhoz, hogy erőszakkal, karhatalommal, tiltsa be azt a kárhozatos munkát; ha másként nem teszi, tépje ki a kezéből a sulykot s hajítsa be a kút fenekére. A kisbiró úgy sem volt jó embere Tamás Péternének, hetykén közeledett, hogy majd megtanítja ő istentelenségre, elveszi a kedvét az ilyen munkától. De mikor oda érkezett, belépett az udvarára s rákezdte a hivatalos mondókáját, hogy elvetemedett i gonosz asszony! már ki látott ilyet; így gyalázni meg a szent ünnepi napot! Megbotránkoztatni a hivők buzgó imádságát! Tamás Péteraé csak hallgatott, mintha nem is neki szólana, mintha semmit sem értene a beszédjéből s folytatta tovább a munkáját. A kisbiró közelebb lépett hozzá, magragadta a karját, hogy vegye ki a sulykot a kezéből; erre aztán Tamás Péterné oly erővel, mint a legizmosabb férfi, mellen ragadta s nagy hirtelenséggel olyat lódított rajta, hogy a kapun kiviil vette észre magát. Bizony mégis csak gonosz asszony, istentelen asszony, gondolták az arra járókelők. S a miséről kifelé szállingozók, meg az isteni tisztelet után az egész gyülekezet — fejcsóválva haladt el mellette. Mikor a sekrestyés a templomajtót bezárta : Tamás Péterné is letette a sulykot s kevély daccal tekintett a templom ajtó felé. A sűrűn hulló hó egészen belepte, összeáztatta a ruháját, rongyos keszkenője elborította mind a két arcáját; mintha észre sem venné, mintha egyáltalán hideget-, semmit sem érezne. Befelé indult a házajtó felé. — Az ajtóból mégegyszer visszatekintett az utcára, szemsugarai különös érzést árultak el; valami tétovázót, melyben dac, kese rüség s megbánás van vegyülve. Az utca-ajtóban rongyos koldus-asszony állott meg. — Ölében inkább rongybábhoz, mint emberi alakhoz hasonló kis gyermeket tartott s egy másik 7—8 esztendős didergő kis leánykát kéznél fogva vezetett. „Az Isten nevében! A nagy Isten nevében! Meghal mind a kettő." — Rimánkodott összetett kezekkel. Tamás Péterné egészen megfordult, rátekintett a nyomorult koldus-asszonyra, erősen nézte a kézen fogva vezetett, halovány leánykát, ki a hideg s szigorúság miatt majdnem összeroskadt. „Az Isten nevében!" Hallatszott tovább a szegény asszony esengő szava. Tamás Péterné hozzájok ment, szó nélkül megfogta a kis leány kezét s a ház felé indult. — A koldus asszony követte. Bent a szobában ellátta őket étellel, itallal. — A koldus-asszony nem igen mert sokat beszélni ehhez a szótalan, különös asszonyhoz. A kis leányka megbátorodott; a jó meleg étel felvidámította. — Milyen jó itt! Csak tovább ne kellene menni! — Az ő mezítelen lábai fáznak — beh jó, a kinek van meleg ruhácskája ! Tamás Péterné csak hallgatott mélységesen. — A koldus leányka hosszúkás arcával, nagy kék szemeivel az ő leánykáját juttatá eszébe. — Tett, vett, rendezgetett; mintha valamit keresne. Egyszer csak beindult a belső szobájába, megállott a karácsonyfa előtt, mely összeszáradva, a tavaly óta ott állott — nézte a rózsaszínű köntöst s a kicsi topánkát. Megfogta, levette szépen. Aztán behívta a koldus-asszony leánykáját, reá adta a rózsaszínű köntöst, lábára húzta a topánkát, meleg keszkenőt terített a vállára — s a mint a csodálkozó gyermekre tekintett, egyszerre csak azt vette észre, hogy a könyei sűrűn omlanak alá ... . Mióta a gyermekét eltemette, azóta nem tudott sírni. — Most nézte a leánykát, nézte a köntöst s zokogásban tört ki. Azok a sűrűn hulló könnyek megkönnyítették a szivét; mintha minden cseppet egy-egy kő esett volna le róla s az a súlyos teher, a mely oly sokáig neheze dett reá, csendesen eloszlott. Felöltöztette a koldus asszonyt is jó meleg ruhába, elszedte a rongyát az ölbeli gyermeknek ; s a délutáui templomozáson — a falu népének csodálkozására ott volt ő is az istentiszteleten fekete ruhában, könnyel telt szemekkel — s buzgóbban nem imádkozhatott emberi lélek, mint a hogy ő felküldötte fohászát — a nagy Istenhez — ő — a gonosz asszony. Rétlil Uáhor.