Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-02-15 / 7. szám

X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. február 15. 7. szám. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A nagy (jíaleotto. Ez a cime egy hatásos drámának, mely hatalmas életerővel festi azt a romboló hatást, mit társadalmi életünkben a mende-monda, a pletykaság végez. Ezt a romboló hatású társadalmi szokást személyesíti a költő a nagy Galeottoval. Kétségtelen, hogy a pletykaság, az utonutfélen grassáló mende-monda hatása nem egy esetben rettenetes és előre nem látható drámai bonyolulatokat teremt a társadalmi életben. Nem új bűne ez a társadalomnak. Mióta a világ áll és ember él. mindig úgy volt és mindíg úgy van, hogy az emberi nyelv sokkal több sebet ejtett és ejt az emberi becsületen, a féltékenyen őrzött jellem-szeplőtlenségén, mint a legöldöklőbb fegyver a testen. Nincs olyan halandó ember, ki a legnagyobb jellemerővel is képes volna minden ember kedvére cselekedni. Sőt azt lehet mondani, hogy azok, kik mindenkinek szája izént akarnak, iigyekeznek tenni, nem biztosan őszinte emberek. Minél erősebb valakiben az egyéni character, s minél fiiggetlenebbiil, korlátlanabbul nyilatkozik meg valakiben az individualitás: annál erősebb mértékben hivja ki mások Ítéletét, annál inkább magára vonja az egész társadalom figyelmét. Ebből azután biztosan következtethető, hogy az individualitás positiv erejét támadja meg legtöbb esetben a társadalmi élet nagy Galeottoja: a pletykaság. Abban a mértékben, a hogy mi az úgy nevezett ,,háué-nénih" működéséből ismerjük, a pletykaság (a mindennapi értelemben vett rágalmazás) éppenséggel nem veszélyes; mert alig van ember, aki az ily uton vett értesülést, beszédet, Ítéletet a maga öreg-asszonyi értékére le nem tudná szállítani. Az a mende-monda, amit egyének bocsátanak világgá, kiket a társadalmi életben nagyon megszoktak komolyan nem venni, legtöbbnyire méregtelen, minden veszedelmesebb hatás nélkül való dolog. Hanem van azután a pletykaságnak, a mende-mondának veszedelmes faja is, az, amit komoly számba menő egyének bocsátanak kelendőségre. A komoly számba menő egyének beszédét, szavát senki sem fogja már szélszónak, üres beszédnek, mende-mondának, pletykaságnak tekinteni, hanem készpénz gyanánt veszi azt mindenki s kinek jó hirneve, becsülete rovására esik, észre sem veszi: miként morzsolta szét a rettenetes Graleotto individualitásának egész értékét, féltékenyen őrizett becsét. Ez a hatás, ez a munka azután már rettenetes s nem egy embernek sorsában idéz elő szomorú drámai fordulatot. Ez a hatás emelte a pletykaságot olyan veszedelmes nagyságra, hogy a dráma-iró is érdemesnek tartotta vele, mint a társadalomnak egy rettenetes, kiolthatatlan ragályos lelki-betegségével foglalkozni, bemutatván azt borzasztó következményeiben. Nem szükséges a dráma-irónak talán ittott hyperbolikus álláspontjára helyezkednünk, ha azt akarjuk bizonyítani egyszerű, mindennapi felfogással, hogy a pletykaság a társadalmi érintkezésnek oly megvetendő kinövése, melv már nem egy helyen és nem egy esetben dúlta föl a társadalmi élet békéjét, boldogságát. Azon végre is nem lehet csodálkozni, ha a jó „háué-néníhéh" kifogynak a themából járt. i. a senkinek rovására nem esőből) s akkor utoljára előveszik azt vagy azokat, akik éppen ott nincsenek és nagy elmével, nagy szivvel kifundálják: hogyan lehetne azoknak hibáit, fogyatkozásait vagy éppen bűneit annak rendje-módja szerint megreperálni ? — hanem már az mégis csak különös dolog, mikor komoly férfiak — kik a kávé-nénikékkel való identitikálást semmiképpen sem tűrnék, — vendéglőszeren, magánkörökben, bizalmas és nem bizalmas társaságban, sajtóban az emberi hirnév és jellem értékének tekintetbevétele nélkül mondanak kritikát ismerőseik nyilvános működése vagy magánélete fölött. Hogy annak a kritikának van-e biztos, elfogadható alapja? vagy nincs? — azt nem is igen latol| gatják ; valamint azt sem, hogy szavaiknak minő I hatása, következménye lehet az érintett egyéI nekre nézve. Ez a társadíttí!Tr~b'etegség ma már annyira el van terjedve, hogy még a legkomolyabb egyének sem teljesen mentek tőle s nem nagy adag bölcseség kell arra a következtetésre jutni, hogrv a társadalmi életben fenálló ridegségnek, bizalmatlanságnak, elzárkózásnak jó nagy mértékben a nagy Galeotto : a mende-monda, a pletykaság, a jellem rovására eső trics-tracs az oka. BVIegyei élet. A megyei közigazgatás^ bizottság február liavi ülését Svastits Benő főispán Őméltóságának elnöklete alatt f. hó 10 •en tartotta a nagymegyeház gyüléstermében. Az alispáni havi jelentés felolvasása és helyeslő leg tudomásul vétele után folyó ügyeket tárgyaltak. Szent-Iván község az iránt folyamodott, hogy a közvágóhíd felállításának kötelezettsége alól mentessék fel. Tekintve, hogy a folyamodáshoz csatolt kimutatás szerint az elmúlt évben a községben csal; 31 marhát vágtak, a kérvény a földtnivelésügyi miniszterhez párto lólag terjesztetik fel. Az arácsi temetőt tartó hitközség — a közigazgatási bizottsághoz tett feljelentés szerint — igen magas díjakat szed oly sírhelyek után, melyekbe nem a hitközség kötelékébe tartozó elhaltak eltemetésére használnak. — Az ügy a veszprémi megyés püspökhöz aszal tétetik á

t> hogy nevezett hitközséget utasítani méltóztassék, miszerint az esetleges zsarolások és visszaéléseknek elejét veendő, a sírhelyek árára nézve szabályrendeletet készítsen s azt megerősítvén, a hitközség a sírhelyek díjait ezen szabályrendelet értelmében szabja ki és szedje be s az igy oegyüh összeget, szabályszerűen kezelje éj számolja el a hitközség. Keszthely város a járási szolgabiróság utján megsürgettetik, hogy a piaci rendtartási szabályrendeletet mielőbb alkossa meg s megerősítés végett terjeszsze be. Schlezinger Mór csáktornyai lakós az iránt folva módik, hogy a Csáktornya—ukki h. é. vasútvonal mentén a Csáktornyái képezdei épület közelében útátjáró létesíttessék. A közigazgatási bizottság ez ügyben a helyszíni szemlét elrendelte s arra Ziegler Kálmán törvényhatósági bizottsági tagot küldötte ki. Ollár községnek kérelmére a kereskedelmi miniszter a tűztávolságot — tekintettel a kérvényben felhozott indokokra — 55 meterre szállította le a Csáktornya—ukki h. é. vasútvonal mentén. Tűrje község képviselőtestülete a miniszterhez intézett felterjesztésében a Csáktornya—ukki h. é. vasút vonal mentén két áteresz létesítését kérte. A miniszter a felterjesztésben foglalt kérelmet elég világosan kifej„Zalamegye" tárcája. A bog-arak bálja. Irta : Pósa Lajos. . . . Zöld erdőbe érve, a kerek tisztásra, Szól már a muzsika, a cigány cifrázza, Ezer lámpa csillog sötét lombok közül, Nevető vadrózsák szerte köröskörül. lómérdek a vendég, csupa uri fajta, Biboros, bársonyos diszöltözet rajta. Pávaszem hercegnő és gróf Szarvasbogár, Egymáshoz illenek, gyönyörű mátkapár. Hős Czinczér a vöfény, a vitéz kapitány, Most jött a lakziba egy sánta paripán. Oldalán gyikleső, mindig jár a szája, Jzeg-mozog fején két nagg micsodája. Ki a nyoszolólány ? Méhecske kisasszony, Sokat munkálkodik, egyszer hadd mulasson Kezet is csókol ám Szöcske úrfi neki, Két potrohos darázs sandán nézegeti. Sétál a pillangó a rózsabogárral, Szitakötő belesi kedves családjával, Isten tehénkéi a menyasszonyt nézik, Aranyos ruhája nagyon tetszik nékik. Ide oda repdes Szentjános bogárka, Mindegyik kezében fcínylő ezüst lámpa. *) Ezt a gyönyörű költeményt, mehbe „Pávaszempillangó • hercegnő' és a gróf Szarvasbogár meny ünnepélye van leírva, „Az én Újságom" cimü kitünö gye^ '-gutótibi számából vesszük ác. „A bogarak bálja" eir^j^)* jj} -Az én Újságom"bm meeielenö ..Bandi álma" ciinü eíWszelésnek. Ragyogó csapatja le-leszáll a fűbe, Majd csillagraj gyanánt száll a levegőbe. vHuzd rá, more, huzd rá!

u — kiált a hős Gzinczér, Ne sajnáld a gyantát, nem csinálod ingyér ! Tudod a nótámat, húztad is sokszor már, Azt, hogy: „Cserebogár sárga cserebogár". . . Szól Tücsök, a prímás: „Igen is, instálom, Vitizs kapitány úr, azsonnal csinálom, De bizony jó lenne egy-két rongyos bankó, El is sakad a liur, íhes is a rajkó". Hegedül a tücsök, szekundál a szúnyog, Dongó a bőgővel bele bele dünnyög. Aprózzák a táncot, ki-ki fogja párját, Majd, mint a forgószél, oly sebesen járják. Izzad a hős Czinczér, csurog a víz róla : „ Jaj de jó volna már egy pihenő óra !" Katiczabogárka legjobbkor belépett. Hogy kiszolgálja mind a szomjas vendéget, Takaros szobalány, kis Ka.ticzabogár, Hűsítő itallal ügyesen körbe jár. Pöttyös piros kötő libeg a derekán, Nyájas, vidám mosoly játszik az ajakán. Zöld papsajtlevélen, gyöngyvirágpohárba Hajnali harmatot hajlongva kínálja. Hej, van kelete a gyöngyvirágpohárnak, Hős Czinczér is fölhajt egymás után hármat. Mikor a nap fölkelt s madarak daloltak : Vége lett a fényes nagy lakodalomnak. Előáll a batár, beül a mátkapár: Pávaszem hercegnő és gróf Szarvasbogár, Mai szamunkhoz féliv melléklet van csatolva. Tizenkét pillangó a kocsiba fogva, Sárga cserebogár gyeplőszárat fogja, libériás darázs kettő is a bakon, Csa" ó a fejükön, tarsoly oldalukon. Hős Czinczér, a vőfély, a vitéz kapitány Melletlük lovagol a sánta paripán. Puffogat erősen ócska jnsztolyábul, Kis Katiczabogár menten el is ájul. Lovas bandérium előttök, utánok, Zöld mentés teventék, kabóca huszárok. Repdesnek felettük tarkaszárnyu lepkék, Mintha a szivárványt ott fenn lebegtetnék. Hosszú sorba hintók gördülnek el haza, Kurjongat a násznép : ihaja, tyuhaja ! A banda meg húzza a Rákóczi nótát. Bezengi a hegyet, bezengi a rónát. Erdő szélén a sok szarvasbogár várja, A vőlegénynek mind hűséges szolgája. Éljenzik, bókolnak, a virágot szórják, Menyasszony ölébe hullanak a rózsák. Végre megérkeznek tölgyfapalotába, Az örömapának grófi odújába. Pávaszem hercegnő sírva karolja át Szarvasbogár papát, Szarvasbogár mamát. Hó's Czinczér előáll, köszörüli torkát, Búcsúztatók épen beszél ilyenformát : „ Uram, uram, öreg Szarvasbogár uram, Szállok az úrhoz, mert haza visz már utam !

u „ Halljuk azt a szép szót, halljuk! — kiabálnak. Torkán akad a szó a hős kapitánynak. Pók, a hires tudós, hiába sug neki, Belesül, elakad, a násznép neveti.