Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-06-28 / 26. szám

X. évfí> fam. Zala-Egerszeg, 1891. junius 28. 26. szám. ZÁLÁMEGTE JL 1, M ii • r i es t i' \ A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghezküldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. I A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az iskolai év végén. Bezárulnak egyenként a múzsák templomai ; tova szállanak látogatói, akiket a szülők gondoskodása e csarnokokba egybegyűjtött. Mint zarándokok jelentek meg e szent helyen, hogy merítsenek ama forrásból, mely éltető nedvet ád a szomjúságtól égő szivnek és észnek. Visz is kiki magával a tudományok eme csarnokaiból többet vagy kevesebbet, amint a kegyes végzetek a prometheuszi szikrák isteni erejének kisebb vagy nagyobb mennyiségével látták el, amely erővel a halandó lényeket magukhoz láncolák ; és a szerint, a mint e szikra tüzét nem rejtették el hamuja alá s nem engedték önmaga által felemésztetni, hanem gondosan ápolták és fáradhatlan buzgalommal hordották össze az anyagot, a mellyel folytonosan éltetvén, valóságos Vesta tűzzé varázsolják. Egy, a legszorgalmasabb munkásságra szánt év gördült le az ifjú nemzedék egéről, fényes tüzsugárral jelzett utat hagyva maga után többnek kebelében, míg másoknál csak sötét vonás marad, melynek feketesége sokszor csak a késő kor fájdalmai és keserű könnyei által nyer bizonyos fényt ; melynek tükréből a szemrehányás, a pazarul eltöltött ifjú évek kopaszsága és Íratlan táblái tükröződnek vissza, kiáltólag intenek a fásult szemlélő felé és kényszerítik az elveszett idők visszaidézésére. De hasztalan ! Lesűlyedtek azok a mélységbe, melyből semmiféle varázserő nem képes többé felszinre bűvölni. A szülők édes reménye volt megnyitója ezen útnak, melynek végén megvalósulva és pirosra festve nem egyszer a bezáró, míg — sajnos — sok esetben csalódás az, mellyel a kijárónál találkoznak, áztatva a munkás szülőknek csalú(1 is sajtolta keseríi könnyei által. ,, Két rény van, mi fölött sorsnak nincs semmi hatalma • Szorgalom és az erény, földön az, égben ez áld'' — mondja a koszorús költő. Valóban, a múzsák csarnokába belépő ifjúnak táblájára ezen, kincsnél is értékesebb szavakat kellene bevésni kitörülhetlen betűkkel ; mert ezekben a jövőjére irányuló elvek legtöbbje tisztán ki van fejezve. Hogy a tehetségek nem egyenlők és hol pazarabbúl, hol szűkebb marokkal szórja a természet a maga kincseit, az bizonvos ; azonban az életnek, a haladásnak másik hatalmas tényezője : a szorgalom, mindenkinek teljesen korlátlan hatalma alatt vau. Amaz a hivatottságot mutatja, emez a törekvést igazolja. E két tényezőnek együttes és egybehangzó működése veti meg a jövő ember létét. Míg azonban az első a másodiknak közreműködése nélkül munkálatlan és gyümölcstelen termő föld marad, addig a második, a fáradhatlan szorgalom, képes az elsőnek hiányait pótolni és kisebb fokát növelni. „Gutta cavat lapidem, non vi, sed saepe cadendo." Sziklákat fürhat, repeszthet a folyton csepegő viz, nem ereje, banem folytonos működésének következtében. Hol azonban e kettő közül egyik sincs jelen, az ily céltalanul a tudomány után sóvárgó változtassa meg útját, keressen magának más pályát; mert számára e téren babér nem terem. Bukdácsol egy darabig, míg végre közel a célhoz — az érettségi vizsgálatnál — elbukik és lesűlyed a mélységbe, melyben a szellemi proletárok serege összegyűlve vesztegel ; növeli az emberi társadalom e parasitáinak számát, kiknek a társadalmi rend fölbomlása nyújt csak működési tért. Tanulságos tehát a tanév vége különösen a szülőkre, a kik meggyőződhetnek arról, vájjon gyermekeik birnak-e hivatottsággal a tudományos pálya iránt vagy sem ? 0 nekik szolgál ugyanis tanulmánytárgyul a bizonyítvány, melyet gyermekeik egy évi fáradságuk és működésük eredményének igazolása végett magukkal visznek. Fogják e gyönge papírdarabot, szorítsák keményen kezökbe ; mert ezzel gyermekük jövőjének alapját szorongatják, de egyszersmind saját vagyonuk kulcsát is kezökben tartják. Ha olyan e drága papir tartalma, mely biztos reményt nyújt a jövőre : úgy küldjék ismét vele, mint talizmánnal, vissza jövőre oda, honnan győzelmi jelvényként hozta. Ha gyönge vagy silány, mit keblében rejteget e papir : úgy tegyék el a mult kísérletének emlékeül s küldjék el keblök magzatát oly pályára, mely függetlensége mellett jövő megélhetésének zálogát rejti magában, hol a gyermek keble hajlamának kifejtésére kedvezőbb talajra találván, jövő sorsának szilárd alapját- vetheti meg és e mellett megtakaríthatja ama százakat, a melyek a hivatástalan tanulmány utján elfecsérelve lettek volna és a melyekből önállóságának és független működésének első alapjait egyengethetik. Legyen a két havi szünidő ily tárgyú elmélkedésnek szentelve! 11 Emlékirat a „Balaton-egylet" újjáalakítása ügyében. A balalouparti váraiegyék szives figyelmébe ajánlja : Fenyvessy Ferenc orsz képv. A „Balaton egylet" két év óta nem működik. En, mint ügyvezető elnök, lemondtam, a titkár pedig kijelenté, hogy az egylet fenálló viszonyai miau nem érezhet kedvet a meddő munkára. Több egyleti tag azt ajánlá, hogy föl kellene oszlatni az egyesületet vagy fuzionálni a Kárpátegyesülettel; ezzel ellentétben azonban mások az egyesület fenntartását óhajtották, azzal a kikötéssel, hogy az egylet szervezete teljeseu megváltozzék és uj alapra helyezkedjék. E tagok felkérésére május 29-én egy értekezletre kértem magamhoz az érdeklődőket, kik aztán ugyancsak engem biztak meg azzal, hogy f. év ju uua hó 28-ára Balatou-Füredre közgyűlést hivjak össze s eléje terjeszszem azokat a szempontokat, melyek szerint az egylet újjáalakítandó volna oly képen, hogy működése biztosítva legyen. Az uj|ászervezés nélkül én sem tartom az egye siiletet életképesnek, mert egészen megváltoztak a körülmények ahhoz az időhöz képest, midőn 1882-ben az egylet megalakítását a balatonfüredi alakuló gyűlés kimondá. Megjegyzem azonban, hogy az egylet működése a múltban nem volt meddő, s nem ismerik a dolgokat azok, a kik könnyelműen semmittevéssel vádolják az egyesületet. Ellenkezőleg. Anyagi látszata nincs ugyan működésének, mert anyagi helyzete soha sem volt kielégítő és nem részvénytársaság, mely anyagi haszonért alakít tátik ; de az erkölcsi eredmény, melyet felmutathat, az „Zalamegye" tárcája. A két kakadu. -— A „Zalamegye" eredeti tárcája. — Egyszer volt két fiatal menyecske, kik egy udvarban egymással szemközt laktak. Az egyik barna volt, a másik szőke. A barnát Valériának hívták, a szőkét Melaniának. Mindegyiknek férje kereskedelmi ügynök volt. Azonkívül 50 esztendősek, nagy mértékben rövidlátók voltak ; pápaszemet viseltek és törték a magyar szót irgatmatlauul. Az 50 esztendős férjek, ha rövidlátók is, kedves házibutorok. Valéria meg is becsülte az ő Dóriját és Melania is az ő Számiját ; de azért a rossz szemű férjeket megszállta egy zöldszemű szörnyeteg: a féltékenység. A menyecskék sokat tanakodtak a lakásuk előtti parkírozott udvaron, hogy minő flastrom volna jó a féltékeny férjek szivére. *Egv reggel Valii, a csintalanabbik, kifutott az udvarra és Melani felé sietett, valami ujság-lapot rejtegetve kezében. — Melani! Melani! — Je vagy Vallikám ? — En vagyok. Jer közelebb! Valii fölnyitotta az ujságlapot. — Nézz csak ! Végre megvan. Rabságunknak vége lesz. Melani szeméből örömsugár szökkent ki. — Igazán ? — Igen. Itt van divatlapomnak „Kérdések és feleletek" cimű rovatában a kérdés: „Mivel lehetne egy féltékeny férjjel minden különösebb női áldozattétel nélkiil elhitetni, hogy hűek vagyunk hozzá?" — Itt van a felelet is : „Vegyen ön egy kakadui. A féltékeny férj távollétében tanítsa meg annak nevére, adja hozzá e szót: szeretlek! így a férj megérkezvén, meggyőződik, hogy távolléte alatt is szakadatlanul vele foglalkozott." Ugy e pompás ? Ugy-e nagyszerű ? — Igen pompás, igen nagyszerű ! — szólt Melani tapsolva. De egyszerre elcsendesült. — Mi bajod lett egyszerre ? — kérdé Valii. -— Arra gondoltam, hogy ki fog nekünk kakadut szerezni. — Ki? Hát nekem Dani, neked pedig Dini. Mindjárt értesíteni fogjuk őket. Dani és Dini törvényszéki joggyakornokok voltak. Dani Valii fölött, Dini Melani fölött lakott az emeleten. Ablakukból minden reggel parányi, szabad szem mel alig látható kosárkát szoktak cérnaszálon leereszteni. Ez volt a levélváltás módja. Valii egy papirszeletkére irt néhány sort, ugyanígy Melani is. A kosárkákba tették a papirszeletkéket. Jeladásra mindkét kosárka emelkedett az emelet felé gyorsan, mint egy egy megriadt keresztes-pók. Nemsokára jöttek a férjek s leültek a lakásuk előtti asztalhoz reggelizni. E kÖzl^ffi egyszercsak megint ereszkedtek vissza a kosárkák. Az egyik szépen ráült Dóri úr fejére, a másik Számi úréra. Mindketten légynek hitték, hozzácsaptak. E közben megérezték, hogy valami ott cérnaszálon függ; leszakították és vizsgálgatták. Dóri úr kosárkájában egy papírszeletre ez volt írva: „Csak férje távoztát várom ; rögtön ott leszek. Dani." Számi úréban pedig : „Lesem az öreget, mikor távozik ; rögtön lemegyek. Dini." Mindketten nagyot fújtak s a reggelit elköltve, dühösen távoztak. Pár pillanat múlva jött Dani, illatos regalitás szíva ; mindjárt nyomában Dini is, trabucco-füstöt eregetve. Dani Valiihoz, Dini Melanihoz sietett és a kakaduszerzés haditervét iparkodtak megállapítani. Ez alatt Dóri és Számi urak dühös haraggal jöttek vissza, hogy megcsípjék az ismeretlen gavallérokat. A párok gyorsan szétrebbentek. A nők lakásukba, a fiatal emberek a bokrok közé menekültek. A két rövidlátó Othello házmesterért kiabált. A házmester futott. Futtában először Dani ugrott eléje s jobbkezébe nyomta a regalitást, azután Dini kapta meg és balkezébe dugta a trabuccót. A házmester előbb Dóri úrhoz futott. — Tessék parancsolni ! — Ki járt itt szivarral ? — Kérem alássan, senki csak én. — Ön szivarozott ? — Most is szivarozok. — Fújja ide a füstöt! A házmester nagyot szippantva a trabuccóból, orra alá fújta a füstöt. — Ezt a szivart szivta maga előbb is ? — Igen is? — No hát akkor, amit én éreztem, az nem a maga szivarjából jött; mert ön trabuccót szív, én pedig regalitas-szagot éreztem. — Kérem, talán tévedni méltóztatik? — szólt a házmester, s a saját tévedését észrevéve, a regalitásból eresztett egy csomó füstöt. Dóri úr szimatolt. — Igaza van; csakugyan regalitás-illat. Számi úr hasonló megnyugtatást nyert. Elmentek. ' A szétriasztott párok megint egyesültek, most íi^r közös konferencián, mit Valii nyitott meg. Mai szamunkhoz negyed iv melléklet van csatolva.