Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-06-07 / 23. szám

X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. június 7 23. szám. JL A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kflliitlnk vissza A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Néhány szó a körorvosi intézményről. Magyarország közegésségügyének emlí et- 1 tem erős vára nem épült fel, hanem igenis egy j nyomorult viskó, melynek lakói az előttük létező zűrzavarban az őket környező setétség miatt észre sem veszik, hogy az ország leendő támaszának, a gyermekseregnek hány koporsóját viszik el előttük. Hány apró sirhalom áll a temetőkben, mind meg annyi panaszos felkiáltójel, miért nem építették ki az épületet, mint tervezve volt, miért nem alakították át az intézményt az eredeti tervhez mérten ? ! . „Úgy saját tapasztalataim alapján, valamint a mienkhez hasonlónak jelzett állapotokról szerzett értesülés után azon határozott és meggyőződés szülte nézetemnek adok kifejezést, hogy a körorvosi intézmény jelen szervezésében fenn nem tartható; mert vele a kitűzött cél népünk viszonyai miatt el nem érhető." Ez volt Zalamegye érdemdús főorvosának nézete már 1889-ben. Azóta a viszonyok nem javultak, hanem romlottak. Ennek dacára, bár positiv eredmény nem koszorúzta dr. Mangin Károly urnák szerénynek látszó, de nagy fontosságú müvét, nagy megelégedéssel tekinthet a tudós szerző munkájára; mert mindenkinek betekintést nyújtott ugy ideálisan gondolkodó, mint nemesen érző szivébe ; mert nemes kötelességet teljesített, midőn az iffazsáscot ki merte mondani akkor, midőn O O ' még senki sem feszegette és követelte a közjó érdekében a reformatiót. Egyedül bár, de a nemes cél által lelkesítve, szászorosan erősbödött szózatával. Öröm és megelégedés töltheti el keblet jutalmául művének megírásáért, mert főtényező volt, hogy a közegészségügy ezen legfontosabb kérdése acuttá vált. Magyarország minden zugában érzik már e kérdés kedvező megoldásának szükségét; mindenütt meg hányják-vetik a hibákat és keresik orvosságát a meglevő súlyos bajoknak. Legyen szabad nekem is ezt teunem. Ab normális, hogyan vannak egy egészségügyi körbe vont helységek csoportosítva. Szinte uevetséges, hatérképen nézzük, hogy pl. Ottók. Perlaktól alig negyedórányira fekvő helység a a másfélórányira fekvő Szoboticza egésségügyi körébe tartozik. Ezen beosztás nemcsak helytelen, de igazságtalan is. Miért fizessen a*.sáe* gény Ottók a szoboticzai körorvosnak,"mikor tanácsát soha igénybe nem veszi; mert betegedés esetén esztelenség volna a körorvosnak és nem a közel fekvő helység orvosai egyikének segélyét kikérni. Ha pedig szegény ember betegszik meg, mit csináljon? Jöjjön Szoboticzára, hol a körorvos ingyen gyógykezeli, de a tnvarra egy-két forintot költ és a mellett egy hosszú ut fáradalmainak teszi ki magát, vagy menjen Perlakra és fizessen a gyógykezelésért 50 kr., esetleg egy forintot és takarítsa meg a fuvart és kímélje meg magát az ut fáradalmaitól V Esztelenség az előbbit tenni. Es ilyen körülmények között ne fakadjon panaszra, hogy céltalanul sanyargatják, hogy túlterhelik adóval és még fizessen olyasmire is, olyankor is, „midőn az ily vidékeken a körorvosoknak a szegény nép terhére kirótt fizetés — minden haszon nélküli felesleges kiadás". Az idézések dr. Mangin Károly m. főorvos müvéből vannak véve. Tudom, más körökben is ily igazán fura beosztás van. Azért hogy a körorvosoknak fizetett igen nagy pénzösszeg ne legyen minden haszon nélküli felesleges kiadás : első dolog, min a törvényhozó testületnek segítenie kell, hogy „lehetőleg kikeríttessenek a körök, és annak középtáján fekvő nagyobb községben lakjék a körorvos." De ha már a kör határszélén fekvő községek közül kell választani székhelyt, észszerűbb és a közjó parancsolja a nagyobb községnek választását; mert itt nagyobb funkció vár az orvosra, ennek nagyobb szüksége van az orvos közellétére. Ezen intézkedésnek meg volna azon áldásthozó előnye, hogy az orvos könnyebben hozzáférhető lévén, mindenki gyors orvosi segélyt élvezhetne. De a gyors segély élvezhetése, mint már bebizonyítám, nem elégséges; szükséges, hogy olcsó, igen is olcsó legyen. E nélkül a körorvosi intézmény nem fog nagyobb sikereket felmutathatni; mert ha azt akarjuk, hogy az intézmény jótékony hatású legyen, „oly közvetítő módot kell találni, mely által nn'g egyrészt a körorvosoknak képzettségükhöz és nem ritkán — különösen járvány idején — saját életük veszélyeztetésével járó szellemi munkájukhoz méltó tisztességes megélhetésük biztosíttassék, másrészt az ezáltal felmerülő költségek az amúgy is sok oldalról sanyargatott nép vállait minél kevésbbé terheljék." Ez volna a második követelmény, melynek megtagadása bizony veszélyezteti az intézmény létjogosultságát; mert veszélyezteti a kitűzött célok elérésének lehetőségét. Az olcsó gyógykezelés feltétlenül szükséges, hogy a körorvosi intézmény az legyen, a minek lennie kellene, a nép jólétének, a közegészségügynek hatalmas védbástyája. De más részt a körorvosoknak tisztességes megélhetést biztosító összeg fizetése is szükséges, „mert egyedül a megállapított 350 frt fizetésből való megélhetésre gondolni is lehetetlenség ; oly egyénnek pedig, ki életének nagyobb részét tanulással tölté, esetleges vagyonát a tanulási időre áldozatul hozta és az akadémia képzettség felsőbb fokát elnyerte, a tengődésre sem elég bevétellel fenyegető állás elfoglalására szabad elhatározással vállalkozni majdnem a lelki betegséggel határos tett lenne." — Ott pedig, hol a körorvosnak fizetése a tisztességes megélhetést nem biztosítja, a privát praxisra lévén utalva, nem kivánható, hogy bár belátja az igen olcsó gyógykezelés szükségességét a körorvosi intézmény népszerűvé tételére, ne megélhetéséről gondoskodjék, hanem nemes célokért küzdjön. Bolond lenne maga a körorvos is, ha lelkesedésében csak kitarthatni is gondol ezen küzdelem mellett; mert „plenus venter non studet libenter" áll a munkára is. „Zalamegye" tárcája. Pöhöly apa fütyülője. (A Pöhüly-család történetéből). A Pöhüly testvérek apja arról volt hires Dorosmán, hogy szépen tudott fütyölni. Pöhöly testvérek még akkor kicsinyek voltak : János négy esztendős, Péter pedig három esztendős. Az anyjuk beteges, sovány asszony. Mindig köhögött. Néha annyira dühöngött, hogy egészen belefáradt. Ilyenkor leült a küszöbre és a fejét a mellére hajtva, csöndesen, fájdalmasan nyögött. Égy napon, mikor a hó olvadásnak indult, sok öreg asszony fordult meg a házban. Bejártak a belső szoLába és sóhajtoztak, pityeregtek; az olvasóikat leoldották a kezük fejéről és szemelgették. Az egyik megfogta gyöngéden a Jáuos fejét és igy szólt hozzá: Te szegény kis árva. János nem tudta, mit tesz az. Valami ünnepélyes eltogódást érzett a kis szivében. Azt hitte, hogy ismét dicsérik mint ahogyan dicsérni szokták, mikor piros volt az arca, vagy mikor fát hozott be az anyja helyett a kamarából. Az öregasszony ezután Péterhez ment, aki egy bögrecserepet temetett a hamu közé. Az öregasszony fölvette azt is ölébe és annak is azt mondta: — Te szegény kis árva. Péter összesunyoritotta a szemeit, mikor az öregasszony megcsókolta, mert nem szerette, ha csókolták, Azután ujra odament a hamuládához és tovább temette a cserepeket. Ekkor egy másik asszony lépett ki a szobából. , Hüppögött, sírt, mint ők szoktak ketten, ha az anyjuk későn jött haza a litániáról. Ez is rákente könytől vizes tenyerét a Péterke tejére és megcsókolva őt, igy szólt: — Szegény, szegény kis árvák. Nincs már anyátok. Azzal csuklani kezdett s kifordult a konyhából. János jól tudta, hogy az öreg asszony nem mond igazat. Hát már hogy is ne volna nekik anyjuk, hiszen mindig is volt, mióta a világ áll. Csakhogy most odabenn fekszik a belső szobában, mert beteg. Nem állhatta tovább a vén asszonyok nyögdécselését. Megfogta Péternek a válián a lajbit és igy szólt hozzá : — Gyerünk a szinbe. Kifutottak a konyhából s az udvaron át a szinbe mentek. Az jó játszóhely volt: sehol nem lehetett olyan jól bújócskát játszani. Egész estig bujkáltak a jószagu széna között. Oda ment hozzájuk játszani a simaszőrü hamvas macska is. Hentergett, ugrált a széna között s mikor a fiuk megfogták, barátságosan hunyorgatta szemeit, mintha mosolyogna. Egyszer csak megjelent a szin előtt az apjuk. Kedvetlen volt. Az arca szokatlanul sárga és a szemei vörösek. — Gyertek velem, szólt és kézen fogva őket, bevezette a belső szobába. Az anyjuk ott feküdt most is, csakhogy nem az ágyban, hanem a szoba közepén. A szemei le voltak csukva. A kezei össze voltak téve, mintha imádkoznék. Mellette jobbról és balról hosszú tarka gyertyák égtek. János megismerte a gyertyákat: ott lógtak azelőtt a tükör mellett. — Anyátok meghalt, — szólt az apjuk és eltakarta nagy barna kezeivel az arcát. A fiuk egymásra néztek. Nem láttak mást az anyjukon, mint azt, hogy lehunyt szemekkel alszik két gyertya között. De azért meg voltak ijedve. — Csókoljátok meg, — szólt az apjuk és fölemelte először Jánost, azután Pétert. Mind a ketten megcsókolták az anyjukat. Hideg volt ez és mozdulatlan. Nagyon aludt. Ekkor ismét kimentek a földes szobába. Éhesek voltak és kenyeret kértek. Az apjuk két nagy karajat vágott a kenyérből. Jánosnak nagyobbat, mint Péternek. A két gyerek összemérte a kenyeret s azután fölmásztak mind a ketten a búbos mellé és ott majszol ták. A hamvas macska már akkor ott fekiidt. Mikor észrevette, hogy a fiuk esznek, nagyot nyújtózkodott, azután odament Jánoshoz és a körmeit a lajbi zsebébe nyomkodva, dorombolt. Mindig igy szokott kenyeret kérni. Eközben besötétedett. A szobában csak ketten voltak és féltek. Azt hitték, hogy a kéményseprő be fog nézni az ablakon. Péter sirt. János is reszketett. Erre belépett az apjuk a mécsessel és azt mondta nekik, hogy aludjanak. Azonban Péter nem akart aludni. Pedig az apa az ölébe is vette és ugy csitítgatta. Péter néha rosz volt. Ha el kezdett sirni, akármit csináltak vele, nem engesztelődött meg. Ilyenkor ölben kellett föl és alá hordozni s aszalt-szilvával kellett megnyerni a kedvét. De most ez sem használt. Péter azt kivánta, hogy az anyjával aludjék. Azelőtt vele is aludt mindig, csak mióta az első szobába költözött ez, nem engedték meg neki. János maga is jogosnak tartotta ezt a kivánságot. Észrevette, hogy régóta hiányzik ez a kedvezmény. E Mai szamunkhoz negyed iv melléklet van csatolva.