Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-05-24 / 21. szám

X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. május 24. 21. szám. j JL A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fo gadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Néhány szó a körorvosi intézményről, ii. Midőn cikksorozatom tulajdonképeni tárgyára áttérek és lelki szemeim előtt elvonul a körorvosi intézmény az ő előnyei- és hibáival: ugy érzem magamat, mintha egy, az idealismusért küzdeni hivatott, szép reményre jogosító ifjú kinos vergődését nézném; szívem részvéttel eltelve, lelkem a sajnálkozás érzetének hatalma alatt amaz óhajt táplálja, vajha valaki akadna, aki ékesszólással megáldva, minden erejét felhasználná, hogy a megbánás keserű könnyeit fakassza azoknak szemében, kik, bár látták az ifjú erejének folytonos csökkenését, mégsem gyógykezelték ; a lelki furdalás mardosó fajdalmát igyekeznék bennük felébreszteni! Ez szolgálna mintegy biztosítékul, hogy amit elmulasztottak annak idején, helyre fogják liozui most, midőn még nem késő ! Nagy és szent célok elérhetésének érdekében tenné ezt!! Nézzük az intézmény céljait, s vizsgáljuk, mennyire felel meg ezeknek az intézmény és ha nem, miért? Azt hiszem, a körorvosi intézmény létesítésének egyedüli vagy legalább is főcélja az ország szegény és keuésbbé intelligens lakói egészségének gondozása; mert a gazdag és intelligens elem belátva, hogy az élet élvezhetésének első szükséglete az egészség, a körorvosi intézmény létesítése előtt és anélkül is gondoskodott egészségéről. Ezen humánus, az állam érdekében fekvő célt két irányban igyekeztek megközelíteni; amint, hogy csak ezen két irányban lehet elérni. Gondoskodni akartak először arról, hogy az a szegény és műveletlen paraszt, ki épen műveletlensége miatt egészségének értékét megbecsülni nem tudja, hozzá szokjék minden testi bajában az orvoshoz, nem pedig a javasasszonyok-, vagy borbélyokhoz fordulni tanácsért. A második, mely nélkül >az első nem érhető el, hogy még a uagyonosabb paraszt is gyorsan és lehető minimalis összegért nyerjen gyógykezelést. I A vagyonosabb parasztra is ki kellett az j igen olcsó gyógykezelés kedvezményét terjesz- ' teni; mert hisz az a vagyonosabb paraszt is ' inkább eltűr %y..csekélynek látszó, esetleg komolyan végződő bajt, sem hogy egy forintot vagy ötven krajcárt fizessen akkor, midőn önmagától elmulónak reményli baját. Hisz az a vagvonosabb paraszt is 'remeg barmának életéért, de saját és családja egészségének épen maradását vagy esetleg helyreállítását Isten kegyelmétől várja az orvosi gyógykezelés költségeitől való félelmében : míg ha igen olcsón részesülne abban, el volva érhető, hogy a paraszt megszokja minden kisebb betegségben is az orvos tanácsát venni igénybe; az egyes megbetegedések csirájukban kerülvén orvosi megfigyelés alá, könnyebben elfojthatok és így a halálozási számarány kisebb lenne; és elérhetnők, ami ugyancsak megfontolásra érdemes, hogy a falusi orvos is az egyes betegségeket elejétől végig figyelemmel kisérve, az egyetemen szerzett ismereteit a tapasztalat utján öregbítheti, és nagyobb szolgálatokat tehet a közegészségügynek; míg most a vidéken nniködő orvosok nagy többsége rendszeres gyógykezelést nem folytat, ezért sablon munkához szokik az orvosi tudománynak, a közegészségügynek, a közjónak sokszor igen nagy kárára. Tagadhatlan ugyanis, hogy még az egyes kórismék felállítását is, annál inkább annak gyógykezelését, az egyes specialis viszonyokat számba vevő komoly megfigyelés állapítja meg, esetleg módosítja. Ezen célok számbavétele volt a körorvosi intézmény szülőanyja, amint ezek nélkül nem is lehetne ezen intézmény létesítésének elfogadható magyarázatot adni. Szépen, nagyon szépen van kidolgozva ez a terv, mely, ha így valósult volna meg, Magyarország közegészségügyének hatalmas vára lett volna, melyben minden alkalmazott egyedüli célja lenne, közvetve az ország lakósainak számát gyarapítva, annak vagyonosodásán, nagy hatalmi állásának növelésén dolgozni, míg most az élet reálismusa kipusztítja a bennük még megmaradt idealismus foszlányait is. Nem dolgozhatnak embertársaik javára, nem érnek rá a közjóért küzdeni; mert el vannak foglalva a tisztességes megélhetésért folytatott küzdelemmel; nem lebeghetnek szemeik előtt nemes és szent, célok, mert kell, hogy az első és főcél legyen a tisztességes megélhetés, erre alap szerzés ! Ilyen körülmények dacára gyakran hallottam panaszként elhangzani, hogy az orvosok nem lelkesülnek azon magasztos célokért, melyeknek követése pályájukra dicsfényt von. Tessék gondoskodni arról, hogy az élet nyomorúságai ne figyelmeztessék az orvost lépten-nyomon: akkor meg fogják látni a panaszkodók, hogy az orvosok szíve is liangosabban dobog (mit most elhallgattatni kénytelenek), ha nemes dolgok, nagy és szent célok elérésén kell fáradni; az ő vérük is felpezsdül, ha magasztos eszmék érdekében kell sikra szállniok! I)r. koréin Adolf. A „Zalamegyei Gazdasági Egyesület" hivatalos értesítője. Jegyzőkönyve a zalamegyei gazdasági egyesület Zala-Egerszegen, 1891. évi májas hó 3-án tartott rendes közgyűlésének. Folytatás. 40/43. Evi jelentése Háczky Kálmán ügyvezető elnöknek a zalamegyei gazdasági egyesület 1890. évi működéséről és vagyoni álladotáról. Jelentése Iláczky Kálmán ügyvezető elnöknek a zalamegyei gazda sági egyesület 1890-ik évi működéséről és vagyoni állapotáról. Tekintetes közgyűlés ! Mint minden évben, ugy most is kötelességemnek tartom a tek. közgyűlésnek egyesületünk mult évi működésének rövid ismertetését főbb vonásaiban előterjeszteni. „Zalamegye" tárcája. DAL.*) — Farrijois Coppée. — Jusson eszedbe, soha ne feledd, Mily édes volt a nap, mily szép a nyár. Midőn keze kezedben reszketett, Mint egy madár ! Szived mély boldogsággal telve volt, Tudtad, az ég sugárit hinti rád, Midőn feje szeliden rád hajolt, Mint egy virág. Most távol tőle, búsan, egyedül, Szived remeg, jól sejtve érzi már, Iloc/y ah, az emlék gyorsan elrepül, Mint a madár ! A fájdalom, a kétség megragad S eqy gondolat mélyen szívedbe vág, Hogy a szerelem olyan hervatag, Mint a virág ! Szalay Fruzina. A „papucs hős." — Karcolat — Irta dr. Jenvay Géza. Vége. Hideg csikorgó téli este volt. — A hold halványan szikrázott a megfagyott havon s a dermesztő északi szel süvöltve söpört régig a csendes kihalt utcákon. "' Hideg - mondom - nagyon hideg volt s én meg.s valósággal lángban égtem. ' ~í

_KÍss Józ«ef ik'.erkesztésébén mezjelenő A Hét" pjttü kiváló tLadaln.i, irodán és művészeti közlönynek legújabb szamából. "" Valami sajátságos édes érzés zsibongott végig egész valómon. Es habár nem is akarok holmi kalitka ból kiszabadult madárról hasonlatot vonni magamra — mert hát azt hiszem, a mondottak után nevetséges még csak gondolni is arra, hogy papucs kormány alatt állok — de annyi bizonyos, hogy nagyon kellemesen és olyan formán éreztem magamat, mintha még mindig legény volnék. S miután tele szítam tüdőmet a decemberi fagyos levegővel, egyenesen neki vágtam a „szőlő kerthez" cimzett vendéglőnek, hol már együtt volt a casinónak összes ismerkedni vágyó közönsége. Mondhatom, bizonyos elfogultsággal ültem a baloldali kis szobában felterített hosszú asztal mellé, mert hát ez volt az első eset, hogy mint feleséges ember, részt vettem egy ilyen zajos remazurban. — Es lehet, hogy ezt az elfogultságot arcom is elárulta, mert néhányan holmi maliciosus célzásokat tettek feleségem kuruc természetére s az én gyengeségemre. Miután azonban megértettem velük, hogy háztartásomra már kezdettől fogva rá nyomtam egyéniségem bélyegét s tudtukra adtam, hogy otthon mindig az történik, a mit én akarok, belátták gyarló tévedésüket annál is inkább, mert vig poharazás közben alaposan meggyőztem őket arról, hogy most is csak olyan jóizü gyerek vagyok, mint legénykoromban. Mert hát szó a mi szó, meglehetős vigan voltunk azután, meg ittunk is szépen. Éltettük a hazát, a szép asszonyokat. Ittunk köztiszteletben álló elnökünk s a casinó újjá alakulása körül elvitázhatlan érdemet szerzett pénztárnokunk egészségére. Szóval volt toaszt quantum satis. És sajátságos, hogy minél kevesebben lettünk, a jó kedv annál inkább növekedett s ugy éjfél felé, mikor már hamisítatlan rózsaszínű hangulatot szürcsöltünk magunkba s mikor már az éjtesebb és szolidabb elem haza szállingózott s már csak a „vállalkozó szellemek" ismerkedtek, valósággal a forrpontra emelkedett a mámoros jókedv — s a magam részéről elme- I rem mondani, hogy soha életemben nem voltam ilyen 1 kedélyes tónusban, mint ezen az emlékezetes estén, Es csak akkor szállt meg valami szokatlan kellemetlen érzés, mikor egyik szónoki szereplésem közben, a velem szemben álló tükörből egy kuszált hajú, lekonyult bajuszu, vörös képű, kidülledt szemű uri ember somolygott felém kezében magasra emelt pohárral. S tán képes lettem volna ezzel a bárgyú képii atyafival hajba kapni s tán képen teremtve provokálom is, ha a cigány véletlenül bele nem talál nótámba, a mi azután egyszerre vissza terelt a régi kerékvágásba, s hogy megmutassam, miszerint most is vagyok olyan legény, mint virágról virágra szálló pilla.igó koromban, egy disz rikkantással az asztal tetején termettem s eljártam azt a szóló kopogóst, a mivel legény koromban a feleségem szívét hódítottam meg a tavalyi nőegylet! bálon, s a mi, mondha tom, most is valóságos extasisba hozta az ismerkedő kedélyeket. Elbűvölt, magával ragadt mindenkit, ugy, hogy csak hamar az egész kompánia ott rúgott kapált a gömbölyű asztal körül, akár csak a sivux indiánok valami győztes csata után. Hogy meddig tartott, miként végződött ez a tánc próba, ezt már éppenséggel nem tudom s csak arra emlékszem, ugy homályosan, hogy mikor schasecroiset csináltam, már ekkor csak ketten voltunk a teremben. Azt sem volnék képes egész bizonyosan megmondani, hogy a „szőlő kerthez" cimzett vendéglő kapujától — hogyan jutottunk el a „megváltó" patikáig^, csak annyit tudok, hogy mikor itt elbúcsúztam hű társamtól" az Alfonz úrtól — igazi nevét nem mondom meg, mert hát ha ő is kilépne a casinóból — mondom, mikor elváltunk, éppen ötöt ütött az órásén ekkor máimeglehetősen kellemetlenül kezdtem magamat érezni s minél közelebb jutottam lakásomhoz, annál inkább gyötört az a gondolat, hogy oda haza hogyan és mikép indokolom az engedélyezett időn túli kimaradásomat. S nem azért, mintha féltem volna a feleségem haragjától, hanem mert magam is kezdtem belátni, hogy rossz fát tettem a tűzre — bizouyes resignatióval álltam meg a Mai szamunkhoz fél iv melléklet van csatolva.