Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-05-17 / 20. szám

X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. május 17. 20. szám. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. _ Megjelenik minden vasárnap. Pünkösd. Viruló virágok ünnepe a pünkösd. A természetnek aranyos pompájával érkezik minden esztendőben. Madarak zengése, virágok fakadása és az emberi szívek lázasabb dobogása képezik a harmóniát, mely a világ szépségéről zengett halhatatlan dythirámbboz hasonlít. A természet megnyilatkozásának dicső napja ez! Midőn az Istenség jelentkezik az embernek minden fűszálban, minden falevélben, sziromban és harmatcseppben ; midőn még a legutolsó porszem is azt zengi, hogy létezik fölöttünk egy hatalmas erő, mely bölcsen intézi a természet sorsát, őrzi szivünket és lelkünket, — létezik uz a fönség, az örök Isten, a mindenható. Es amit egykor fennen hirdettek az Ur apostolai: annak miliószor meggyőző hirdetője ina a természetnek minden nyilvánulása. Az aranyos nap minden sugára ennek a földöntúli hatalomnak a hirdetője. Egy vég nélküli glória ez, amely ott, ahol támad, életet és erőt ad. Illő volna, hogy ez áhitat ne legyen csak alkalmi. Nagy szüksége van reá közéletünknek, amelynek föltámadása még mindig késik, még mindig erősen küzd a minden lépten nyomon szomorúan tapasztalható közönnyel. Igaz, hogy létünk hasonlít egy negyedszázados vulkánikus kitöréshez, amely alatt nemzeti eszmék forró lávája öntötte el ereinket és az alkotások egész végtelen sorozatát voltunk képesek végrehajtani. Igaz, hogy haladásunkban negyedszázad alatt megközelíthettük a külföld félezredes kultúráját. Azt is be kell azomban vallanunk, hogy mindaz, a mit tettünk, össze fog omlani, meg fog semmisülni, ha a munkában lankadunk, ha nem dolgozunk fokozott tevékenységgel közállapatunk javításán. Mert az erőszakosan rózsaszínre váltóztatott felszín nem szünteti meg, csak eltakarja hibánkat, bajainkat. És ha letesszük a rózsasziníí i szemüveget, láthatunk közéletünk hatalmas épü- i leteiben korhadt, meghajlott gerendákat, melye- j ket fel kell cserélni, vagy pedig meg kell támasztani az épületet, mielőtt összedől, miéiőft ránk ' szakad. Hogy mit és mi mindent javítsunk : az nem e cikknek tárgya. Az ünnepélyes alkalom csak figyelmeztető, csak ébresztő. Nem erkölcsi prédikációk napja ez, hanem az igaz érzelmek és nemes eszmék megszentelője. Nyiljék meg szivünk ! Emelkedjünk a természettel a magasba! Szeressük az embereket, a virágot, a madarakat, állatokat és a természet minden szülöttét: ez hangzik felénk a pünkösdi harangszóból. Ez a pünkösdi hangulat örökzöld kifejezője. A szeretet, melyet, mint eszmét, maga a természet szült. Es ennek a fenséges eszmének győznie kell! Ami eszménk egy erős, egy boldog Magyarország. Hogy a Kánaán, melyet hazánkul rendelt a Gondviselés és őseink fegyverei, ne legyen nekünk a siralom völgye! Hogy küzdelmünknek, a becsületes küzdelemnek díja ne legyen a leveretés, hanem csendes nyugágy. Szent István virágos kertjében. Erre pedig csak leszünk érdemesek, ha örökös éberséggel és végtelen önmegadással párosult munkálkodás lesz utmutatónk. Ez a hő óbaj csak akkor teljesülhet, ha a nemzet ereje nem forgácsolódik szét a küzdelemben, hanem erősen összpontosul a lankadást nem ismerő munkára, mely még minden nemzetet naggyá és boldoggá tett. Önmagunkra vagyunk utalva egy emberáradat közepette, mely látszólag velünk tart, de amely tényleg legszélsőbb ellenlábosunk közé tartozik. Ezek a futó gondolatok repülnek át leikünkön pünkösd szent ünnepén. Nem tagadhatjuk el, hogy van bennünk aggódás a jövőt illetőleg, de ezt azért érrezzük; mert hazánk jelenén és jövőjén kimondhatlan szeretettel csüng lelkünk. Ha egy lélek térül meg a hazai oltárhoz, már többet nyertünk, mint ha a tétlenségben közelebb engedjük jutni a veszedelemhez a tömeget. Az eszme győzni fog! * Ez a pünkösdi harangok jóslata. Erre figyelmeztet bennünket a természetnek újjászületése is, a megujuíó falombok, a megifjult erdők, a csicsergő madarak légiója. A „Zalamegyei Gazdasági Egyesület" hivatalos értesítője. Jegyzőkönyve a zalamegyei gazdasági egyesület Zala-Egerszegen, 1891. évi május hó 3-án tartott rendes közgyűlésének. Jelenlevők: Méltóságos Svastits Benó főispán egyesületi elnök, Háczky Kálmán ügyvezető elnök, Koller István egyesületi 11-od alelnök. Baranyay Ödön, Csillagh Gyula, Vizlendvay Sándor, dr. Vizlendvay József, Tarányi Ferenc, Thassy Miklós, Gyömörey Gáspár, Szűcs Zsigmond, Nuukovics Vilmos, itj. Háczky Kálmán, Hertelendy Ferenc, Cseszuák Sándor, Szűcs Dezső, Deák Mihály, Köuigmayer János, dr. Háry Jstván, Isoó Alajos, Csertán László, Vizy Géza, Graner Béla, Czigány Alajos, Baáu Kálmán, Thassy Mihály, Botfy Lajos, Szily Dezső, Kaiser József, Klasz József, Barcza László, Gózony László, Csertán Károly, Smodics Győző, Farkas József, .Skublics Gyula, Arvay Lajos, dr. Zarka Zsigmond, dr. Mangin Károly, Csutor János, Orosz Pál egyesületi tagok. 36. Méltóságos Svastits Benó egyesületi elnök úr a közgyűlést megnyitván, szívélyesen üdvözli a szép számban megjelent tagokat. A tisztviselők három éves működése lejárván, saját maga, úgy az egyesület többi tisztviselőinek nevében lemond s az alapszabályok 33. és 36 ik szakasza szerint az egyesület elnöke, alelnökei, titkára és pénztárnokának 3 évre leendő választására hivja fel az egyesületi tagokat. A választás tartamára korelnökül Thassy Mihály, jegyzőnek Smodics Győző egyesületi tag urak kérettek fel. Ezután a korelnök úr az elnöki széket elfoglalván, a választást elrendeli. Minthogy az egyesület tisztikarának ellenjeleltje nem volt, a választás egyhangúlag történt; e szerint megválasztattak: elnöknek Svastits Benó „Zalamegye" tárcája^ Pünkösd napján Teljes pompájában Mosolyog a tiszta Ragyog a természet; Égbolt nyájas képe : Most legdicsó'bb abban, Szerte hull fényárja Most legszebb az élet ... Az ékes vidékre . . . Hisz ma pünkösd napja ! Hisz ma pünkösd napja ! A mezőn gyönyörűn Pazar kézzel szórja Tünödklő fűszőnyeg A balzsamos szellő S remek lombkorona Az illatot, mellyel Fáin az erdőnek . . . Tele mező s erdő . . . Hisz ma pünkösd napja ! Hisz ma pünkösd napja ! Bokrok s virágok közt Legtöbb mézet gyűjt most Cseveg a kis jjatalc; A szorgalmas méhe; S úsznak ezist tükrén Szívet elragadó Arany napsugarak ... A madár zenéje . . . Hisz ma pünkösd napja! Hisz ma pünkösd napja! Ég és föld megszentelt, Mintha most a tájra A Szentlélek áldott Fényereje szállna . . . Hisz ma pünkösd napja ! Várossy Mihály. A „papucs hős." — Karcolat — Irta dr. Jenvay Géza. Nem kerítek valami nagy feneket a dolognak, hanem minden csűrés csavarás nélkül kimondom, hogy én a holnapi napon kilépek a casinóból. Fájó szívvel teszem ezt a kijelentést s megvallom őszintén, nehezemre esik megválni a régi megszokott kedves társaságtól, de hiában, meg kell lenni ; így parancsolják a körülmények. Azt hiszem, mindnyájan ismerjük az élet apró cseprő bajait, miért is teljesen feleslegesnek tartom hosszadalmasan fejtegetni azt, hogy minden embernek meg vannak a maga körülményei s hogy ezek a „bizo nyos" körülmények mily fontos szerepet játszanak az életben. Egyiknek a zsebje szab korlátokat, másikat a hivatala nyűgözi le, harmadikat a hitelezői keserítik, egyik-másikon meg pláne az anyósa zsarnokoskodik, sőt mi tűrés-tagadás, vagyunk bizony olyanok is, kiknek feleségeik teremtik meg azokat a bizonyos principiumokat, melyek bár nagyon könnyen el szoktak férni egy apró kis papucsban, de amelyekkel szemben azután mégis rendszerint hajótörést szenved minden férfiúi bölcseségünk. Ne lessék kérem félre érteni, korán sem saját magamról beszélek, sőt habár csak tavaly házasodtam is meg, nyiltan ki merem mondani, hogy azok közé a férjek közé tartozom, kiknek elvei vannak s az igaz hitű házasemberek fanatismusával hiszem és vallom, hogy a férjnek fenn kell tartani korlátlan szabadságát, családfői méltóságát s nem szabad felesleges engedményekbe bocsátkozni, mert azzal az asszonyok rendszerint visszaélnek. Hogy azonban ezen puritán elveim dacára, a mióta csak házas ember vagyok, otthon mégis mindig az tör témk, a mit a feleségem akar, ennek legkevésbbé sem az én gyengeségem az oka s nem is azért keresem mindenben kedvét, mintha félnék tőle, hanem egyedül azért, mert tudom, hogy hozzá van szokva a finom, gyengéd bánásmódhoz s mert azt akarom, hogy szeressen és becsüljön. Szeresse bennem az előzékeny, udvarias férjet, tisztelje az erős, határozott férfiúi jellemet, mely a nők gyengeségeivel szemben nem egy áldozatra kész, ha kell, erélyesen megde nem ismer megalkuvást s szokta védeni jogait minden merénylettel szemben s nem adja meg magát még azokban a bizonyos psichologiai pillanatokban sem, miket a nők oly ügyesen tudnak felhasználni, hogy szép szerével meghódoljunk szeszélyeiknek. Ezzel ugyan legkevésbbé sem akarom azt mondani, hogy minden asszony szeszélyes, sőt készséggel elismerem az ellenkezőt is. Mert hát csak legyünk igazságosak, nem mind szeszély ám az, mit mi férfiak annak tartunk és csak valljuk be azt is, hogy egy szép asszony fejéből akárhányszor okosabb gondolat kerül ki, mintha mi, a mi okos és kifogástalan eszünket mind összerakjuk. Azután meg szó, a mi szó, az is igaz, hogy mi férfiak, a mézea hetek elmultával — mikor rendesen két szivünk szokott lenni, de egy szemünk sincs — az esetek többségében rendszerint saját eszméinket igyekezünk megvalósítani, melyekkel szemben azután vajmi kevés viszontengedményekre vagyunk hajlandók s miután szabad és könnyelmű legénykorunkban nem holmi conventionalis elvek szerint szoktuk berendezni életünket, természetesen nagyon furcsának találjuk, ha arra kell ébrednünk egyik szép napon — mikor már nem udvarolunk, hanem legfellebb csak udvariaskodunk, — hogy más is bele szól dolgainkba, miket eddig csak önfejűnk, saját idegrendszerünk, szi laj és szenvedélyektől lángoló lelkünk parancsolatja szerint végeztünk s készek vagyunk azonnal szeszélynek qualificálni ezt a jogtalannak vélt beavatkozást, s kezdünk olyan formán gondolkodni, hogy a házasságban a szerelem legkevésbbé sem olyan virág, mint a minőnek mi azt hittük, hanem csak aféle csipke rózsa, a miről legfelebb csak a szerelmes bojtár gyerek dalol nótákat, az emberiségnek prózaibb része pedig lekvárt főz belőle. S ezer szerencse, hogy az asszonyok e tekintetbe n legkevésbbé sincsenek velünk egy véleményen s a mao-am részéről — egy éves házasságom pályafutása Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.