Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

SX. évfolyam. 4-8. szám. n_ i A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kíildHnk vissza. i, HzimIsí és A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A társadalmi kibontakozás. Az egész társadalom érzi azt a nyomasztó helyzetet, melybe a különböző s többnyire ellentétes irányú áramlatok küzdelme, versenygése a társadalom egyetemét juttatá erkölcsi és anyagi szempontokból. Előttünk fekszik minden tekintetben a megdönthetetlen v .ló, hogy az uralkodóvá lett áramlatok iránya nem vezetett bennünket sem erkölcsileg, sem anyagilag a boldogulás felé; nem eredményezett sem egészséges közszellemet, sem könnyebbséget anyagi létünk fentartásában és biztosításában. Erezi a helyzet súlyát minden ember s ha egyébként (aktive) nem is lép föl ellene, szomorú rezignációval demonstrálja, hogy nem ért egyet a világ folyásával s nem akar részt venni a helytelen törekvésű elemek küzdelmében. Különböző sociális kérdéseket vet föl a társadalmi elemek küzdelme, a nélkül, hogy reményünk lehetne azok bármelyikének alapos megoldásához. De első pillanatra kétségtelenné teszik a fölszinre jutott kérdések, hogy a társadalmi elemek iránya, törekvése első sorban az anyagi élet biztosításában kulminál. Még a szellemi élet terén nyilvánuló küzdelemben is az anyagi végcél után való törekvés nyer határozottabb, erőteljes kifejezést, nem pedig az a magasztosabb odaadás, mely megfordítva a munka magasabb erkölcsi céljáért az anyagi szempontokat ejtette el teljesen, az idealismus behatása alatt álló (s ennél fogva talán boldogabb) világban. Most a végső cél, tehát az uralkodó szellem : az anyag, az exiztenciát biztosító inunk i-eredmény. Ez vezeti erőinket küzdelemre, sokszor pedig agyat, idegeket túlfeszítő, lázas küzdelemre. Ennek elérése céljából eszünkbe sem jut a végzendő munka és erőnk között keresni az arányt; neki megyünk mindennek, csak kilátásunk legyen közvetlen anyagi eredményre. | Még azt sem igen mérlegeljük: vájjon a munka j minősége megfelel-e az erkölcsi énünkhöz fűző- ( dött hirnévnek és várakozásnak. Szóval az ! erkölcsi szempontokat nagyon könnyen elejtjük anyagi jobblét után való törekvésünkben s mikor ezt tesszük tudatosan, magunk is belátva, hogy ez nem helyes, — azzal nyugtatjuk meg lelkiismeretünket, hogy ezt így kiváltja a korszellem, mely minden emberre nézve roppantul megnehezítette az anyagi létet. Úszunk a rosznak tartott áramlattal a nélkül, hogy keresnők a kivezető utat s törekednénk helyes kibontakozásra. Pedig talán nem is tartoznék az éppen az elérhetetlen föltevések, törekvések sorába. Az bizonyos, elismert dolog, hogy az anyagi megélhetést a rettenetes módon fölcsigázott igények s az ezek megszerzésében való tervszerütlenség, beosztás hiány nehezítették és nehezítik meg s ezek tették minden tekintetben veszélyessé. Mert hogy a szellemi haladás igények növekedésével jár, az kéiségtelen. De ezeknek az igényeknek nem szabad soha túlhajtott iknak lenniük és a megszerzésük után való tudatos törekvésben meg kell lennie a nemes (sem erkölcsi, sem anyagi jólétünket nem veszélyeztető) mérsékletnek. E nemes mérsékletnek őrei, fentartó szellemei leginkább a nők lehetnek, kiknek kezébe van letéve nagy részben a férfiak, a családok sorsa. Ezek teremthetnek hatáskörükben oly szellemet, hogy a létért küzdő férfi fölszabadulhasson az exiztencia után rohanó elemek kényszernyomása alól, hogy tehetségének, erőinek érvényesítésében ideahsabb irányt követhessen s ne kelljen agyának, idegeinek, erőinek túlfeszítésével lázasan küzdeni kizárólag azért, hogy a folyton növekvő s mérték nélkül követett igényeket pillanatnyilag kielégíthesse s idő előtt elégjen a lázas munkában. Ki lehet mondani minden habozás nélkül, hogy a családi szellem, a családi élet őrangyalai : a nők tehetik meg az első lépést a kibontakozás felé azzal, hogy odaadó szeretettel, nemes munkával, tervszerű beosztással leemelik a férfiak válláról legalább némi részben azt az óriás terhet, mit arra a sociális áramlattal való úszás helyezett. A kibontakozásnak egyedül csak ez a módja vezethet bennünket erkölcsileg és anyagilag a valódi boldogulás felé; ez eredményezhet egészségesebb társadalmi közszellemet; ez könnyebbítheti meg anyagi létünknek egyensúlyban tartását és biztosítását ; ez adhat mindenkinek erkölcsi fügoretlenség'et }

s. A zala-egerszegi főgymnasiQm ügye. A „Keszthely f. évi 47-ik számában a Zala Egerszegen létesíteni szándékolt tőgyuiuasiuin ügyével foglalkozik. Kiindulva a legutóbbi képviselőtestület azon határozatából, melylyel a gyuinasiuui ügyében Budapestre küldöLt küldöttségnek azon utasítást adta, hogy amenynyire lehetséges, a létesíteni szándékolt fögymnasium mellett a középkereskedelmi iskolának továbbra is fent-, illetőleg megmaradása mellett a bizottság minden lehetőt elkövessen — azt következteti, hogy a városnak nemcsak a főgymnasiumra van szüksége, hanem egyúttal a középkereskedelmi iskolára is, mely néhány évi fenn állása óta míg erős gyökeret vert, más részt a hozzá liizütt reményekuek megfelelt. Tekintve azouban, hogy a kormánytól oly áldozatokat, melyekkel a fögymnasium létesíthető és a közép kereskedelmi iskola továbbra fentartható volna, nem remélhetünk; maga pedig a város saját anyagi erejére támaszkodva, a két intézetet épenséggel nem tarthatja fenn : előáll annak szükségessége, hogy vagy az egyikről, vagy a másikról le kell mondanuuk, dletve a két intézet között választanunk kell. Nem jeleli meg határozottan, hogy melyiket válasz szuk, azonban a közlemény alábbi sorai közül ki lehet könnyen olvasni a jó tauáesot, midőn ezeket írja : „Mi csupán azt tudjuk, hogy Z ila-Egerszegeu a családos hivatalnoki karra igen nagy áldás volna ott a a fögymnasium; de legvégső esetben aránylag elég olcsón megtalálják azt Szomb-ithelyen vagy Nagy-Kauizsán; mig ellenben a szegényebb néposztály nak az a zöme, mely ez idő szerint az ottani középkereskedelmi iskola tanulóinak contiugensét szolgáltatja, oly kiadásokkal állana szemben, ha gyermekét továbbra is ily szellemben akarná képeztetui, mely reá nézve lehetet „Zalamegye" tárcája. Szünetek a tanórák között. (Kép az iskolai életből ) Tavasszal a mezők, ősszel az iskolák népesülnek meg ezerféle szinben játszó új alakokkal, zsibongással, hullámzással, új élettel. Mennyi változatosság a színekben itt és ott, mennyi erő, mennyi kellem, mennyi törekvés a végcél: a tökélyesülés, a gyümülesözés felé! A gondolkozó, a merengő, a philosopliáló lélek előtt egyaránt végtelen tér tárul az ábrándozásra a mezők tavaszi tenyészetében s a cultur-államélet leendő alakjaiban, midőn ezek őszi időszakban tavaszuk kezde tén a riigyezés, bimbózás korában állanak. Szárazság, esőzés, viharok, jég, rovarok, férgek mennvi visszaesést, korai pusztulást, megsemmisülést idézhetnek elő a mezők tenyészetében : korán fejlődő vágyak, szenvedélyek az ifjú lélekben; gondatlauság, ellenőrzés hiánya a szülők részéről — öröklött és természeti bajok, hány tiatal lelket zúznak össsze pályája tavaszán ! Melyik és mikor, hová jut? hol áll meg? - Élte tavaszának kezdetén sejteni is bajosan lehet; biztosan jósolni sohasem. Ha vihar pusztítja a tavasz tenyészetét s ledől a büszke tölgy, elpusztul a határ; vihar után a nap csak oly jóságosan mosolyog, vissza-verődő sugaraiból szines szivárvány keletkezik, mintha mi sem történt volna ! Gondatlan élet elpusztít egyeseket, fertőző betegség kiöl egy nemzedéket: hol a szivárvány azok részére, kik az elpusztultakban reinényöket, éltük törekvését siratják ? A bánat felhői borítják az arcot, melyre sűrűn omló könnyek peregnek alá; de a szív kétségeskedő érzései között mindig van egy derültebb, színesebb: a hit érzelme, a dúlt lélek szivárványa. * * Eb! — A képzelődés rögös útra vezet, a kételkedés soha sem emel föl, a bölcselkedés nem vigasztal mindig. — A tavasz üde levegőjén, tarka tenyészetén élvez, gyönyörködik, áradozik a lélek: nem töpreng, nem jósol, nem kétségeskedik. Vissza, vissza az iskola falai közé, a hol kibontakozni, fejlődni kezd a tavasz tenyészete. Be a szobákba, tantermekbe özönlik a sokaság: fiúk és leányok üde, kedves csoportja. Megjelenés, arc vonások, kedély, magatartás száz meg száz-képen váltakozik ; épúgy, mint ruhájok, öltözetök a legszegényesebbtől a legelőkelőbbig képviselve van — a szülők rangja, módja, téuyűzésé, hiúsága szerint. Maguk a gyermekek egyben mindannyian megegyeznek, hogy jóságosak, kedvesek mindenek fölött. Csöngetyü, harangszó, egyszerű hivó szó : jelt ad a tanítás kezdetére. Mi csak maradjunk kivül a tautermeken, hogy odabennt mi történik, azt többé kevésbé úgy is jól tudjuk. Minek is látnánk nyűgösködő tanárt, a ki nagy bölcsen magyarázza azt, a mit maga megtauulni soha sem tudott; pedán tériát, secaturákat, suhogó nádpálcát, fejvakarásokat, lélek nélküli prédikációt s annyi más félszegségeit a tanári hamis inponálási vágynak. Szegény gyermekek ! ők várják a csöngetyü szabaditó szavát, mely az órák közötti szüneteket jelzi. Ezek az öt tiz perces szünetek! — tágas udvaron szabad mozgás, a szabadulás öröme egy-egy hirhedt tanár prelectiójától, szorongás, félelem a következő lecke miatt; vidám játék, naiv kérdezősködések .-> még naivabb feleletek; megjegyzések, gyermeki nyelven gyermeki lélekből fakadó szavak, gúnynevek, fenyegetőzés, ozsounázások, közbe közbe egy-egy oldalba lökés, sikoltozás s a mindezekből keletkező zűrzavar, zsibongás —• ezekben a szünetek alatti jelenetekben nyilvánul legszebben az iskolai élet poesise. „Adj egy falást, akkorát, mint a kis ujjom ; -délután én is adok! —• Na hadd el, én adtam; de te nem adsz ugy-e ?" „Egy, kettő, három! Te vagy a fogó! — Fogj meg, ha tudsz!" „Tudom, mért nem játszol velem! Az én apám csak iruok, a tiéd szolgabíró !" „Az én apám különb, mint a tiéd ; az én apám egy nap még száz sort is tud írni." — „De az enyém még az újságba is tud írni I" Egy szögletben egy nyolc éves, barna képű kis fiúcska húzódik meg. —- Előszedi táskáját, kiveszi a kiflit. — Nem messze lakik az iskolától —- hű kutyájok rendesen elkíséri. — Nézi, nézi a kiflit — a kutya ott leskődik mellette —- a kifli leesik a földre, a kutya felkapja s enni kezdi. — Ránéz keservesen, gondolkozik egy kevéssé; aztán táskáját a kutya nyakába akasztja e szavakkal: „eredj hát s in >u ÍJ fél a leckét, ha a kiflimet megetted" aztán sírásra fakadt. Ezer meg ezer alakban nyilvánul a gyermeki lélek ártatlansága, naivitása ezen jelenetekben. Zsibong, mint a méhraj, civódik, mint a nagyemberek társadalma, fejlődik, mint a tavasz tenyészete s élvez, mint az angyalok. Hamisítatlan alakban, feszélyezés nélkül nyilvánulnak itt a természettől örökölt hajlamok, a családi körből átvett szokások, a leendő ember jellemvonásai : irigység, gőg, ravaszság, hatalomra termettség; önérzet, nemes becsvágy együttesen fe lelhetők szavakban és játékokban : de mindezek bearanyozva, zománcozottau, a gyermeki lélek örökszép naivitásával. Réthi Gábor. ^ költő sírjánál. — Elmélkedés — A leáldozó nap még egy búcsú csókot hint a holtak birodalmára s arany sugaraiban még egyszei megfüröszti a sírok koszorúinak zörgő leveleit. — Majd az alkony is alászáll csendesen ; könnyű szárnyain ntrakél Mai szamunkhoz negyed iv melléklet van csatolva.