Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-10-19 / 42. szám

IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. oktőber 19. 42. szám. Előfizetési díj: Kgészévre 4 t't., Félévre 2 t't., Negyedévre 7 t't. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Rélvegdij 30 kr. Nyílttól- petit,sorn 12 kr. I 1, ii u \rr]r i r si es i j ji -i A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem knidtliik vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az ige megtestesült ! A várva-várt napnak hajnala meghasadott,! Ami után éveken keresztül oly epedve sóvárogtunk, megvalósult ! Hosszas fáradozásainknak, éveken át tartott erős küzdelmünknek gyümölcsét, a Csáktornya— ukki helyi érdekű vasút megnyitását, — megérhettük ! Megérhettük megnyitását ama vasútnak, mely hivatva van sajátos viszonyainál fogva jó ideig háttérbe szorult városunknak új lendületet adni! Hivatva van vármegyénk iparát és kereskedelmét emelni, kulturális érdekeit előmozdítani, a megye lakosságának új kereseti forrást nyitani, vagyonosodását megteremteni. Nemcsak városunkra, hanem vármegyénk egy nagy részére évtizedeken keresztül önsúlyként nehezedett, hogy a vasút áldásaiban nem részesülhettünk! Azért küzdöttünk egyesült erővel, SZÍVÓS kitartással közös célunknak megvalósításán. S mert terhes volt küzdelmünk: édes most örömünk. Győzelmünk kivívásánál mély hálára kötelező kegyességét élveztük a magas kormánynak, mely átlátván ezen vasútnak — létesítése esetén — Zalavármegye kulturális, ipar- és kereskedelmi érdekeire kiható nagv horderejét: jóakaratú támogatását nemcsak szives készséggel biztosítá, hanem a törvényhozás hozzájárulásával támogatásban is részesokkal nagyobb mérvű síté, mint a fenforgott viszonyok mellett azt segíteni lehetett volna. Zalavármegye törvényhatóságának egyeteme egy pillanatig sem késett ezen vitális érdekének előmozdítására az érdekeltség részéről kért, segélyt, megadni, mely nemes tettével hálára kötelezé az érdekelt vidéket, hogy neki az emelkedés- és haladhatásra utat nyitott. Városunk, mint a megye székhelye, csak önmagát tiszteié meg, midőn oly messzemenő áldozattal járult a vasút létesítésére. Fényes bizonyítékát adta ezzel annak, hogy nemcsak készséggel lép a haladás ösvényére, hanem egyúttal a haladhatás egyik elengedlietlen tényezőjének megszerezhetése végett kész a legnagyobb áldozatra is. E napon, melyet Klio városunk és megyénk történetében arany betűkkel vés be, örömünk csak fokozódik annak tudatában, hogy vasutunk megnyitásának ünnepén szerencsések vagyunk körünkben üdvözölhetni Baross Gábor kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr őnagyméltóságát. Körünkbe üdvözölhetjük a férfiút, ki törhetlen erélylyel, vas akarattal fáradozik hazánk kereskedelmének felvirágoztatásán; aki nagyszabású intézkedéseivel honfitársainak őszinte tiszteletét, teljes elismerését osztatlanul kivivta; aki nagyratörő újításaival egész Európa figyelmét hazánkra irányozta ! Körünkbe üdvözölhetjük azon férfiút, kinek helyi érdekli vasutunk megteremtésénél eléviilhetlen érdemei vannak, melyek alapján joggal megilleti őt hódoló tiszteletünk, törhetlen ragaszkodásunk, soha meg nem szűnő hálánk ! Üdvözöljük őt megyénk területén ! í'dvövárosunk falai közt! Zalavármegye közönsége ez örömnapon egy szívvel, egy lélekkel hangoztatja : Éljen Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter őnagyméltósága! A Gazdasági Egyesület hivatalos értesítője. Valamennyi gazdasági egyesületnek. A földmivelésüqyi m. Icir. miniszter f. évi október hó 10-én 59.281/]ii—9 sz. a. Árva, Liptó, Turócz, Trencsén, Mdrmaros, Szepes, Sáros, Brassó, Csik és Háromszék meyyélc kivételével a többi vármegye gazdasági egyesületéhez a következő leiratot intézte : „Az uj szőlőültetvények létesítése és főleg az ujabb időben igen örvendetes lendületet vett immúnis homok telepítésekhez igényelt európai fajtaszőlő vesszők beszerzésének megkönnyítése céljából szükségét látom annak, hogy a vevők, illetve teljesiteni szándékozók az egyes kiválóbb szőlőbirtokosoknál eladásra rendelkezésre álló teljesen megbízható, fajtiszta szőlővessző készletek tekintetében idejekorán tájékoztassanak. A jobbaknak bizonyult és keresettebb szőlőfajokból az egyes szőlőbirtokosoknál eladásra rendelkezésre álló készletekről ennélfogva egy hirdetményt szándékozom kibocsátani, s abban az eladó nevén és lakásán kivül az általa felajánlott szőlővesszőket fajta minőség és mennyiség szerint, az eladási árok megjelölésével feltüntetni. E végett telhivom az egyesületet, hogy szólítsa fel mindazon szőlőbirtokosokat, a kik tudomása szerint nagyobb, teljesen megbizhatólag fajtiszta és jól kezelt európai, — főleg csemege szőlőültetvényekkel bírnak, s eladó vesszőkészlettel rendelkeznek, hogy az egyes fajokból eladásra bocsátható vesszőkészleteiket fajta minőség és mennyiség szerint, a termelési hely (posta és vasúti állomással) és az ezrenkénti eladási árak megjelölésével — az árakba a csomagolás és a vasúti állo máshoz szállítás költségeit is beleértve — az egyesülethez mielőbb jelentsék be, s az ekként beérkező jelenté seket folyó év október hó végéig ide terjessze fel. Végül megjegyzem, hogy tekmtettel arra, miszerint az u j szőlőültetéseknél az ültetvények faj tisztaságára kiváló súly fektetendő, az általam kiadandó hirdetménybe leendő felvétel végett csakis az oly bejelentések terjesztendők fel hozzám, melyekre nézve az egyesület — a szőlővesszők fajtisztaságáért erkölcsi felelősséget vállal." Mindazok, akik a felhívásban megemlített feltéleleknek megfelelő vesszőkkel rendelkeznek s eladni szándékoznak, szíveskedjenek ezt az egyleti titkársággal — ZalaEgerszegen tudatni. Orosz Pál egyleti titkár. „Zalamegye" tárcája. M K S K a nagy csizmáról és a kis cipőről.*) Egyszer volt, hol nem volt a szakálla kender, Volt egy ügyefogyott szegény pity-poty ember, Afféle „tedd-ide, tedd oda" szegénye, Mostoha a sorsa, szegény szerencséje. Hát egyszer egy este, mikor ázva, fázva Erdei napszámról, holtra elcsigázva, Üres tarisznyával haza somfordálna, Hallja, hogy beütött a szerencse nála. Rég lesi. Nagy sor az! Léptit szaporázza És beront ajtóstul a kicsike házba. Letenné a baltát, állítva sarokba, Úgy a hogy száz éve mindennap megszokta, S rárivall a bába: „ Van jó dolga kendnek ? Nem látja a kaskát ? Nem látja, hogy gyermek ?" Tenné az asztalra — s újra reá mordul „Gyerek van ott, látja" — - a vén asszony zordúl. Gyerek itt, gyerek ott, gyerek minden zugba', Gyerek fenn a polcon, gyerele lenn a sutba', Annyi mint a lencse, egy egész petrence, Roskadoz alattuk a búbos keménce. S a szegény embernek ez áldás láttára Az inába szállott minden bátorsága. „Hol veszek én annyi szalonnát, kenyeret, Hogy felnevelhessem ezt a raj gyereket ?" Gsavarintja fejét, mint szélben a nádszál l „No te uram isten 1 be kifiguráztál/" *) A „Hét" cimü, közkedveltségnek örvendő szépirodalmi hetilap legutóbbi szamából vettük át a szerkesztő szives beleegyezésével koszorús költői.knek, K.ts Józsefnek e gyönyörű költeményét. i Kapta magát menten, a baltáját fogta S indul mindörökre vissza a vadonba. Mikor a gyerekek mégemberesédtek, Az édes anyjához így szólt a legkisebb: „Süss hamupogácsát .... add a tarisznyámat Megyek, haza hozom az édes apámat." A csiszlikkel pedig, ki szomszédban lakott, Az útra egy öblös fél csizmái varratott Jó bagariából, nem fösfényül szabva, Három cigánylegény elfért volna abba' Három cigánylegény, meg egy öreg dádé .... Így indul a fiú az édes apjáért. Hét évig fel-alá nyomát kergette, Mig véqre ráakadt egy nagy rengetegbe'. A hamupogácsát tarisznyástul szépen Lerakta egy mohos nagy tölgyfa tövében, Mellé a nagy csizmát .... és azután leste, Az elvadult ember mikor tér meg este. Mikor az utolsó madárfütty elhangzott, És a vadon nem ád többé semmi hangot, Gzammogva az öreg jött, letelepedett És a pogácsából jóizüet evett. S a mikor kiürült az egész tarisznya, Álmélkodva nézi: „Nini e meg csizma!" Debreceni vásár sok elmúlt azóta, Hogy ő a lábára csizmát húzott vóna. Megkívánta szörnyen .... alig bírt magával S belemászott mindjárt mind a két lábával. Ekkor elérontott a fia a lesbül Es vállára kapta nyomba' mindenestül, Akár csak a molnár a teli zsák lisztet : „Megfogtalak apám és most hazaviszlek.'" Ülök magamban tépelődve, A gondok szövőszékén szőve, A csüggedésnek keselyszárnya Suhog fölöttem . . . s vájja vájja, Szívembe vájja karmait. Gyermekzsivaj tör bé szobámba, És fényét átküldi a lámpa, A félig nyitott ajtón által Egy széles világító sávval. Amott a sáv ragyogó végin Ott vetkeződnek kis cselédim, Zsibongva, zajgva. hárman-négyen (Nagy itt az áldás é környéken !) S melyre a lámpa lángja süt le : Az ágy ... a vánkos fehér csücske Ide szolgál s míg nézem, látom, Egy k'óny terem a szempillámon. Aludjatok! a ma tiétek, linéktek enyhe még a fészek, Bolygatlan fészken gyermekálom — Egyetlen édes e világon 1 Ki tudja, mit hoz majd a holnap ? Sejtelmeim viharról szólnak. Sötét madárról, amely koppan Es pusztít nyájas otthonomban. Mihaszna küzdtem annyi évig, Hogy most a holnap gondja rémit 7 0 átok rád, dicsőség szomja, Mely lelkemet hínárba fonta. Hogy piros vérem hullásának Jutalma légyen késő bánat ? 0 guny! hogy mind a lievülések Elpárologtak, elenyésztek S a világ-átölelő lángok Utolsó üszke is elmállott: Hogy a magas sypmphoniából, Melyet lelkem magában ápolt Nyomor között is szenybe' sárba , Agyonkövezve, megalázva, Egyéb se tud ctt megmaradni, Egy hang csupán, rekedt, alanti, Mely égbe nem tör, eget se kér, Egy hang, egy vágy: kenyér, kenyér!