Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-08-31 / 35. szám

IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. augusztus 31. 35. szám. i A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A tanév elején. Napjainkban általános a panasz a tanítás, legfőképen pedig a nevelés terén elért eredmény felett. Rend szerint nem elégszünk meg a puszta panaszszal, hanem keressük az okokat, melyek a csekély eredményt szülik. Nagyon természetes, hogy a legtöbb esetben az iskolát okozzák, mely nem teljesíti híven, lelkiismeretesen kötelességét. Legalább a szülők s az érdekeltek panasza ez szokott lenni. Ha pedig a tanügy emberei komoly megbeszélésük tárgyává teszik e tételt, ők nem bent, az iskola falai közt, hanem künt: a szülői házban, a társadalomban keresik a hibát, a baj okát. Részünkről egyik vélemény mellett sem foglalhatunk el határozott állást már csak azért sem; mivel lelkünk meggyőződése az, hogy a tanítás, leginkább pedig a nevelés terén a csekély eredménynek a tulajdonképeni oka az, liogy szülők, tanítók és a társadalom nem teljesítik kötelességüket úgy, amint a kitűzött cél elérése okvetlenül megkivánja. Hogy a szülői ház sokat, igen sokat segíthet a nevelés nemes feladatának megoldásában, talán nem kell hosszasan bizonyítanunk. Elég felemlítenünk, hogy mihelyt a tanító pár órát együtt tölt tanítványaival, azonnal szerezhet tapasztalást a tekintetben, váljon a szülői háznál a gyermekek kellő figyelemben és ellenőrzésben részesülnek-e? Hol a szülők át vannak hatva feladatuk magasztosságától: ott a gyermek viselete az igényeket teljes mértékben kielégíti. Sajnos azonban, hogy sok esetben a túlságos szülői szeretet annyira elkényezteti a gyermekeket, hogy valóságos kis zsarnokokká lesznek annyira, hogy nem egy eset fordúl elő, midőn a szülők nem birván gyermekeikkel, a tanítók közreműködését kérik ki. Talán szükségtelen felemlítenünk, hogy ezen eljárás azután vagy épen nem, vagy rendkívüli kivételes esetekben szokott használni. Hol ugyanis a szülői tekintély elveszti varázsát a gyermek előtt: ott a tanítói tekintély ritkán szokott használni. Szomorú tapasztalat, hogy a szülők gyei-- j mekeik haladása iránt igen csekély érdeklődést | tanúsítanak. Legfelebb a tanév végén érdekli őket gyermekeik sorsa, ez is csak annyiban, hogy elégtelen osztályzatot ne kapjanak s így osztályt ismételniük ne kelljen, mi ha sikerül, megnyugvással szokták befogadni a múzsafiakat. Igen kevesen érdeklődnek gyermekeik viselete iránt, mert tudják, hogy a viseletből megbukni nem szoktak. A legrosszabb eset az lehet, hogy a következő tanévre máshova viszik gyermeküket. Mennyivel könnyebben teljesíthetné az iskola kötelességét, ha a szülők otthon gyermekeiknek nemcsak jó példát szolgáltatnának, hanem egyúttal őket kötelmeik teljesítésére intenék, jóakaratúlag figyelmeztetnék. Hány keserű órától, mennyi aggasztó gondtól menekülnének meg később, ha szeretettel párosult szigort alkalmaznának mindenkor gyermekeikkel szemben. Csakhogy fájdalom, igen sokszor vagy az elnézés, vagy a túlszigor lép túlsúlyra, aminek a legtöbb esetben a nevelés sikertelensége a következménye. Akkor ébredünk fel, mikor máikéső ! Egy hosszú élet örökös báukódása szokott az e téren elhibázott lépésünknek szomorú eredménye lenni. Részünkről a nevelés sikerének első és elengedhetlen feltétele gyanánt a gondos családi nevelést tekintjük, mely nélkül az iskola hasztalan fáradozik; mert óhajtott eredményt fel nem mutathat. Hogy az iskolára magára nagy feladat vár s ép ez okból hogy tőle majdnem mindent várunk, az nagyon természetes. Itt megkövetelhetjük hogy az iskola ne csak tanítson, vagyis a növendékekkel a száraz ismereteket ridegen közölje, hanem főkép neveljen az életnek. Ragadjunk meg minden egyes alkalmat arra, hogy növendékeink fogéköny keblébe a vallás, hazaszeretet és emberszeretet magasztos eszméit becsepegtessük. Száz és száz alkalom kinálkozik erre! Ne féljünk attól, hogy ez irányú kitéréseink az egyes tantárgyakban való előre haladásban bennünket többé-kevésbbé gátolnak! Hisz minden ilyen esetben oly oázokra vezetjük növendékeinket, hol az egyes tudományok tanulásában kifáradt elméje megpihen, lelke megnemesül, tettereje megacélosodik s ujult erővel tér vissza a tudományok forrásához. A siker teljes biztosítása szempontjából kell, hogy maga a társadalom se vonja meg közreműködő hatását. Sajnos, hogy sok esetben a társadalom csupán a bíráló szerepet gyakorolja. Pedig hol ne lehetne hibát felfedezni, hol ne lehetne mulasztást, félrelepést tapasztalni ? Fájdalom, a társadalom a legtöbb esetben kapva-kap e hiányokon, hogy a fennálló intézmény népszerűségét csökkentse, jó hírnevét aláássa, gyakorolván a szigorú elkölcsbiró szerepet a helyett, hogy a hiba, a félrelépés orvoslasa végett illetékes helyen a kellő lépést megtenné. Ez eljárásnak a legtöbb esetben az szokott szomorú következménye lenni, hogy a bűnös büntetlenül folytatja gonosz üzelmeit, míg azok, kik hivatva volnának állásukból kifolyólag a bajt gyökeresen orvosolni, vagy egyáltalában mit sem tudhatnak meg a történtekről, vagy olyankor vehetnek tudomást, midőn a baj orvoslására már oly eszközöket kénytelenek alkalmazni, melyek nem annyira a növendékeket, mint inkább azok szülőit sújtják. Mennyivel könnyebben és célirányosabban oldhatná meg az iskola magasztos feladatát, ha a társadalom nem zárná el tőle magát, nem leplezné igen sok esetben a hibát, hanem illetékes helyen orvoslást keresvén, a baj kellő időben elháríttatnék. „Zalamegye" tárcája. — A „7alainegye" eredeti tárcája. — Uj világ tárul föl előttünk. A természet sehol sem osztotta tán oly pazarul bájait, mint e helyen. Az égkékebb, a hegyek regényesebbek, a talaj forróbb, mint másutt s a nap égő hevét a nagy Balaton hatalmas vize mérsékli. Sümeg után egész sorozatát érjük a várromok iák, miknek Kisfaludy Sándor remek tollával örök emléket állított föl. Amott Tátika erdődús magaslata, omló falakkal koronázva, elmúlt idők történetéről tanúskodik. — A költő összejárja veszélyes szikláit, egybegyűjti a nép száján forgó rege töredékeket s ihletével elénk varázsolja a multat. A fáradt utas gyönyörködve pihen az oraladékokon és fájdalmasan válik meg a bájos vidéktől. Utunkban egymás után tűnnek föl Haláp, Hegyesd és Szent-György gúla alakú hegyei, keblükön táplálva a szőllők sokaságát, mik a hegyek ölében forrongó erő folytán tüzes bort teremnek. — Különösen SzentGyörgy jeles e tekintetben, melynek alakja óriás virággal díszített kalaphoz is hasonlít. Elénk tárul a regényes Csobáncz. Magas tetején váromladékokkal, mik már nagy részt pusztulásnak indultak. Valamikor erős hely lehetett. A hegy ellenségnek majdnem megközelíthetlen. A vár ágyúi, vagy még korábbi védszerei tönkre zúzhatták az ostromlókat a nélkül hogy azok csak meg is közelíthették a meredek falakat. László és Rózsának Kisfaludy által megénekelt szomorú regéje fokozza a bájos hely iránti rokonszenvünket. Megmásszak a tetőt. Egy óra kell hozzá. Szöllők közt kigyózó utakon egy kisded, most csak 4 falból .álló kápolnához érünk. A rege azt tartja, hogy a haldokló Rózsáért itt szólít a kisharaog, a mikor László megérkezett csatájából. A harang máig is megvan Diszel községben s az ottani templomban tiszta csengésű hangjával feledhetlen benyomást tesz reánk. Csobáncz oly néma, oly csendes most. Csak a részvétteljes kíváncsi jut el ide néha, hogy az olvasott emlékek tanú jeleitől halk fohásszal búcsúzzék el. Néha azonban megélénkül a hegy, csaholó kutyák falkája üzi a megriadt vadat a tetőre, a hol daliás vadászok várnak a kész prédára. Megvillan a fegyver és jótét öbléből lángsugár tör elő, mely az apró nyulak veszedelmét okozza! A tetőről a messze távolba látni. A Balaton három nyíláson tör elő, tündérként csalogatva, a ki őt észre veszi; s ereje valóban tündéri, mert ily gyönyörű látványnak ellent állani lehetetlen. A Balaton megkívánja, hogy a ki őt megpillantja, az közelről is élvezze és üdüljön hullámai közt. Egymás után haladunk el Gulács cukor siivegü csúcsa, Tördemicz halmai s a környék szép vidékei mellett. Nem érünk reá azokat csodálni. Feltűnt a vén Badacson szigorú arca s magára vonta egész figyelmünket. Sziklákkal koronázott zord fejét magasan hordva, királyként látszik uralkodni környezetén, a nálánál jóval alacsonyabb halmok és kedves leánya, a tündér Balaton fölött. Ez utóbbi enyelegve simul lábaihoz, fodraival csiklandozva azokat. De mikor a Badacson megelégli a tréfát s fenséges haragja kitör : akkor a fölötte képződő telhőtömegből égi nyilakat vesz elő s azokkal hajigálja pajzáu gyermekét. S ha emez fájdalmában zúgni kezd s hullámait verdesi bősz apjához : amaz mázsás sziklákat tép le homlokáról s azokat gördíti engedetlen tündérére! A környező nád erdő remegve inog és sivító hangon ad jeiet rémületének. A hegy oldalai megszakadnak a megeredt vizár pusztításától. Vélnéd, hogy Badacson ontja dühének könnyeit. — — Igy tart ez, inig mérge lecsillapodik. Lassankint felhői oszlani kezdenek. Remegtető dühe szűnik, könnyei elmúlnak s fölveszi gyönyörű zöld palástját, melyet a nap királyi ténynyel övez. Itt-ott ugyan megvan kopaszodva feje, de ez korához illik és jól áll neki. — Tetejéről nagy távolba látni. Zala, — Somogy, — Veszprém megyék jó része szabad szemmel belátható. A hegy homlokán óriás kő kereszt, melyet nagy költséggel és fáradtsággal néhai Ranolder János veszprémi püspök emelt. Gyönyörű kilátás esik innen a közvetlenebb tájakra. Alattunk fél körben vonul el a gyönyörű tó isteni színjátékával. Most égszínkék és csendes, mint az alvó szűz lélekzése. Csak itt-ott üti föl benne egy-egy hal fejecskéjét, mint a hogy a szűz édes álmát egy-egy sóhaj szakítja meg néha. — Majd halvány sárga színbe megy át vize, mit a nap leáldozó sugara arany fényűvé változtat. Olykor smaragd zöld, gyakran iszapszinü. Utóbbi szint haragjában veszi magára. Kkkor tombol, zúg és hullám sírját mutogatja a rajt tévedt merész hajósnak, aki csak bajjal szabadulhat a veszélyből. A jártas halász már ismeri a tó veszélyét és sietve menekül ilyenkor. A Badacson három oldalát és lábát szebbnél szebb szőlők ékesítik. A természet báját emeli a munkás kéz remek alkotása. Mint óriás könyv felnyitott lapjainak rengeteg sokaságú sorai, tűnnek elénk a szőliő rendek szabályos vonalai. Mindenfelé dús tenyészet és elragadó kilátás. A hegy oldalt palotaszerü villák, csinos épületek és kedves hajlékok töltik be. Némelyek piros teteje az alantos tó színéről nézve, a mezők virágai közül kirívó pipacsként tűnik föl s vonja magára a közfigyelmet. — — —- — Óriás veszedelem fenyegeti azonban Badacson kimeríthetlennek hitt kincstárát. A pusztító filloxera itt is tneghonosult, s szórványosan már hervasztja a tőkéket. A hol feltűnik, ott megsárgul a levél s gyümölcse megfonnyad. Az éltető nap már nem képes azt megérlelni, kiaszott szára nevtelen és elpusztúl. Rémület tölt el mindenkit a megközelíthetlen ellenség miatt. - BadaMai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.