Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-08-17 / 33. szám

IX. évfolyam. o»>. szám. JL_ i, közművelődési és A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hérinentétlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldiiuk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap Polgári leányiskolánk kibővítése. Városunknak egy régi óhaja valósult meg két évvel ezelőtt, mindőn képviselőtestületünk kérelmére a vallás- és közoktatásügyi miniszter felső leányiskolánkat négy osztályú polgári leányiskolává átalakítani kegyeskedett. Elértük ugyanis ezáltal, hogy városunk lakói nem kénytelenek leány gyermekeiket vidékre adni, hanem azok itthon, a szülői gondos felügyelet alatt, alapos és haladó korunk követelte kiképeztetésben részesülnek. A polgári leányiskolának szükségességét mi sem igazolhatja fényesebben, mint ama körülmény, hogy a most lefolyt 18*9 90-ik tanévben, a tanintézet fennállásának második évében, a növendékek létszáma a 7000 lakossal biró városunkban már 74 volt. Polgári leányiskolánk'a nagy számú hivatalnoki osztálylyal rendelkező városunk igényeit a nőnevelés terén kielégíti annyiban, amennyiben ezen intézetnek elvégzése után a növendékek átléphetnek — a polgári leányiskolák szervezete értelmében — a felsőbb leányiskola ötödik osztályába, vagy a tanítónő képezdébe, továbbá itt nyert qualificatiójuk alapján alkalmazhatók a posta- és távírda szaknál. Ezen előnyei mellett azonban van egy hiánya, melyen gyermekeink érdekében — bár áldozatok árán is — mielőbb kell segítenünk. • Ugyanis bár a polgári leányiskola tantervében és pedig heti 3—3 órában a női kézi munka tanítása előfordul, épen nem remélhető, hogy a négy évfolyamban összesen heti 12 órában a kézi munkának a gyakorlati életben kizárólag szükséges minden ágazatában a növendékek alapos oktatást nyerhetnének. Ellenkezőleg' e heti 12 órában csak is a családi élet körében nélkülözhetlen kézi munkákat sajátíthatják el, míg a fehérruha varrás-, felső ruha varrás- és szabászatról — melyeknek tudása úgy a polgári osztály, mint a hivatalnokok gyermekeire nézve oly szükséges és majdnem nélkülözhetlen — vagy semmit sem hallanak, vagy csak oly keveset, hogy az e részben szerzett ismereteik alapján tulajdonképeni célúknak megfelelőleg tovább haladniok majdnem lehetetlenség. L'edig a polgári leányiskola, mint ilyen, tulajdonképeni feladatát csak az esetben oldaná meg igazán és a közóhajnak megfelelőleg, ha a növendékek ott a fehérruha-, felső ruha varrásban és a szabászatban is olymérvű kiképeztetést nyernének, melynek alapján míg saját szükségleteiket önmaguk előállíthatnák, addig más részt, esetleg a körülmények kényszerítő hatása alatt, képesek lennének tisztességes megélhetésüket ez uton biztosítani. E létező hiányon oly módon segíteni, hogy esetleg a női kézi munka órák száma a polgári leányiskola egyes osztályaiban felemeltessék, már csak azért sem volna lehetséges, mivel a leányiskola egyes osztályaiban a heti órák száma 26—26 és így nagyon is elengedő; egyes tantárgyak rovására pedig a szaporítást tenni már csak azért sem lehetne; mivel azokból a minden egyes osztályra előirt tananyag elvégzésére a tantervben előirt heti óra mennyiség okvetlenül szükséges. De meg a növendékek, midőn a rendes tantárgyakkal oly nagy mértékben el vannak foglalva, a kézi munkát az itt tervbe vett módon nem is volnának képesek a polgári leányiskola négy osztályában elsajátítani tekintettel akár elfoglaltságokra, akár pedig korukra. Hogy növendékeinkkel a fent körvonalazott célt elérhessük, ez csak úgy volna lehetséges, ha polgári leányiskolánk betetőzéseid még egy önálló évfolyam, úgy nevezett munkaosztály létesíttetnék, ahol a polgári leányiskola négy osztályát végzett növendékek a kézimunkára képesített s a kézimunka minden ágazatában alapos és szakszerű képzettséggel biró kézimunka tanítónő, esetleg ipartanítónő vezetése mellett naponként 5 órában a fehérruha-, felső ruha varrás — és szabászatban teljes kiképeztetést nyernének. Sőt hogy e szóban forgó kézimunka osztály és a polgári leányiskola között a kitűzött cél biztosabb elérhetése végett szerves összefüggés j

('jön létre, a munkaosztály tanítónője tanitaná már a polgári leányiskola harmadik és negyedik osztályában is a női kézi munkát. Városunk tevékeny polgármestere ezen ügyben, mint kezdeményéző, az előzetes lépéseket már megtette. Az ő megkeresésére f. hó 10-én iskolaszéki ülés tartatott, melyen a fentiebbekben előadott indokolás kiséretében j ivaslatát megtette. Az iskolaszék, áthatva a tett inditványnak hasznos és üdvös voltától, azt egyhangúlag magáévá tette Ez ülésen jelen volt vármegyénk fáradhatlan buzgalmú tanfelügyelője is, dr. Ruzsicska Kálmán s megigéré, bog/ részéről a városnak ez irányú törekvését a legmelegebb támogatásban részesíti. Az iskolaszék egyhangúlag abb in állapodottt meg, hogy a városi tanácsot indokolt átiratban megkeresi, hogy a tervbe vett muukaosztály felállítása érdemében kerresse meg a vallás- és közoktatásügyi minisztert az iránt, hogy a nnuikaosztály tanítóját kinevezni é-i annak fizetését, az állampénztárból kiutalni kegyeskedjék. Mig az osztály számára szükségei helyiségről, annak bebútorozásáról, valamint, a tanítás mérvéhez szükségelt felszereléséről, nem különben a fűtés-, világítás- és takarításról a város gondoskodnék, ami annyival könnyebben lenne eszközölhető; mert az izr. hitközség által a tanítás céljaira átadott épületben, hol a legközelebbi évtől kezdve a polgári leányiskola el fog helyeztetni, a inegkivántató helyiséggel rendelkezni fogunk. Meg vagyunk győződve, hogy városunk képviselőtestülete ezen újabb áldó atot, tekintve az általa elérendő célt, készséggel rneg- fo^ia ' O O O I hozni s a magas kormány, méltányolván ezen újabb áldozatunkat, kérelmünket annyival is inkább teljesítendi ; mivel a munkatanítónő fizetésének egy jelentékeny része a muuka osztályba járó növendékek részéről fizetendő s az állampénztárba befolyó tandíjból visszatérői. Ezen uton biztosítjuk leánynövendékeinknél i mind a haladó kor, mind a gyakorlati élet I követelményeinek megfelelő kiképeztetés betetői zését. „Zalamegye" tárcája. Tiz év multán. (Novelette ) Az x. várostól keletre vezető hegyi úton, tiz évvel ezelőtt gyakran lehetett látni egy délceg, barna ifjat, hófehér paripán eleltünedezni az erdő sűrűsége között. Az út - - mint általán a mezei útak — a kedveseikhez siető szerelmeseknek sokkal kedvezőbb ; mert megrövi díti a végtelennek tetsző távolság perceit, meglehetősen elzárja a profán arcokat, a gondolatoknak, a képzelődésnek szabadabb folyást enged. A kik ez ifjat közelebbről ismerik, azok előtt különösnek tűnhetett volna föl e barangolás, az idylli útak — olyannak, a mit ifjúnk eddigi viselkedéséből, jellemének elárult vonásaiból kimagyarázni nem lehet. Az egész arc, a szemsugarakból lövelő pillantások inkább az élet, a nyilvános szereplés emberét tüntetik föt, mini az idyllikus, merengő szerelmesét. Ez ifjú az r-i jogtani-facultás egyik kiváló hirbeu álló, leggyakrabban emlegetett hallgatója. Népszerűsége volt a városban, nemcsak mint első rangú cottillon-táncosnak, több rendbeli párbajok segéd jének, minden föltűnő szépség udvarlójának — a nők előtt; de a komoly férfiak, meglett apák is örömmel beszéltek felőle, mint a szép jövőjű ifjúról — kire képes ségei, öröksége mellett fényes carrier vár. Nem is sokáig mereugett a fák imbolygó árnyai között. Az erdei madárkák bájos, összhangzatos énekkara őt kevéssé érdekelte, kevésbbé, mint általán az ifjakat kik az élet ezen korában többé-kevésbbé fogékony lélekkel s a költői ihlet bizonyos nemével birnak. 0 neki is voltak álmai, helyesebben szólván tervei az életről, a jövőről; de azokból a sz'V vonzalom, íiz érzelmesség teljesen ki voltak zárva. Egy vágya volt: fényes, magas állás, imponáló hatalmi kör — s az összeköttetéseket — az emelkedés legbiztosabb lépcsőjét — korán, nagyon korán számításba vette. A kellemes erdei út télórai lovaglás után véget ér s az erdő széléről mély völgyben fekvő, kies falu tűnik elő. Kicsiny, igénytelen falucska, szalmafedelü, mohlepte kunyhóival; az egyszerű házak között csupán csak egy cserépzsindely es úriasabb lak emelkedik ki. Ez úri lak vagy mint a faluban általán nevezik — udvar — sokáig állott gazdátlanul; peres birtok volt a régi idők maradványából — mig végre is a hozzá tartozói—2 száz holdnyi holdbirtokkal árverésen került a legtöbbet ígérő tulajdonába. Az új tulajdonos csak néhány hónapja telepedett le ; 60 év köriili erőtel jes aggastyán volt, hosszú, hófehér szakállal, jóságos tekintetű kék szemekkel. Kázmérral — nevezzük így ifjúnkat — egy ügyvédi irodában ismerkedett meg X-ben, hová peres ügyei vitték. >S épen ez volt az ok, ezek a peres akták, melyek a nagyravágyó itjat gyakori látogatásra késztették. A faluban — elképzelhetó'leg — sok csodás hir keringett az idegen úr kilétéről, rejtélyes megtelepedéséről, elvonultságáról. S a hir, ha egyszer megindítják, meg nem áll, mig inártyrrá, vagy gonosztevővé nem teszi áldozatját. Eeld — így nevezé magát az idegen, — mosolyogva hallgatá a kósza-híreket s hogy a kételyeket eloszlassa — amint egyik-másik ismerősével bizalmasabb viszonyt kötött, megismerteté önmagát, körülményeit. Kétségtelenné tette, liogy a diplomáciai pályán szerepelt — koránál fogva nyugalomba vonult s az egy j szerű, zajtalan életet keresve — tisztességes, de épen nem nagy tőkéjével földbirtokot vásárolt, hogy egyetlen leánya jövőjét ez úton biztosítsa. Ez a hir, ez a tudat volt az, ami Kázmért állandóan e házhoz vezeté. Ismerősei között egy sem volt, kinek a révén oly biztosau emelkedhetnék — legalább ő így számított magában, — mintha a Eeld családjával szorosabb viszonyba lép. S mire való volt az erdei ut ? a titkolódzás? Nehogy ideje korán fölszinre kerüljön a dolog s nehogy ez által sokak előtt veszítsen népszerűségéből. Nelli modorban, vonásokban atyjának egyszerűségét, nemességét birta — nem volt föltűnő szépség, de bizonyos kelleni párosult lényével. Az látszott rajta legkevésbbé, hogy valaha a nagy világban szerepelt volna. Szerette a csendes falusi életet; szerette hallgatni a pásztor furulyáját; pajkos lányok tréfáit, vidám csevegését, egyszerű danáit. Virágokat plántált s nevet adott nekik, élő személyek neveit. Amint Kázmér látó gatásai ismétlődtek : előtte mind kedvesebbé, várvavártabbá váltak. Virágai közül váltakozva a szebbeket nevezé Kázmér nevére. Szelíd bizalmával másban is csak bizalmasságot tételezett föl ; könnyű, negélytelen modort tanúsított s nem tiikolta örömét Kázmér előtt sem, midőn ez újra megérkezett. Aztán Kázmér tudott kedves lenni, ha akart ; so kat forgolódott női körökben ; ifjú létére a női szivek gyöngeségét meglehetősen ismeré s tudott uralkodni fölöttük ; épen nem volt nehéz az itju, egyszerű naiv kedélyű lányka vonzódását megnyernie. Hogy ő mit érzett? Azt önmaga előtt is félve őrizé. Az ő lelkének számos titkos redője volt, hová titkát, vágyódását mélyen elrejtette. Mai szám tikhoz negyed iv melléklet van csatolva.