Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-07-27 / 30. szám

IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. julius 27. 30. szám. ii rt ml r i r i, mraíssi 55 1 ilSÜ, A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem killiliink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A nagy-kanizsai polgári leányiskola ügye. Dacára annak, hogy Nagy-Kanizsa városának közönsége igen is erezi hiányát egy polgári leányiskolának s habár az ottani viszonyokkal ismerős előtt nyilt titok, hogy — áldozatok nélkül — csupán az ottani népoktatási intézetek helyesebb irányú átalakításával, a közönség ezen régi óhaját kielégíteni lehetne : mégis ezen, a város kulturális érdekeit oly közvetlenül érdeklő ügy megoldása nagyon is lassan halad előre. A város legutóbbi iskolaszéki ülésén szóba került újból a polgári leányiskola ügye. Most, a tanév befejeztével, maga az iskolaszék sem térhetett ki az általános óhaj elől s egy három tagú bizottságot küldött ki kebeléből a módozatok megállapítása illetve javaslat készítése végett az iránt, mint lehetne egy négy osztályú polgári leányiskolát létesíteni. Azt hiszszük, hogy a kiküldött bizottság munkáját könnyítjük meg, ha — mivel ők társadalmi elfoglaltságuknál fogva nem rendelo O o keznek annyi idővel, hogy ezen ügyet oly tüzetesen tanulmányozzák — kijeleljük a módot, mint lehetne megbízatásuknak úgy a kormány, mint a város minden megterheltetése nélkül eleget tenni. Legegyszerüebben lehetne — nagyon természetes — a kérdést megoldani a jelenlegi hat osztályú polgári fiú-iskolának beszüntetésével s talán alaposan vagyunk tájékozva, ha kimondjuk, hogy a városban sok hive van vagy lenne jelenleg ez eszmének. Nézetünk szerint azonban ezt nem lehetne tenni. Kell ugyanis, hogy főkép a szegényebb osztálynak megadjuk a módot arra, hogy gyermekét pár évig a polgári iskolában járathassa. Nem pótolja e hiányt reájuk nézve azon körülmény, hogy hisz a jövő tanévben már az izr. hitközség négy osztályú polgári fiú-iskolája niegnyilik. Mert ne feledjük el, hogy midőn az izr hitközség ezen, valóban elismerést érdemlő áldozatot meghozta, egyúttal főtörekvése oda irányul, hogy kiadásai lehetőleg megtérüljenek, ennek pedig legalkalmasabb módja a tandíj s így bizton számíthatni reá, hogy polgári iskolájában jelentékenyen nagyobb tandíjat fog szedni, mint amennyit az állami vagy államilag segélyezett polgári iskoláknál fizetendő, amit pedig épen azok, kikről mi gondoskodni óhajtanánk a községi polgári fiú-iskolának fentartásával, nem tudnának megfizetni már csak azért sem ; mert hisz ezek- szegénységük miatt- rend szerint tandíj elengedésben részesülnek, Elégnek találjuk azonban a négy osztályú polgári fiú-iskolának fentartását annyival inkább; mert kik iparos vagy kereskedő tanoncok akarnak lenni vagyis az ipar- vagy kereskedés terére akarnak lépni, úgy is a legjobb esetben négy polgári iskolai osztályt végeznek. Akik pedig esetleg azon túl is folytatni akarják tanulmányukat a polgári iskolában, azok mehetnének más városba. Ezek ugyanis már úgy sem azért tanulják ki a polgári iskola 5. és 6-ik osztályát, hogy ennek bevégeztével iparra vagy kereskedésre menjenek, hanem rend szerint oly életpályára széndékoznak lépni, melyhez a polgári iskola hat osztályának elvégzése szükséges. A négy osztályú polgári fiú- iskolával — felfogásunk szerint — Nagy-Kanizsán az érdekek teljesen kielégíttetnének. Megszűnnék ílykép a polgári fiú- iskola 5. és 6. osztálya s a helyett a két osztályú felső leányiskola négy osztályú polgári leányiskolává alakíttatnék át. Csak azt akarjuk még kimutatni, hogy a polgári fiú- és a felsőleányiskola jelenlegi tanerőinek alkalmazásával ezt minden fennakadás nélkül keresztül lehet vinni. Tisztán a miniszteriális tantervet véve kiindulási pontúi, a polgári fiú- iskola 4 osztályában heti 100, a polgári leányiskola 4 osztályában pedig 97 s így összesen van heti 197 óra. Ebből levonásba jő a két tanintézetnél hittanra 8, melyet a hitoktató végez, az énekre 8, melyet a polgári fiúiskolái énektanár, a tornára 9, melyet a polgári fiúiskolái tornatanár végez, kik heti 9—10 órát tanitani a miniszteri rendelet értelmében úgy is kötelesek, s mivel a községi népiskola ez évi értesítője szerint a felső lenyiskolánál van női kézi muuka tanitó és szabászat tanitó, ezek összes heti órái 12-őt csak tesznek, mennyi a polgári leányiskola négy osztályában a női kézimunkára elő van irva s így ezt is levonásba vehetjük, valamint 4 órát a rajzra, mivel ugyan az értesítő kimutatása szerint a főgymnasiumi rajztanár tanított a felső leányiskolában rajzot s valószinű, hogy egy-egy osztályban 2—2 s így összesen hetenként 4 órát. Ezek együttveve kitesznek hetenként 41 órát s ha ezt a 197-ből levonjuk, a négy osztályú polgári fiú- és négy osztályú polgári leányiskonál együtt összesen egy-egy hétre fennmarad még 156 óra. Ezen 156 órának tanítására rendelkezésre áll a polgári fiúiskolánál 6 tanerő (ennyi működik ugyanis most az ének- és tornatanáron kivül), továbbá a felső leányiskolánál (az elszámlált rajztanár, továbbá a kézimunka- és szabászat tanitóján kivül) 2 s így össszeseu 8 tanerő. Es ha ezek között a 156. heti tanórát felosztjuk, egyre-egyre átlag nem esik hetenként 20 óra, vagyis tényleg kevesebb heti óraszám, mint ahány órában eddig tanítottak. Egy ellenvetést lehetne tenni még a francianyelvvel, amire azonban megjegyezzük, hogy a miniszteri tanterv értelmében a francianyelv a polgári leányiskolánál nem kötelező tantárgy. De ha mégis óhajtanák e tárgyat is taníttatni, ezen úgy lehetne segíteni, hogy a város a francianyelv tanárának évi tiszteletdíjat állapítana meg és fizetne, mig azok, kik e tárgyat tanulnák, ezért mérsékelt díjat p. o. évi 5 — 10 forintot fizetnének s az ez uton befolyó összeg „Zalamegye" tárcája. Enyelgés a paedagogusokkal. (A „Zalamcgye" nem hivatalos tárczája ) Motto : Más írja a hasinost, én a kellemest Hiksos. Az őskor tanféríiai tudománytól meggörnyedve, megőszülve, komor, zord tekintettel ülnek össze vitatkozni a tudomány tanai felett; Diogenes hordóban ülve, puritán egyszerűséggel oktatja tanítványait. — Rómának borotvált képű tudósai fehér lepelyszerű öltözetben, nagy szónoki tökélylyel törnek utat tudományuknak. A fekete tógás tudós korifiusok szereplése benyúlik századunk első évtizedeibe, kik elvonulva a társadalomtól, az incunabulák, szúrágta könyvek, poros iratok, vegyész görebek és lombikok, felboncolandó hullák közé temetkeznek, csak akkor látva embereket, midőn a katedráról a komoly hallgatóknak beszámolnak tapasztalataikés felfedezéseikről. Leesik az első hó, megszűnik a marha őrzés, vele együtt a falusi serdűlő ifjak állandó foglalkozása; a hideg napok beszorítják a családfőt is a véka kötés mellé a szobába; körülötte setteng 3—4 nebuló, összekuszálva a csomóba szedegetett szalmát. Nem használ a szépszó, sem az anyjuk intése, melyet a konyhában lábatlankodó lurkónak hátára mér, egy keze ügyében levő főzőkanál nyelével. Hallod apjuk! tégy valamit az élhetetlenekkel, ha dolgot nem lehet adni nekik, add be őket a mester elé az iskolába, hadd vesződjék ő is velük, ne húzza hiába azt a sok lélek gabonát, meg a nagy fizetést, minden évre bőbe-szűkbe kijár a hatvan sein forint. Még egyet huz a csutorájából a pitvarba a mester uram, csettentve nyelvével; magában áldást küld a fiatal földes úrra azért a félakó jóféle kis borocskáért, melylyel megtisztelte, mert oly szívhez szólón kiénekelte a kis leányát. Jól pütékel a pipa, nem is fogy ki abból; a szuloki sógor nem jön üres tarisznyával, ha belátogat. Hej te Andris! akaszd le azt a mordányt a szegről, de ki ne verd belőle a tűzkövet, meg vedd nyakadba a nagy vászon tarisznyát! Két süldőnek kell abban ma feküdni, hogy legyen mit harapni a Nagy István, meg a Kis Péter komának, ha eljönnek névnapot köszönteni, aztán csak siess, hogy itthon lehessünk, mire a 7 órát kell elhúzni a harangláb alatt. Hol vagy Bodri! úgyse soká tart dicsőséged, maholnap bejönnek a lurkók az iskolába, akkor berozsdásodik a mordány, csizma szárbakerűi a nádpálca, vagy ha arra nem kerül, a mogyorófa is szolgáltat igazságot. Kemény dolog is az a tanítás! A mult télen is csak olyan immel-ámmal hozták a gyerekek a fát. Csak az a szerencse, hogy az a 64 gyerek könnyen tele melegíti a szobát, bizony azok nem is fáznak, hozzá szoknak, mikor mezítláb csúszkálni járnak a falu alá, de mit csinálna az én öreg testem, ha meg nem volna az apámtól rám maradt ködmeny, meg egy kis erősítő a mult őszi törkölyből. Mennyit haladtunk 50 év óta! Most már városba járnak a falusi tanítók megvitatni a népnevelés hasznos és szükség3s módozatait. Hova lett a magyar nadrág, sárga vászonból, mely otthon termett, otthon szőtték, otthon varrták, a makra pipa, a kostök zacskó. Még csak hírmondót sem hagyott! Az öreg mesterek helyét jól szervezett képezdét végzett művelt ifjak töltik be. Ok a falusi társadalom mozgatói, a falu véneinek tanács adói! Minden haladt, minden javult, csak a fizetés éli még a sein világot. Fekete sálon ruha ugy illik rajtuk, mint a jogász gyereken, a vadászat helyett hasznos könyvekkel, mű faragással, írással telik el a szabad idő; a bíró is számon kéri az apáktól a hét éven felüli gyerinekekeket; nem is liba őrzésig tart a tanév, hanem aratásig. Az előértekezlet estéje van ; párosával szálingóznak gyűlésről a tanügy harcosai, hogy üdvözöljék egymást és egy barátságos poharat ürítsenek a kedves találkozásra. Útközben is a gyermek nevelésről foly a vita; a kezek gesztussá elárulja a nézet különbségeket. Elemébe van a szőke pozsgás arcú főrendező; ő a legszebb paedagogusokat pártfogolja, nekik készíti a szép kert faalkotmányában a helyet, hogy szél se fújja meg arcocskáikat, meg kijusson nekik minden szépből, jóból, amit rendezői tisztsége körében nyújthat. Elmondja hölgyeinek az ismeretlenek neveit, állását, bemutatja mindannyit lehető legelőnyösebb színezettel, meg a pincért is ő nóggatja a kedves éhezőknek ételért, a szomjazóknak italért. Eu is gyönyörködtem bennük, de hirtelen ugy elfogott a szomorúság, hogy no — — — Elgondoltam, milyen jó volna, ha már Socratest nem hallgathattam, legalább most lehetnék kis leány, mert milyen édes valami, hölgyek pici szájából hallgatni az öreg a-b-c-t, meg az apraját; talán még a lénia ütés se fájna az ő kezükből, mely ki szokott jutni a szépírási órával együtt járó, könyökig tintás kézért. A természet alkotta tánchelyen vigan foly a csárdás, alkalom nyílik az ismerkedésre. Képzeletben az ókorba vagyok, magam előtt látom a mythologia isten nőivé átalakult komoly hölgy peadagogusokat, kik nyalka táncosaik karján teszik le áldozatukat Terpsichore oltárára. A lágy szellő fuvalma, mely eddig a legyezőt pótolta, nagyon buzgolkodik az izzadók lehűtésén, majd komolyra fogva a dolgot, terembe küldi a táucolókat. A jó kedv átszáll az öregekre is, ők is sorba állnak, helyettesítve egy-egy kimerült ifjat! Már virradni kezd, midőn oly édes a pihenés. Körűi nézek, a díványon elmerengve látom ülni egy nem paedagogus barátomat. Melléje telepedem és megszólitom. Hova gondolsz ? O felrezzen, mint a tetten ért tolvaj ; sóhajtva mondja: „Barátom! szép a tudomány." Mosolyogva súgom fülébe: „Ugy-e a természetrajz." Abban is egy most felcsapott magad fajta áltudóst csak egy érdekelhet: a selyem szárnyú kis „Darázs." Hiksos.