Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-12-07 / 49. szám

működését a számláló ügynök, az összes számlálási anyagot a felügyelő közigazgatási tisztviselőnek szolgáltatja be. A számlálás befejezte után a közigazgatási felügyelő tisztviselőknek kötelessége az eszközölt

0 számlálás helyességéről kellő meggyőződést szerezni. A felügyelő tisztviselők a hozzájuk áttett számláló lapok egyes rovatainak és tételeinek netáni hiányait a helyszinén helyrepótolni, illetőleg igazítani tartoznak. Azonkivül pedig a felülvizsgálatot úgy intézik, hogy minden nagyobb házban legalább egy lakófél, kisebb házaknál pedig minden ügynöki csoportban legalább három ház lakóssága felülvizsgáltassék. A felügyelő tisztviselő által teendő helyreigazítások- és pótlásokra nézve aláirásával igazolandó, hogy tőle erednek. A számlálás felülvizsgálata után a számláló lapok lakófelek szerint összekötve, házankint egy házi gyűjtőlajstromba fektetve, ismét összekötendők és városokban a polgármesterhez, vármegyékben pedig községenként, csomagolva, számukat megjelelő nyugtatvány mellett a járási főszolgabíróhoz átteendők. A járási főszolgabiró, miután a községenként befejezett számlálásról meggyőződött, egyszerű járási kimutatásba vonja össze a járás eredményét, melynek kíséretében az összes népszámlálási anyagot január 25-ig átteszi a törvényhatóság első tisztviselőjéhez. A törvényhatóság első tisztviselője, miután a vármegye minden járásából és minden rendezett tanácsú városból a számlálási anyag beérkezett, a járási áttekintéshez hasonló megyei kimutatást készít, melyben a községek neve helyett a járás és a rendezett tanácsú város neve foglaltatik és beküldi az egész anyagot, járásonként csomagolva, január végéig az országos m. kir. statisztikai hivatalhoz, mely a további feldolgozásról gondoskodik. Röviden körvonalozva adtuk magának a népszámlálásnak foganatosítása körüli eljárást. Azon meggyőződésben vagyunk, hogy ha az illetékes közegek a kiadott utasításokat, valamint a használandó mintákat kellőképen tanulmányozzák és azok értelmében pontosan eljárnak : a kivánt siker biztosítva lesz s a célt, melyet a népszámlálással elérni törekszünk, bizton el fogjuk érni. A kereskedelmi szakoktatás reformálása. A mult év október 5-7-én a kereskedelemügyi miniszter elnöklete alatt tartott kamarai értekezleten a kamarák képviselői többrendbeli kifogást és panaszt emeltek a kereskedelmi- és ipari szakoktatás jelen állapata ellen. Ezen panaszok azonban csak általánosságban mozog ván, a miniszter f. évi 20.733. számú rendeletével alkalmat kivánt adni a kamaráknak, hogy közvetlenül megismerkedvén a kereskedelmi szakoktatással, konkrét javaslatokat terjeszthessenek eléje, mi végből a kamara által ajánlott tagok közül választotta miniszteri biztosait az idei érettségi vizsgálatokra. Ezen biztosok által beterjesztett javaslatokat a miniszter tárgyalás alá vévén, úgy találta, hogy ezek között igen figyelemre méltó javaslatok is foglaltaknak, amelyeknek alkalmazása elenyésztetné a kereskedelmi szakoktatás terén ez idő szerint tényleg fönforgó hiányokat. Minthogy azonban ezen javaslatok között olyanok is vannak, melyek nagyon közelről érdeklik a kereskedőket, amennyiben ezek elfogadása esetén a kereskedő ifjúság kiképzése egy évvel hosszabb időt venne igénybe s így annyival később léphetne ki a gyakorlati életbe, szükségesnek tartotta ezek iránt a kamarák véleményét is meghallgatni. A miniszteri leiratban foglalt javaslatokat a soproni kereskedelmi kamara, melynek körébe vármegyénk is tartozik, alapos tanulmányozás és erre alapított véleményes jelentéstétel céljából a kereskedelmi szakosztálynak adta ki, mely a soproni m. kir. állami kereskedelmi akadémia és a zala egerszegi középkereskedelmi iskola igazgatóságának e kérdésre vonatkozó nézeteinek irás beli meghallgatása után terjedelmes, s a miniszteri leirat ba.i foglalt pontok mindegyikére kiterjeszkedő, kellőkep indokolt javaslatát elbírálás végett a kamara legutóbbi közgyűlése elé terjesztette. A kamara a kereskedelmi szakosztály javaslatát egész terjedelmében elfogadta s annak mint a kamara egyhangú javaslatának a miniszterhez való felterjesztését, elhatározta. Tekintve, hogy vármegyénk területén Zala Egerszegen egy középkereskedelmi iskola tényleg fennáll, egy pedig Nagy Kanizsán a jövő tanévben megnyílik : a közönség tájékoztatása végétt a kamara véleményét egész terjedelmében közöljük azzal, hogy a miniszteri leiratban foglalt javaslatok a kamara felterjesztésében benne foglaltaknak s így a miniszteri leirat javaslatainak közlésével tulajdonkép ismétlésbe bocsátkoztunk volna. A kereskedelmi szakosztály által készített s a kamara által elfogadott javaslat a következő: „A kereskedelmi szakosztály őszinte örömmel vesz tudomást azon meleg érdeklődésről, melyet O nagyméltósága a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur fennti magas leiratával a szakszerű kereskedelmi oktatás ügve iránt tanúsított 8 készséggel ragadja meg az alkalmat, hogy a kereskedelmi szakoktatás reformjára vonatkozó nézeteit, a fennti magas leirat kapcsán kifejtse. A mi az ezen magas leiratban foglalt javaslatok elsejét illeti, mely szerint a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium által 1885. évi augusztus hó 4 én 29.801. szám alatt a középkereskedelmi iskolák részére kiadott tanterve, nevezetesen annak a nyelvek, a kereskedelmi földrajz, áruisme, a történelem, a kereskedelmi jogisme, a szépirásra vonatkozó része, módosítandó, a kereskedelmi szakosztály avval teljesen egyet ért. 0 is kiválóan szükségesnek tartja, hogy a nyelvés irálytanra, valamint a fogalmazásra nagyobb súly fektessék s kivált a német- és francia nyelvre nagyobb figyelem fordittassék. A német nyelvet illetőleg azon eszmét, hogy a német irodalom teljes mellőzésével ezen tárgyra heti öt óra fordittassék, s ezen tárgy németül adassék elő, felette szerencsés eszmének tartja: miután csak ily előfeltételek alatt várható és követelhető a német nyelv szó és Írásbeli teljes elsajátítása, a német nyelv alapos ismerete pedig a mi viszonyaink között a művelt kereskedő egyik elengedhetlen kellékét képezi. Mert bármikép tiltakozzék is ellene az országszerte divó, rövidlátó chauvinizmus, tény: hogy Magyarország mai kereskedelmi viszonyai között, a nyugat-európai kulturnyelvek ismerete nélkül, még a legnagyobb kereskedői lángész sem érvényesülhetne s miután kereskedelmi összeköttetéseink főkép a túlsó államfél országai, Helve tia és Németország felé irányulnak, a német nyelvnek a magyar művelt kereskedőkre nézve nélkülözhetlen volta szembeszökő. De a francia nyelv, mint a kelet és Europa nyugati részei felé irányuló forgalmunkban uralkodó érintkezési eszköz is fokozott figyelmet érdemmel, mihez képest a kereskedelmi szakosztály készséggel elfogadta azon javaslatot, hogy a francia nyelv belterjesebben s minden osztályban tanítva, a szóbeli érettségi vizsga tárgyává tétessék. Ellenben azon további indítványt, hogy az első osztályba belépőtől a reáliskola IV. osztályáuak meg felelő előismeretek követeltessenek meg ezen nyelvből, tekintettel kereskedelmi középiskoláink gyér látogatott ságára, időszerűtlennek találja: miután ez által a polgári iskolákat és gytnnasiumot végzett növendékeknek a középkereskedeitui iskolába való belépte, ezen tanintéze tekben a francia nyelv nem képezvén kötelező tantárgyat, megnehezíttetnék. Azon javaslatot illetőleg, hogy a dunai tartományokhoz közel levő iskolákban egy-egy balkántélszigeti nyelv kötelező tantárgy gyanánt taníttassák, a budapesti kereskedelmi akadémián pedig több keleti nyelv is vétessék fel rendkívüli tantárgyul, a kereskedelmi szakosztály, tekintettel arra, hogy ezen javaslat kamarakerületünket s annak iskoláit csak közvetve érdekli, nem látja szükségét véleményes nyilatkozatának. Azon indítványt, hogy a kereskedelmi földrajz az összes osztályokban taníttassák, különös súlyt fektetve a kereskedelmi érdekekre, küzlekedéti vonalakra és eszközökre, valamint vámügyekre és hogy az a szóbeli érettségi vizsga tárgyává tétessék, a kereskedelmi szakosztály egész terjedelmében magáévá teszi. Készséggel járul továbbá az áruisme és történelem tanítására vonatkozó javaslatokhoz, mint a melyek a kitűzött célnak teljesen megfelelnek. (A hivatkozott miniszteri rendeletben foglalt javaslat szerint az áruisme tanításánál a fősuly inkább az egyes áruk származási hely ére s beszerzési forrására fordítandó, különös figyelemmel arra, hogy mely iparcikkek készülnek hazánkban és hol és melyek külföldön ? — A történelem —- csak a legszükségesebbet ölelve fel — az összes osztályokban s minden iskolában egyöntetűen taníttassák.) Azon javaslat, hogy a váltó és kereskedelmi jog tanításával egyidejűleg a kereskedelmi jogisme és az ipari törvények ugy taníttassanak, hogy a tanulók általános áttekintést nyerjenek hazánk ipari s kereskedelmtörvényeiről, az általánosan érzett szükségnek oly nagyon fs megfelelő, hogy a kereskedelmi szakosztály azt örömmel teszi magáévá. Szintúgy magáévá teszi azon inditványt, hogy a szépírás kötelező tantárgy gyanánt taníttassák minden osztályban, miután mindenki, a ki a gyakorlati kereskedelmi téren működik, nagyon jól tudja, mily nagy ajánló erővel bír a tetszetős kézírás. A mi a javaslatok második csoportját illeti, mely szerint a polgári iskolákkal kapcsolatos középkereskedelmi iskolák fokozatosan megszüntetendők, ezek helyett kevesebb, de önálló középkereskedelmi iskolák létesíten dők, mindezen középkereskedelmi iskolák rendes szaktanárokkal ellátandók s a szaktárgyak részére jó tankönyvek beszerzendők : a kereskedelmi szakosztály ezekhez is hozzá járul ; miután ujabb időben a középkereskedelmi iskolák száma, főkép azoknak a polgári iskolákkal való összekapcsolása következtében, tényleg meghaladta a szükséglet mérveit s mégis akárhány ily iskola felállítására szinte praedestinált kereskedelmi gyúpont azok nélkül szűkölködik; miután a szakképzett tanárok hiánya lépten-nyomon észlelhető s miután a jó tankönyvek hiánya kereskedelmi szakoktatásunk kedvező fejlődésének egyik fő akadálya. A harmadik főjavaslat ellen, mely oda irányul, hogy a szaktanárok kiképzése céljából vagy egy felsőbb kereskedelmi iskola, a tulajdonképeni kereskedelmi akadémia két évi magasabb tanfolyammal állíttassák föl, a melybe a küzépkereskedelmi iskolát végzett növendékek vétetnének csak fel, kik a tanári képesítéshez szükséges egyéb tárgyakat az egyetemen hallgatnák, vagy pedig a műegyetemen létesíttessék a kereskedelmi szaktárgyak részére külön megfelelő tanszék, hogy a Borzasztó lehetett az a mult, mely abból az angyalnak született asszonyból ilyen ördögöt csinált. Elmondja azt is a rege. * * * A mecsekhegyen a püspöki urodalom erdejében hatalmas vadászatokat szoktak rendezni. Minden ily vadászat alkalmával — mihely a kürtszó megharsant, — a szép asszony összerezzent; arcán valami kimagyarázhatatlán, démoni láng csapott keresztül; megragadta az öreg anyóka kezét és villogó szemekkel mutogatott, magyarázott neki valamit; mire az vette botját s elbicegett a kürt-rivalgás irányában. Az a szépséges asszony pedig oda ült a torony-szoba egyik fülkéjében s az erdőre néző ablak-nyiláson át merőn nézett ki, egyet egyet türelmetlenül szisszentve, mint a martalékra leső kígyó. Ha az anyóka visszatért s látta, hogy egyedül jön, indulatosan dobbantott lábával. Mire várt? mi volt az a rettenetes terv, ami annak az angyal-szép ördögnek fejét oly állandóan foglalkoztatta ? Egyik vadászat alkalmával kiderült, hogy mi kötötte ahhoz a helyhez? mi volt az a rettenetes terv, mely agyában megfogamzott és érett. Ekkor is — mihelyt a kürtszó hallatszott — az öreg anyóka utasítást kapott, hogy menjen az erdő mélyébe. Az anyóka elbicegett; a szép asszony pedig megint elfoglalta helyét, honnan az erdő felé láthatott. Várt sokáig. Már a nap hanyatló félben volt. Az anyóka csak nem jött. Végre az alkonyi pir csokólta már a mecsek erdőóriását. Az anyóka még sem mutatkozott. Ekkor a szép nő türelmetlenül felugrott helyéről és kiment a toiony-szobából, hogy utána menjen. Ahogy kilépett a vár-toronyból, a néma ar.yóka mokogó hangját hallotta, ahogy valakit maga után hívní szokott. Rögtön visszasietett a szobába s a kis ablakon j kitekintvén, ördögi mosoly rebbent el ajkáról. Az anyókát egy délceg vadász követte türkésző tekintettel s a kalandos természetű egyének legyőzhetlen kíváncsiságával. Az öreg csak bicegett előre, meg-tvegállva, hátrahátra nézve a vadászra, kinek különböző mimikával és taglejtéssel mutogatott a váromladék felé. A vadász mintha varázs-fonállal lett volna a banyához kötve, nem bírt ellenállani; néhány lépés távolból követte azt mindenütt. Mikor a torony-szoba ajtajához értek, az anyóka megállott s bevárta a vadászt; aztán halkan hármat ütött csontvász kezével az ajtóra. Abban a pillanatban föltárult az. A vadász hátratántorult, Az ajtóban megjelent a haragos tündér rettenetesen szép alakja. Egészen közellépett a férfihoz; megfogta annak karját; egészen közelhajolt arcához; ráfüggeszté bűbájos, villogó, mosolytalan két szemét s azon a rettenetes, suttogó hangon, mely idegborzongatóbb a legóriásibb menydörgésnél, így szólt hozzá : — Tudom, hogy férfi ön; nem fog elfutni. Kövessen! A vadász nem birt ellenállani. Együtt mentek be a toronv-szobába. A férfi fegyverét is magárai akarta vinni. A nő megállította. — Uram, ön udvarias ember s így tudni kell, hogy udvarias ember nők szobájába nem visz fegyvert. Lássa uram, a nők idegesek, félénkek. A férfi a torony külső falához támasztotta fegyverét. A szobában a nő üléssel kinálta meg vendégét, ki némán, mint valami megdelejezett álomjáró, követte a nő parancsait. A szép asszony oda fordult az anyókához, el kezdett neki mutogatni különböző jelekkel, mire az vette botját és elment rögtön le a falu felé. Ekkor a nő mécset gyújtott, a félhomályos szobában: bezárta annak ajtaját; a kulcsot lehúzta és keblébe rejté. Erre a férfi izgatottan fölugrott: — Mit akar ön velem zárt ajtó mögött? — Semmit uram, legyen nyugodtan. A nő sohasem a férfiak számításával cselekszik. Azt akarom csupán, hogy háborítlanul beszélhessünk, meg hogy ha ön esetleg türelmét vesztené, akaratom nélkül itt ne hagyhasson. Lássa: a férfiak néha igen türelmetlenek, különösen, ha kissé kellemetlen emlékeket idéznek lelkük elő. — De asszonyom ! — Na lássa: már is türelmetlen. Azt csak nem hitte, hogy mi ketten ne találkozzunk még az életben. Nos ? Az már egészen közönyös dolog lehetett önre nézve, ha most végezzük e találkát, vagy 10 év múlva végeznők. De látom: igen nyughatatlan, tehát iparkodom kényelmetlen helyzetét mentül rövidebbé tenni. Arról, hogy mi volt egykor közöttünk, hogy szeretni is tudtunk, arról ne beszéljünk. Régi történet. Arról a szegényke ártatlanról se beszéljünk, aki ott pihen a mecsek-erdő egyik fája tövében. F.ltemettem azt is; eltemettem mindent. Hiába keresne nálam valaki szivet; nincs; el van temetve. Hogy csakugyan nincs, könnyen bebizonyíthatnám önnek, csak ki kellene önt vezetnem a közeli fákhoz. Ott van azoknak a szerencsétlen őrülteknek a csontváza sorban, akik azt hitték, hogy van szivem, eljöttek érte. — Asszonyom ön rettenetes! — Ne higyje uram ! Ellenkezőleg. Nem talál ön abban valami szépet, valami pompás keresztényit, mikor valaki annyi mindent el tud feledni? De van még is egy dolog, amire emlékeztetnem kell önt. Emlékezik-e arra, mikor ön szivét eladta s mielőtt az eljegyzés megtörtént volna, fölkerestem; tudtára adtam, hogy szivem alatt egy másik ártatlan szivet is érezek dobogni. Figyelmeztettem rá, hogy ily esetben mit követel a férfias becsületesség. Es mikor az ön gúnyos, sőt szem-