Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. julius 6 szám. 27. Közművelődési és A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnaij. A harmad osztályú kereseti adó. A fővárosi napi lapokban sürííen olvasha­tók a keserű panaszok az ország különböző városainak adózó polgársága részéről a pénzügy­igazgatósági közegek által az 1890—92. évekre előirányzott harmad osztályú kereseti adó javas­latok ellen, melyek a megelőző évi adóhoz ké­pest óriási emelkedést tüntetnek fel. Nem ritkák — mint olvassuk — az esetek, hogy egyesek adója a javaslat szerint a meg­előző évihez képest 100- 200—3007o-kal emel­kedik és ha egyes városokra e címen összesen előirányzott mennyiséget a megelőző évben ugyanezen cimen fizetett adómeunyiséggel össze­hasonlítjuk, a javaslat általában igy is jelenté­keny emelkedést mutat fel. Nem csudálkozhatunk rajta, hogy ezen el­járás országszerte kínos benyomást, méltó fel­háborodást szül. Nagyon természetesnek tekint­hetjük ezt, ha meggondoljuk, hogy ép azoknak, kik ezen harmad osztályú kereseti adót fizetik, helyzete általában véve a leglesujtóbb s még is ezek fizetnek a legaránytalanabb mérvben ki vetett adót. Egyes városok már a pénzügyminiszternél is petitionáltak ez ellenében, igy az esztergo­miak, akiknek, mint a Pesti Hirlap f. évi julius 3-iki száma közli, kérelmét a pénzügyminiszter a napokban intézte el és pedig oly kedvező módon, hogy az indokolatlan adóemelés miatt az egész városban keletkezett elkeseredés lecsil­lapodott. A miniszter ugyanis utasította a pénz­ügyigazgatóságot, hogy a jövödelmi adó tárgya­lásoknál a kincstári előadó a bizalmi férfiak előadásához tartsa magát és hogy a kivető bi­zottság határozatát semmi körülmények között se fellebbezze meg, még akkor sem, ha a javasla­tot a bizottság el nem fogadja is, ha csak nem kézzel fogható, hogy a bizottság a kincstár ér­dekét sértette meg. Az adójavaslat, mely mult hó '28-ika óta megtekintés végett városunkban a városháza ö O tanácstermében ki van téve, városunk polgársá­gának körében is nagy elkeseredést szült, minek tulajdonképeui oka abban keresendő, hogy mig a megelőző évben harmad osztályú kereseti adó címen városunk polgársága mintegy 15000 frtot fizetett, addig most a javaslat mintegy 9000 forint emelést irányoz elő, ami a mult évihez képest 50—60 ü/o emelkedésnek felelne meg. Azt hiszszük, hogy bárki, aki városunk nyomott anyagi viszonyait, pangó iparát és kereskedését szemügyre veszi és elfogulatlanúl bírálja, be fogja látni, hogy e javaslat szerint az adó kivetese annyi volna, mint igen sok polgártársunknak kezébe nyomni a koldásbotot. Ne feledjük el ugyanis, hogy a mi váro­sunk emelkedik adósság csmálásban, mely az adózók vállaira súlyosodik, emelkedik városunk a házbérek felcsigázásában, emelkedik piacunk fokról fokra a napról napra elviselhetlenebbé váló drágaságban, melyek ép ezen harmad osz­tályú kereseti adó alá eső adózó polgártársain­kat érintik legsúlyosabban és anélkül, hogy akár az ipar, akár a kereskedés terén csak némi lendületet is tapasztalnánk. Elismeréssel kell felemlítenünk, hogy a város polgármestere egyesek megkeresésére saját hatás­körében e felcsigázott adójavaslattal szemben a szükséges lépéseket szeretett országgyűlési képvi­selőnk Radocza János szíves közvetítése folytán megtette s mint értesültünk, a tett lépéseknek óhajtott sikere remélhető. Magában véve ez azonban felfogásunk sze­rint nem elegendő. Szükséges, hogy a kivető bizottság terhes, de kiváló horderejű feladatát nagy körültekin­téssel, szigorú igazságossággal és egészen rész­rehajlatlanúl teljesítse. Nincs okunk legkevésbbé sem kételkedni atekintetben, hogy a bizottság minden egyes tagja át van hatva feladatának nagyságától s hogy mégis feléjök irányúi tekintetünk, teszsziik ezt ; mert bizva igazságosságukban, egy pilla­natra sem mondhatunk le a reményről, hogy a kincstár s a polgárság érdekeit össze tudják egyeztetni s ép ez okból nem engedhetik meg, hogy egyesek igazságcalanál, vagyoni viszo­nyaikat, keresetüket túlhaladó adókkal sújtas­sanak. Nem kérünk kegyelmet, nem kérünk el­nézést, hanem csak igazságot, igazságot kérünk a felzaklatott kedélyek lecsillapítására, meg­nyugtatására ! Hozzanak be inkább új adónemet, szíve­sebben elviseljük azt, mint hogy minden három évben a kivetések alkalmával a polgárság felett lógjon hetekig a damoklesi kard azzal, hogy anélkül, hogy üzleti viszonyai legkevesbbé is javulnának, három évenként adóját ok nélkül folyton emeljék s ezzel munkakedvét teljesen elöljék ! Városi közegészségügy. A városi közegészségügyi bizottság f. hó 3-án Kovács Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott. Elnöklő polgármester jelenté, hogy a város tanácsa, tekintettel a beállott melegebb időjárásra s tekintettel arra, hogy Spanyolországból kolera hírek érkeznek, a közegészség- és köztisztaság, valamint a nélkűlözhetlen fertőtlenítés teljesítésére a város rendőrkapitányának a kellő utasításokat kiadta. Előterjesztő továbbá dr. Graner Adolt városi orvos jelentését a város közegészségügyére vonatkozólag. A jelentés helyesléssel tudomásul vétetett s a polgármester telkéretett, hogy utasítsa a városi állatorvost, hogy az is havonként kétszer t. i. a hó 1-én és 15-én az állategészségügyről a tanácsnak tegyen jelentést. Mivel a város tanácsa a közegészség- és köztisz­taságra egyedül tel nem ügyelhet, a régibo szokás sze­rint f'elkéretnek a közegészségügyi bizottsági tagok, hogy a város tanácsának segédkezet nyújtva, egyes utcákra felügyeljenek. A bizottság következőkép osztatik be kerületenként: 1. Fehérkép- és telek-utcában felügyelők Háczky Kálmán, Horváth Béla, Rigó Ferenc. II. Kis-és nagy temető-utcában felügyelők dr. Czinder István, Szedmák Zsigmond, Baján József. III. Újváros-utcában a gyepmester lakkal együtt felügyelők Kovács Károly polgármester, ifj. Nagy János, Riedelmayer János, Deutsch Ferenc. IV. Uri-utca, Fazekas-tér, iskola utca, zöld-utca, és száliásház körűi felügyelők Kaszter Sándor, Hajik István, Páslek József, Pirity Lajos. „Zalamegye' 4 tárcája. A rejtélyes virágcsokor. Irta: Némsthné Andaházy Irén. Amerikai hintaszékében hátradőlve s a kandalló kellemes melegénél ábrándozva ül azon iljú nők egyike, a kiknek minden mozdulata, tartása, fejhordozása s egész lénye elárulja gyermekét amaz elfinomúlt, illattól áthatott köröknek, melyeket közönségesen „nagy világ"­nak szoktak nevezni. Szép arcán kedves mosoly játszik, amint a ke­zében tartott bokréta szemlélésében van elmerülve s az egyes virágoknak magyarázatát egyenként kibön­gészi az előtte álló asztalkán kitárt virágnyelvtanból. -— Ez a kedves tudomány tölti be a jelen pillanatban egész lelkét! Észre sem veszi, hogy édes anyja özv. báró Berkyné épen belépett s tovább is folytatja a megkezdett olvasást. Az éltes asszonyság meg-megrázza hófehér fürtös fejét s lassan közelít leányához, szelíden megszólítva őt: — „Blanca! hát te nem is készülsz a holnapi álarcos bálba? — Azt gondoltam, jelmezed felpróbá­lásánál foglak találni ?" — „Ah anyácskám!" kiált fel a lányka széké­ből fölugorva. — „Kisebb gondom is nagyobb annál! •— Nézze, mily kellemes munkában vagyok. — Titokteljes seladonom ismét hódolatát rakta le lábaimhoz. Ez már az ötödik bokréta, melyet ablakom külső párkányzatán találok azon első óta, melyről említést tettem. — „A pósta elég mysticus édes leányom s én csodálom, hogy nem átallod küldeményeit elfogadni ! Hogyan juthat a bokréta az első emelet ablakpárkányára? Az megfoghatatlan! Postillon d'amour-od jó tornászó lehet. — Kire gyanakszol különben?" — kérdé a báróné. — „Nem tudhatom — anyácskám! — Képzeletem valódi Antoniust fest lelki szemeim elé, — óh! sokszor azt hiszem, hogy ismeretlenül is már viszont szeretem !" — mond Blanca átszellemülten. — „Ej! — hisz akkor tudnod kellene, hogy ő szeret!" — „Azt a virágok tolmácsolják nekem mindennap!" — „Ehhez sok képzelődés igényeltetik édes Blancám !" — „Semmi egyéb, mint egy kis ismerete a virág­nyelvnek — anyácskám! Hallgasson ide! Beavatom titkunkba, hogy meg­gyó'ződtessem. — Nézze, itt a bokréta közepén ez a díszes tulipán! Virágnyelven ez azt jelenti, hogy: „val­lomás." — Most figyeljeD hát, mi következik. — Egy rózsabimbó leveleivel és tüskéivel; ez világosan meg­mondja: — „félek, de remélek." —Itt egy amygdalus virág s mellette heliotrop, annyi mint: „ellenállhatlanúl elbájolsz." — Aztán — leander: — „szemeim szünte­len csak téged keresnek s ha megpillantottalak — bol­dog vagyok." — Ez az örökzöld; a milyen egyszerű, olyan sokat mond' „tied vagyok hűségem örökkévaló­ságával." Most néhány fűszál következik, mely feleletért esd s a hervadt levelek: „gyógyithatlan bú"-ról beszél­nek. Ez a gyászos cipruság „halált" jelent s bevallom, igen nyugtalanít! A csokor másik oldalán hóvirág „kegyes pillantás" után eped s a myrthus, melylyel körül van szegélyezve, általánvéve „forró szerelmet" vall. — Még aláírása is van ennek a virágbetűkkel fogalmazott levélnek; — látja anyácskám, itt legalul ez az egyetlen orhydoea." — „Hm!" mond a báróné könnyű vállvonogatás­sal. — „Ez mind igen szép; de ebből csak nem ma­gyarázhatod ki Adonisod becses nevét." — „Oh! anyácskám — ez járatlanságának a bizo­nyítéka, — bocsánat őszinteségemért" —- mond Blanca ki sem jőve a sodrából. „Az ön fiatalságában nem fek­tettek erre súlyt. A mai kor és a tanügy szellemi elő­haladása az, hogy a botanicát most már úgy teszik a fiatal hölgyeknek érdekessé, hogy virágnyelvtannal egy­bekötve adják elő. Én egy intézetben barátnőmtől tanul­tam meg a privátórák alatt! S lám! most milyen jó hasznát vehetem az életben!" — „Valóban" sóhajt a báróné mosolyogva. „De hát magyarázd ki ezen szükséges tudomány alapján ismeretlen imádód nevét. Kíváncsi vagyok rá." — „De hisz ezt nem is akarnám édes anyácskám! Imádóm álnevet választott s ez egy orchys — mindig egy orchys! Virág nyelvi jelentése annyi, mint: „titok­zatosság" — s ezzel punctum! Érdekesebb ez az incog­nito, mint a száraz valóság!" magyarázá Blanca. -— „No jól van hát" — mond Berkyné nyugod­tan. „Engem ez az ártatlan gyermekjáték nem aggaszt," — a holnapi bál más irányt fog adni gondolatainak, — gondolja magában az anya. — „Voltaképen egy igen fontos és komoly ügyben kerestelek fül édes gyermekem" — szólt ismét a báróné. „Egy kedves közlésem van számodra! — amerikai cou­sinod, az én boldogúlt jó nővérem egyetlen fia a fővá­rosba érkezik s onnét, hihetőleg már a napokban fogja tiszteletét tenni nálunk. Kis kora óta nem láttam s igen kíváncsi vagyok, milyenné fejlődött?! — „Fi donc!" — mond Blanca megvetőleg föl­húzott ajakkal. „Ha akarja, előre kielégíthetem ebbeli kíváncsiságát. Igen élenken tudok képzelni egy efféle farmer ivadékot, ki apjától örökölte ügyetlen modorát, vad indiánusok s americai vadászok között tanúlta az illemet s korbácscsal a kezében néger rabszolgák tár­saságában terjeszti a civilizátiót és — szép Ízlést." — „Nem illik édes leányom nyelvedet ily zabolát­lanúl neki ereszteni s főleg rossz hatással van, ha mű­veltségre igényt tartó nő teszi. Unoka testvéred felől eddig mindig csak a legjobb híreket hallottuk" mond a báróné kissé sértődve. Mai szám tikhoz negyed iv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents