Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. julius 6 szám. 27. Közművelődési és A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnaij. A harmad osztályú kereseti adó. A fővárosi napi lapokban sürííen olvashatók a keserű panaszok az ország különböző városainak adózó polgársága részéről a pénzügyigazgatósági közegek által az 1890—92. évekre előirányzott harmad osztályú kereseti adó javaslatok ellen, melyek a megelőző évi adóhoz képest óriási emelkedést tüntetnek fel. Nem ritkák — mint olvassuk — az esetek, hogy egyesek adója a javaslat szerint a megelőző évihez képest 100- 200—3007o-kal emelkedik és ha egyes városokra e címen összesen előirányzott mennyiséget a megelőző évben ugyanezen cimen fizetett adómeunyiséggel összehasonlítjuk, a javaslat általában igy is jelentékeny emelkedést mutat fel. Nem csudálkozhatunk rajta, hogy ezen eljárás országszerte kínos benyomást, méltó felháborodást szül. Nagyon természetesnek tekinthetjük ezt, ha meggondoljuk, hogy ép azoknak, kik ezen harmad osztályú kereseti adót fizetik, helyzete általában véve a leglesujtóbb s még is ezek fizetnek a legaránytalanabb mérvben ki vetett adót. Egyes városok már a pénzügyminiszternél is petitionáltak ez ellenében, igy az esztergomiak, akiknek, mint a Pesti Hirlap f. évi julius 3-iki száma közli, kérelmét a pénzügyminiszter a napokban intézte el és pedig oly kedvező módon, hogy az indokolatlan adóemelés miatt az egész városban keletkezett elkeseredés lecsillapodott. A miniszter ugyanis utasította a pénzügyigazgatóságot, hogy a jövödelmi adó tárgyalásoknál a kincstári előadó a bizalmi férfiak előadásához tartsa magát és hogy a kivető bizottság határozatát semmi körülmények között se fellebbezze meg, még akkor sem, ha a javaslatot a bizottság el nem fogadja is, ha csak nem kézzel fogható, hogy a bizottság a kincstár érdekét sértette meg. Az adójavaslat, mely mult hó '28-ika óta megtekintés végett városunkban a városháza ö O tanácstermében ki van téve, városunk polgárságának körében is nagy elkeseredést szült, minek tulajdonképeui oka abban keresendő, hogy mig a megelőző évben harmad osztályú kereseti adó címen városunk polgársága mintegy 15000 frtot fizetett, addig most a javaslat mintegy 9000 forint emelést irányoz elő, ami a mult évihez képest 50—60

ü/o emelkedésnek felelne meg. Azt hiszszük, hogy bárki, aki városunk nyomott anyagi viszonyait, pangó iparát és kereskedését szemügyre veszi és elfogulatlanúl bírálja, be fogja látni, hogy e javaslat szerint az adó kivetese annyi volna, mint igen sok polgártársunknak kezébe nyomni a koldásbotot. Ne feledjük el ugyanis, hogy a mi városunk emelkedik adósság csmálásban, mely az adózók vállaira súlyosodik, emelkedik városunk a házbérek felcsigázásában, emelkedik piacunk fokról fokra a napról napra elviselhetlenebbé váló drágaságban, melyek ép ezen harmad osztályú kereseti adó alá eső adózó polgártársainkat érintik legsúlyosabban és anélkül, hogy akár az ipar, akár a kereskedés terén csak némi lendületet is tapasztalnánk. Elismeréssel kell felemlítenünk, hogy a város polgármestere egyesek megkeresésére saját hatáskörében e felcsigázott adójavaslattal szemben a szükséges lépéseket szeretett országgyűlési képviselőnk Radocza János szíves közvetítése folytán megtette s mint értesültünk, a tett lépéseknek óhajtott sikere remélhető. Magában véve ez azonban felfogásunk szerint nem elegendő. Szükséges, hogy a kivető bizottság terhes, de kiváló horderejű feladatát nagy körültekintéssel, szigorú igazságossággal és egészen részrehajlatlanúl teljesítse. Nincs okunk legkevésbbé sem kételkedni atekintetben, hogy a bizottság minden egyes tagja át van hatva feladatának nagyságától s hogy mégis feléjök irányúi tekintetünk, teszsziik ezt ; mert bizva igazságosságukban, egy pillanatra sem mondhatunk le a reményről, hogy a kincstár s a polgárság érdekeit össze tudják egyeztetni s ép ez okból nem engedhetik meg, hogy egyesek igazságcalanál, vagyoni viszonyaikat, keresetüket túlhaladó adókkal sújtassanak. Nem kérünk kegyelmet, nem kérünk elnézést, hanem csak igazságot, igazságot kérünk a felzaklatott kedélyek lecsillapítására, megnyugtatására ! Hozzanak be inkább új adónemet, szívesebben elviseljük azt, mint hogy minden három évben a kivetések alkalmával a polgárság felett lógjon hetekig a damoklesi kard azzal, hogy anélkül, hogy üzleti viszonyai legkevesbbé is javulnának, három évenként adóját ok nélkül folyton emeljék s ezzel munkakedvét teljesen elöljék ! Városi közegészségügy. A városi közegészségügyi bizottság f. hó 3-án Kovács Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott. Elnöklő polgármester jelenté, hogy a város tanácsa, tekintettel a beállott melegebb időjárásra s tekintettel arra, hogy Spanyolországból kolera hírek érkeznek, a közegészség- és köztisztaság, valamint a nélkűlözhetlen fertőtlenítés teljesítésére a város rendőrkapitányának a kellő utasításokat kiadta. Előterjesztő továbbá dr. Graner Adolt városi orvos jelentését a város közegészségügyére vonatkozólag. A jelentés helyesléssel tudomásul vétetett s a polgármester telkéretett, hogy utasítsa a városi állatorvost, hogy az is havonként kétszer t. i. a hó 1-én és 15-én az állategészségügyről a tanácsnak tegyen jelentést. Mivel a város tanácsa a közegészség- és köztisztaságra egyedül tel nem ügyelhet, a régibo szokás szerint f'elkéretnek a közegészségügyi bizottsági tagok, hogy a város tanácsának segédkezet nyújtva, egyes utcákra felügyeljenek. A bizottság következőkép osztatik be kerületenként: 1. Fehérkép- és telek-utcában felügyelők Háczky Kálmán, Horváth Béla, Rigó Ferenc. II. Kis-és nagy temető-utcában felügyelők dr. Czinder István, Szedmák Zsigmond, Baján József. III. Újváros-utcában a gyepmester lakkal együtt felügyelők Kovács Károly polgármester, ifj. Nagy János, Riedelmayer János, Deutsch Ferenc. IV. Uri-utca, Fazekas-tér, iskola utca, zöld-utca, és száliásház körűi felügyelők Kaszter Sándor, Hajik István, Páslek József, Pirity Lajos. „Zalamegye'

4 tárcája. A rejtélyes virágcsokor. Irta: Némsthné Andaházy Irén. Amerikai hintaszékében hátradőlve s a kandalló kellemes melegénél ábrándozva ül azon iljú nők egyike, a kiknek minden mozdulata, tartása, fejhordozása s egész lénye elárulja gyermekét amaz elfinomúlt, illattól áthatott köröknek, melyeket közönségesen „nagy világ"nak szoktak nevezni. Szép arcán kedves mosoly játszik, amint a kezében tartott bokréta szemlélésében van elmerülve s az egyes virágoknak magyarázatát egyenként kiböngészi az előtte álló asztalkán kitárt virágnyelvtanból. -— Ez a kedves tudomány tölti be a jelen pillanatban egész lelkét! Észre sem veszi, hogy édes anyja özv. báró Berkyné épen belépett s tovább is folytatja a megkezdett olvasást. Az éltes asszonyság meg-megrázza hófehér fürtös fejét s lassan közelít leányához, szelíden megszólítva őt: — „Blanca! hát te nem is készülsz a holnapi álarcos bálba? — Azt gondoltam, jelmezed felpróbálásánál foglak találni ?" — „Ah anyácskám!" kiált fel a lányka székéből fölugorva. — „Kisebb gondom is nagyobb annál! •— Nézze, mily kellemes munkában vagyok. — Titokteljes seladonom ismét hódolatát rakta le lábaimhoz. Ez már az ötödik bokréta, melyet ablakom külső párkányzatán találok azon első óta, melyről említést tettem. — „A pósta elég mysticus édes leányom s én csodálom, hogy nem átallod küldeményeit elfogadni ! Hogyan juthat a bokréta az első emelet ablakpárkányára? Az megfoghatatlan! Postillon d'amour-od jó tornászó lehet. — Kire gyanakszol különben?" — kérdé a báróné. — „Nem tudhatom — anyácskám! — Képzeletem valódi Antoniust fest lelki szemeim elé, — óh! sokszor azt hiszem, hogy ismeretlenül is már viszont szeretem !" — mond Blanca átszellemülten. — „Ej! — hisz akkor tudnod kellene, hogy ő szeret!" — „Azt a virágok tolmácsolják nekem mindennap!" — „Ehhez sok képzelődés igényeltetik édes Blancám !" — „Semmi egyéb, mint egy kis ismerete a virágnyelvnek — anyácskám! Hallgasson ide! Beavatom titkunkba, hogy meggyó'ződtessem. — Nézze, itt a bokréta közepén ez a díszes tulipán! Virágnyelven ez azt jelenti, hogy: „vallomás." — Most figyeljeD hát, mi következik. — Egy rózsabimbó leveleivel és tüskéivel; ez világosan megmondja: — „félek, de remélek." —Itt egy amygdalus virág s mellette heliotrop, annyi mint: „ellenállhatlanúl elbájolsz." — Aztán — leander: — „szemeim szüntelen csak téged keresnek s ha megpillantottalak — boldog vagyok." — Ez az örökzöld; a milyen egyszerű, olyan sokat mond' „tied vagyok hűségem örökkévalóságával." Most néhány fűszál következik, mely feleletért esd s a hervadt levelek: „gyógyithatlan bú"-ról beszélnek. Ez a gyászos cipruság „halált" jelent s bevallom, igen nyugtalanít! A csokor másik oldalán hóvirág „kegyes pillantás" után eped s a myrthus, melylyel körül van szegélyezve, általánvéve „forró szerelmet" vall. — Még aláírása is van ennek a virágbetűkkel fogalmazott levélnek; — látja anyácskám, itt legalul ez az egyetlen orhydoea." — „Hm!" mond a báróné könnyű vállvonogatással. — „Ez mind igen szép; de ebből csak nem magyarázhatod ki Adonisod becses nevét." — „Oh! anyácskám — ez járatlanságának a bizonyítéka, — bocsánat őszinteségemért" —- mond Blanca ki sem jőve a sodrából. „Az ön fiatalságában nem fektettek erre súlyt. A mai kor és a tanügy szellemi előhaladása az, hogy a botanicát most már úgy teszik a fiatal hölgyeknek érdekessé, hogy virágnyelvtannal egybekötve adják elő. Én egy intézetben barátnőmtől tanultam meg a privátórák alatt! S lám! most milyen jó hasznát vehetem az életben!" — „Valóban" sóhajt a báróné mosolyogva. „De hát magyarázd ki ezen szükséges tudomány alapján ismeretlen imádód nevét. Kíváncsi vagyok rá." — „De hisz ezt nem is akarnám édes anyácskám! Imádóm álnevet választott s ez egy orchys — mindig egy orchys! Virág nyelvi jelentése annyi, mint: „titokzatosság" — s ezzel punctum! Érdekesebb ez az incognito, mint a száraz valóság!" magyarázá Blanca. -— „No jól van hát" — mond Berkyné nyugodtan. „Engem ez az ártatlan gyermekjáték nem aggaszt," — a holnapi bál más irányt fog adni gondolatainak, — gondolja magában az anya. — „Voltaképen egy igen fontos és komoly ügyben kerestelek fül édes gyermekem" — szólt ismét a báróné. „Egy kedves közlésem van számodra! — amerikai cousinod, az én boldogúlt jó nővérem egyetlen fia a fővárosba érkezik s onnét, hihetőleg már a napokban fogja tiszteletét tenni nálunk. Kis kora óta nem láttam s igen kíváncsi vagyok, milyenné fejlődött?! — „Fi donc!" — mond Blanca megvetőleg fölhúzott ajakkal. „Ha akarja, előre kielégíthetem ebbeli kíváncsiságát. Igen élenken tudok képzelni egy efféle farmer ivadékot, ki apjától örökölte ügyetlen modorát, vad indiánusok s americai vadászok között tanúlta az illemet s korbácscsal a kezében néger rabszolgák társaságában terjeszti a civilizátiót és — szép Ízlést." — „Nem illik édes leányom nyelvedet ily zabolátlanúl neki ereszteni s főleg rossz hatással van, ha műveltségre igényt tartó nő teszi. Unoka testvéred felől eddig mindig csak a legjobb híreket hallottuk" mond a báróné kissé sértődve. Mai szám tikhoz negyed iv melléklet van csatolva.