Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)
1890-04-06 / 14. szám
IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. ápril 6 14. szám. ZALAMEGYE ír i, ii rr Irrlf ' t i es r I i 11161! A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A föltámadás ünnepén. Harangok zúgása, a hivők lelkes gyülekezése, buzgó imádsága hirdeti a kereszténység nagy napját, a föltámadás magasztos ünnepét. Az enyészet nem úr az élet fölött; a halál nem végpontja létünknek; győzelmet nyert az igazság az erőszak, a szeretet az árulás fölött ! Letöröltettek a hivők könyei; a három napi kinos szenvedést, a szivek mély gyászát, kételyét, aggódását égből jövő szózat oszlatá el : „Nincsen itt: mert feltámadott, amint megmondotta ; jöjjetek ide, lássátok a helyet, ahol feküdt az Ur!" Föltámadott! — A geczemané-kertben töltött szomorú éjszakát, a meggyaláztatást, a tövis koronát, a keresztfa kinjait a föltámadás, a megdicsőülés követte. Leszállott hozzánk, hogy emberi alakban átkiizdje, átszenvedje a sziv mindazon gyötrelmét, azt az erős harcot, melyet a jó, a nemes lelkek vivnak éltök folyamán; leszállott, hogy átérezze az elhagyatottak, a nyomorultak, a kétségeskedők tusakodását, a bénák, koldusok szenvedéseit; leszállott, hogy megalázza a gőgösöket, földi hatalmasságokat; megalázza s egyszersmind fölemelje, Istent dicsérni s embert megbecsülni tanítsa — a szeretet által ; leszállott, hogy mindenek között a szeretet érzését hirdesse s az ebből eredő bocsánatot: bocsánatot ellenségeinknek ! Hirdette, hogy az ember Isten képére alkotott teremtmény, kinek életcélja itt a földön, a meddig életpályája kiterjed: a szeretet! Keresztre feszítették ! Meghalt s föltámadott! Föltámadott: bogy visszatérjen oda, a honnan jött, az Atyaistenhez, hogy bűnbocsánatunkért esengjen s úgy tartson Ítéletet elevenek és holtak fölött! Ne féljetek, föltámadunk mi is! A világon, a természetben örök törvény uralkodik — Isten törvénye! A létező meg nem semmisülhet: tudomány s szeretet azt hirdeti. Az Ur jó, nagy, kegyelmes és irgalmas; küzdelmeink közé a szeretetet, kételyeink közé a hitet ktildé vigasztalásunkra, enyhülésünkre. Oh higyjetek ! Oh bizzatok! Föltámadunk mi is Kiben az igazság lelke lakozik, kiben a szeretet lelke lakozik: az meg sem is halhat, az örökön él! Örökön él az igazság — Isten törvénye — az emberi keblekben ; fölébred mindig, a mikor az elnyomottak sóhaját, a kétségbeesettek pana- i szát hallja ; fölébred mindig, nemcsak az üldözöttek, de az üldözők kebelében is. Örökön él az igazság! Szenved vértanúságot, megköveztetést; de csak azért, hogy diadala annál fényesebb legyen! A szeretet örökön él! Vagyon, kincs, szépség, hatalom — mind az, amit örökségül az utódokra hagyhatunk — mind, mind mulandó, mind elpusztulhat: a szeretet megmarad mindörökké ; gyarapodik az emlékekben, irgalmasságot müvei s áldásoknak lesz a kútforrása, mert a szeretet Isten törvénye a szivekben — a földön az emberi társaság fenntartója. Igazságnak, szeretetnek a földi küzdelmekben : koronája a hit! A názáretbeli vak bizott Jézus szavában, hitt: s eloszlott előtte a homály, látott! Lázár hitt Jézus szavában : s föltámadott! A bűnös asszony bűnbánattal közeledett hozzá: s bűnei megbocsáttattak ! Higyjetek mindig, mindenütt: a küzdelemben, az eínyomattatásban, a sírnál — higyjetek ; nem válunk el örökre, föltámadunk ! Húsvét a föltámadás ünnepe ; Jézus Krisztus az igazság, a szeretet, a hit hirdetője — a földön. — Az égben — majd bíránk leend! Ne féljetek! 0, aki közöttünk élt, mint ember, megismerte törékeny szivünk gyötrelmeit, megismerte nemesebb vágyódását is ; Ő, aki a melléje feszített gonosztevőt is e fölemelő szavakkal \igasztalá: „velem leszesz még ma a paradicsomban": igazságos itélőnk, bűnbocsátó bíránk leend. Az ég sötét felhői közt színes szivárvány; az élet ezer bajai között enyhülés : húsvét, a föltámadás ünnepe. A tanítványok aggodalmát angyali szó oszlatta el ; szivünk kételkedését, gonddal teljes életünk kicsinyeskedését oszlassa el az ünnepi harangszó imára liivó hangja ! Imádkozzunk mi is ! Krisztus föltámadott! Az igazság, a szeretet meg sem halhat ; örökön él ! Ezen eszmék búzdítsanak ünneplésünk alatt ; termékenyítsék meg életünket nemes gondolatokkal, jó cselekedetekkel! R. Képviselőtestületi ülés. A városi képviselőtestület Kovács Károly polgármester elnöklete alatt márczius hó 29-én rendkívüli ülést tartott, melyen első sorban előterjesztetett a laktanyaügyi bizottságnak folyó évi márczius hó 19-én a laktanyánál emelt pótépítkezések és egy fedett lovarda átvétele tárgyábau felvett jegyzőkönyve. A képviselő testület a felolvasott jegyzőkönyvet Simmer József zalaegerszegi lakós szakértő bemondott külön véleményének felülvéleményezése végett Lár.yi Kálmán kir. mérnök, a zala-egerszegi kir. építészeti hivatal főnöke, mint a fenti építkezések építési felügyelőjének kiadni rendelte. Felolvastatott a középítészeti bizottságnak az elemi iskola felépítése tárgyában megtartott versenytárgyalásról f. évi márczius hó 25-én felvett jegyzőkönyve. A képviselő testület a középítészeti bizottságnak javaslatát egyhangúlag elfogadta s így a föld- és kőmives munkák 11%, a kőfaragó munkák 11%, az ácsmunkák 9%; a különféle munkák 14% árleengedéssel Hagymáy Gyula építésznek, az asztalos munkák 15 '/ioo 0 o árleengedéssel Kovács László és társai asztalosoknak, a lakatos munkák 16' ]( )% árleengedéssel Goldfinger János és társai laka tosoknak, a bádogos munkák 12V ) 0% árleengedéssel „Zalamegye" tárcája. Jön a tavasz. (Karcolat). — A „Zalamegye" eredeti tárcája. — Jönnek a dudások! sipoz az iskolából kijövő gyermekhad, boldogság telt arccal csapnak a tavasz hirde tői után, hallgatva a tollvégü sivító síp zenéjét, nagyokat nevetve, miként erőlködik a másik termetesebb dudás, hogy tele fujhassa szuszszal a disznóbőrt. Megindul az utcai hangverseny ! Ma dudás, holnap cseh trombitás csapatja jelentkezik, kék posztó ruhában, el-elfujva egy elcsépelt nótát „Fischerin du kleine a „Körösi lány" stb. minden nóta után szétröppenve megsarcolni az arra járók balekjeit, kik véletlenül hallgatóinak szegődtek. Csoportokban vannak a fiúk, járja már a csigázás, blinczkézés, labdázás ; a nyerészkedő hajlamúak gomboznak, nem egyszer veszve össze arasztolás közben egy hajszálon, melylyel egyik közelebb dobta a lyukhoz gombját a másiknál, felnőtebbek pénzbe játszanak felverőst — ez már hazárd-játék — mindegyik egy-egy krajcárt tesz egymásra felül a sas háttal, egy nagy „sein" pénzzel, mint ők nevezik, dobnak a krajcár halmaz felé, a legközelebb dobó a sashátra fordított krajcárokra rá üt s ahány írásra fordul, annyi az övé. Porosan elfáradva jönnek a hegyekről, az erdőről haza a nagyobb iskolások, tele kezük kökörcsin és hóvirággal ; egy néhány gyöngyvirág-hagyma sem maradhat el, melyet itthon ültetnek cserépbe, reménykedvén, hogy hamarabb nyílik, kalapjuk tele tűzve vergődő rovarokkal; büszkén meséli egyik a másiknak, miként fogta azt a nagy halálfejü lepkét, mely véletlen idő előtt bujt ki bábjából Eladod-c kis leány a hóvirágot? kérdi egy elegáns fiatal úr egy kis mezitlábos leánykától, no itt egy hatos, add ide. Örömmel távozik mindkettő, a kis leány ujong a jó vásárnak, az ifjú pedig siet menyasszonyához, hogy ő lehessem az első, ki kedveskedhetik neki a tavasz virágával. A nap legmelegebb órájában — ebéd után — megsétáltatja a gondos mama leánykáját, a vidék legszebb jelenségét. Alig lépnek ki az utcára, körülöttük teremnek az ifjak, különösen kettő a rendes kísérőjük sétáikban, az ifjabb barna bajuszu fess fiú, a mama kisérőjéül szegődik, tért csinálva szőke barátjának, ki egyetlen ürömét és boldogságát a kis leány ragyogó lekete szemeiben keresi, meg is találta már régen, csak idő kérdése, hogy egymásé legyenek. Talán nem is lehetne hinni a tavasz jöttének, ha a „Byciclisták" nem kacérkodnának utca hosszat kék stráfos ingükben, farkas szemet nézve az influenza és egyéb járványos nyavalákkal. Négytagú vidám társaság naponkint sétál pince szerre, mert mi tagadás benne, ott künn jobban ízlik az a gulyás lius, melyet a fiatalság egyik tagja készít oly ízletesen, oly zamatosan, hogy megirigyelheti tudományát a leghíresebb szakácsnő, no de nem is csoda, jártas ő ebben, minden alkalomkor elmondja : ez az ezeredik gulyás-hus, melyet főzött; ily ritka jubileumot természetesen vidám koeintások követnek. Mindenhol öröm, mindenhol boldogság üdvözli a tavasz első sugarait, csak egy sárga ház áll szomorúan; becsukott ablakainak keskeny részén mohón tódul be a reggeli napsugár megaranyozva arcát egy halvány leánykának, ki már a halál jegyese; az éltető napsugár ragyogóvá teszi bágyadt égkék szemeit, egy sóhaj tör ki kebléből, mely elrepül földi vőlegényéhez, kitől már csak hat hét választotta volna el, ha márczius meg nem követelné a maga áldozatát, letörve egy gyenge virág szálat, mely nem a hideg földnek, hanem egy boldog, őszintén szerető vőlegénynek volt szánva. lliksos. Látogatás „Az én Ujságoui"-nál. — Fővárosi tárcalevél. — Üres óráimban szívesen járok el a fővárosi újságok szerkesztőségeibe. Mindenütt van egykét jó barátom s mert az ujságirók amúgy is többnyire csevegés közt csinálják a újságot, ezek közt a jó fiuk közt elcseveg hetek egy-egy órát anélkül, hogy másnap a közönség hasztalan várná megszokott újságát. Mondhatom, alig van valamire való újság, melynek u. n. „lapunk jó barátja" ne volnék s esténként bizonyos főlénynyel nézek szét a klubban : lám, én már tudom a mai nap eseményeit, miről ti csak holnap értesültök. Egy szép napon azonban, a mint éppen indulóban valék egyik napilap szerkesztőségébe, belém csimpajkodik a Laci fiam s szól : — Apa! Vigy el eugem is egyszer az újság szerkesztőségébe ! — Hát gyere fiam ! — Az ám, csakhogy nem oda, a hová indultál ? — Hát hová, te csöppség ? — „Az én Újságom" szerkesztőségébe. Szeretnék megismerkedni a Pósa bácsival és az Elek apával. — Ugy ? Jól van. Menjünk a te újságod szerkesztőségébe. — Hát gyere fiam ! Valóban, magamnak is már rég fölkeltették kíváncsiságomat a napilapok e legújabb gyermeklap iránt. A mi sajtónk, mely ujabb lapvállalatokkal szemben roppant szűkszavú szokott lenni, nem győzte már megjel; nésekor eleggé magasztalni az én Újságomat, mely nyelvének tiszta szép magyarsága, könnyed, egyszerű stílusa, gyönyörű képei és szokatlan élénkséggel és érdekeltséggel irt közleményeivel páratlanul áll a íuagyar gyermekirodalomban. S ez a dicséret — csodák csodája ! nem hagyott alább az idők folyamán, de mindinkább növekedett. Nem szégyenlem bevallani, hogy a fiammal együtt hétről-hétre olvastam Az én Újságomat, gyönyörködve Pósa dallamos, a gyermek kedélyhez szóló Mai szamunkhoz negyed iv melléklet van csatolva.
