Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-30 / 13. szám

borkiállítók saját érdekükben is az alantabb említettek­nél íogva oda hassanak, hogy minél több borkiaJlitó, illetve termelő jelenjék meg. E kiállításnak gyakorlati célja van, mely abban áll, hogy 1, l'/ 2 vagy 2 deciliteres echantillonokban vagyis &mustrapalaekokban adhassák el ott a termelők boraikat. A bécsi német konzulátus már is nagy érdek­lődéssel tudakozódik a kiállításban résztvenni szándé­kozók nevei iránt, miből azt gyanítjuk, hogy ezen eljárásnak meglesz a maga hordereje és úgy, mint Fárisban, roppant előnyére leend a termelőknek. Kemel­hetőleg Bécsben is azon bortermelőink, kik boraikat eladni szándékoznak, ezen az uton rendkívül jó üzlete­ket íognak köthetni. Hogy a kiállítási bizottság ezt elősegítse, úgy intézkedett, hogy állandó egyén fog a borkiállításnál alkalmaztatni anélkül, hogy a borterme­lők külön megterheltetnének. Ezen alkalmazottnak fel­adata lesz a katalógust, melyet magyar és német nyel­ven fogunk kinyomatni s az érdeklődőknek kiszolgáltatni, a szükséges magyarázatokat megadni, a megrendelése­ket átvenni, azokat közvetíteni és a napnak bizonyos óráiban a mintapalackokat a venni kívánóknak a meg­szabott vételáron eladni. Ez egyénnek egy szolga Is fog rendelkezésére állani, pincehelyiség is fog bérelteim, melyben a mintaüvegecskék tartatnak. Ezen mintapalaekocskákat a termelőhelyre küld­jük el, melyek aztán megtöltve Bécsbe küldendők fel a kiállítási bizottságnak, mely azokat a megbízott eláru­sítónak adandja át elszámolás kötelezettsége mellett. A palackok árát az illető termelő állapítja meg. S mint­hogy ott kezelés-, elárusításért, szóval a borok ilynemű elárusításáért 10°/,,, a borok nagyban való elárusítása esetén, amennyiben ily üzletek a kiállítási bizottság közreműködése útján jönnek létre, 5% fizetendő s végül, mivel a fogyasztási adó és szállítási költségek (50% árleengedés) szintén a kiállítót, illetve termelőt terhelik: úgy kell az echantillonok árát megszabni, hogy azok árában úgy a százalék, mint a többi költségek ben­foglaltassanak. A mintapalackokat Kossuch János cégnél rendel jiik meg s nagyságra 1, 1 1­2 és 2 deciliteresek lesznek. Kelkéretnek a t. termelők, hogy kellő időben jelentkez­zenek; mert ellenkező esetben nem fognak palackok a szükséges számban rendelkezésre állani. Különösen arra kell figyelmeztetnünk a t. terme löket, hogy boraikat akként kezeljék, hogy azok az úton meg ne törjenek vagyis palackérettek legyenek. A gazdasági egyesületek borkiállításai szintén bírá­lat tárgyát fogják képezni és a katalógusban is benne lesznek külön. De echantillonok elárusításában, amely üzleti dolog, csak az esetben vehetnek részt az egyesű letek, ha az országos gyűjteményes borkiállításban is részt vesznek; mert echantillonok elárusítása költséggel jár s illő, hogy ki az eladás előnyeiben részesül, a költségekhez is hozzájáruljon. Hogy a termelők a vevőkkel közvetlenül is érintke­zésbe léphessenek, a katalógusba hirdetések vétetnek fel, melyekben az eladó borkészletek lesznek megne­vezve. Egy-egy hirdetésnek az ára, ha az 3 sornál nem több, 2 frtban állapíttatik meg:" Helyi, megyei és vegyes Irt. Kaszarnya vizsgalat. Zoltán Elek honvéd huszár­felügyelő és Ilubert honvédhuszár ezredes a héten váro­sunkban időztek a honvédhuszár kaszárnya megvizsgá­lása végett s mint értesülünk, teljes megelégedésüket és elismerésüket nyilvánították a látottak és tapasztaltak felett. Elismeréssel nyilatkoztak egyúttal azon szívélyes és barátságos viszony felett, mely a katonaság és a pol­gárság között városunkban uralkodik, mely derék tiszti­karunk egyik fő érdeme. Helyi érdekű vasutunk megnyitása. Mint biztos forrásból értesülünk, a Csátornya—Zala-Egerszeg—Ukki helyi érdekű vasút ünnepélyes megnyitása f. évi augusztus hó 18-án, a felséges király születése napján lesz. Zaszlóavatási ünnepség. A zalaegerszegi iparos ifjak önképző- és betegsegélyező egyesülete zászlóavatási ünnepségének sorrendje következőleg állapíttatott meg : május 24-én d. u. egy és háromkor a vendégek foga­dása a szent-iváni vasúti állomáson, 24-én este 8 órakor ismerkedési estély a „Zöldfa vendéglő" nagytermében, 25-én d. e. 11 órakor a zászló felavatása, a zászlószegek beverése, 25-én d. ti. 2 órakor társasebéd a „Zöldfa vendéglő" nagytermében, 25-én este 5 órakor tekever­senynyel egybekötött táncestély a kaszaházi kerti helyi­ségben, kedvezőtlen idő esetében a „Zöldfa vendéglő" nagytermében. Gyászhír. Lapunk zártakor veszszük a szomorú hírt, hogy Nagy Sándor városi kapitány hosszas és kinos szenvedés után jobblétre szenderült. Béke poraira! A család által a következő gyászjelentés bocsáttatott ki: Büdei Anna özv. Nagy Sándorné édesanya, Nagy Her­mina férj. Horváth Gyuláné mint testvér, úgy Horváth Gyula mint sógor, fájó szívvel jelentik : fia, testvére, illetve sógorának nagy-marosi Nagy Sándor Z.-Egerszeg rend. tan. város kapitányának élete 44-ik évében hosszas szenvedés után Zala-Egerszegen 1890. évi március hó ] 29-én d. c. 10 órakor történt gyászos elhunytát. A boldogult hűlt tetemei a római katb. vallás szertartása szerint 1890. évi március hó 30-án d. u. 4 órakor fog­nak Zala-Egerszegen eltemettetni, az engesztelő szent­mise áldozat pedig 31-én reggel 8 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Zala Egerszeg, 1890. március hó 29 én. Áldás és béke hamvaira! Köszön etny'lvanitas. Fischer László úr a folyó hó 11-én kiütött tűzesethez segédkezni és oltani kivonult honvéd-huszár legénység részére jutalmazásúl 5 frtot adományozott, melyért köszönetét nyilvánítja az osztály ­parancsnokság. Gyaszhir. Vettük a következő gyászjelentést: özv. Bobdai Gyertyánffy Lászlóné szül. terpesdi Markovits Gabriella a raaga, úgy gyermekei : Eleonora, László Margit, továbbá testvérei, nemkülönben napa özvegy Gyertyánffy Jánosné szül. Petrovieh Eleonora és ennek összes gyermekei, unokái és dédunokái nevében is mély fájdalomtól megtört kebellel jelenti forrón szeretett felejt­hetlen emlékű férjének illetve atyjuknak és sógoruknak, fiának, testvérüknek, nagy- és dédbátyjoknak: Bobdai Gyertyánffy László úrnak, Torontálmegye törvényhatósági bizottsági tagjának, 1849-ben Bocskai huszárhadnagynak tolyó hó 11-én esti tél 9 órakor életének 59 ik, boldog házassága 22-ik évében a halotti szentségek ájtatos fel­vétele után Rivában (dél Tirol) hosszas szenvedés után törtönt gyászos elhunytát. A drága halott földi marad­ványai t. hó ltí-án délután 3 órakor Gyéren fognak a róm kath. hitvallás szertartása szerint beszenteltetni és az ottani családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat hétfőn f. hó 17-én fog a doláczi róm. kath. egyházban a mindenható Egek Urának bemutattatni. Béke poraival! Gyér, 1890. évi márczius hó 12-én. Kinevezés. A m. kir. igazságügy miniszter Jáhn Istvánt zala-egerszegi kir. törvényszéki Írnokot a sümeghi kir. járásbírósághoz segéd telekköny vvezetővé uevezte ki. Az első gőzös bevonulasa. Szent-Iván és Egerszeg között a vasúti vonalon a siuek már le vannak rakva s a jövő héten kezdik a kövecsezést. E céiból a kö^e eset szállító vonat, „Jenő" nevű gőzösével Szent Ivánról április hó 1-én jön be hozzánk. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Somogyi József zala-egerszegi polgári és közép kereskedelmi iskolai segédtanitót —- ki azonban beteg­sége miatt kinevezése után azonnal szabadságoltatott és helyettesíttetett — az alsó-kubini polgári és küzépkeres­kedelmi iskolához helyezte át. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Csiszár József hodosáni elemi iskolai segéd­tanitót a rácz kanizsai állami elemi iskolához rendes tanitónak nevezte ki. A zala-egerszegi Chanuka-egylet 1889 évről szóló pénztári kimutatása szerint pénzmaradvány volt 8 frt j 92 kr., rendes bevétel 85 frt 30 kr., borsolya gyűjtés 14 frt 29 kr., takarékpénztáriig kezelt pénzből kivéte tett 150 frt., kamatokból 18 frt 22 kr., adományok : takarékpénztár 30 frt, Roseuberg Sándorné 30 frt, Berger nővérek 2 frt 60 kr., Rechnitzer Juliska 2 frt 59 kr., Eisenstádter Katica 1 frt 20 kr., Hochberger nővérek 40 kr., Neumann Paula l frt 18 kr., Berger Henrichné 3 frt, Kaiser Eugénia 5 frt, Fenyvesi Miksáné 5 frt, Weisz Edéné 2 írt, Goldnei Jánosné 1 frt, Deutsch Manóné 1 frt, Fischer Lászlóné 2 frt, Engelsmann Izraelné 1 frt, Deutsch Ferencné 2 frt, Thaussig Lujza 1 frt, dr. Hajós Ignác 6 frt, Martontalvi Ármin 2 frt, Székely László 1 frt, Berger Simon 1 trt 10 kr., Ritscher Gyula 77 kr., N. N. 10 frt, templomi adakozásból 7 trt. — Összes bevétel 395 frt 17 kr. — Kiadások: egyleti szolga fizetése 33 frt, felruházásokra 174 frt 47 kr., takarékpénztárba betétetett 175 frt, nyomtatványokra 3 frt 90 kr., pénzkészlet december 31-én 4 frt 80 kr. Nevmagyarositasi statisztika. Az 1889-ik év 11-ik felében a következő megyebeli illetőségűek változtatták meg nevüket belügyminiszteri engedélylyel: Berger Jenő és Géza Berényi-re, Kolin Adolf Kondor-ra, Krchnyák Józset Kohári-ra, Kohn Ignác Farkas ra, Kreuczberger József Hegyire, Kohn Zsófia Kovács-ra, Kohn Béla, Ödön és Géza Kondor-ra, Lublitz Zsigmond és Málvin Lenkei re, dr. Morgenstern Jakab és Imre Molnár ra, dr. Spitzer Gusztáv Szigeti-re, Sternberg Jakab Rónai ra. Öngyilkos jegyző. Erős István, karmacsi körjegyző, f. hó 26-án reggel főbe lőtte magát. Az öngyilkost elő­zőleg két karmacsi lakos feljelentette a keszthelyi já­rás íőszolgabirájáuál sikkasztás és okmányhamisítas miatt. A vizsgálat folyamán napnál fényesebben kiderült, hogy Erős jígyző tényleg sikkasztott körül-belűl 10 ezer frt erejéig és okmányokat hamisított. Erre Erős beadta lemondását s a főszolgabíró helyettesképpen Pallér Jánost küldte Karmacsra. Erős a szégyeo elől, melybe könnyelmű életével fiatal feleségét, csecsemő gyermekét s önmagát sodorta, a halálba menekült. Ez eset Karmacson nagy szenzációt keltett, hol a jegyző gonosz manipulációja folytán több községi biró és elöl­járó fog anyagi károkat szenvedni. A balatoni „Kelen" gÓZÖS, mely a telet a siófoki kikötőben töltötte, nemsokára fölszedi a horgonyt és kikanyarodik a nyílt Balatonra a Sió torkolatából. Eddigi megállapodás szerint április hó 15-én megnyílik a közlekedés Siótok és B.-Füred közt. Halassal. Utóbbi időben a balatoni halászok ked­vező napokra virradtak. Hálóikkal kielégítő mennyi­ségű, különböző fajú halat fogtak. Különösen kedvező volt a harcsa fogás. E hó 25-én a keszthelyi piacon nagy volt a hal kinálat. Árultak ott egy mástél méter hosszu harcsát is a többek közt. Ritkasag. A napokban Csirke Iván keszthelyi jegyző egy fehér verebet lőtt. A ritka veréb-példányt a keszthelyi elemi isk. tanszergyíijteinényének ajándé­kozta. Elfogott lélek kufar. Kohn Dezső keszthelyi ille tőségü, jelenleg Boszniában lakó leánykereskedőt a a b.-pesti rendőrség lélek kufárságon kapva letartóz­tatta. A vizsgálat befejezése után Kohnt — a keszthelyiek bosszúságára — Keszthelyre toloncozták. idegen kézbe került leveiekkel való eljárásra nézve a kereskedelemügyi miniszter a következő figyelmezte­tést bocsátotta ki : „A leggondosabb kezelés mellett is előfordul, hogy egy egy levél vagy levelező lap vaiamely összehajtott hírlapba, vagy tnás, le nem zárt, póstai küldeménybe becsúszik és azzal együtt kézbesittetik vagy a rendeltetési hely _n lakó ugyanazon nevű egyé­nek hiányosan czimzett levelezései elcseréltetuek, vagy pedig a ievélfiók bérlők levelezései gyors munka köz­ben tévedésből nem a megfelelő fiókba osztatnak be. — Az ebből eredő kellemetlenségek kikerülése érdekében felkérem a közönséget, hogy levelezéseit pontos és kime­rítő címzéssel lássa el, a netán tévesen kézbesített leve­let, levelezőlapot stb. a kézbesítő közegnek (levélhordó) azonnal adja vissza (ha a levél netán véletlenül felbon­Az esti hűvös szél végre is megzavarta e hiú ábrándozást, és Rózsa levonult az ebédlőbe, hogy ott várja be a férfiakat. Már elkészitette a kis csokrokat is, nyolc óra is elmúlt, ínég sem jötte k. Eltökélte ma­gában, hogy várni fog mindaddig, mig megérkeznek. Olvasmányokba, képek nézegetésébe mélyedt, s nem is vette észre, hogy az óra tizre jár. — Nyugtalan­kodni kezdett. Ekkor a folyosón halk suttogással vegyült láb csoszogást hallott. Bátran kinyitotta az ajtót, s mit látott ! — Férje aszó szoros értelmében kifáradva, lihegve jött ki László szobájából, s tudakozódására azt nyerte válaszul, hogy szegény László Pelsőczön néhány jó barátja társaságában annyit talált inni, hogy végre nem tudott a saját lábán megállni, s most is úgy kellett őt becipelni szobájába. — No, majd kialuszsza magát, szegény fiú; holnap, tudom, röstelni fogja a dolgot. Maga pedig tegyen úgy, mintha nem is tudna a dologról, — inté Endre a borzongva hallgató Rózsát, aki alig tudott álmélkodásából magához térni; annyit azonban kénytelen volt önmaga előtt is beismerni, hogy érzelmeinek ázsiója ez eset után Lászlóra nézve igen kedvezőtlenül áll. Kölcsönösen szánakoztak a jó barát esete fölött, midőn egyszer csak nyilik az ajtó és — betámolyog azon László, alig bírva magát tartani a fal mellett. — Látva ezt Rózsa, távozni készült, de László hebegő szóval kérte, maradjon és zongorázzon neki valami szépet. Endre karonfogta barátját és egy székhez vezette, a hol nagy nehezen leült és énekelni kezdte a zongora áriáját. — Elég ! — kiálta most, miközben szemei vadul forogtak s haja csapzottan takarta izzadt homlokát. — Elég! . .jj. most ezt játsza nagysád: A dió, mogyoró törve jó ... és fütyölni kezdte a nótát. Rózsa remegve kelt fül a zongora mellől. — Hát nem tudja nagysád! No én azt hittem, többet tud . . Endre, bort ide, igyunk rája ! ... az ám, nagysád, ezt tán fogja tudni: Hej, huj, igyunk rája ! — s rémesen, hangosan felkacagott, majd rekedt hangon szólt ismét: no jó, elengedem; ne játszék hát, üljön ide ni, közelebb, aztán adjon nekem enni. Micsoda asszony kegyed, ha még enni sem ád a vendégnek ! — No, ez szép ! ... — Lacikám, — szolt szelid, engesztelő hangon Endre — menj most szobádba; gyere, elvezetlek, ma ott tálalnak. — Endre ! . . . Andris pajtás! . . . hát te kihajtasz innen ? — Hm ! — De én nem megyek, érted ! . . . Bort ide! . . . Nem megyek ; tudom, hogy szerettek mind a ketten, akkor hát adjatok ennem! — Bort, bort! —és nagyokat ütött az asztalra. Rózsa félénken simult Endre mellé, mialatt hideg sültet tálaltak fel a lármás vendégnek. — Ugy-e Mári, nem vagyok én becsípve ? — szólt a felszolgáló cselédhez László. — Maga nem kerget ki innen, — eszem a zúzáját magának ! — Tyithaj ! . . . és hirtelen átölelte a cselédet s a másik pillanatban hatalmas csókot cuppantolt arcára. — Endre, gyerünk innen — suttogá Rózsa és undorral fordult el a garázdálkodó vendégtől. Rózsát sikerült Endrének kiszöktetni, ami nem ment könnyen, mert László utánok támolygott és mara­dásra kérte; Endre azonban leültette barátját és vele együtt falatozni, poharazni kezdett. Néhány perc múlva azonban László teljesen elcsendesült, sőt higgadtnak lát­szott és értelmesen beszélgetett. Végre keserves zoko­gásba tört ki és kérve-kérte barátját, hogy neki holnap korán reggel adjoc kocsit, mert elutazik, mit Endre készségesen megígért s mindketten nyugalomra tértek. Reggel alighogy virradni kezdett, László már fel­öltözve kopogtatott barátja ajtaján, sürgetve a kocsi előállítását. Endre alig hitt önmagának is. Azt hitte, hogy a boros etnber csak a levegőbe beszél, hanem be kellett látnia, hogy most, józanon is a mellett marad. Hirtelen felültüzve, engedett barátja kérésének, azt egyrészről okadatoltnak is látván. — Kérte, marasztalta, bátorí­totta és biztatta, hogy Rózsa a tegnapi esetet feledni fogja és megbocsát. — Meg ne kisérd nála bocsánatot kérni számomra! — riadt fel erős határozottsággal László — ne is engesz teld ki irántam támadt haragját. — Biztosíthatlak, hogy ő nem haragszik reád, a történteket pedig könnyen fogja feledni. Ő is, mint más, nem először látott elázott embert. ztán egyszer meg­eshetik az bárkin is, ezt Rózsa okos ítélete is igy fogja fel. — Csak mondd, hogy ez rajtam igen gyakran megesett s még ez sem volt az utolsó. Talán először mondott életében valótlant szegény László, midőn barátját ilyesmiről akarta meggyőzni. Szilárd elhatározása mellett megmaradt, és magát része­ges, garázda embernek akarta Rózsa előtt mutatni, s e meggyőződéshez még férjét is oda kiváuta kapcsolni, — ő tudta, miért . . . — S még ha ez a tegnapi nem lett volna is az utolsó ilyen eset, biztosíthatlak, hogy Rózsa meg fo<>­bocsátani, csak ne hagyj még itt bennünket, hiszen tudod, mennyire szeretünk. — Nem kérhetek, nem akarok tőle kérni bocsá­natot, feleli László szenvedélyesen; arra nem is volnék méltó. Mennem pedig kell, okvetlen kell! Tudom, hogy szerettek, de kérlek, ne szeressetek. Gyűlöljetek meg, ezt akarom ! . . . Ennek igy kellett történnie. Endre alig talált szavakat ilyen különös beszédre. Azt kellett hinnie, hogy barátja még most is mámoros, de a többször ismételt kérésre, határozott, öntudatos' beszédre mégis engednie kellett és befogatott. Barátja

Next

/
Thumbnails
Contents