Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-09 / 10. szám

nek, e kisdedóvodák kellő berendezés mellett az 'egyesületnek a magyarosodás terén nagy előnyére válnak s mintegy uttőróul szolgálandnak. "Szép missiója lenne az egyesületnek az által, hogy lehetőleg minden nagyobb községben — erkölcsi és anyagi támogatás mellett népkönyvtárt létesítene s így megkedveltetne népünkkel az olvasást, miáltal ismereteit hasznosan gazdagítaná, erkölcseit szelídítené, vallásosságát emelné s népünket a reá nézve oly veszedelmes korcsmák látogatásától elvonná. Egyelőre csak e kettőt hozzuk fel, melyek szerencsés megoldása után jönne a többi. 1 Azt hiszszük azonban, hogy e felhozottak is oly komoly számba jönnek s legféltettebb kincsünket: édes hazai nyelvünket s a yele karöltve járó hazaszeretetet s népünk közművelődésének fokozását oly közelről érdeklik, liogy nagyon is itt van az ideje, miszerint — nem várva arra, váljon a dunántúli többi megye egyesül-e a tervbe vett Dunántúli közművelődési egyesület megalakítására — a fent körvonalozott célok megvalósítása végett mi, zalavármegyeiek. magunk, saját megyénkben tűzzük ki az egyesülés zászlaját s igyekezzünk földieinket e zászló alá tömöríteni. E zászló alá bizonnvára szívesen tömörül megyénk lakossága s néhány év múlva vállvetett működéssel — leküzdve az utunkba gördülő akadályokat — kitűzött célunkat elérhetjük. A „Zalamegye! Gazdasági Egyesület" H EY ATA LOS ÉRTESÍTŐ.) E. Jegyzökönyve a „Zalamegyei gazdasági egyesület" Zala-Egerszegen 1890-ik évi február hó 9-én tartott rendes közgyűlésé/lék. (Folyt és vége) 17/8. Ajánlatok a Peronospora elleni védekezéshez szükséges íecskendők szállítására nézve. Két vállalkozó részéről érkezett be ajánlat. A gazdasági egyesület titkára küzgyülésileg megbizatik, jiogy összeköttetésbe lépjen a vállalkozókkal s minthogy a tömeges beszerzés által nevezetes ár engedmény helyeztetik kilátásba, minél több megrendelés kívánatos. Minthogy a szőlőlevél penész ellen védekezni módiinkban áll s azt elmulasztani különösen ott, hol az az elmúlt évben is fellépett, a legkárosabb következményekkel jár, ez úttal újból felhívni van szerencsém a t. gazdaközünséget, hogy a Peronospora fecskendők beszerzését a gazdasági egyesült utján eszközöljék. Eddig már 58 drb réz pléh fecskendőre történt előjegyzés. Előjegyzések márczius végéig a titkárságnál elfogadtatnak. 18/23. A gazdasági egyesület utján a folyó év tavaszán beszerzendő tenyész bikákról. Az egyesülethez eddig következő községek nyújtottak be folyamodást tenyész bikákért: Balaton Füred 1 magyar fajta, Zala Szántó 2 m. f., Zalavár 1 m. t., Légiád 2 m. f., Sormás 1 m. fajta, összesen 7 drb. magyar fajta. Szécsi-Sziget 1 nyugoti fajta, Báza 1 ny. f., AlsóLendva 1 ny. f., Csente 1 ny. f., Hidvég 2 ny. f., Goricsán 1 ny. f'., Perlak 2 ny. f., Hodosán 1 ny. f., Turcsiscse-Dvorisese 1 ny. f., Paiinovetz 1 ny. f., Neszelej 1 ny. f., F.-Bagód 1 ny. f., Söjtör 1 ny. f., Alsó-NemesApáti l'ny. f., Bonczodföld I ny. f., Zala-Lövö I ny. faita, összesen 18 drb. nyugoti fajta. _ _ A tenyész bikák beszerzésére 7000 frtot folyosit a közgyűlés. A beszerzési ár 3 fél évi egyenlő részletben IV

2 év alatt fizetendő vissza kamat nélkül az egyesület" pénztárába, gyenge anyagi viszonyú községeknek 20" „ árengedménnyel, kivételesen igen szegény községeknek ingyen is ad tenyészapa állatot az egyesület, ha rossz anyagi viszonyaik hatóságilag beigazoltatnak. Az apa állatok beszerzésével az egyesületi titkár bizatik meg, társul felkéretnek : Farkas József, Vizlendvay József és Baranyay Ödön tagtárs urak. 19/5. Szalay József nemes-apátii néptanító az egyesülettől a fanemesités körüli szorgalma és érdemeiért nyert 30 frt jutalmat megköszöni. Tudomásul szolgál. 20/20. Titkár a „Borászati lapok" előfizetésére kéri a közgyűlést. Az előfizetés a borászati lapokra közgyiilésileg engedélyeztetik. ° ' 21/18. A bécsi juh kiállítás szervezetét és programmját titkár bemutatja. Tudomásul vétetik. 22 25. A nmltságu füldmivelés ügyi m. kir. miniszter ur a következő körlevelet intézi az összes gazdasági egyesületekhez. Földmivelésügyi inagy. kir. Miniszter. 71378/1V. 1 1. szám. Kórlevél az összes gazdasági egyesületekhez. Az időjárási tünetek megfigyelése alapján a legközelebb bekövetkezendő időjárásra nézve felállítandó következtetések a gazdákra nézve fontossággal bírnak és ezen feladattal a külföldön számos tudományos intézet foglalkozik. A nyitravölgyi gazdasági egyesület az érintett kérdés fontos volta által indíttatva, már több év óta külön agrar meterologiai intézetet tart fenn, mely a legközelebb várható idő járásra nézve saját és a külföldi intézetek tudományos észleletei alapján időszaki közleményeket ad ki. Ezen közlemények levelező lapok alakjában „Időjárási naptár Magyarország számára" cim alatt minden hóban kétszer jelenek meg és mindannyiszor a legközelebbi két hét alatt várható időjárásra nézve adnak tájékozást. E közlemények előfizetési díja egy évre 2 frt, mely a naptárt kiadó intézethez, „a nyitravölgyi gazdasági egyesület agrarmeteorologiai observatoriuinához" O Széplak, u. p. Nagy-Bossány küldendő. A nevezett intézetet, mint melynek törekvését a gazdakúzönség érdekében állónak és igy pártolandónak találom, a hazai gazdasági egyesületeknek ezennel szives figyelmébe ajánlom. Budapesten, 1890. január hó 29 én. A miniszter helyett. Fejér Miklós. A közgyűlés az előfizetést elrendeli s az időjárásra vonatkozó közleményeket az „Értesítőben" és a „Zalamegye" cimü lapban közzé tenni határozza. 23 21. A felső tisza vidéki gazdasági egyesület a„ románvám szerződés" tárgyában tett és a képviselőházhoz felterjesztett memorandumát pártolás végett megküldi. Tudomásul szolgál. 24/9. és 19. Többféle hirdetések és előfizetési felhivások. De hát említette vagy egyszer, hogy te az anyja vagy; úgy tekintett-e téged, mint édes anyját? Ugy-e nem? Egyetlen egyszer sem. S neked ekkor fájni kezdett valami ott benn, nagyon-nagyon, kimondhatlanúl. Hát aztán? Fiad nősülni készült ... Te örülni, éledni kezdettél. A te fiad nősül; a te fiad, a szegény paraszt fiú — milyen gazdag, fényes, szép feleséget kap ! — Eszedbe jutottak testvéreid, rokonaid fiai, az ő házasságok : lenézéssel gondoltál reájok. Asszony került a házhoz; szép fiatal asszony; de neked nem sok örömöd telt benne; hiába simultál hozzá, kedveskedtél neki; előtte mégis csak parasztasszony maradtál te. O fiatal volt; te már hajlott korú; ő fényben növekedett, te nyomorban éltél; előtte csak rendes szóra kozás volt, amit te pazarlásnak tartottál. Te terhére voltál neki; te irigyelted fiad szeretetét tőle; miattad szemrehányásokat tett fiadnak. Sehogy sem tudtátok megérteni egymást; sőt lassanként mind jobban-jobban meggyűlöltétek. Te a babonára hajlandó voltál mindig; téged sejtelmek gyötörlek; neked sehogy sem tetszett a szerfölötti pazarlás; téged egy fényes estély alkalmával igen különös érzelmek leptek meg. Látod, látod: akkor este, bizony, először nyúlt fiad a mások pénzéhez. Te bohókás öreg asszony, te, te: sírva térdepel tél fiad lába elé, összekulcsoltad kezeidet s úgy kérted, hogy ne pazaroljon annyit; pedig semmiről sein tudtál semmit, llanem meg is adtad az árát; az a cifra asszonyiszonyú dühbe jött; vagy ő, vagy te, egyiknek távozni kell. Te a fiadra néztél; az komor volt, izgatott, dúlt arcú. Az assszony lármát csapott, élete átkának nevezett téged; elűzött, elkergetett ... te indulófélben voitál, a fiadra néztél ínég egyszer, marasztást vártál, azt hitted, hogy neked ad igazat. De ő nem értette meg tekinteted ; te elfutottál sebzett szívvel, futottál a házból, azt sem tudtad merre, hova? Az uton leestél, összeroskadtál, mint egy halott .... Miért nem haltál meg? . . . Más nap szállást fogadtak számodra s naponként hulladékot küldenek, mint egy koldusnak. Oh, neked az is sok! Hiszen te nem élsz már, mozdulatlanul iilsz órákig egy helyen te, te . . . Azóta szavadat nem hallotta senki, étel-ital alig érinté ajkad, alurini sem tudsz már. Pihenni, alunni hosszú örök álmot, milyen jó volna, ha tudnál. De téged álomlátások gyötörnek. A mult éjszaka is a fiadat láttad ... te megfogtad, átölelted, erős karokkal tartodtad ... és mégis, mégis kiszakasztották karjaid közül s elvitték . . . hova? merre? Te . . . oh, ne tudd meg, a múlt éjszaka X. Y. bankárt, egyik nevesebb cég társtulajdonosát letartóztatták a pályaháznál, amint liatris útjegyekkel idegen földre útra akart kelni. * * -V. Te szegény bohókás öreg asszony, mit akarsz nyomorult, roskatag testeddel ; miért veszed magadra ünneplő ruhádat? Hiszen az a meggörnyedt, kiaszott, test moccanni is alig képes. De a lélek erőt kölcsö nöz, felvillanyozza még egyszer; nem tud nyugodni, nem tud meghalni. Veszedelem környékezi a fiát, az ő lelkét, megy, hogy megmentse. Ismeri a járást . . . arra vánszorog, a honnan kiűzték; nem lát maga előtt semmi mást, csak a fiát, élete bálványát . . . úgy megy, mint az álomlátó, holdkóros A kapu előtt megáll . . . mintha gondolkoznéktusakodnék . . . belülről lépések zaja hallszik, arra irányozza merev tekintetét . . . figyel, néz . . . meggörnyedt teste fölegyenesedik . . . hangot akar adni, de az fuldoklásban törik meg. Összeszedi minden erejét . . . a fiam, a fiam . . . mormolja magában . . . aztán lelke megtörik, elszáll; ott hagyja örökre a lélek, az élet. A fiát látta, azt a nagy urat, az előkelő bank-cég társtulajdonosát, amint rendőri fedezet alatt kisérték. Réthi Gábor. 25/11. Az első magyar biztosító társaság az 1889-ik évben kiállított tűzbiztosításra vonatkozó s az egyesület javára járuló jutalékokról szóló jegyzékét aláírás és az egyesület pecsétjével ellátás végett beküldi. Elnök ur jelenti, hogy mindez megtörtént s a jutalék be is küldetett már. Tudomásul szolgál. 26. Ezen ülés jegyzőkönyve hitelesítésére megválasztattak és felkérettek Skublics Jenő és Farkas József urak. Egyéb tárgya ezen ülésnek nem levén, a jegyzőkönyv bezáratik. kmf. Orosz Pál Háczky Kálmán titkár. ügyv. elnök. A tűzoltóság köréből. Elhagytuk februárt, közeleg a tavasz. El fog költözni a háztetőkről lassankint a hó, a tűzoltó-egyletek működő csapatainak e legolcsóbb s mégis legértékesebb mentő-ponyvája. L>e a hóval egyszersmiud elköltözhetik a falusi gazdák nyugalma is, mert x-ettegve tekinthetnek a majd kiszáradt, nagyobbrészt szalmával fedett, üstök üstököt érő, tehát a legtűzveszélyesebb épületek tömkelegére. ' Ezeknek szemléletekor kell, hogy rögtön hozzá képzeljék a vihart, mely az égő zsarátnokokból, pokoli játszisággal rajzol lelki szemeik elé egy keretet, a melyből tisztán kivehető a dob, a nyomor, a vándorbot, az ínségéi a koldustarisznyák százaiból alkotott vérfagyasztó kép. S most kérdés, hogy van-e valami, a mi e borzasztó tünemény valósulasa elé lényeges akadályt gördíteni képes? Felelet: van. Van először is egy már harmadik éves, tűzrendészeti kormányrendeletünk, a melynek nehézkes születésére, sajnos! hogy milliók romhalmazára volt szükség. Van továbbá több községben a végvonaglásban sínylődő önkéntes tűzoltó-egylet. Van végre még sok községben egy-egy úgynevezett vizipuska, a melyekhez képest Alvinczynek hagyományos puskája — valóságos remekmű. Habár a tűzrendészen kormányrendelet 3zerint a községekben egy év leforgása alatt tűzoltó-egyletek alakítandók, ennek dacára az eredmény nagyon elszomorító. Alig alakult egy-két önkéntes tűzoltó-egyesület; ami pedig a kötelező tűzoltó-egyleteket illeti, sajnálattal kell bevallanom, hogy nekem ilyenről tudomásom nincs. Ugylátszik, hogy Toroczkó és Nagy-Károly sorsának második kiadására lesz szükség, hogy azon kormányrendeletnek szekere egy lépéssel tovább mozdíttassék. Hát ti szegény talusi önkéntes tűzoltó-egyletek ! Ti mostoha gyermekei ez édes hazának. Mit vétettetek, hogy ti oly egyformán a részvétlenség, sőt a mi több, a gúnyolódás és kicsiny lés járványa alatt nyögtük? Sok álmatlan éjjelembe került e talány megfejtésének kísérlete. Arra is gondoltam, hogy talán kiveszett már nemzetünknél az emberbaráti szeretet nemes érzete? De e merész gondolatomat rögtön megcáfolta másoldalról az áldozatkészségek tudata. Mig végre a gúnyolódások minősége látszott kulcsot szolgáltatni a talány megfejtésére. Elneveztek ugyanis bennünket nyilvánosan Lohengrineknek, operette generalissiinusok-nak stb. Hát ily gúnyolódások elégségesek voltak azon szilárd meggyőződést teremteni, hogy a humanizmus csakugyan a feltűnő csillogással össze nem fér. Siettem is azonnal az éppen megalakult megyei tűzoltó-szövetségünk közgyűlésén ezen, meggyőződésemből merített, azon eléggé okadatolt indítványomat előterjeszteni, hogy vessünk el magunktól mindent, a mi csillogó és drága, tehát túlságosan feltűnő. S mi lett reá a felelet? Az, hogy adjam be indítványomat írásban. Ezt azonnal meg is tettem, a melynek éppen most közeleg már az évfordulója. Hogy azonban nyer-e és mikor ezen indítványom kedvező elintézést, azt nem tudom. De akár nyerjen, akár nem, azt minden ezután alakulandó falusi tűzoltóegyletnek a legkomolyabban tanácsolhatom, hogy kerüljék a cifra és drága szervezkedést. Ne tekintsék zsinórmértékül az országos tűzoltószövetség által fennállása óta már többször módosított, legutóbb pláne már aranygallérossá vált szabályzatot, mert az — tapasztalásom szerint — még városokban is gúny tárgya, faluhelyen meg épen nevetség. Távol legyen tőlem az országos ^ tűzoltó-szövetség szükséges voltának kétségbe vonása. Én csak röviden ecsetelni óhajtom a szövetségi ügyben tapasztalt élményeimet, azon hiszemben, hogy az valamelyik leendő bajtársamnál talán tanulságul fog szolgálni. Azon urak, kik az országos szövetség választmányát képezik, oly tűzoltó-egyletek főparancsnokai, mely egyletek száz tagnál többet számláló működő csapattal, igen értékesen — nagyobbrészt telefonnal is — berendezett szertárral, éjjel nappal készletben álló őrséggel rendelkeznek és évi legalább ezer forint segélyben részesülnek. Az ily főparancsnokok ha a vész helyén teljes díszben jelennek meg, talán lehel az az értelme, hogy őket felismerjék és hogy az aranygallér tekintélyt kölcsönözzön nekik. De erre faluhelyen nincs szükség. Mert azon néhány percnyi időt is, a melyet az egyenruha felvétele igénybe venne, elvesztegetnünk nem szabad. Mert a nélkül is, mire a falusi tűzoltó a vész helyére juthat, ha a harmadik ház nem is, de a legközelebbi szomszéd épiiiet a legtöbb esetben már teljes lángban áll. De különben is, felismerik ott a parancsnokot, ha hálóköntösben jelenik is meg. Ami pedig a tekintélyt illeti. Próbálná csak az a nagyvárosi parancsnok, azt a gyakran még húsz tagból sem álló s legtöbb esetben csak egy sugáresővel bíró a vészhelyén megjelent működőket egy pillanat alatt