Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-02 / 9. szám

A „Zalaniegyei Gazdasági Egyesület" HIV A TA L (> S É R T E S íTŐJ E. Jegyzökönyve n „Zalamegyei gazdasági egyesület" Zala-Egerszegen 1890-ik évi' február hó 9-én tartott rendes közgyulesene/c. ; Folytatás). 13/24 Olvastatott Z. Egei-szeg rendezett tanácsú város polgármesterének átirata, mely szerint az egy sülét ujabban szerzett faiskolájának falkerítéssel történt bekerítése alkalmával felmerült és tisztán az egyesületet terhelő 336 frt 25 kr. költségnek megtérítését kéri. A közgyűlés a kitüntetett 33 ) frt 25 kr. költségét nem fogadja el azon okból, mert a kérdéses tal egyúttal a zala egerszegi temető' falát is képezvén, nem a" faiskola bekerítése, hanem a temető elkülönítése céljából emeltetett; a mennyiben azonban a fal tovább húzódik, mint a mily hosszú a temető s így egyedül a faiskola bekerítésére" szolgál, ha az uj a felméretik és a költség kimutatás ezen arányban terjesztetik- be, azt az egyesület haladéktalanul kiegyenlíti. Ezen közgyűlési határozat Kovács Károly polgármester urnák kiadatni rendeltetik. 14 17. Egyesületi titkár jelenti, hogy Ziegler Kálmán tag társ úr, csáktornyai lakós, szives volt azon ajánlatot tenni, hogy az egyleti titkár által szerkesztett, a szőlólevél penész (peronospora) elleni védekezést ismertető füzetet a horvát ajkú muraközi nép számára a horvát nyelvre átfordítja. A közgyűlés egyhangúlag őszinte köszönetet mond ezen szives ajánlatáért s köszönetét a tagtárs urnák jegyzőkönyvi kivonatban megküldeni határozza. 15/24. Egyesületi titkár jelenti, hogy Botfy Lajos úr zala-egerszegi lakos az 1890-ik év január I-tő 1 a gazdasági egyeiiiletrendes tagjai sorába felvételre jelentkezik. Ennek folytán Botfy Lajos úr az 1890-ik év január 1-től a gazdasági egyesület rendes tagjai sorába ezen közgyűlési határozattal felvétetik, részére a felvételi okmány kiadatni rendeltetik. Felvételéről az első magyar, ált. biztosító társaság főügynöksége N.-Kanizsán, az „Értesítő

1' kiadója és az egyesületi pénztárnok értesítendők. 16 10. és 15. Jelentés a kőbányai sertéstrágyáról. A gazdasági egyesület 1889. évi deezember hó 15-én tartott közgyűlés 114. sz. alatt hozott határozatával az egyesület titkára bízatott meg, hogy a kőbá- j nyai sertés trágya ára, annak szállítás és egyéb körül ménjeiről tájékozást szerezzen, ennek kapcsán van szerencsém a következőket jelentefii : Sertés trágya csak vonatszámra adatik el. Egy ily trágya vonat legkevesebb 10 waggonból áll ; egy waggon trágyának ára a kőbányai állomásra szállítva s berakva : hat forint. A liat forinton kivül még szállítási, kirakási költségek, esetleg desinticialasi költségek vannak — ezeket természetesen a vevő viseli. A szállítási díjakra nézve, legcélszerűbbnek vélem a es. és kir. s/.ab. déli vaspálya társaság üzletigazgató j ságának erre vonatkozó hivatalos értesítését közzé tenni 632/A sz. A zalamegyei t. gazdasági egyesületnek Zala-Egerszegen. Vonatkozással f. é. január 19. kelt b. átiratára, van szerencsénk értesíteni, hogy a Kőbányáról származó sertés-trágya küldemények tekintetében a fuvardíjnak használt négy kerekű kocsinként legalább 10.000 kg. súlyért való fizetése és legalább 10 kocsiból álló külön vonatokkal való szállítás mellett, a déli vasúton azaz Kelenföld átmenettől a következő díjtételek alkalmaztatnak : Kanizsára 32-6, Gelse 35-7. Szt-Mihály 37-8, SzentIván 39-9, M.-Keresztúr 34 7, Légrád 35 7, Kottori 35-7, Kraljevecz 36*8, Csáktornya 39"9 krajcár 100 kilogrammként. A m. kir. államvasutak a Kőbánya-hizlalda — kelenföldi vonalrészen 100 kg.-ként 6 krnyi díjtételt szednek be, melyben már az összekötőim! vámja benfoglal tátik. A küldemény be- és kirakását a felek tartoznak végeztetni.'- (Vége köv.) A zala-sgerszegi takarékpénztár A zala-egerszegi takarékpénztár ez évi rendes közgyűlését február lió 23-án tartotta. Weisz Ede vezérigazgató, mint helyetes elnök a megjelent részvényeseket üdvözölvén, bemutatta a társaság 1889-ik évi üzletforgalmáról, az igazgatóság működéséről, a tisztviselők buzgó tevékenységéről és az ezek folytán nyert hasznos évi eredményről készített jelentését s egyúttal felkérte a közgyűlést, hogy az alapszabályok értelmében a közgyűlés vezetésére maguk közül elnököt választani szíveskedjenek. Ezen előterjesztésre a közgyűlés vezetésére Ilandler István részvényes kéretett fel, aki megköszönvén a benne helyezett bizalmat, az elnöki széket elfoglalta s miután konstatáltatott, hogy a jelen volt részvényesek 93 szavazatot képviselnek, a közgyűlést elnök határozatképesnek jelentette ki. A jegyzőkönyv hitelesítésére az elnök előterjesz tésére Büchier Jakab és dr. Graner Adolf kérettek fel. A felolvasott elnöki és ügyészi jelentéseket a köz gyűlés tudomásúl vette. A h. elnöki jelentésben tett indítványhoz képest néhai dr. Graner Mihály volt elnöknek, ki ügybuzgalmával, ernyedetlen szorgalmával é3 feddhetlen jellemével a pénzintézet tekintélyét és hitelét emelte, mégis néhai Boschán Emil igazgatósági tagnak, ki szorgalma és fényes képzettsége által az igazgatóságnak egyik diszes tagját képezte, dicsőült emlékeit jegyzőkönyvileg megörökíteni és korai elhunytuk felett mély fájdalmának jegyzőkönyvileg is kifejezést adni a közgyűlés elhatározta. Továbbá h. elnöknek dr. Graner Mihály volt elnöknek temetése alkalmával a takarékpénztár nevében tett összes intézkedései utólagosan helyeseltetvén és jóváhagyatván, h. elnök egyúttal megbízatott azzal, hogy a dicsőült volt elnök arcképének a takarékpénztár részére leendő beszerzése iránt azonnal intézkedjék. A bemutatott üzletforgalmi kimutatás, zármérleg és a felügyelő bizottsági jelentés felolvastatván, tudomásúl vétettek és ezek alapján úgy az igazgatóság, mint a számvizsgáló és felügyelő bizottság az 1889-ik évre vonatkozó kezelésükre és hivatalos működésükre nézve a további felelősség terhe alól felmentettek. Az 1889 ik évi 11353 frt 05 krt tevő tiszta jövödelem felosztására nézve a h. elnöki jelentésben foglalt indítvány elfogadtatott, mely szerint egy-egy részvényre osztalékul 37 frt fizettetik, jótékony célra 482 fit 60 kr. osz tátik ki a zala-egerszegi egyesületek ; között oly arányban, mint lapunk egyik előző számái ban közöltük. A felügyelő bizottságnak a pénzintézet iránt tanúsított 3 é®i példás buzgóságáért a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejelte ki elismerését és az 1889-ik évi fárodozásükért díjazásképen fejenként 80 frtot szavazott meg. A küzgyülésileg már megbízott szakértő, Sehadl János keszthelyi gazdasági tanintézeti tanár által az elnökileg bejelentetett építési módozatokat magában foglaló s a Flórián képig kiterjeszkedő, bemutatott építkezési tervezet és költségelőirányzat elfogadtatott s ennek az idei tavaszi idő beálltával azonnali foganatosítására, az erre szükséglendő költségeknek a pénztárból leendő kiutalványozására az igazgatóság azzal bízatott meg, hogy a kellő nyilvános árlejtést azonnal hirdesse ki s a legjutányosabbnak jelentkező vállalkozóval az újabbi építési szerződést a mult évi hasonló szerződés értelmében kösse meg, az építkezést a falak betisztogatásának elhagyásával a lehetőségig még az ősz' esős időszak beállta előtt akként fejeztesse be, hogy a tető, padlás és falak a téli zordon időjárás ellen megvédve legyenek. Az 1889. évi február 23-án tart itt rendes közgyűlés határozata alapján kiküldött bizottság beterjeszt vén a takarékpénztál- alapszabályainak általános, korszerű módosítását tartalmazó, az igazgatóság által átvizsgált s ennek megjegyzéseivel ellátott munkálatát, a közgyűlés mindenekelőtt a kiküldött bizottságnak ez érdemben tanúsított szives fáradozásáért tegyzőkönyvileg fejezte ki köszünetét s ezután úgy a bizottság munkálatának, mint az igazgatóságnak e munkálatra tett megjegyzéseinek tüzetes és beható megvitatása után az alapszabályokon a kellő módosításokat megtette, az ezen módosítások alapján egybeállított alapszabályoknak a kir. törvényszékhez jóváhagyás céljából való felterjesztését elhatározta. A felügyelő bizottság tagjaivá 3 évre ujabban dr. Czinder István, H-mty Károly és Östreicher Márkus volt felügyelő bizottsági tagok választattak meg. Végül az elhalálozás folytán megüresedett két igazgatósági tagság betöltése céljából Szekeres József ós btolczer Jakab részvényesekből álló szavazatszedő küldöttség megválasztatott s a szavazás elrendeltetett. A szavazás befejeztével a szavazatok megszámláltatván, a szavazás eredménye kihirdettetett, mely szerint igazgatósági tagoknak megválasztattak : dr. Graner Adolf és Stern Farkas. Myilt level a zalamegyei általános tanítói testület t. járásköri elnökségeihez. Az országos közegészségügyi egyesület, hogy népességünknek egészségi dolgokban legelhagyatottabb és legelmaradottabb részét: a köznépet, falvaink lakóinak millióit az egészséges lakás, a tisztaság és a rendezett községi élet iránt, mint a jó közegészség alap szükségletei iránt felvilágosítsa és azoknak megteremtésére serkentse, kiadta dr. Lendvay Benő pozsony megyei tiszti főorvosnak „Huszonöt év Márkusfalva életéből" cimű munkáját. E munkában a köznép eszejárásának és értelmiségének megfelelő egyszerű és viiágos nyelvezettel elmondatik egy község története, a mely lelki pásztorának és orvosának buzgóikodása folytán piszkos, egészségtelen, járványtól dúlt faluból barátságos és egészséges községgé változik. Ezen könyv kiválóan érdemes és alkalmas arra, hogy főleg köznépünk között a legszélesebb elterjedést nyerjen. A nagyméltóságú vallás-és közoktatásügyi miniszter úr 1. 1890. évi január hó 20 án 482 sz. a. kelt magas rendeletével e könyvet falusi népiskolákban egészségtani ismeretek elsajátítására alkalmas olvasó könyvül, továbbá a népiskolák tanítói és ifjúsági könyvtárai, valamint a népkönyvtárak számára leendő megszerzésre melegen ajánlja. A zalamegyei általános tanítói testület járásköri t. elnökségei figyelmébe a fent jelzett műveta tekintetes kir. tanfelügyelőségnek f. 1890. évi február 14-én 316. sz. alatt hozzám intézett nagybecsű megkeresése, Uj kérő jött, Vi 3 c.ze Béla, a tekintélyes fiatal mérnök. Első látásra halálosan beleszeretett Ilkába s átkozta a végzetet, moly őt csak egy perc e is elválasztá a kedves lénytől. Meg is kérte kezét s a nagyanya bele is egyezett, de a leány mindig halasztást tűzött ki. így a kézfogó csak maradt, Annyit azonban mégis kierőszakolt Ilkából, hogy gyűrűjét elcserélte s ezzel ki írhatná ®, minő boldognak érezte magát ? Hivatalos loglalatossága nemsokára inás helyre hívta Bélát. A búcsúzáskor Ilka annyi reménnyel tölté el szivét, hogy a válás keserűségét is némileg édesíté. Az elválás után a szép Ilka is kezdett ábrándozni s az első eltemetett szerelem erős valósággal kezdett életre támadni. Alig várta a hetet, napot, órát, percet, mikor „O" vissza jön ; repesett szive az örömtől kimondani e szót : -szeretlek !" Várt. A kitűzött nap is elmúlt, el a második, harmadik . . . tizedik és ő nem jött. Végre jött egy levél, melynek cimiratában Béla vonásait ismeré fel a leány. Dobogó szívvel törte tel a pecsétet, de hah! saját gyűrűje hull lábaihoz. „Miután Nagysád szerelmeért úgy is hiába küzdök, legjobb véget vetni a dolognak. A gyűrűt tisztelettel s azon forró óhajom kapcsán küldöm vissza, hogy áldja meg önt ezer boldogsággal az Isten ! Béla" — Tehát ő sem szeretett, ő is megcsalt engem — mondá keserű hangon lika. Hát azért adtad Isten a szivet, hogy a csalódások mérge szedje foszlányokká. De nem zúgolódom Isten ellen, ő igazságos. Igen, ő egy cseppet sem sze retett engem. Es ezután csak sírt, sirt, hogy a szive majd meg nem szakadt. Isteni gondviselés volt-e, vagy a véletlen műve, mely engem éppe i azon percben vitt házukhoz, midőn a méregpoharat akará kiüríteni s csak alig volt annyi időm, hogy leránthattam ajakáról. — Az Istenért! Ilka! kiáltám. — Oh hagyjon meghalni, mert érzem, hogy én csak csalódni fogok. — De miért ez n elszántság? Egy olyan nő, minő ön, csak boldogságot érdemel. -— Boldogságot? Hahaha! Mi az a boldogság? Ott lent, mélyen a sírban, ott . . . ott boldogok az emberek; ott nem kell csalódni, nem kell szenvedni. Oh de miért is jött ön, hangzott tovább a keserves szemrehányás, lássa, most már én is boldog volnék. E percben kopogás hallatszott az ajtón s a levélhordó lépett be, egy báli meghívót adva át llká iák. A bál estéje eljött s a bálkirályné ki lett volna más, mint Ilka. Rózsaszín selyem ruhában volt, hajfürtei körül egy kamelia érezteté bódító illatát. Igéző jelen ség volt. S hozzá mily kedvvel mulatott. Sok:.n tán könnyelműségnek tekintik Ilkának e viseletét, de én mentem őt. Avagy miért adná magát az ember a bánatnak egy-kétszeri csalódás miatt, mikor az élet ezer és ezer új örömmel kecsegtet. Ilka maga is mosolygott bohó tette felett, nem mintha csalódását feled te volna, de hát hamar kijózanodott. Nagy és fényes társaság gyűlt egybe a báli teremben s Ilka ismerőseivel beszélgetett, midőn egy magas, barna fiatal ember karonfogva vivé az első négyesre. Minden szem e páron függött s lika táncosát nagyon is kittinteté. Szive sorsa ismét eldőlt. Az a baina fiatal ember többször megjött a faluba s ilyenkor Ilka végtelen boldognak érezte magát. — Mily szép ő, susogá magában; oh ha őt enyémnek mondhatnám! De nem fog-e ez is megcsalni ? A látogatások egyre sűrűbbek lettek s egyszer csak liire járt, hogy Ilka Sientesy Elek arája. Megvolt a kézfogó, majd a lakodalom. Huszonöt szánkó rüpíté haza a nászkiséretet. Azután ott maradt a boldog asszony férje körében ; óhaja, imája teljesült. Tehát ez még sem fog megcsalni, sóhajtott fél magányos óráiban. Boldogan éltek. Ilka imádta férjét, akarata szent 1 volt előtte. Boldogságuk tetőpontját érte el, midőn férjét ' eSy angyal képű gyermekkel ajándékozá meg. A boldog évek hamar repültek. A térj utóbb komor, I magába zárkózott lett. Az előbbi forró szerelmet jéghideg közöny váltá fel. Hetek multak, hogy nejével csak egy szót sem váltott. A szegény asszony türt és a körűimé nyek fordulatát várta. Nem ostromolta kérdésekkel férj | jét, mert tudta, hogy száraz feleletet nyer válaszul. Hanem egyszer egész váratlanul csak eltűnt a férfi, hogy hova, azt senki sem tudta, mígnem nagy sokára ama hírt olvasá a lapok hasábjain, hogy Szentesy Elek Erdély bércei között élvezi a boldog jelent. E csapás, e keserves csalódás végtelenül megtörte lelkét, de arcát nem torzítá el a bánat. Ilka a sok szenvedés dacára is szép volt. Sokszor jutott eszébe az öngyilkosság szörnyű eszméje, de keze kötve volt a becsület selyem húrjaival. Ott voltak gyermekei, akikre becsületes nevet kell hagyni a koldus boton kivül Ennek tudata vissza tartá az elszánt lépéstől, ha arra gondolt, hogy az, kit Istenének tartott: a férj — megcsalta; eldobta magától a tiszta érzelmet, mint egy tépett rongyot. De könyvét még nem irta be a végzet. Egy új barátot adott neki, aki őt nyomorában segíté; adott neki kereset forrást, a melyből magát és családját fenntarthatá. Postamesternő lett. Elfoglalta állását s tiszta jó sziveért szerette miudenki. Annál jobban feledte a térj . .. . Üres, puszta, nyomorult viskójában a nyomor képe lebegett mindenütt, de szive nyugalma helyre állt s ő boldognak érezte magát. A kíváncsiság sokakat hajtott körébe. Ki az, aki családot tart el? Dámon-e vagy angyal? A falu fiatal jegyzője gyakran felkereste magányában és segített neki a terhes és szokatlan munkában. A találkozások gyakoriabbak lettek s amivel csak segíthetett rajta, mindent megtett. Ezen előzékenység csakhamar benső barátokká tevé őket. Avagy tán több volt az a baráti érzelemnél? Tán e vonzalom a szerelem szinét viselé magán? . . Ugy volt. A tépett szív újból érzett, újból szeretett. Akit annyian már megcsaltak ismét tudta valaki szeretni. Bohó sziv, mily könnyű veled játszani ! . . .