Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)

1890-02-23 / 8. szám

IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. február 23. 8. szára. i A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A vasárnapi munkaszünet. Aki társadalmi viszonyaink jelen állapotainak figyelmes szemlélője s kinek keblében a vallásosságnak csak egy szikrája is ég még : annak szomorúan kell tapasztalnia napjainkban léptennyomon a vallástalanságot. Annyira jutottunk már, hogy e veszedelmes kór, mint a fertőző betegség bacillusai, behatol mindenhova : a gazdagok palotájába, az iparos műhelyébe, a füldmives viskójába. A pelyhedző állá uracs dicsőségnek tartja a vallásos dolgokról gúnyosan, sőt megvetőleg szólani. Sőt az iparos és földmives osztálynál is, í melyet ez ideig e veszedelmes kór érintetlenül hagyott, mivel a vallásosság védpajzsával erősen fel volt vértezve, ma már akárhányat találunk, akik a vallásos dolgokból gúnyt űznek. És ez a legveszedelmesebb epidemia, mely ha tovább-tovább lopódzik, a társadalmi rend teljes felforgatásától kell tartanunk. Beszéljenek ugyanis bármit a felvilágosult szellemű tudósok, egyet nem szabad soha sem felednünk, nem szabad számításon kivtil hagynunk, hogy a vallás az ember egyedüli vigasza az élet viszontagságai között; ez nyújt erőt megküzdeni az élet ezer és ezer bajaival Aki a vallástól akarná megfosztani az emberiséget, annyit tenne, mint ha a nap sugaraitól akarná megfosztani földünket. Valamint ugyanis a nap éltető melege nélkül földünkön tenvész-élet nem létezo »/ hetik : ug-y viszont vallás nélkül igfazi társadalmi rend, való boldogság az emberek között nem is képzelhető. E betegségen pedig legelső sorban a vasárnapi munkaszünet behozatalával segíthetünk. Ép azért melegen üdvözöljük Baross Gábor kereskedelemügyi minisztert azon alkalomból, hogy törvényjavaslatot készített legközelebb a vasárnapokon az ipari munkáknak szünetelése tárgyában; mert ezen javaslatnak törvénynyé válása esetében a vasárnapi munkaszünet iránt megindult mozgalom sikeres megoldása remélhető. Nemcsak a munkásnak, hanem egyúttal a munkaadónak is érdekében áll ezen intézkedés. Lehetetlen ugyanis, hogy a munkás, aki folytonosan. minden megszakítás nélkül, nap, nap után nehéz munkában van, a nélkül, hogy pihenő naphoz jutna, kedvvel dolgozzék s e mellett csakhamar beáll a végkimerülés s a társadalom egy-egy oly taggal szaporodik, melynek ellátásáról magának a társadalomnak kell gondoskodnia. Ellenben ha a munkás tudja, hogy hat napi fárasztó munka után egy nap pihenhet, nagyobb kedvvel s igy több sikerrel dolgozik s a pihenés által erői megujulván, bármily fárasztó legyen munkája, tovább képes kibirni s igy munkaereje jóval tovább tart és sokkal később szorul a társadalom segítségére. Ipar, kereskedelem e munkaszünettel mit sem fog veszíteni. Elő példa reá Anglia. Hol van a világon kifejlődöttebb ipar és kereskedelem, hol vannak virágzóbb vállalatok, hol van nagyobb gazdagság, mint Angolországban s jól tudjuk azt, hogy ép ezen virágzó országban hivatalok ugy mint gyárak, valamint műhelyek vasárnaponként szünetelnek. Belátja ugyanis a számító angol, hogy ezen munkaszünet nemcsak hogy kárára nincs, de sőt hasznára válik. E vasárnapi munkaszünetet ugy tekinthetjük egyúttal, mint egy hatalmas lépést arra, hogy a vallásosság új gyökeret ver népünkben. Lehetetlen ugyanis feltennünk, hogy kinek egész napja szabad, ne tudjon ezen szabad idő bői csak egy keveset is szakítani arra, hogy fel ne keresse Isten házát, hol hálát adva Alkotójának, bekövetkező munkájára annak segélyét ki ne kérje. Követni fogjuk e tekintetben mi is Angliát. Vagy nem-e részben a vasárnapi munka-szünetnek tulajdoníthatjuk a mély vallásosságot, mely az angol népet annyira jellemzi! ? Baross miniszter fáradhatlan tevékenységének sikerét sok tekintetben szerencsések vagyunk tapasztalhatni. A vasárnapi munka-szünet behozatalával érdemeit egygyel gazdagítja s ez irányú munkálkodásának üdvös és óhajtott eredményét mind közgazdasági tekintetben, mind vallásos szempontból mihamarább örömmel fogjuk észlelhetni. A „Znlnmegyei Gazdasági Egyesület" HIVATALOS ÉRTESÍTŐJK. Jegyzökönyve a „Zalamegyei gazdasági egyesület" Zala-Egerszegen. 1890-ik évi február hó 9 én tartott rendes közgyűlésének. J e I e n le v ő k : Háezky Kálmán, iigyv. elnök, Skublics István, Farkas .József, Thassy Mihály, Gráner Béla, Koller István, Isoó Alajos, üsillagh Gyula, Boschán Gyula, Skublics .Jenő, Csertán Károly, Bogyay János, bró Putheáni Géza, Szabó Samu, Csesznák Sándor, Svastits Benó, Szily Dezső, Strausz Sándor, Csutor János, Orosz Pál egyesületi tagok, ez utóbbi ugy is mint titkár. Elnök ur üdvözli a megjelent tagtárs urakat és az ülést megnyitja; ezen a következő tárgyak intéztettek el. 1/13. Felolvastatott a nmltsgú földi).ivelés ügyi minisz ter úr leirata, a gazdasági egyesület 1889 ik évi december hó 15 én tartott közgyűléséből 105. 113. 10. sz. alatt felterjesztett kérelmére. A nmlts. miniszter úr a felterjesztésben kérelmezett módosítást a m. kir. honvédség által eszközlendő pótlóavatásoknál, leiratban kifejtet, indokai alapján nem engedélyezi. Sajnálattal tudomásul vétetik. 2/12. A nmltsg. földinivelésügyi miniszt t úr leirata, mely szerint, tájékozást óhajtván bírni az országban működő gazdasági egyesületek tevékenysége és állapotáról; a csatolt kérdő ív és minta szerint, — a Zalamegyei gazdasági egyesület tagjai, vagyona, ennek kezelése, az egyesület működése, költségterve szóval összes szervezetéről t. évi február hó 15 ig tüzetes jelentést kér felküldeni. A közgyűlés az egyesület tisztikarát bizza meg, a kivánt kimutatások elkészítésével. 3 16. Az 1889-ik évi számadások 'megvizsgálására 113 1889. sz. alatt hozott közgyűlési végzéssel kiküldött bizottság 1890. évi január kó 21-én tartott ülésének jegyzőkönyve. Jelenlevők. Háezky Kálmán elnök : Csertán Károly, Skublics [ Jenő, Kőnigmayer János kiküldött számvizsgálók. Csutor János egyesületi pénztárnok, Orosz Pál ! egy. titkár. Elnök ur az ülést megnyitja, a bizottság „Zalamegye" tárcája. Hangverseny Zala-Szent-Gróthon. — A „Zalamegye' eredeti tárcája. — Csillagászat volt az, amihez legkevesebbet értettem és mégis elhatároztam, hogy ezentúl figyelemmel kisérem a csillagok járását, sőt ínég egy csillagászati könyvet át is tanulmányoztam, hogy legalább, ha előjön a társaságban e tárgyról a szó, magam fajta emberek előtt meg legyeti a kellő respectusom. Vígan futott volna városunk első fiakkerosának üveges batárja a padló sima mihályfai uton, ha a kocsi elé fogott két fekete: a „kávé", meg a „dinnye" a futás « dolgában úgy nem álltak volna, mint én a csillagászattal. A hosszú uton Béla barátom az estély re vonatkozó vérmes reményeinek adott kifejezést, elmondván, hogy neki nagy szerencséje van a hölgyek körül; még baka korából szállt ez reá, a hol Virginiáért adott egy-egy puszit imádóinak. Sándor, mert hárman ültünk a határban, nagyot bólintott fejével, mintha tanúskodnék Béla mellett, pedig dehogy; ő előre aludt, önkénytelen kocintásra tartva kezét álmában is és nagyokat nyelve a gyöngyöző pezsgőből, azt susogta: „azért a kis rongyosért". Négy óra volt, mire beértünk. Meleg szoba s a főrendező ölelő karjai vártak reánk. Letelepedtünk s pár órácskát elkávézgattunk az „illatos aranyódival". Igy öreg este lett, mire frakkba bújva, a nagy vendéglő felé tartottunk. A csillagos ég láttára megszállt a csillagász vágy, gyönyörködtem a csillagok ragyogásában, mi annál kön%yebben ment, mert a sima padlóra alkotott báli cipő késztetett a kényes járásra íme három csillag fut le az égről! Különös, csillaghullás télen, ez ritka dolog s tépelődvén megfejtésén, feljutottunk a fényárban uszó hangverseny terembe. Gyönyörűség volt nézni a rendezők karján felvo nult szép hölgyeket; rég nem láttam ennyi szépet egy csomóban. Ismét jönnek! Ugyan Dezső, te helybeli vagy, ki az a kis rózsaszin ruhás hölgy azzal az édes mosolygós iei-piei szájjal, krazzal a két bordeaux ruhás szép asszony nyal felénk tart? Dezső fülig pirul, köszörüli torkát, igazit gallérján. Vagy úgy ? Hogy jöhet egy férfi ember zavarba? íme mellettünk áll, kezet nyújtva a kis fehér ruhás barátnőmnek, kivel ép beszélgettem. Dezső üdvözli, lesütve szemeit, mint egy először bálozó kis leány, ki először hallja egyszáz bált áttáncolt agglegény tői : kegyed az első szerelmem ! Dezső zavara kinos helyzetbe hozott, már ön magam akartam magamat bemutatni, midőn barátnőm karjára csipve Ellát, bemutat. Nézd, el jött ez a rossz Ernő, kiről a múltkor beszéltem, hogy nem lesz itt, hadi lábon áll Szent-Grótthal, mert Ők sem vettek részt a részvényes báljukon. Csengő hangon adja tudtul az emelvényre felállt rendező, hogy Botfy Mariska k. a. betegség miatt gátolva levén, "játékát Glazer Gyula úr veszi át, nem különben a sorozat egy kedves számmal szaporodott: Krasznay Emma k. a. fogia énekelni Glazer úr kíséretében a „Lili" keringőt. A programmhoz liiven kezdetét vette a hangver seny, mely előre is érdekesnek és élvezetesnek Ígérkezett, sikerében felülmúlva azonban minden várakozást. Symphonia DánckIától, hegedűn játszották : Berényi .Jenő és Viasz József urak Glazer Gyula úr zongora kísérete mellett; a kitűnő technika és művészi készültség jól megérdemelt jutalma élénk tapsokban nyilvánult. Majd Zathureczky Margit k. a. lépett az emelvényre, ki úgy nézett ki hófehér ruhájában, mint a fakadó gyöngyvirág szál, melyet elsőben ér a reggeli harmat. A művészi kellemmel eljátszott „Magyar Ábránd" után a hálás hallgatók ujrázásra hivták a kedves műkedvelőt. Hosszúnak tetszett az 5 percnyi szünet. Mindenki kiváncsiati várta a „Lili keringőt", melyet Krasznay Emma k. a. gyönyörű pacsirta hangjával oly érzéssel énekelt, hogy a szünnT nem akaró ovaciok, újra az emelvényre hivták, honnan csak annak megujrázása után léphetett le, fogadva a jó barátok és rendezők gratulátióit. „Vár és kunyhó" (B. Eötvös Józseftől) szavalta Holy Anna k. a. Bámultuk egy fiatal hölgy komolyságát, higgadt fellépését, ki átérezvén a költemény szép meséjét s kellemes műélvezetet nyújtva, lekötötte a hallgatóság figyelmét. Taps után egy kisebb költeményt szavalt hasonló szép sikerrel. „Szerelmes Kántor" dalait Berényi Jenő úr játszotta hegedűn Zathureczky Margit kisasszony kitűnő kíséretével. Berényi művészetéről nem is írok. Ismerik őt nem csak megyénkben, de külföldön is, melynek legszebb bizonyítékául szolgálnak az ő nevén Németország főúri köreiből a jótékony célra beküldött szép összegre rugó felülfizetések. A „Lili" keringőjéből előnyösen ismert kis énekesnőt Krasznay Emma kisasszonyt taps vihar fogadta második fellépésekor; még most is fülembe cseng az a kedves népdal : „Olyan az én természetein, az édes csókot szeretem", melyet oly fülbe mászóan, annyi kecsesei és bájjal énekelt. Tető pontját érte a lelkesedés, midőn a hangverseny főrendezője, Berényi Jenő úr befejező darabúi cigány zene kísérettel eljátszotta saját szerzeményű „ábrándját" gyönyörű futásokkal. Az érzés, melyet a Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.