Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)

1890-02-09 / 6. szám

IX. évfolyam. 6. szám. Előfizetési di': Egészévre 4 t't., Félévre 2 t't., Negyedévre 7 t't. Hirdetmények: ."> hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirde­tésnél 7 kr., Rélyegdij 30 kr. Nyilllór pctitsom 12 kr. ZALAMEGY i i i, m ii n \ir\r i r i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez. k ii Idendők. Jíérmeiitf.tlen leveleket csak ismert kezektől fo­gadunk el. Kéziratokat nem kiildiink V í KSZíl. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A balatoni gőzhajózás. A Stefanie-Yacht egylet választmánya szo­morúan tapasztalván, hogy gőzhajó közlekedés nélkül a balatoni vidék látogatottsága mily nagy mértékben csökkent, elhatározta, hogy e bajon — az érdekelt és jobb sorsra érdemes vidék helyzetének javítása céljából — a Balatonon gőzhajó közlekedést létesít. A komoly elhatározást egyes lelkes főurak áldozatkészsége folytán mihamarább tett követte. Megalakult a Balaton-tavi gőzhajózási rész­vénytársulat, melynek legelső gondja volt a közlekedés biztosítása végett egy gőzhajót sze­rezni s megnyugvással tapasztaltuk, hogy a társulat által készíttetett s a célnak teljesen meg­felelt ,,Kelén" gőzös közlekedésével a nagyon is érzett hiányon segítve lett. Azt hittük, hogy az új gőzössel együtt megteremtjük a Balaton-vidék látogatottságát, azonban maguknak az alapítóknak is szomorúan kellett mindjárt az első évben tapasztalniok. hogy még a Siófok és Balaton-Füred közti köz­lekedés is alig hozta be a mérsékelt díjszabás mellett a költségeket, Balaton-Füred és Almádi között pedig a közlekedés egyenesen anyagi veszteséggel járt s ma már azon a ponton áll a társulat magára hagyatva, hogy vagy egysze­rűen liquidál s a liquidálás következtében fel­oszlik s akkor ismét azon kétségbeejtő helyzetbe jutunk, hogy megyénk gyöngye: Balaton-Füred a fürdőkre nézve oly nagy fontosságú vasúti illetve gőzhajó összeköttetéstől teljesen elesik s emellett a gyönyörű panorámát képező zalai partok hozzáférhetlenek lesznek, vagy pedig az érdekeltség részéről a fentartáshoz szükséges anyagi támogatásban részesül. Mielőtt tehát a társulat alapítói e/.en, a Balaton-vidék jövőjét egészen tönkre tevő el­határozást foganatosítanák: a lapunk mult szá­mában egész terjedelmében közölt emlékiratban részletesen fejtegették a módozatokat, melyek mellett a társulat fennállása és vele a Balatonon a gőzhajózás további fennmaradása biztosítható lenne. Ez emlékiratot a társulat mintegy ultima­tumkép beterjesztette a közledésügyi miniszter­hez, valamint a balatonparti megyék törvény­hatóságaihoz. Különösen megyénk érdekében sokkal fon­tosabbnak tartjuk ezen ügyet, semhogy meg­elégedhetnénk az emlékirat puszta közlésével s midőn e helyen is foglalkozunk a kérdéssel, oka tisztán abban keresendő, hogy megyénk egy nagy vidéke van általa nagyon is közvetlenül érdekelve. Érdekelve van általa megyénk azon vidéke, mely épp a phylloxera pusztítás által legjövö­delmezőbb megélhetési forrásától önhibáján ki­vül megfosztatván, a természettől mintegy reá van egyenesen utalva, késztetve, hogy alkalmas fürdőtelepek létesítése által legalább ez uton régi jövödelmét részben a maga számára bizto­síthatván, a megélhetés súlyos gondjaitól ilykép megmenekülhessen. Igazat adunk az emlékiratnak, midőn hang­súlyozza, hogy a Balaton eddigi elhagyatottsá­gát leginkább a körülfekvő helységek és az ottani érdekeltség tétlensége okozta, azonban ma már számulnunk kell a helyzettel s be kell ok­vetlenül látnunk, hogy a beállt veszedelemmel szemben a vidék azt az áldozatot, melyet a jó­lét napjaiban könnyen meghozhatott volna s azt tenni annak idején elmulasztotta, manapság meg­hozni nem képes s így előáll a szerintünk ki­kerülhetlen feladat: a megyének, mint egyetem­nek, a sors csapásától mélyen sújtott vidék baján segíteni és a Balaton-tavi gőzhajózási rész­vénytársulat által kért segélyt megszavazni. A február 9-iki rendkivüli törvényhatósági közgyűlés tárgysorozatába felvétetett a Balaton­tavi gőzhajózási részvénytársaság ismert emlék­iratának tárgyalása. Ez emlékirat szerint a részvénytársaság a Balaton-parti három vármegyétől: Zala-, Somogy ­és Veszprémvármegyétől tíz éven át évi három­ezer forint segélyt kér. Jól tudjuk, hogy megyénk részéről akkor, midőn a megyei vasutak segélyezésére félmilliót meghaladó összeget szavaztunk meg csak legköze­lebb, melynek letörlesztése a megye közönségét félszázadon keresztül terheli, ujabban tíz évre összesen harmincezer forintot megszavazni, nagy áldozat. De ha tekintetbe veszszük, hogy a részvénytársaság ezen áldozatunk viszonzásául a már meglevő gőzösön kivül még két gőzös be­szerzésére kötelezi magát, hogy így képes legyen az egész Balatonon a közlekedést fentartani s emellett megyénk területén Balaton-Füreden ki­vül az állomások sorába Alsó-Örs, Tihany, Udvari, Zánka, Szepezd, Révfülöp, Badacsony, Szigliget, Ederics, Keszthely felvétettek ; ha mindezeket jól megfontoljuk, beláthatjuk, hogy a részvénytársaság részéről megyénk az áldozat­nak megfelelő kedvezményben is részesül. Ezek alapján kérve-kérjük a közügy érde­kében megyénk vezérférfiait, hogy az emlék­iratban foglalt kivánsághoz képest hozzák meg a megyétől kért áldozatot s így nyújtsanak módot arra, hogy megyénk ezen szép vidéke a reá nézve oly fontos közlekedést megnyerhesse. Nem kételkedünk benne, hogy a kért összeg megszavazásával a parti birtokosság saját jól felfogott érdekében tőle telhetőleg mindent el­követ arra, hogy a természet által oly pazar bőkezűséggel ellátott vidéket a fürdőközönség minél nagyobb számmal látogassa s ez uton megyénk balatonparti lakossága megfelelő kár­pótlást nyerend a phylloxera pusztítás által oko­zott károkkal szemben. Ha mosta kinálkozó alkalmat elszakasztjuk, ki tudja,lesz-e módunkban később a bajon segíthetni? Mentsük meg a vidéket, mely most annyira reá van utalva támogatásunkra és segélyünkre ! „Zalamegye" tárcája. A hóvirág regéje. Múlik már a mogorva tél; Nem száguldoz vadul a szél. Jégcsapjai az eresznek Mind véknyahbak, fogyók lesznek : Orömkanyü sírásával Hiszik: tavasz nincs már távol! Megif jodván im a szép nap Ujdonat- uj díszruhát kap. — Mostan bájos mosolygással, Tele fénynyel, ragyogással Elűzi a téli ködöt, Melylyel hosszan már küzködötf. Amint halad tiszta égen, Az ifjú nap hő szivében Vágy ébred fel, titkos érzet, Melytől keble csak most vérzett. Vajh mi lehet, lángérzelme? — Nem más, mint a szív szerelme! Hallotta, hogy alant a föld,, - Melynek leple itt-ott már zöld, — Régi, kopott takarója Kis lányoknak sergit ója ; De a zsenge virág rügyet Hóval fedi s rá ügyelget. Kíváncsi lesz a Naplegény És kétkedőn eped szegény : Vajh milyen a föld leánya ? — S a virágnak képzelt bája Nem liaijyja már nyugodni őt S nem él többé nyugodt időt. Kerülgeti a vén földet Jobbra-balra, de a hölgyet Nem láthatja, kit képzele Maga elé lángszerelme. — — ­Gondolja: nyer nem sokára S mosolyog az anyókára. I)e a. föld, mint régi dajka, Mosolygásra mitsem hajt.a, S kisdedeit rejti keblén S rájuk lióleplét terítvén, Példás gonddal őket óvja — S napnak lányit nem mutatja. Egi ifjúnk folyton eped 8 felejtve a bájos eget 7 iizes lángú szenvedélytyel Szórja hevét földön széjjel,. Érzelme hű s igaz marad, az éj vagy virradat. — Tekintete sugáritul Olvadásnak íme indul A hólepel s vékonyabb lesz ­Mia aztán el egészen vesz S,a rét jobba.n-jobban zöldül: Alma után minden idill. Egy szép reggel, amint a nap ZJjra égi útjára kap: Erdő szélén tekintete Oh/ sokáig elmerenge S meglepetve aztán látja: Mily szép a föld első lánya. Kis hóvirág nyíló kelyhe Hannatgyöngygyel. megterhelve Pompázik az erdőssé!/ rí, Alátekint szemérmében A kis virág s szeretőre Nem mer nézni égtetőre. / Ártatlanság hó mezében Fogadja mit. hall, szívesen S viszonozza láng szerelmét A napnak és gerjedelmét. A hóvirág kis harangja Szép szavával választ adja. — Így aztán a hő náv sugár S virág egymást szeretik már. A napsugár alászórja Szive hevét mosolygóra: Ennez sóhajt küld az égre A hóvirág, tavasz éke. Trnvnik (iábor Még egyszer a rátótiak. Ha már rá jár szegényekre a rud, én se legyek különb ember a „Zalamegyo" múltkori számában írt tárca szellemes írójánál. Megtoldom nehánynyal a jóízű kolera fogást. Ha nem is lesznek az általam elmondandó adomák egész újak, de lesz közte mindenesetre egynehány, mely nem oly közszájon torgó, mint a „templom tornyának lelegeltetése", a „templom tovább tolása borsóval na rátóti kérvény(mely szerint megkegyelmezést kér a rabló­gyilkos helység kovácsnak, érvelve azzal, hogy egy kovácsuk van és két szabójuk, inkább egyik szabót akaszszák tel helyette); vagy éppen a ,keresztbe vitt lajtorja u. Egyébként a magamfajta régésznek, már régi adomát is szabad elmondani, senki sem veheti tőlem rossz néven. Hol is kezdjem tehát? Herceg Eszterházy keresztül utazandóban volt Rátóton. Meg volt rőkönyödve a helység érdemes birája, hogy miként adják meg a tisztességet rangjához illően,

Next

/
Thumbnails
Contents