Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)

1890-02-02 / 5. szám

található! Am dolgozzák fel az arra hivatottak s tökéletesítsék; előttük áll fiz egyéni megvagyonosodás s a nemzeti jólét gyarapításának útja. Ami egy nemzetnek vagyonosodást, dicsőséget teremtett, mind küzdelemmel járt. Stephenson György hány évig tanulmányozta^ a gőzgép titkát, míg ;i vasutat megvalósíthatta! ° A herendi porcellán-gyár története mindnyájunk előtt ismeretes ! A komoly s kitartó munka soha sem marad megtelelő eredmény nélkül. 3 Dolgozzunk ! Tökéletesítsük a munka-körbe tartozó anvagot, melyre életpályánk elhívott ! A közönséget csak értékes munkával lehet megnyerni s meghódítani. De azzal lehet! Mária-'Váléria főhercegnőnk példája élő bizonyság! Miért nem választott sem a szabászat, sem a bútorzat, sem a pipere-cikkek közül melyek egy királyi háztartás ékítményei lehetnek — a magyar ipar köréből? S miért szerepel a kalotaszegi varrottas kelengyéjének összeállításában nagy mértékben? Mert amabban a külföldi jobbat, szebbet, tökéletesebbet nyújt, míg ebben az egyszerű bánffyhunyadi polgárnő valóságos műremeket készít. Tanulnunk sohasem késő! Nagy közönség és iparos osztály sokat tanulhat a főhercegnő példájából. Az első megtanulhatja azt, hogy itthon is lehet szépet, becsest, pártfogásra méltót találni, a második, hogy előbb-utóbb elismerésben részesül mindaz, ami valódi értékkel bír. R. Muraközi es vendvideki tanítok és tanulok megjutalmazása. Dr. Ruzsicska Kálmán, Zalavármegye ügybuzgó tanfelügyelője, a muraközi és vendvidéki tanitőlc és tarai lók megjutalmazása tárgyában a „Muraköz" szerkesztőiéhez nyílt levelet intézett a „Muraköz" /. évi 1-ik számában; a levelet közérdekű voltánál fogva egész terjedelmében itt közöljük: Tekintetes Szerkesztő Ur! A „Muraköz'- 1889. évi február hó 10-iki számában közzétevén a magyar nyelv szakszerű oktatásában és annak elsajátításában jeleskedő muraközi s vendvi déki tanítók és növendékek 1887/8. tanévről szóló — harmadik — megjutalm izásáuak eredményét: elszámolásom zárlatához képest az 1888 9. tanévi — ezuttai negyedik — kiosztásra a következő tételek maradtak nyilvántartásban : 1. Zalavármegye nemesi pénztára választmányának évi adománya 120 Irt. 2. Az „Első magyar általános biztosító társaság" nak Zalavármegye törvényhatóságához befizetett második részlete s ennek kamatja 307 frt 84 kr. 3. Lázár Bernát ur adományának maradéka 130 frt. 4. Hirschler Lipót, Miksa, Henrik és Jakab urak adományának negyedik részlete 200 frt. 5. A jutalompénzek régi kamatja 35 frt. 6. Az ujabb kiosztásig esedékes kamat 14 frt 16 kr. Összesen 807 fit Ezen összegből 1888'9. tanévre következő jutalmak osztattak ki: A) Zalavármegye nemesi pénztára választmányának 120 frt évi adományából megjutalmaztattak : Gönczi Ferencz zrinyifalvai áll. isk. tanító. . 30 frt. Schveitzer Kálmán perlaki áll. isk. tanító . 30 frt. Ko nkolyi József légrádi róni kath. tanító . 30 frt. Tóth Kálmán hodosáni áll. isk. igazgató . . 40 frt. Összesen 130 frt. Tóth Kálmán jutalmához 10 frt Lázár Rernát ur adományából pótoltatott. B) Az „Első magyar általános biztosító társaság" 300 frt befizetése, s ennek 7 frt 84 kr. kamatja a többi I kamatból 16 krral 308 forintig kiegészíttetvén következők közt osztatott ki: Jeney Gusztáv csáktornyai közs. elemi isk. igazgató 40 frt Polyák Mátyás csáktornyai elemi isk. tanító 30 frt Luttár Miklósné gánicsai áll. isk. tanítónő . 30 frt Muraközi iskolák növendékei közt: Perlaki áll isk. 28 ft. Stridói áll. isk. 24 ft. Ráezkanizsai áll. isk. 12 tt. 11-ik hegykerületi áll. isk. 12 ft. IV-ik hegykerületi áll. isk. 12 frt. Czirkovlyáni rk. isk. 8 ft. Draskovetzi r. kath. isk. 8 frt. Viziszentgyör gyí rk. isk. 8 ft. Bottornyai ik isk. 8 tt. Beliczai rk. isk. 8 tt. Miksavári. rk. isk. 8 ft. Felső-Miháloveczi rk. isk. 8 ft. Drávavásárhelyi rk. isk. 8 tt. Vendvidéki iskolák növendékei közt: Gánicsai állami isk. 12 ft. Bellatinczi rk. isk. 12 ft. Bagonyai rk. isk. 8 fr. Bisztriezei rk. isk. 8 tt. Cserenesóczi rk. isk. 8 ft. Turnísehai r. kath. isk. 8 ft. Összesen 308 tt. C) Hirschler Lipót, Miksa, Henrik és Jakab urak 200 frt negyedik részletéből megjutalmaztattak : Tóth Sándor perlaki áll. iskolai igazgató . 40 frt. Mészárox Ferencz bisztrieei római kalholikus tanító 30 frt. Horváth Gyula stridói áll. isk. igazgató . 40 frt. Horváth Gyula jutalmához 10 frt Lázár Bernát ur adotnáuyából pótoltatott. A növendékek közül meg jutalmaztattak : Hodosáni állami iskola 9 ft. Tüskeszentgyörgyi rk. isk. 7 fr. Goricsáni rk. iskola 7 ft. Alsó-Králieveeze rk. iskola 5 tt. Zalaujvári rk. iskola •> tt. Muraszentmártoni r. k. isk. 6 frt. Mura-szerdahelyi rk. isk. 6 ft. Murasiklósi rk. isk. 6 ft. Turesisesei rk. isk. 5 tt. Szelenczei rk. isk. 6 ft. Alsó-domborui rk. isk. 8 tt. Kottorii rk. iskola 8 tt. Szent-máriai rk. iskola 7 ft. Szoboticzaí rk. iskola 8 ft. Alsó vidoveezi rk. iskola 7 ft. Összesen 210 frt. D) A régi (35 ft.) és uj (14 ft.) kamatok Lázár Bernáth ur adományából. 64 trtíg kiegészíttetvén, inegjutalmaztattak belőle : Eplényi János szt.-jakabfai rk. tanító (németajkú növendékek közt elért sikerért) 30 ft. A csáktornyai községi elemi isk. növendékei 25 ft. A zrinyifalvai állami elemi iskola növendékei 9 frt összesen 64 frt. Ekkép az A) B) 0) D) alatti jutalmakat összegezvén — kitetszik, hogy ezen negyedik jutalmazás alkalmából 1888 9. tanévre kiosztatott összesen : hétszáz tizenkét forint. Vagyis: A) 130 torint B) 308 forint C) 21üfrt. Dj 64 forint. Összesen 712 forint. Maradt tehát az 1889 90-ik ötödik kiosztáshoz nyilvántartásban: 1, Zalavármegye nemesi pénztár választmányának évi ajánlata 120 frt. 2. Az „Első magyar biztosító társaság" harmadik részlete 300 frt. 3. Hirschler Lipót, Miksa, Henrik és Jakab urak ötödik részlete 200 frt. 4. Lázár Bernát ur 390 frt adományának maradéka 95 frt. 5. Az ötödik kiosztásig esetleg beérkezendő uj adományok. Az adományozó hatóságoknak és taniigybarátoknak lelkes áldozatkészségükért, Dugovich Pál, Hirschler Miksa, Kayser Lajos, Koezeth Mátyás, Kostyál Ferenc, Luperszbeck .József, Moluár Elek, Szabó Imre, Szabó Lajos, Vrancsits Károly miniszteri iskolalátogató s gondnoksági elnök uraknak a kiosztás alkalmából tanúsított buzgó fáradozásukért; végül tisztelt Szerkesztő urnák jelen elszámolásom szives közzétételéért legbensőbb köszönetemet kifejezve s az elszámolásom adatait igazoló összes okmányokat ide mellékelve, maradtam Zala-Egerszeg, 1890. január hó 25-én. ha-iatiui üdvözlettel Pr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő. — Az igaz; csakhogy én nel em a tüdőmet is megtámadta s előbb-utóbb, pár nap alatt is bekövetkezik a halál. Halija csak? és egyet húztam, mintha nagy lélekzetet vennék. Miként zörög a mellem! . . . Valóságos vitába keveredtünk; de legyőzni nem bírt az orvos. Végre aztán elhallgatott. Láttam, hogy mélyen gondolkozik. Egyszerre felüté fejét ; mintha mosolygott is volna, úgy véltem. Újból vizsgál, kérdez s végül így szólt: — Csakugyan komoly a baj, most látom. De ha lehet, segítek. Még lehet. — Oh, mentsen meg, kedves, jó doktor úr! ... . — Azt hiszem, megmenthetem. Most irok receptet; az utasításokat elmondom s aztán csak legyen nyugodtan. Heggel majd eljövök ismét. Hej, mikor azt mondja az orvos: csakugyan komoly a baj! Akkor már zicher, hogy elpatkol' az ember. Nem is volt az én életem többet "ettől a perctől fogva élet, hanem haldoklás. S még minő haldoklás! . . feleségem, gyermekeim, — gyermekeim, feleségem ! Szüntelen e gondolat körül forgott összes lelki műkő (lésein. Csodálom, hogy kibírtam a sok szenvedést, liogv bele nem haltam igazán .... Reggel csakugyan eljött ismét az orvos. Mikor meglátott, jól észre vettem rajta, hogy megijedt. — Az Istenért, hát nem jobban, inkább rosszabbul ? — Az ám, — felelém elhaló hangon. Motoz, vizsgál, gondolkozik. Végre erélyes, elhatározó hangon azt mond ja : — Most már csak egy mód van arra, hogy me°menthessem. Bele egyezik ? — Mindenbe, - válaszolám én már szinte közönynyel a halál nagy gondolatának behatása alatt. Hát mi Jenne az? — Éret kell vágni az ön karján. — Hát csak tessék . . . Nem is éreztem, mikor felnyitotta bal karom egyik erét, de annyival élesebb fájdalom nyilalott szivem legközepébe, mikor ijedt, kétségbeesett hangon elkiáltja magát az orvos : — Jaj, uram, én most megültem önt! Most veszem csak észre, hogy éppen avval a műszerrel vágtam meg az ön karját, melylyel tegnap hullát boncoltam s melyet elfelejtettem megmosni. Ön most hullamérgezés áldozata lesz Nem képzelheted, oh, hogyan is képzelhetnéd ! — mily érzelmek zsibbaszták meg minden idegemet e rette netes szavakra. Szólni nem tudtam, feleségem elájult. Az orvos izgett-mozgott, keresgélt. Aztán sebemet bekötözte. A halálveríték kiütött arcomon Ereztem, hogy meghalok. Szemem homályosulni kezdett. — Oh, én gyilkosom! Ennyit mégis tudtam szólni s aztán minden elsötétült előttem. Meghaltam. Azaz hogy elájultam. Mire magainhoz tértein, sebemet az orvos kimosta, desinficiálta. Feleségem mellettem tilt, kezét homlokomon tartva. — Hogy érzed magadat Szepikém? — Hát még nem haltam meg? Hol az a gyilkos? Nincs itt a kedves doktor úr. De ne nézz ráui olyan szemekkel, édes . . . Mi-i-i! kedves? Aki engem meggyilkol . . . — Dehogyis gyilkol, Szepikém ! Meggyógyulsz, azt mondta a doktor úr. Mi ütött az én édes kis jó feleségembe? kedves — és aztán ez a derült kép . . . Nyugtalankodni kezdtem. Hát már meg sem halhatok békén, abban a tudatban, hogy egy hű, gyászoló hitvest hagyok hátra . . . ' Most már két nagy bajt éreztem: közeli halálomat és | Emlékirat a Balaton gözhajózása ügyében. I A Balaton tavi-gőzhajózás fejlesztése ügyében 1889. ] deczember hó 10-én, egy a balatonmelléki orsz. képviselők és a balaton tavi gőzhajózási részvénytársaság képviselőiből álló értekezlet tartatott, melyben egy nézetben volt minden résztvevő az iránt, hogy a Balaton eddigi elhagyatottságát leginkább a körülfekvő helységek és az ottani érdekeltség tétlensége okozta, hogy az ottani lakosság érdekében ezen az állapoton változtatni kell, hogy ezen szép vidék felvirágzására mindenekelőtt egy kényelmes és biztos közlekedés szükséges, hogy egy ily közlekedés megteremtésére és fentartására anyagi áldozatok szükségesek, és hogy ilynemű áldozatok hozatalára első sorban az érdekelt három megye és másod sorban a magas kormány lenne hivatva. Az értekezlet által a társulat alulírott igazgatósága lett megbízva azzal, hogy az ügy mostani állását és a jövőben követendő eljárást egy emlékiratban foglalja össze, melyet Somogy-, Zala- és Veszprémegyék törvényhatóságaival és bizottság tagjaival, nem különben a fent említett megyék orsz. képviselőivel közöljön. Midőn ezen felhívásnak a következőkben iparko dunk eleget tenni, eszünk és emlékezetünk előtt lebeg azon szellemes és érvekben, vala miit hazafias lelkesedésben egyaránt dús röpirat, melyet a nagy Széchenyi még 1846-ban ápril 2-án a balaton tavi gőzhajózás érdebéhen közzé tett. Látjuk és érezzük annak minden sorában teremtő lángeszének „legyen" szózatát, mely ezen aránylagos 1 kis téren is új életet, pezsgő forgalmat és jólétet kívánt volna varázsolni; ki maga részéről erre nézve mindent uieg is tett, megadta az impulzust és elvetette a csiraképes magot; de fajdalom, alkalmatlan talajra és a kivitelre képtelen kezekre talált. Nemes művének, ernyedetlen fáradozásának mintegy kigunyolásául, az általa boldogítani óhajtott vidék anyagi gyöngesége és részben közönyének jelképét úgyszólván egbe kiáltó szemrehányásként szemlélte a hazai és néhai külföldi közönség is, szép tavunk partján porladozni azon elszomorító hajóromot, melyet valamikor felbuzduló, de csakhamar elpárolgó lelkesedéssel „Kisfaludy"-nak kereszteltek. Ezen rom napoutai szemlélése és egykori leglátogatottabb fürdőhelyünk majdnem egész elhagyottsága a Stefánia-Yacht-Egylet választmányának körében azon eszmét érlelte meg, hogy ezen a siralmas állapoton új gőzösök beszerzése által segiteni kell. Minthogy azonban nem volt kilátás arra, hogy az épp megbukott vállalat foszlányai láttára egy megtelelő tőkét a leginkább érdekelt helységek vagy a közönség körében gyűjtés alapján lehessen beszerezni, egy kisebb társaság alakult meg, a szükséges tőkét aláírásukkal azon nal fedezvén. Azon urak, kik ily rögtönzött elhatározással az újonnan létesült hajózási társaság alapítói lettek, a következők voltak: Eszterházy Mihály gr. elnöklete és Nádasdy Ferenc gr. alelnöklete alatt Andrássy Géza gr., Audrássy Sándor gr., Károlyi László gr. és Szarvasy Sándor. Ezen urak célja volt a nagy Széchenyi megkezdett ••: űvét új életre kelteni, szilárdabb alapra fektetni és bebizonyítani, hogy mit a legnagyobb magyar initiált, nem életképtelen teremtés, mely már születésével magában hordta a korai kimúlás j csiráját, hanem hogy az egy életre való egészséges conceptio, mely csak a közönség hideg közönye folytán dermedt meg és vált tetszhalottá, mely azonban az érdeklődés és hazafias munka melegében új és áldásos életre ébredhet. A alapítókat eljárásukban tehát nem kalmár szellem, nem magas százalék utáni törekvés vezette, hanem egyedül az ügy iránti érdeklődés, a közjó előmozdítása iránti élénk érzet. Kezdeményezésük élénk visszhangra talált a mérvadó körökben. Baross Gábor kereskedelmi miniszter ő Excellentiája póstaszállítás címén 2000 frtot biztosított 10 éven át és Somogy-, .Zala-, Veszprémmegyék törvényhatóságai két-két ezer frt segélyt s a megfelelő kikötők építését szavazták meg. a — féltékenységet. Influenza, hurut . . . bliktri mindenik! El is múlt már mindenik! Ugyan, talán még egyszer felkelhetnék. Felülök, semmi bajt sem érzek. Le akarok lépni az ágyról; de feleségem visszatart. — Nem szabad kedvesem. A doktor úr azt mondta: sebed meg fog gyógyulni, de gondosan ápolni kell. Fekve maradtam, de abból ugyan nem hittem egy betűt sem, hogy hullamérgezés áldozata nem leszek. Pedig hát influenzám már egy csepp sem volt ám. Haj, de az a . . . méreg, az! Folyton karomat tapogattam. Szivem verését, pulzusomat figyeltem: hogy ugyan hát melyik percben áll be a halál. De bizony csak nem állt be; sőt két nap múlva karom sebje is begyógyult s nekem kutyabajom sem volt többé. Ekkor mosolyogva belép hozzám az orvos. — Na, hát nem halt meg? Még nem. De később még beállhat a hullamérgezés, ugy-e? — Dehogyis áll! Hiszen csak tréfa volt az egész, hogy önt e képzelődéséből kigyógyítsam. Csak nem tételez fél egy orvosról olyan végzetes hanyagságot, hogy a bonckéssel vágjon eret, habár az teljesen vészmentes is. Oh csókolni való, kedves, derék orvosom ! Meghatottságomban nem tudtam még hálaszavakat sem rebegni. A gyógyszer erős volt, de hasznos is. Soha többé képzelődő nem leszek ! — Ideálista sem? - De az egy kicsit igen. Hisz úgy is olyan sok ember vau, ki maga a megtestesült materializmus! Helyesen van.