Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)

1890-06-15 / 24. szám

IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. junius 15. 24. szám. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. MEGHÍVÓ. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" f evi julius hó 6-án délelőtt 10 orakor Keszthe lyen a városház nagytermeben rendes közgyűlést tart, melyre t. tagtárs ur ezennel meghivatik. A közgyűlés főbb tárgyai: 1. Miniszteri leiratok. 2. A phylloxera vész ellen alakítandó vidékbeli szövetkezetek alakulási módozatai és alapszabályai megállapítására kiküldött bizottság javaslata. 3. Folyó iigyek és indítványok. Kelt Zala-Egerszegen, 1890. junius 10-én. Háczky Kálmán sk., ügyvezető elnök. A fürdőzési időszak elején. A nyári meleg napok beálltával a fürdőzés kezdetét vette. Nagy- és kisvárosi hivatalnok osztály lerázva a hivatali bureau izzasztó nyűgét, fáradalmait, pihenni vágyik, üdülést keres. Üdülést keres a betegeskedő, kinek egészségét életgondok, avagy könnyelműség, túlfeszített munka vagy túlhajtott élvezetek, öröklött és természeti bajok, kor és kórság meggyöngítették, idegeit kifárasztották s most ujabb egy évi időhaladékot kér a haláltól az életre, a kötelességek teljesíthetésére s ezt az üdüléstől, egy már megszokott gyógyforrástól, fürdőhelyiségtől remény li. Üdülést keres a vagyonos osztály, kinek évi budgettjébe a fiirdő-saison tételei rendszeresen előre vannak jegyezve s kinél pár száz forintnyi kiadási többlet kevéssé jön számításba, ha a megszokott szórakozásról, mulatságról van szó. Fürdőzésben keres üdülést, vár biztos gyógyulást sokszor a kisebb bajokkal küzködő, a képzelt beteg is. Költségeket tesz — néha erején felül, az utólagos takarékosság föltételével — fáradalmakkal járó utazásba, költséges gyógyításba adja magát ; holott egészségének helyreállítását rendszeres élettel, jóakaratú orvosi tanácscsal, egy kis pihenéssel otthon, falujában, városában, kevesebb költséggel épenugy elérhetné. Fürdőkbe siet sok ember csupán azért, inert az a divat ; akár engedi az erszény, akár nem — több-kevesebb szilárd elhatározással a fürdőzés utáni takarékosságra. Magyarországon nem is jár rendkívüli nehézségekkel valamely fürdőbe eljuthatni, 1—2 hónapot, akár az egész fürdő-saisont kellemesen eltölteni, vagy úgy a hogy, kihúzni. A különböző szervi bajok betege : a vérben szegény, a tüdőbeteg, csúz- és idegbajos s a kórság ezerféle nemében szenvedő, összetörött ember Magyarország fürdőiben kereshet és találhat gyógyulást. Ásványos vizekben, gyógyforrásokban Magyarországot gazdagon megáldotta a természet. Vas- és szénsavas, kénes és sós források fenyőés tölgyerdőktől környezetten, ezerféle illatos vadvirággal, kellemes kirándulási helyekkel a Kárpátok különböző részeiben északon, keleten, délen — Szliács, Tátra-Füred, Borszék, Mehádia stb. — bőven fordulnak elő. Es ha valaki csupán kedvtelésből, szórakozásból tölti fürdőzésben a nyári időszakot: bizony nincs mért Stájerbe, Tirolba, Csehországba vágyakozzék ; a természet szépségeit s az egyszerűbb élet gyönyöreit Magyarországon a Balaton vidékén — Balaton-Füreden és másutt — épen úgy föltalálhatja, mint Radegundban, Gleichenbergben. Csakhogy bennünket külföldre viszen nem az ismeret, nem a tudásvágy, sokszor nem is a gyógyulás reménye : hanem a nagyzás. Ha már egyszer idegen föld, annak eo ipso különbnek kell lenni, ezt hirdeti a hiúságunk. — Aztán különböző kifogásokat teszünk a honi fürdők berendezése, orvosi kezelése, drágasága ellen. S pedig hiányok, kisebb-nagyobb kellemetlenségek itt és ott egyaránt fordulnak elő. S ha a mi fürdőink reputációja a külföldéivel nem állanak egyenlő színvonalon: annak „Zalamegye" tárcája. Madár idyl" (Lövész egyleti juniális) — A „Zalatnefjye" eredeti tárcája — A szép kert lombos fáin a nap első sugarát a fülemüle üdvözli kedves dalával; kiül az ág szélére, hogy a napsugár bearanyozván tollát, annak ténye csábosán hasson jövendő párjára, kit most akar meghódítani. A gondtalan élet első nyarát éli még csak, már is társat keres, hogy együtt élvezzék az élet örömeit ; dala euyelgővé válik, lágy, édes dalával tolmácsolja szerelmét. Amott a másik fán búsan ül egy párját vesztett kis madár, keseregve búján, siratva boldogtalanságát, társai körül ülik, vig csicsegéssel szórakoztatják. A rövid éltü madár búja is rövid, társainak dala felvidítja. Csőrével rendbe hozva tollát, egy pillantást vet társaira ; ő is uj párt keres. A bokorba most rakja fészkét egy új család ; csak pár napja vallottak egymásnak szerelmet; mig az egyik, táradtsággal gyűjt össze tollat, száraz füvet, addig a másik vékony gályákból megveti alapját az otthonnak, puha fészket rakva élettársának. Kacéran ül a Larmadik fán egy szintén özvegy madár; hivogató csattogással adja tudtul, hogy kiiizte fészkéből társát ; mert rosszul gondozta fiait, étlen hagyta azokat elveszni, nyilván ajánlva szerelmét a még páratlan társainak. így tartana ez reggeltől estig, hol elröppenve, hol vissza szálva, de ma nincs nyugalmuk. Megélénkül a kert, a cigány zene első hangja elriasztja a félénk éneklőket, félve repültek tova, a tüske kerítés közt meghúzódva figyelik a szokatlan zsibajt. Az éneklő madarak vénei összeülnek s elküldik a kíváncsi verebet kémszemlére. A verébnek tetszik a látvány, gyönyörködik a szép számban összegyűlt hölgyekben; először beéri a hango san beszélők újságainak megtudásával, majd közelebb repül az asztalok felett lévő hársfára. Innen sem tudhat meg eledet, cselhez fordul, leszál a földre, kenyér irorzsát keresve. Éppen annak a kis szőke leánynak lábaihoz szált, hogy meghallhassa, mit súgott fülébe lovagja, mely mosolyt csalt a szép hölgy kipirult arcára. Majd odább ugrál, meghúzódva egy kis ábrándos tekintetű, fekete szemű hölgy mellett. Hiába fülel, itt csak a szemek beszélnek, annak értelmét pedig felfogni képtelen. Soká, soká nézi a léckerítés oszlopáról a vigan táncoló párokat, figyelmét semmi el nem kerüli, meg fordul a díjtekézők körül; nézi, mint viszi el az a bajusztalan ifjú felnyalábolva nyereményét, majd haragos pillantást vet a lövők bódéjára, fel tel ijedve egy eldördült lövéstől. Haragja nő, midőn meglátja, hogy nemük legnagyobb ellensége: egy erdész nyeri el az első, szép és értékes díjat. Felgyúlnak a lámpionok, az elfáradt ifjak a hölgyek köré telepednek. Szívesen felajánlaná a kis veréb szárnyait a kimerült pincérnek, hogy mielőbb juttasson egy egy falatot az elfáradt mulatóknak. Már későre jár; csillagok pompáznak a felhőtlen égen : majd felbujik a hold, bágyadt féuyével bevilágítva a lombos sétány útjait, hogy találkozhassék az andalgó párokkal, kik csak egyedül ő hozzá őszinték ; neki panaszolják el az ábrándos lelkek bajaikat, vele osztják meg örömüket és boldogságukat. A kis veréb mig utolsó körútját teszi, hogy küldetésének megfelelhessen, addig aggódnak még mindig a kerítés tüskei közt az éneklők ; remegnek elhagyott nem a természet mostohasága, hanem mi magunk vagyunk az okai. Volna csak angol- vagy német-földön a Balaton : milliókat érne s óraszámra eldicsekednénk, hogy egyszer megfürdöttünk benne. De mert a mienk, mert a közelben van : nem becsüljük. Úgy legalább nem, a mint érdemelné. Kétségtelenül igaz, hogy a külföld egyes világhírű fürdői berendezés, kényelem dolgában a mieink közül a legelsőt is jóval felül múlják ; az is tagadhatatlan, hogy pl. téli időszakban mellbetegek számára nincs klimatikus helyünk ; meg ezenkivül egyes speciális orvosi esetekre gyógyforrásunk sincs — tudtunkkal jódtartalmú fürdő nálunk nem található. — Hát ilyen esetben — mi természetesebb — minthogy az, a kinek élete veszélyeztetve van, erőfeszítéssel és áldozatokkal is ott keres gyógyulást, a hol találni reményi. Dehogy üdülésért, szórakozásért, kisebb bajokért a külföld helyeit, fürdőit, látogassuk s a miéinket elhanyagoljuk : a hiúságnak olyan foka s a hazafiatlanságnak oly erős jele, melyet bizony nem elismerés, de megbélyegzés illet. Nemzetünk kiváló férfiai közművelődési egyesületekkel, szakmunkássággal arra törekesznek, hogy nemzeti életereinket fejleszszék, összhangzatba hozzák s a külfölddel versenyképessé tegyék. Az egyes egyénnek — bármily kis körben működjék — tere nyilik e nagy célok megvalósításához. Csakhogy sok embernél a gondolatnak még az árnyéka is hiányzik a felől, hogy egyéni önző céljain magasabb elvi szempontból is lehetne tenni valamit. Az orvosi kar városon és vidéken — ezen a téren sokat tehet — ha bizalmasait, pacienseit fölvilágosítja, utasítja, hogy a betegségnek : megfelelően fürdőt itthon is lehet találni, ép olyat, sőt talán gyógyhatására eredményesebbet, mintha külföldre zarándokol. Mert az valósággal nevetségesen szomorú állapot, hogy bizonyos gyógyítási módokért, a milyen pl. — egyebek között — a hidegvízgyógykura, melyet saját helyiségében józan ntafészkükért, melyben most hiába sírnak kicsinyeik ételért. Anyjuk szárnya alá húzódik a kiröptetett kis madár, remegése elárulja, hogy osztozik anyja félelmében. De ime megjön a kiküldött, egy hársfa virágot hozva sz ájában, bizonyítékául, hogy hol töltötte az egész estét. Csevegés tölti el a léget. Mindegyik üdvözli a hírnököt, ki jó hírrel jár; mindeniknek van egy kérdése hozzá, de ez most kitérően felel. Eltelt az álélt látványossággal. Elmondja, hogy othonukat veszély nem fenyegeti, a kert lakói, a föld legszebb teremtményei. Sokat mesél arról a barna szemű szőke hölgyről, kit mindenki ünnepelt, kinek mindig volt állandó lovagja. Majd elmondja a táncosok aggodalmát, hogy hölgyeiket nem lesznek képesek szórakoztatni, táncoltatni, mert kisebb ségben vannak; ismét csicseregve beszél hogy azért minden hölgy jól mulatott. A jókedvű csárdás után ki ki karjára fűzte hölgyét, úgy sétált vele a hold fényétől bevilágított sétányon. Boszankodva mondta, hogy nem birta fejébe tartani, a sok édes, enyelgő szavakat, melyeket ellesett az udvarlók szájából, kik azokat imádottjuknak egy sokat jelentő pillantás kíséretében mondták. A pénztáros asztala körül ült a mulató társaság ; vigan ürült ott a pohár, pattogott az éle , éltették a kedves pénztárost, ki maga köre tudta gyűjteni a mulatókat. Kérdik a kis verébtől, ki volt a legszebb a sok szép közül. A legszebb—felel csiripelve-, de jaj e pillanatba egy ugrással elkapja az éjben egy reájuk leske lődő macska s kioltá életét, mielőtt a legszebbet megnevezhette volna. Ugye kis Ella, nem neheztel reám, azért magácska volt ám a legszebb. Hogy ki nem nyomtatták nevét okozza a gonosz macskát, ne e sorok Íróját a Hiksost. Mai szám tikhoz negyed iv melléklet van csatolva.