Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)

1890-06-08 / 23. szám

S még egyet! Ha már a zongora akkora tért hódított, ha már általán senki sem akar megválni tőle, miért mételyezzük érzésünket a „Fischerin du kleine" s más ehhez hasonló idegen ütemű, idegen szellemű, untig elcsépelt darabokkal ; miért mellőzzük andalítóan bús magyar ábrándjainkat, szép népdalainkat? K. Blaha Lniza zala-egerszegi vendégszereplése. Városunk közönségét már a puszta hir, hogy Blaha Luiza, a nemzet ünnepeit csalogánya, körünkbe jő, szerfelett megörvendeztette, egészen felvillanyozta. Ez öröm azonban valóságos lelkesedéssé, elragadtatássá vált, midőn szerencsések valánk utolérhetetlen játékában gyönyörködhetni. E lelkesedés, ez elragadtatás felett épen nem csudálkozhatunk, ha megfontoljuk, hogy Blaha Luiza a művészet terén az Ég azon ritka kegyeltjei közé tartozik. minőkkel csak kivételesen ajándékozza meg a Gondviselés a nemzeteket, kinek egyetlen dala elragadó, szivekig ható. Ha a nagy Caesar, az egykori világot hódító hadvezér elmondhatta magáról ama, történelmi nevezetességű szavakat: „ Jöttem, láttam, győztem", úgy hazánk ünnepelt művésznője is minden önteltség nélkül elmondhatja rólunk : „Jöttem, daloltam, hódítottam." Mert csakugyan meghódította városunk közönségét. Ugyanis nem-e a hódítás fényes bizonyítéka az, hogy a négy vendégelőadás mindegyikén — még vasárnap is, mit sem törődve a zuhogó esővel, sárral és a színház távolságával — a színházzá átalakított nagy lovardában a páholyokat, az ülőhelyeket mind elfoglalták, sőt még a középbejárást is székekkel rakták meg mindkét felől, a földszinten pedig ember ember I átán állt úgy, hogy a négy előadás bevétele a 2500 forintot meghaladja. S az a szűnni nem akaró éljenzés, melylyel a művésznőt a szinpadra való beléptekor, nyilt jelenetekben, úgy távoztakor fogadták s amely a felvonások végével ismétlődött; az a számos szebbnél szebb csokor, koszorú, melylyel úgy szólván elárasztották, nem e azt bizonyítja fényesen, hogv a nemzet csalogánya közönségünket teljesen meghódította. De méltó is volt a díva ezen ünnepeltetésre. A négy előadott darab (Ingyenélők, Piros bugyelláris, Náni, Tündérlak Magyarországban) mindegyikében líívészi tehetségét teljes mértékben érvényesített .-. Nem győztük csudálni természetes, eleven játékát, mely a népélet pontos és lelkiismeretes tanulmányozásának fényes eredménye. Minden mozdulata, tette a természetességet tükrözi vissza s ez képezi játékának egyik fő jellem vo nását. Mit szóljunk dalairól, melyekkel a közönséget egészen magával ragadta. Sirí csend közt énekelte dalait; a közönség visszafojtotta még lélekzetét is s csak a dal végeztével tört ki mindig az óriási éljen-radás és falat rengető tapsvihar, úgy hogy egyik-másik dalát háromszor is ismételte a művésznő. S az az utánozhatlan kacagás, ami csak az ő sajátja, önkénytelenül az egész közönséget kacagásra késztette. * * * Blaha Luizát meglepte az a meleg fogadtatás, melyben városunkban időzése alatt minden oldalról részesült. Említé, hogy sok, fényes fogadtatásban részesült; volt reá eset, midőu a lelkjs fi:it ilság kocsijából a lovakat fogta ki s úgy húzta a kocsit — azonban ezt csak egyesek tevék, míg városunkban minden arcról leolvashatta azt az igazi, benső örömet, melyet megjelenésével, játékával előidézett. Itt nem lehetett szó egyesek lelkesedéséről, mert itt a lelkesedés, az elragadtatás az egész közönség lelkét uralta s ez tette a fogadtatást a nagy művésznőre nézve oly kedvessé és felejthetlenné. Idejének jó részét a próbák vették igénybe ; e mellett egyeseknél látogatást tett s fogadta tisztelői lát >gatását." Hétfőn Rosenberg Henriette, kedden dr. Mangin Károlvné adtak i nagy művésznő tiszteletére ebédet. Kedden, a bucsúelőadás befejeztével, az „Arany Bárány" kaszinói helyiségében fényes és kitűnően sikerült, G0 terítékű bankettet rendeztek a művésznő tiszteletére, melyen szép számmal voltak képviselve a hölgyek is. A menü következő volt: „Hideg föl vágott vegyes különlegességgel, „Budai sashegyi", Körített vesepecsenye pikáns mártással, „84-iki somlyói", Fiatal liba és ruca sült, Ugorka és fejes saláta, „Clicquot", Erdei szamóca tejszín habbal. Fagylalt többféle falánksággal, Torták." A harmadik fogásnál felállt Árvay Lajos megyei tiszti főügyész és gondolatokban gazdag beszéddel éltette a művésznőt a jelen voltak zajos éljenei közt; Balaton József a zala-egerszegi hölgyekre emelte poharát ; Bakó kapitány dr. Mangin Károlynét ós dr. Mangin Károlyt, mint a kitűnően sikerült bankett rendezőit, Udvardy Ignác Blaha Luizát éltették. A bankettet tánc követte, melyben egy darabig a művésznő is gyönyörködött, majd fél 2 órakor a „viszontlátásra" szóval búcsúzott el lelkes éljenektől kisérve. Elismeréssel kell adóznunk Krosetz István vendéglősnek, a ki a bankettel igazán kitett magáért; úgy a kitűnő ételek, mint a jó borok a jelenvoltakat teljesen kielégítették. * * * A művésznő szerdán (4-én) délután fél 3 órakor távozott körünkből, ismét Dervarics János földbirtokos vitte négyes fogatán, melyen Kovács Károly polgármester is helyet foglalt. Tisztelői közül többen kikísérték a szent-iváni vasúti állomáshoz, hol újból csinos csokrot nyújtottak át neki. A legszívélyesebb szavakkal vett búcsút tisztelőitől s ment Szombathelyre. A zala-egerszegi esperes-kerületi r. kath. tanítói kör közgyűlése. A zala-egerszegi esperes kerületi r. k. tanítói kor tavaszi közgyűlését Teskándon tartotta. A közgyűlésen a rendes tagokon kivül jeleu voltak : Balaton József esperes-plebános, Tiborcz Lajos, Hosoff József plébánosok, Angyal György segédlelkész — mint pártoló tagok s vendégképen négy iskolaszéki tag Teskándról. A közgyűlés lefolyását következőkben adjuk: Körmendy Pál teskándi tanító gyak. tanitást tartott a beszédés érteleingyakorlatból; tárgya „A különféle kertek, kapcsolatban a fa részeinek ismertetése" volt. Bírálatképen többen hozzászóltak. Előadónak fáradozásáért köszönetet mondott a gyűlés. A gyűlés megnyitása után a mult gyűlés jegyzőkönyve felolvastatott, két tag által hitelesíttetett. Égyuttal elnök a központból leérkezett jegyzőkönyvből azt a pontot olvasta föl, miszerint adjon választ a kör is arra vonatkozólag : minek ad előnyt ? annak-e, hogy az i értekezéseket az illetők úgy olvassák föl, vagy szabadon előadják. A kör előnyt ad a szabad előadásnak és óhajtja ennek keresztülvitelét; azonban mert iniuden tanító nem termett egyúttal szónoknak is, tehát megengedi a fölolvasásokat is. Wohlfártli István háshágyi tanító „Az iskolai fegyeleméről olvasott föl. Polesinszky János böröndi tanító „Az iskolai látogatás falun" cím alatt talpraesetten kidolgozott értekezését olvasta föl, melyben az iskoláztatás lazaságát, a szülék és hatóság e tekintetben való közönyösségét ecsetelte élénk színekkel, s az iskoláztatás javítását célzó módozatokat adott elő. A gyűlés fölkérte előadót, hogy dolgozatát valamelyil lapban közölje, i gyik javaslatát pedig oda módosítja, hogy az iskoláztatást illető rendeletek, törvények ne a beiratási napokon olvastassanak fel a szülők előtt, hanem az illető plébános a szószékről az összes nép jelenlétében olvassa föl az iskolaügyet érintő rendszabályokat. kérdést követett, séppen gyermekkori emiékeink felelevenítésével voltunk elfoglalva, mikor az ajtón csendes kopogást hallottunk és egy feketébe öltözött nő lépett ,be. Arca halvány, sápadt volt, melyről az ifjúság bűbájos hímporát rég letörte a szenvedés; homlokára mélyen odavéste bélyegét a bánat, mig villogó szemei arról tanúskodtak, hogy lelke még nincs egészen széttépve. Ruházata egyszerű és tiszta volt, de e sötét öltönyből vakítóan kirítt a fájdalom . . . Varrónő volt. Midőn a magával hozott ruhákat átadva, kinyujtá kezét, egy tőrszurást éreztem szivemb :n, mert ujján atra gyürüt pillantám meg, amelyet egykor én Terának adtam. Mint egy hyena szöktem fel helyemről, s egy megtört kedély végső kínjával kiálték fel: — Tera . . ! 0 rám nézett és — megismert. Szemei tele lettek könnyel, de zokogását már nem hallottam, mert villámgyorsan kisurrant az ajtón. En, feledve az egész világot, mindent, ami körülöttem történt, csak e borzasztó leleplezés tartá fogva teszült idegeimet, s csak midőu hosszú idő után magamhoz jöttem, tudtam meg sógornőmtől a következőket.: — Ez a leány — mondá, végtelenül megszeretett egy csinos, fiatal, de szegény mérnököt, s midőn szülői tudomására jöttek a titoknak, a „parthie" nem elégité ki őket, s a leányt ki tagadással fenyegették. — Erre aztán egy sötét éjjel m< gszökött szerelme tárgyával, s távol idegen égöv alatt éltek boldogan. De boldoságát megirigyelte a végzet; férje a dühöngő eperairigy áldozata lett, s igy ki őt szerelme összes hevével imádta, sirba szállt. A szegény nőt betegsége napjaiban magára hagyta a gonosz világ, de felgyógyult, s most varrással tengeti életét. — És itt tartózkodik? kérdém izgatottan. — Igen, de lakását magam se tudom. — Majd én megmondom, s rohanni akartam utána, hogy feltalálván, keblemre öleljem, s itt sírja ki össze tépett lelkét ... de sógornőm visszatartott, hogy soha többé ne lássam. # Év év után fordult az enyészet sirjába. Szülőim időközben egy más városba költöztek, s igy azt hittem, hogy kedves szülővárosomat többé nem iátoin. Annál mohóbb vágygyal ragadtam meg egy kínálkozó alkalmat. Volt mit néznem! Az egész város uj ruhába öltözött, s amenyi minden változás sörtént, hogy el sem mondhatom. Bebolyongtam minden utcáját, s egyszerre csak azon ház előtt találtam magamat, amelyben bölcsőmet ringatá édes jó anyám, amelyben szeretni tanita Istent, embert, hazát. Majd akaratlanul repült tekintetem azon házra, amelyhez annyi édes, s a legutóbbi kinos emlék fűzött. Az ezredes háza volt, de lakói már rég porladoztak. Képzeletem vadul rohant a múltba és feltépett sebeim iszonyúan fájtak, de e fájdalom mégis jól esett. Amíg igy töprenkedtem, hátam mögött szomorú melódiákat énekelnek. Temettek. Én is a kísérethez csatlakoztam, hisz oly rég láttam a lehullott virágok kertjét, a temetőt. Midőn a nép már oszolni kezdett, ellenállhatlan vágyból, az uj kereszteket nézegettem, s egyszerre a cypruslombok között egy csinos márványkeresztet pillanték meg. Félrehajtám a koszorú szép nagy selyem szalagját, s a hideg márványon egy forró csókot nyomtam a kedves névre; leküldtem patakzó könyeimet porladó szivének hamvaira . . . Megérdemelte-e? nem kérdém, hisz egyedüli bűne az volt: .végetelenül szeretett. Sokáig álltam a virágos sir felett, hol első eszményképem aludta örök álmait, s leik' megnyugvással hagytam el a temetőt, mert tudtam, hogy feltalálta a helyet, hol szive nem fog több fájni soha. A korár lehűlt rózsa : Tera, az ezredes leánya. Nóvák Mihály andráshidai tanító „Gyermekek a korcsmában és lakodalomban" eimen olvasott föl egy értekezést, mely indokolása volt az általa ajánlott s a közgyűlés által el is fogadott következő javaslati pon toknak : 1) Tekintettel hazánk népének — különösen a köznépnek — rohamos testi, erkölcsi és anyagi hanyatlására : tiltassanak el a 6—15 éves tanköteles gyermekek a korcsmák, lakodalmak, szóval minden mulatóhely látogatásától országos törvény által. 2) Az iskolaszékeknek és elöljáróságnak tétessék kötelességévé a tanköteles gyermekekre; az e tekintetben való szigorú felügyelet. 3) A szülék, ha gyermekeik iránt tartozó ebbeL kötelességökről megfeledkeznének, vagy azt elhanyagolnák, pénzbirsággal sújtassanak. A gyűlés Nóvák értekezését önállóan kinyomatni is ajáulotta a nép közt való kiosztás v.gett, azon hozzáadással, hogy azt a nép felfogásához mért modorban és még annyira bővítse ki, hogy egy nyomtatott ívnyi legyen. A nyomdai költség fedezésére Balaton József esperes-plebános azonnal 5 frtot ajánlott meg. — A felolvasott három értekezésnek az „Emlékkönyv" be való beiratása elhatároztatott, s a kidolgozók nak a gyűlés jegyzőkönyvileg is köszönetet szavazott. Az elnök ama kijelentésére, hogy a központ akarja tudni, miszerint megkapják-e e körben a gyűlésre menő tanítók a községtől fuvar és napidíjaikat ? A gyűlésen jelen volt tanítók örömmel és oda nyilatkoztak, hogy a zala-egerszegi esperesi kerületben, nevezetesen Thassy Miklós főszolgabíró teriiletéu az, hogy a községek egyenesen megtagadnák a fuvar- és napidíjat, nem fordul elő; de ha esetleg mégis valamelyik községbiró vonakodnék talán nemtudásból vagy tejeskedésből azt kifizetni, az ilyen bírót Thassy főszolgabíró a tanító egyszerű bejelentésére mindig a legszigorúbban szokta utasítani a jogos követelés kifizetésére. Máskülönben is, ha a tanítóknak a községekkel akármiféle ügyök van, kiilüuösen fizeiési hátralék behajtása, iskolamulasztási ügy stb., főszolgabiránk a legbuzgóbbau és jól alkalmazott szigorral szokta azokat elintézni azonnal, mihelyt tudomást uyert arról. Ez általános kijelentésben benne van a dicséret és elismerés is ugyan, de a közgyűlés mintegy a köszönetnek csekély jele képen elhatározta, hogy a gyűlés jegyzőkönyvének idevágó pontját Thassy Miklós főszolgabírónak elküldi, s egyúttal fölkérte a gyűlés a kör elnökét, hogy egy köszöiőirat kiséretében azt a járási főszolgabíróhoz juttassa. Rendes tagul beiratkoztak Kiss Márton salomvári és Mendlik Mihály hottói tanítók. Kondor Ferenc salomvári plébános a körből kilépett. A jövő őszi gyűlés Csében lesz. Gyakorlati tanitást ott Horváth Ödön fog tartani. Az értekezéseket illetőleg bevárják a megyei gyűlés által kidolgozásra elfogadott tételek leérkeztét. Hivatalos rovat. Zala-Egerszeg revdezett tanácsú városnak tudomámására jutott, hogy a város területén úgy az éneklő, mint egyéb hasznos madarak a tanuló ifjúság több tagja által sálon pisztoly vagy flóbert fegyverrel pusztíttatnak. Miután ez nemcsak embertelenség, hanem valóságos kár tétel, figyelmeztetve felkéretnek a szülők, hogy gyermekeiket ezen nem nemes szivre mutató időtöltéstől annál inkább tiltsák le, mert ellen esetben ezen rendelet ellen vétők szigorú büntetésben fognak részeltetni. Zala-Egerszegen, 1890. május 30. Kofács Károly polgármester. Helyi, megyei és vegyes hirek. Az urnapi körmenetnek az időjárás igen kedvezett. Óriási nép vett is részt a lélekemelő ájtatosságban. Kivonult a helyben állomásozó honvédhuszárság egy díszszázada is Kéthelyi hadnagy vezénylete alatt s a nagy mise főrészein, valamint a négy oltár mindegyikénél az áldás alkalmával sortüzet adott. A helybeli tanintézetek r. kath. vallású növendékei tanítóik vezetése mellett testületileg jelentek meg a körmeneten. — Az umbella körül, mely alatt Balaton József esp.-plébános vitte a szentséget, honvédhuszár altisztek képeztek sor falat. A szentség előtt közvetlenül a tűzoltócsapat haladt zászlósán. Kivonult új zászlója alatt az iparos ifjak önképző- és betegsegélyző egyesülete is. Személyi hir. Festetics Tassiló gróf családjával f. hó 4-én. Keszthelyre érkezett, hol hosszabb ideig fog nak tartózkodni. Miniszteri köszönet. A vallás- és közoktatásügyi m kir. miniszter dr. Kuncz Adolf csorna-premontrei kanonoknak, rendi prépostnak, ki a türjei róm kath. iskola építéséhez 1000 frt készpénzzel, 400 frt értékanyaggal és 170 frt értékű területtel járult hozzá, elismerő köszönetét nyilvánította. Arany mise Hévizén. Vogronits Antal veszprémi kanonok hétfőn, f. ho 9-én, a hévizi kápolnában fogja arany miséjét megtartani. Ez alkalomból Hévízre Mar czaliból és a vidékből számosan érékezni fognak az arany misés tisztelői. Tavaszi táncmulatság. A zalaegerszegi polgári fiú-, polgári leány-, műipar- és kereskedelmi iskola tanuló ifjúsága jótékony célú táncmulatságát az ez alkalomra csinosan feldíszített kaszaházi kertben f. hó 3 án tartotta. V mulatságnak a legszebb idő kedvezett. A tanuló ifjúság d. u. 3 órakor vonult ki zeneszó mellett. Majd később nagy számú, igen díszes közönség gyűlt egybe. A mulatság igen szépen sikerült. Meglepő látváuyt nyújtott este a feldíszített és kivilágított diadalkapú, belebb egy másik „Isten hozott" felirattal, a számos, diszes lampion, melyekkel úgy a tánchelyiséget, valamint a kert többi részét felékesítették. A kedélyesen folyt mulatság éjfél után két órakor ért véget. Az anyagi eredmény vetekedett az erkölcsi sikerrel. Bevétel volt 245 fr., kiadás 120 fr., tiszta jövödelem 125 frt. Felülfizettek : Skublics Imre, Balaton József 2—2 frt, dr. Czinder István 1 frt 50 kr., Kummer Gyula, Kopcsándy Sándor, Udvardy Ignácné, Fangler Mihály, Záborszky József, Németh