Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 27-52. szám)

1889-10-20 / 42. szám

Zala-Egerszeg, 1889. október 20. 42. szám. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasár-nap. Jövő évi építkezésünk. A képviselőtestület határozatához képest a jövő évben az elemi iskolát s az „Arany Bárány" vendéglő egy részét kell kiépítenünk. A városi iskolaszék meg is kereste a városi tanácsot, hogy a képviselőtestület határozatának megfelelőleg gondoskodjék az iránt, hogy az elemi iskola számára szükséges épületnek építése kora tavaszazai megkezdődjék. A város polgármestere f. hó 14-én egybe is hívta a középítési bizottságot, amely bizottság helyszíni szemlét tartott az iskola számára alkalmas hely kijelölése végett, azonban — amint észre vettük — a helyszíni szemle megtartása közben a tagok lassan-lassan szétoszlottak, anélkül, hogy végleges megállapodásra jöhettek volna. S azt hiszsziik, hogy bajosan is jutunk egyhamar végleges elhatározásra, ha az épület számára sem lelket nem akarunk venni, sem a rendelkezésünkre álló telket iskolai célra használni nem akarjuk. Nem kell talán bőven okadatolnunk, hogy az ipartanmöhely céljaira megvett telket az elemi iskolai épület számára — mivel a telek igen szűk — nem használhatjuk. A Hubinszky-féle háznak az új utcára nyíló kertje alkalmas volna az elemi iskolai épület számára s felmerült a kérdés, hogy e telket cserélnénk át az ipartanmííhelyi épülettel. Szóba került, hogy a polgári iskola udvara egy részének felhasználásával, a vendéglő úgynevezett második udvarába építtetnék az elemi iskola, hosszában az utcái a s ha a vendéglő jelenlegi második udvarát e célra teljesen felhasználnék, az építkezés foganatosításával fenmaradó tér elegendő lenne udvarul az elemi iskola céljaira. Ez ellen meg egyesek úgy érvelnek, hogy ott utcát kell nyitnunk; mert a közforgalom azt sürgősen igényli. Emellett a korcsmához ezen udvarban második istállót is kell építenünk ; mert máskép a vendéglő jövőjét teszszük tönkre azzal, hogy a korcsma a hetivásárokra jövő köznép számára nem rendelkeznék elegendő istállóval és a kocsik befogadására szolgáló alkalmas udvarral. Vegyük tüzetesen vizsgálat alá e két ellenvetést ! rr Őszintén megvalljuk, hogy mi a sok utcanyitásnak barátjai nem vagyunk. Városunkban ugyanis annyi üres telek van, más részt annyi, a városnak diszül épen nem szolgáló rozzant épület, hogy az üres telkek beépítése s a rozzant házak felépítése által a lakás szükségnek egyszer s mindenkorra elejét vennők, e mellett, városunkat nagyon is csinosítanék. De ha az eddigi utca nyitásoknak — a közforgalom tekintetéből — beláttuk is okát, ennek a tervbe vett utca nyitásnak semmi alapos okát sem látjuk. S azt hiszsziik, hogy aki tárgyilagosan itéli meg e dolgot, osztani fogja ebbeli nézetünket. Vegyük figyelembe a másik dolgot. Azt mondják, hogy a szóban forgó udvar okvetlenül kell a vendéglőhöz. Erre azt felelhetjük, hogy csak J 5 —16 éve csatoltatott a szóban forgó udvar a vendéglőhöz s alakíttatott át istállóvá az ott levő épület, míg azelőtt lakásokul szolgált. Ha tehát azelőtt meglehetett a nagy vendéglő ez udvar nélkül, meglehet a jövőben még inkább ; mert ha az építkezés folytán nagyvárosi szállodává alakíttatik át, egy kissé különös sziliben is tűnnék fel egy diszes szálloda olyan mellékhelyiséggel. De meg, az igazat megvallva, mi azt az udvart, mely jelenlegi állapotában minden kritikán alóli, a maga toldott-foldott istállójával nem is tudjuk képzelni azon esetben, ha a vármegye a várostól ugyanott megvett telken a tervbe veit építkezést foganatosítja s csudálkote- ! nunk kell affelett, hogy eddig is meg lehetett tűrni ja város kellő közepén ily köztisztaságellenes helyet. Nézetünk ezek után az, hogy ne terjeszkedjünk, költekezzünk újból térért, mikor azzal magunk is rendelkezünk. Úgy is óriási a teher, mely vállainkra nehezül, könnyítsünk hát magunkon ott, hol minden nehézség nélkül megtehetjük. Ha az iskolát a szóban forgó vendéglő udvarára építjük, nem kell telket vásárolnunk s a tanítás igényeinek megfelelő csendes helyen épülne fel az elemi iskola s a szükségnek megfelelő udvarral is rendelkeznék. Szívesen elfogadjuk, ha alkalmasabb s pénzbe nem kerülő helyet ajánlanak a szóban forgó célra. Nem szeretjük azonban azt a folytonos ingadozást, habozást, gyülésezést, melyek míg egy részt csak késleltetik az ügyet, más részt — tapasztalás szerint — annak csak ártalmára szolgálnak. Álljon elő a tanács egy határozott tervvel, terjeszsze a középítészeti bizottság elé, mely azt megvitatván, jőjön mielőbb az ügy a képviselőtestület, mint döntő fórum elé. Nem vagyunk azonban barátjai annak, hogy egy egész deputatio végig járja az utcákat s a tagok azután lassan szétoszlanak, míg a legvégsőig kitartók határozatot nem hozhatnak. A hétfőihez hasonló sétát tettünk már néhányszor s mindig ugyanazon eredménynyel. Szeretnénk, ha mielőbb kész tervet láthatnánk s azt vehetnők birálat alá; mert addig halasztjuk ez ügyet is, míg kifogyunk az időből s utolérhet bennünket ismét a kegyetlen végzet, mely elért a pénzügyigazgatósági palota építésénél, hogy már kiadtuk árlejtés utján az épületet s azután kellett készíttetni új tervet, melynek alapján az építkezés most történik. „Zalamegye" tárcája. A javíthatlan. — A ../.alamegve" eredeti tárcája. — A niarezalii kaszinóban három úr iilt egyik asztal mellett. .Mindegyik szájában öblös tajték-pipa volt. Előttük az asztalon literes üveg állott, félig borral. Mind a báromnak mosolygott a képe, mint a paradicsom-alma. Egyik a marczalii tiszttartó. Hatalmas, tiszteletet parancsoló ábrázattal. Erős fényű, nagyinetszetű szemeiből határozottság sugárzik. Magas homlokán a lelki nyugalom, a benső egyensúly fönsége ül. Ha beszél, mindig szónokol classikus mozdulatokkal, választékos gesztussal kisérve minden szavát. Született szónok. A másik a marczalii patikárus. Szüntelenül nevető, göilies emberke. Valóságos „Dobzsc László." Senkinek sem mond ellent soha. Ezt sokkal kényelmesebb dolognak tartja, mint a disputálást, amihez gondolkodni is kell. Nagyon keveset beszél, de minden szava mulatságos, inert tótosan beszél. Tót származására különben is nagyon sokat ad. Viseli is a szlávfajnak minden külső és belső ismertető jelét. Vallásos egész a vak rajongásig. A harmadik a marczalii fiskális, Gronoszveséjü ember. Sápadt barna arcán valami szokatlan sarcasticus mosoly ül. Szemeit ide-oda forgatván, villogtatja, mint a martalékot leső tigris. Mintha szüntelen azt lesné: kit harapjon meg? Ért is a harapáshoz .... szóval. Ez a három úr szrkott vendége annak az asztalnak, mely nekik köszönheti történelmi nevezetességét. (>tt intéztetik Európa sorsa. Világra szóló esemé uyek ónnak vetik előre árnyékukat. A tiszttartó és a fiskális rendesen nagy oráciokat tartanak a keleti kérdésről. Az erős filippikák sokszor olyan éles ellentétbe helyezik a két nagyhatalmit (t. i. a marealiit), hogy szinte hajszálon függ a világbéke egyensúlya. A két veszekedő között a patikáriusnak jutott a szerencse, hogy a politikai concertet nevetéssel kisérheti. Végre már még sem állhatja. Még is csak bele kell szólni egyszer már neki is. Erre a ravaszképii fiskális erős agit ad, mikor oda szól : — Na hát nincs igazam, patikárus barátom ? A nevető patikárus egyet-kettőt ránt a görlies, csontos vállain : — Persze, pers-.e! De in is mondanám valamit a keleti kirdisrül ! — Az e'? Na azt már meghallgassuk ! Ugy e tiszttartó komám ? — Ugy! Ugy! Csak halljuk! — Hát itt aztat gondolok, hogy a keleti kirdist lehetne megoldani pápával. A pápa kapna vissza minden jószágát, hatalmát. Aztán pápa csinálná igazságot nemzetközi kirdisekben. Pápa csinálná igazságot keleti kirdiíben is. — Hahahahaha! Kacagott a tiszttartó. — Hihihihihihi ! Vihogott a fiskális. —j Hogy lehet egy észszel rendelkező embernek ilyen bolondot mondani, ha mindjárt patikárus is. — Mit akarsz te a pápával'? Ilyet csak ilyen bolond bigott ember mondhat, mint te! A kis görlies ember az agyvelején volt találva. — Micsoda? In vagyok bolond? in vagyok bigott? Eztet mondtad te fiskális? Eztet mondtad Kóroda? Mig megirek, hogy máskip besziied. Te istentelen, rosz, vallástalan vagy. Mig megirek. hogy fogsz kiáltozni Istenhöz. Az utolsó szavakat nagy haraggal pattogta cl a kis görlies emberke, aki ez úttal teljesen kivetkőzött örök mosolygásából. Felugrott s ott hagyta a faképnél az asztaltársaságot. Másnap már a patikáros nem jelent meg s ez által a kis márvány-asztal roppant sokat veszített politikai jelentőségéből és európai fontosságból, mert a nemzetközi kéedések Marczaliban megoldatlanul maradtak. Nem volt publikum. Nem volt türelmes hallgatóság a kis görlies patikárus, a jó „üobzse László" hiányában. A marczalii kaszinói asztal megszűnt Európa sorsát intéző nagyhatalom lenni. Egy darabig egymás között a tiszttartó és Kóroda fiskális él-elmondogatták, hogy már ki az ördög gondolta volna, hogy ez a patikárus ilyen korlátolt eszű ember legyen? Hogy haragudhatik meg művelt ember, ha vallásos túlbuzgóságát illetik ? Aztán így elmaradni minden szó nélkül! Már az még sem volt tőle illő dolog, hogy a társaságot így megrontotta ! Ugy voltak a kis görlies patikarussal, mint mikor az óra szerkezetéből valami kis jelentéktelen szögecske kihull. Egy darabig ínég csak jól rosszul eljár az óra. De a szerkezet egyre lassúbb lesz ; az óra ineg-megakad ; végre teljesen megáll. A liires marczalii asztal mellett is egyre csendesebb lett az élet. így azután csak a tiszttartó is elmaradt. Kóroda, a fiskális volt legkitartóbb. Körül belül egy hétig eljárt még egyedül is. Elszívott ott egyedüllétében pár pipa dohányt; megivott bú felejtésül egy két deci borocskát; elgondolkozott a világ folyásáról. Fel-felsóhajtott, hogy : — Oh tempóra, o móres! 0 asini, o boves! Azután vette a botját és haza ballagott. Később ő is elmaradt teljesen. Az asztal át lett adva a történelemnek. Pedig nagy kár, hogy a marczalii diplomatia feloszlott, mert hejmeresztő dolgok történtek. Ausztria és Magyarország oeeupálta Boszniát. Bismarck enunciálta a véd- és dac szövetséget. Es a többi. A tiszttartó, patikárus és fiskális köriil belül két esztendőn át csak messziről látták egymást nagy ritkán. Egyszer a tiszttartó a patika előtt haladt el.