Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 27-52. szám)

1889-11-10 / 45. szám

/illa-Egerszeg, 1889. november 10 45. szám. Előfizetési di>: lO^észévrc 4 ft., Félévre 2 t't., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: ."> hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., IJélvegdij 30 kr. MyiMlér potitsorii I- kr. I I! í, közosvoisi és <i iái A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetíeii leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem Idilliünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi karaara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A tisztújítás. Alig pár hét választ el bennünket az általános megyei tisztujítástól, melynek fontosságát emeli ama körülmény, hogy — amennyire a viszonyokból előre látható — honfoglalásunk ezer éves történetében ez lesz az utolsó, választás utján megejtendő tisztújítás. S míg ha csak a legutolsó megyebeli tisztujításainkra is visszagondolunk, azokat már hónapokkal előbb élénk választási mozgalom előzte meg s a megyebizottsági tagok járásonként egybegyűlve külön-külön tanácskoztak nemcsak saját járásbeli, hanem az összes megyei tisztviselők ki jelelése tárgyában ; míg a napi lapok egymásután számolnak be az egyes megyékben már rég megindult választási mozgalmakról : addig megyénkben ez ideig ily értekezletek tartása még csak szóba sem került. Ennek természetes folyainányaként tekinthető hogy megyénkben csendesen s nagyon is csekély személyváltozással folv majd le a legutolsó restauratio. S e körülmény fényes bizonyítékául szolgál annak, hogy vármegyénk tisztviselői — átérezvén hivatásuk fontosságát — tehetségüket megyéjük javára érvényesítették s dacára az erejüket majdnem túlhaladó elfoglaltságuknak, igyekeztek mindenkor a beléjök helyezett bizalomnak hiven és lelkiismeretesen megfelelni. Az érdem oroszlán része a tisztikar vezetőié, akik kiváló szakértelemmel, odaadó buzgósággal töltvén be állásukat hivataltársaiknak a közhivatali pályán követésre méltó példányképül szolgáltak. Aki szigorú a kötelességek teljesítésében, de emellett kész örömmel hozza meg az elismerés adóját a buzgó tisztviselőnek : azt a főt tiszttársai szeretettel övezik s példáján nemes versenyre hevülnek. S mi, kiknek hírlapírói tisztünkből kifolyólag bő alkalmunk volt észlelni a megyei tisztikar hivatalos működését, megragadjuk a kedvező alkalmat, hogy elismeréssel adózzunk irányukban, mint kik az évről évre szaporodó munkával derekasan megküzdöttek. De mikor ezt teszszük, lehetetlen kifejezést, nem adnunk abbeli nézetünknek, hogy a vármegye közönsége tisztviselői irányában elismerését tulajdonkép az által nyilvánítandja, ha azokat, kiket bizalmával megtisztelt s kik e bizalommal nemcsak vissza nem éltek, hanem ellenkezőleg összes tevékenységűket megyéjök jólétének emelésére szentelték, a december 17-iki tisztújító közgyűlésen újból megválasztja. Csak így ismerjük el a valódi érdemet, csak így nyujtunk alkalmat a lelkiismeretes, ügybuzgó munkásságra, ha látja a világ, érzi a tisztviselő, hogy ha hivatalos állását pontosan betölti, párt-, vagy személyes érdekek tekintetbe vétele nélkül újból tisztviselőnek megválasztják, míg elfordul attól a bizalom, ki avval visszaélt. A restauratiót keresztül vinni hivatott megyebizottsági tagok száma az e héten lefolyt választással kiegeszíttetett A bizottsági tagok — virilisták és választottak — bizonnyára érezik, hogy a jó megyei adminisztratiónak epyik elengedhetlen kellékét a jó tisztviselői kar képezi s ép ez okból ők is mindnyájan osztani fogják abbeli nézetünket, hogy alapos ok nélkül személy változást ne esi náljunk, hanem a buzgó, lelkiismeretes tisztviselőket tartsuk meg ! Csak ez uton remélünk mi tevékeny, a várakozásnak megfelelő tisztikart. Ez uton reméljük megyei állapotaink fokozatos emelkedését és felvirágzását, míg az alapos ok nélkül eszközölt személy változás kiöli a legszorgalmasabb tisztviselőből is a munkakedvet, ha szomorúan kell tapasztalnia, hogy nem a képesség és szorgalom, hanem a protectió biztosítja állásában. Megyebizottsagi tagok választása A megyehizottsági tagok választása az októberi törvényhatósági közgyűlés határozatához képest az egész megyében f. hó 4-én ment végbe. A választások eredményét a következőkben közöljük. Megválasztottak törvényhatósági bizottsági tagokká : Zala-Egerszegen: Kovács Károly, Udvardy Ignác; Hi.jik Jstván, Rigó Ferenc ; Nagy-Kanizsán az I. választó kerületben Knausz Boldizsár, Varga Bajos, a II-ikban Győrffy János, dr. Rotschild Samu, a III-ikban Faics Lajos; Keszthelyen: Farkas Miklós, Lénárd Ernő, Sümegen: dr. Lukonich Gábor és Surgóth Miksa, Tapolcza/i: Mojzer Ferenc, Glazer Sándor, dr. Beszedits Ede; Alsó-Lendván: Hajós Mihály, Karabélyos Béla, Kiss Pál, dr. Józsa Fábián ; Csáktornyán : Szilágyi Gyula, Sárossy László, Rosenberg Lajos ; a káptalan tóthii választó kerületben: Eőry Miklós, Aczél Józsét, Szabó Ferenc; a hellatinciban : Mocsáry János, Koozeth Mátyás ; a karmacsihan: Barna György, Fekete Gergely, Erőss István, Jsoo Miklós; a strIdáiban: Simon Lajos, Kozma Márton; a letenyeiben: Folly Bernát, Tőttőssy Béla, Filipics János, Békessy Rezső; a mihályfaiban : Lohonyai Elek, Dézsenyi Ferenc, Pály János; a nedeheziben: Gresz Alajos, Kornfeind Nándor; a kerka-szent-miklósiban: Cseke Imre, Lukács Imre, Karabélyos Elek; a lenfiiben: dr. Mangin Károly, Lenek Móric, Iinrey Sándor; a monostor-apátiiban: Bakos Imre, Vlasits Nándor, Schvarcz Gáspár, Gidró László ; az ukkiban: Soos Pongrác, Pály János, Szűcs Zsigmond, Varga Tamás; a gelseiben: dr. Viola Ignácz, Stingly Károly, Modrovics János, Koltay László ; a palliniban : Zathureczky Zsigmond, Bordik Lam" bert, Fiilöp Kázmér, Pandor Ferenc; a köves-kállaiban ; Fehér Sándor, Győrffy Pongrác, Papp Lajos, Czigány Károly; a szent gyórgy-völgyiben: Jakabfy Pál; a balaton-fürediben: Segesdy Miklós, Varga János; a muraszerdahelyiben: Vrancsits Károly, Kollarits Imre, Kecskés Ferenc; „Zalamegye" tárcája. Az apa vétke. (Elbeszélés). Irta : Porzsolt Kélmán. Leültek a puha pázsitra egymás mellé. A lány lesütötte szemeit s a férfi gyengéden megszorította a lány apró fehér kezét. Sokáig hallgattak, — hallgatták a lábaik alatt csörgedező patak locsogását, vagy talán sziveik dobogását. — Az én szép Mariskául miért oly szomorú ma? kérdezte a gróf. — Mert ma utoljára találkozunk ! — felelt tompa hangon a lány s alig birta elfojtani könnyeit. A férfi arcán a megütközés tükröződött — Rosz tréfa ez, mely oiigoin nagyon elszoin orít. — Nem tréfa ez, hanem szomorú való; atyám határozata. — Beszéltél vele ? — Önkénytelenül elárultam magamat s aztán mindent bevallottam. — Mindent? — Mindent, hogy szeretek titkon, az ő tudta nélkül, szeretek mélyen, szenvedélylyel oly ifjút, kitől az egész társadalom elválaszt és hogy azzal az ifjúval minden nap találkozom, hogy az erdő magányát nem a madarak dala s a virágok illata miatt kerestem tel, hanem hogy láthassam azt, kit saobbnek tartok a* erdő virágainál s kinek hangját jobban szeretem hallani a madarak dalánál is ... . — Es ő mit szólott? — Arcát először ellutotta a vér, majd hálái sápadtság ömlött el rajta, kezeit ökölbe szorította, ajkai reszkettek ; meg voltam rémülve, sohasem láttam még ilyennek Ajkaira nem jött sokáig egyetlen hang sem, majd egyszerre harsány rikácsoló kiállásban tört ki. Es akkor iszonyú káromlás közt azt mondta, hogy ha még egy- I szer találkozom veled, — megöl. fiatal ember ajkán keserű mosoly vonult el. j — Es mindezt azért, mert gróf vagyok ? — Meg lehet, hogy igaza van atyámnak! — Hogyan!? hát még te is? — Atyám okos ember, Ő megértette velem, liogj az én szerelmem esztelen, a robogánvi erdész leánya nem gondolhat józan ésszel egy Várhelyi grófra. — Te már nem szeretsz engem ! — Éppen azért jöttem el most, hogy ezt ne higyje. Szeretem, most is, sőt most még inkább, mint ezelőtt, mert most szerelmem tiszta az önzéstől, mert tudom, hogy nem lehetek az öné s mégis kívánóin boldogságát. — Az én boldogságom csak a te boldogságod; Szivünk úgy összenőtt, hogy egyikünk sem élhetne a másik nélkül. Ne szakíts félbe, atyád bizonyára csak azért tiltotta meg neked, hogy velem találkozzál, mert szándékom őszinteségében nem hisz talán. Ha köztünk is áll az egész társadalom, én mitsem törődöm ezzel, mit ér nekem az egész világ te nélküled? Beszélek atyámmal s ha ő vele együtt felkeresem atyádat » megkérem ezt a szép kis kezet, mondd, akkor is azt mondjátok, hogy többé neiu találkozunk? .... A lány szemeiben a nem sejtett öröm sugara villant fel; valami ismeretlen kéj érzete ömlött el tagjain s midőn Várhelyi Béla siót átkarolta derekát, nem volt ereje kibontakozni az ölelő karokból s ajka önkénytelenül is viszonozta a forró csókokat. Midőn az égen. feltűnő esli csülag az elválásra figvehiiHztette a szerelmes párt, egy utolsó hosszú csókot váltottak még. — Isten veled szép kis feleségein, szólt a gróf. — Jöjjetek mielőbb: — súgta vissza a lány s hazatért a magányos erdei lakba. * Az ifjú gróf belépett atyja szobájába. Az öreg Várhelyi támlás székében iilt, mélyen lecsüggesztett fő vei, melyet hófehér haj takart. Arcán a mult sok gyönyörének és szenvedésének nyoma látszott. Midőn fiát belépni látta, arcán némi öröm halvány kifejezése támadt. Rég nem láttalak Béla. Merre jártál ? — szólt félig szemrehányó, de gyöngéd hangon. — Kedves atyám bocsásd meg mulasztásaimat. Ha elmondok mindent, meg logod érteni kimaradásomat — Szeretek ! Az öreg arcán a meglepetés tükröződött, de aztán derült mosoly váltotta fel ezt. — Szeretsz. Jól van. Hiszen itt van már a kikelet ideje. Es kit szeretsz? — Egy angyalt! — No, ezzel igen sokat mondtál, de én még se tudok semmit. — Ismerem? — Nem ismered. Nem tartozik a körünkhöz. — Vigyázz fiam ! Az ily szerelem mindig veszedelmet hord magában. — Talán mert nem grófnő, vagy bárónő ? Eh ! atyám, tegyük le a régi büszkeséget s ősök helyett keressük a jó szivet és tiszta becsületet. — Szegény, a kit szeretsz ? — Szegény és rangtalan. — S mit akarsz vele ? — Mit, hát nőül veszem. Az öreg arca szigorú kifejezést öltött. Ugy látszik, nem tetszett fia határozottsága. De azért, nyugodtan szólott hozzá. — No jól van, hát beszélgessünk a dologról, ki legyen az a lány ? — Boros Mariska, a b&rándi vadász leánya. A vén gróf egy rekedt kiáltást hallatott, felugrott székéből s üveges szemekkel meredt fiára. Ajkai idegesen reszkettek, de szólni sokáig nem tudott. Végre bágyadtan roskadt újra székébe s ajkát nyöszörgő, siránkozó hang hagyta el. — Nem szeretheted ! Nem igaz, hogy szereted ! — Jobban szeretem életemnél !