Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 27-52. szám)

1889-09-29 / 39. szám

VIII. évfolyam Zala-Egerszeg, 1889. szeptember 25). 3Í). szám. ZALAMEGYE A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az első kapavágás. Mint mikor a hajós, midőn a liosszú távollét után a vágyva várt révpartnál kiköt, feledi az átélt szenvedéseket, feledi az ezer halált, nielylyel útjában szembe kellett szállnia s örömtől hevülve öleli keblére édes övéit: úgy mi is a mai napon feledjük ama küzdelmeket, melyeket a néhány év óta hnzodó vasutíigylinkben ki kellett államink, midőn kitartásra buzdítottuk az ügy élén állókat, midőn bátorítottuk a kishitüeket, midőn feltüntetve az ügy fontosságát és messze kiható nagy horderejét, a megfelelő anyagi áldozat meghozatalára közönségünket lelkesítettük. Feledjük mindezeket; mert felviradt reánk a nap, melyen fáradozásunkat megjutalmazva látjuk. Az a kapavágás ugyanis, mit megyénk szeretettfőispánja, Svastits Benó őméltósága, megyénk első választott tisztviselője, Csertán Károly alispán s a város polgármestere. Kovács Károly a csáktornya-zala-egerszeg-ukki vasútvonal zala-egerszegi indóháza számára kijelelt helyen ma hivatalosan tesznek, minden kétséget kizárólag tudtunkra " O ~ adja, hogy a vasútvonal építése tényleg kezdetét vette. A munka megkezdését igazolja az a néhány száz munkás, akik az egész vonalon, egy jó része városunk határában, különösen a Zala folyón keresztül vezetendő vasúti hid számára kijelelt hely körül a létesítendő magas töltés készítésén hétfő óta lázas sietséggel fáradoznak. Ide zarándokol ki nem egy eddig kétkedett Tamás, hogy saját szemeivel győződhessék meg arról, hogy a munka csakugyan foganatba vétetett. Valóságos népvándorlást láthattunk a lefolyt héten a dolgozó munkásokhoz. E népvándorlás legfényesebb bizonyítéka annak, mily nagy érdeklődéssel kiséri városunk lakóssága ezen, reá nézve valóban létkérdést képező vasútnak megvalósítását. Kiemelkedünk agyanis ez által a feledés örvényéből, hova kedvezó'tlen helyzetünk, legfőkép pedig elődeink szükkeblüsége miatt évtizedekkel ezelőtt sűlyedtiink s városunk mielőbb elfoglalhatja az őt joggal megillető helyet. Hatalmas eszközt nyerünk vasutunk által iparunk fejlesztésére, kereskedelmünk emelésére s ezekkel karöltve népünk vagyonosodására. De nemcsak városunk lakóssága üdvözli örömmel e napot, melyen a vasút építés tényleges megkezdése mintegy hivatalosan jeleztetik, hanem örvendhet e napnak megyénk minden egyes lakósa; mert e vasút megyénket északkelettől délnyugatra mintegy áthasítván, tisztán a megye érdekeinek áll szolgálatában. Közvetlen összeköttetésbe hozza vármegyénket keleti kereskedelmünk gócpontjával, Magyarország gyöngyével : Fiúméval, sőt a tervbe vett pozony-sárvári vasútvonalnak létrejötte esetén a Pozsonyt és Fiumét összekötni hivatott legrövidebb vasúti vonalnak részét képezendi a mi zalai vasutunk. Midőn átérezzük a mai napnak nemcsak városunkra, hanem egész megyénkre nézve is nagy jelentőségét: ne feledjük el, hogy nagy célok létrehozásához a megfelelő anyagi áldozatok mellett a SZÍVÓS kitartás, a vállvetett munkássá?. a szilárd összetartás elengedhetleu kelléO' o kek. Csakis ezeknek együttes munkálkodása mellett koszorúzza fáradozásunkat az óhajtott siker. E tulajdonok árnyában virul a jólét, gyarapszik a polgárság s. vele emelkedik maga a nemzet is, mely mindnyájunk leghőbb óhajtása. A zalamegyei jegyzöegylet közgyűlése. A zalamegyei jegyzőegylet ez évi közgyűlését f. lió 23 án délelőtt 11) órakor tiirtotta Nagy Kanizsán Csirke Iván egyleti elnök elnöklete alatt, miután megelőzőleg választmányi ülés tartatott. Elnök a megjelent tagokat üdvözölve, a közgyii lést meguyitottnak nyilvánította, mely után Horváth Gyula egyleti főjegyző felolvasta az elnöki évi jelentést, mely részletesen ismertette a lefolyt óv alatt a jegyzői kart érdeklett nevezetesebb mozzanatokat. Az egyesület számadásának megvizsgálására Simonfy János egyesületi tag elnöklete alatt háromtagú bizottságot küldöttek ki, mely bizottság jelentése szerint a számadás helyesen vezettetvén, az jóváhagyatott s egyesületi pénztárnok a további felelősség alól felmentetett. Ezután felolvastatott és jóváhagyólag tudomásúl vétetett az egyesület 1890-ik évi költségvetése. Előterjesztetett Pál Pongráczné özvegyült jegyzőné kérvénye segélynyerés céljából. Tekintve, hogy folyamodó férje az egyesületnek tagja nem volt, de meg mivel az egyesület ily segélyezésre pénzösszeggel nem is rendelkezik, folyamodó kérelmét az egyesület nem teljesíthette. Olvastatott a zala-egerszegi járási jegyzőegyletnek indítványa, hogy a marhalevelek kiállításának a jegyzőktől történt elvonása által megcsorbított jegyzői javadalom kártalanítása iránt a törvényhatósághoz felterjesztés intéztessék. Az indítványt egyhangúlag elfogadták s a felterjesztés elkészítésével az elnökség megbízatott. A megyei jegyzői nyugdíj kezelő bizottságba Csirke Iván, Stingly Károly és Simonfy János egyesületi tagokat beválasztották. Illés Lőrinc nemes-apátii elhalt körjegyző két kis korú árvájának segélyezése iránt a zala-egerszegi járási jegyzői egylet indítványát a közgyűlés pénzhiány miatt nem fogadhatta el. Előterjesztetettt a zalaegerszegi járási jegyzői egylet indítványa a községi tisztujitásoknak oly időbeu való megejtését célző felterjesztésnek beadása tárgyában, hogy az újonnan választott községi birák és elöljárók hivatalukat mindig a polgári év első napján már elfoglalhassák. A közgyűlés ez indítványt elfogadta s az elnökséget megbízta, hogy ez érdemben a megyei alispáni hivatalhoz telterjesztést intézzen. Ezután Horváth Gyula testületi főjegyző felolvasta Illés Lőrinc elhunyt nemes-apátii körjegyző életét, méltatva annak főkép a jegyzői egyesület körül kifejtett iigybuzgó munkásságát. Az ezen évi országos jegyzői közgyűlésre az egyesület képviseletére Csirke Iván, Seholtz Károly, Kollay Lajos egyesületi tagok választottak meg. Végül a tisztújítás ejtetett meg egyhangúlag a következő eredménynyel : elnök: Csirke Iván keszthelyi v. jegyző; alelnök: Stingly Károly geleei körjegyző; másod alelnök: Ehrenreich János alsó lendvai v. jegyző; főjegyző: Horváth Gyula káptalanfai körjegyző; aljegyzők: Erős Iván karmacsi, Starzsinssky György galamboki körjegyzők; pénztárnok Scholtz Károly szent gróthi v. jegyző. A nagy-kanizsai hadastyánok zaszlószentelése. Szeptember 22-ike ismét nevezetes napja volt Nagy-Kanizsának. E napon szentelték föl az ottani hadastyán egylet zászlóját. A zászlóanyai tisztet Kalivoda Jánosné, szül. Vizlendvay Magda urnő teljesítette. Résztvett az ünnepélyen az egylet védnöke is: Bocsári Svastits Gyula, „Zalamegye" tárcája. Huszár bravúr. Már csak nagy szónak kellett annak lenni, ami ebből a kis Magyarországból egész Európát fölverte. Holdkóros mesemondók beszélik, hogy ezelőtt negyven esztendővel valami hóbortos poéta, csak úgy borzasan, ahogy volt és szalonkabát nélkül fölállott Budapest egyik gyönyörű terén egy hordóra, elkezdett ott valami rigmusos mondákat, aminek minden verse úgy végződött, hogy: „A magyarok Istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk' Es — uram fia! akadtak olyan bolondok, akik elhitték neki, nem is százszám-, hanem ezerszámra. A szóból moraj, a morajból menydörgés lett és fölrázta a nemzetet; bejárta a félvilágot, Még az a halvány poéta sem gondolta ám ott a hordó tetején, hogy szava" Italiába is eljussanak. Bizony pedig eljutottak. Valahol Padua vagy Verona tájékán, talán éppen valamelyik város kellő közepén volt egy nagy kaszár nya. Aljban minden Isten áldotta napon egy ármádia huszár beszélt az egek magas kárpitja felé, hogy mért nem jön valahonnan a, mélységes pokolból valami had üzenet. Mert az mégis csak cudar, pocsétakeriilőnek való élet, mikor huszár is, ló is —- mindegyikből egész regiment — csak amúgy parasztosan aluszsza át az esztendőket. Nem azért jó az Isten, hogy a huszár beszédet számba ne vegye. Egyik reggelen betoppan lugényei közé őrmester: Blazsincsics. — Fiuk ! — azt a fellegtöjen csillagos árinádiáját annak a menydörgős menküvel pattogatott kukoricázó bakkancsos Jupiternek ! —• tudjátok-e, hogy valami van a levegőben. Érzi a lovam ! Érzi na, ha mondom. Mert tudjátok meg — azt a tigrisbőrön heverésző bagariás angyalát ! — ha Napoleon császár csak akkora karabint süt is el ott az országában, mint a középső ujam, la, — az én Mucim megérzi. Meg bizony ! Ezt a szent beszédet azután jobban megértik és elhiszik a huszárok, mintha paduai szent Antal olvasná a bibliából. Nem telik bele két hét, hát az őrmester ur: Blazsincsics egyik este gonosz szem hunyorgással jön ám haza. — Tudtam! megmondtam! Hej hiába, nincsen párja ennek az én Mucimnak! . . . Do már ennyire megérezni! Ejh, én csak azt mondom, hogy subiksz ehhöz még a török császár teli vér-paripája is. Igy beszélgetett magában nagy megelégedetten Blazsincsics őrmester. Egyre hunyorgatott két gonosz szemével. Tele szájjal elte ki makrájából a „komisz dohánya" füstjét. A közben benyitott a kaszárnyába. — Ilappták! —- a bakancs-rugó lelkét az apá toknak ! A huszárok egyszerre talpon voltak mindnyájan. — Na! Káplár: Boros! válogasson kend maga mellé öt embert! Jöjjön kend velők a szobámba, rap portra! Érti kend? nahát akkor: kértéig mars! Ott hagyta őket, benyitott szobájába s elkezdett föl, alá járkálni. ' — De már igy megérezni! Ex a Muci ! Ez a Muci ! Nem hiába tudja ez még a gondolatomat is. E közben belép Boros, s utána még öt ember. Az ezred szine, java. Egyiknek 8, másiknak 10, a harmadiknak 12 esztendő van felsodorva rengeteg bajuszára a huszár-életből. Szemök pillantásával levágnak azok már egy csapásra 12 vasasnémetet. Az őrmester sasszeme végigméri a belépőket; nincs ellenök semmi kifogása. —• Na jól van! Tudják kendtek, hogy nem szeretem a teketoriát, hát csak kirukkolok vele, hogy otthon, a mi gyönyörűséges hazánkban cudar világ vagyon. Tót, horvát, szerb, rác, oláh, meg ahány férge az Úristennek élődik rajta, mind ellene kerekedett. Azt pedig tudhatják kendtek a bennünket gyakorta háborgató skorpióról, hogy annál komiszabb dolog nincs, mint mikor férgekkel vagyon dolga az embernek. — Dejsz stárzsamester uram ! — azt az égre bőgő nyavalyán aszalt éhenkórósz megáldóját annak a sok gyatra nemzetségnek! mért vagyunk hát mi ez világon ?! Csak nem taliánpásztoroknak tartanak minket. — Éppenséggel a lelkemből beszél, káplár: Boros. Eti sem akarom, hogy mi itt összetett kézzel kaszárnyában üljünk, heverészszünk, mig édes véreinket otthon gyilkolják. Azért hát az éjjel fölrisztungolnak kendtek. Ember, ló készen áll. Valamenynyien nem mehetünk, megyünk hát heten a regement nevében. A hevedert jól megszorítsák kendtek, mert a*, első sarkantyú-vágással felugratunk a Mont-Blanc tetejére, hogy mikor az én Mucim két hátolsó Iába földet ér, a füle hegyével a a jó Úristen trónusát cirógassa. Itt körülnézünk : merre legközelebb toronyiránt? A második sarkantyú-vágással átugratunk a varasdi hegyre. Ott lesz abrakolás a horvátok boszuságára. Azután már sarkantyú se köll; az én Mucim magátul berepül a mi gyöngyhazánkba. Kanizsa, az én kedves szülőföldem, lesz az utolsó stáció. Értették kendtek? Na hát: kértéig mars! Persze hogy értették. Hátha azt mondta volna őrmester úr: Blazsincsics, hogy azután Kanizsáról káplár ;