Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 27-52. szám)
1889-09-01 / 35. szám
Gazdaközönség figyelmébe. Gazdaközönségünk figyelmébe ajánljuk a magyar gazdák hadsere,, ellátási szövetkezetének {Budapest Köztelek) a zalamegyei gazd, sági egyesülethez intézett következő megkeresését : Van szerencsém a magyar gazdák hadseregellátási szövetkezetének mélyen tisztelt tagja.t értesíteni, hogy szövetkezetünk a közös hadügyi és a kereskedelmi m. kir. minisztériumok engedményei folytan abba a helyzetbe jutott, hogy biztos reményünk lehet az idei rozs és zabszállításokban nagy tömegben résztvenni. Ugyancsak e kedvezmények teszik lehetővé, hogy szovétkez tünk a szállítás..k eszközlése után legkésőbb 8 nappal leszámolhat a szállító tagokkal. Igazgatóságunk 1. hó 8-án tartott ülésében a szuvetkezet tagjainak terményeire nyújtandó hitelt következőkép szabályozta: Mivel a szállítások .de te egesz. jővő évi május haváig terjed, melyen belül a ga-dak tetszés szerint választhatják az időt, következetünk a katonaság által már elfogadott, de még nem szállított árúkra hitelt nyújt. E hitelnyújtás módját a magyar általános hitelbankkal v dó összeköttetésünk adja meg, mely hajlandónak nyilatkozott oly összeget szövetkezetünk rendelkezésére bocsájtani, a minőre üzemünknek sciiksége van. Ha azonban valamely gazdaság abba a helyzetbe jut, hogy learatott és elcsépelt terményeinek piacra hozatalával nem várhat a szeptember hó végén és október hó elején megtartandó ajánlati tárgyalásokra, hogy a gazdaközönségnek mégis módjában legyen gabonáját visszatartva katonai szállításokra pályázni, szövetkezetünk igazgatósága auk. 8-án tartott ülésében elhatá- | rozta ama gazdáknak, kik kellő garantiát képesek nyújtani, terményeikre előleget adni. Természetesen ez előleg már korlátolt, a mennyiben szövetkezetünk igazgatósága kénytelen saját maga érdekében a hitelben részesült gazdaságoktól nagyobb biztosítékot követelni, de mindenesetre könnyebben hozzáférhető, mint az ország akármely intézetének hitele. — A számított százalék egyenlő, vagy csak 1' 4 — '/ 2° „ al nagyobb, mint a magyar általános hitelbank kamatlába; így tehát a legrosszabb esetben sem tehet ki többet 4' ,—5%-nál, a mi a inai viszonyok közt mindenesetre olcsó hitelnek nevezhető. A helyőrségek összes szükségleteiről még a folyó hóban értesítve leozünk és így nem vagyunk kitéve annak, hogy mint a mult évben, összesen 7—8 nap állván rendelkezésünkre, működésünk körébe csak négyhelyőrséget vonhattunk be. Az idén pályázunk az ország bármely helyőrségénél, ha tagjaink elegendő mennyiséget jelentenek be. Mind eme körülmények biztos reményt nyújtanak arra, hogy szövetkezetünk utján az idei úgyis kevés rozs- és zabtermés lehelő jó áron lesz értékesítve; fel hivjuk tehát a szövetkezetnek mélyen tisztelt tagjait, hogy rozs- és zabké.szleiüket ne bocsássák a kereskedelem utján forgalomba, hanem annál is inkább várják be a katonai szállítások idejét, mert szövetkezetünk addig is kellő és lehető jutányos hitel élvezetét teszi lehetővé. Mellékelve van szerencsénk a szállításokra bejelentési ivet és útmutatást megküldeni, melyek a megyei gazd. egylet titkársága utján beszerezhetők. Mély tisztelettel Baross Károly a szövetkezet ügivivöje. Katonai szükségletek. melyekre az ajánlati tárgyalás f. évi szeptember hó végén és október hó elején fog megtartatni és melyekről szövetkezetünknek eddig tudomása van: Buza Árpa /.ab Brassó ' — 4500 q. Pozsony — 4200 „ Komárom 280 q. 4150 „ Temesvár 350 „ 4100 „ Budapest Kassa EgeiMunkács Arad Nagyvárad 12960 „ 24635 „ Buza Árpa '/.ab — 5800 „ 5700 „ * 1275 „ 150 „ 3375 „ 75 n 1709 „ 2200 „ 3900 „ 280 „ 1700 „ — A magyar gazdák hadseregellátási szövetkezetének ügyvivősége. 7000 q ül00 „ Időleges gyümölcs- es konyhakerti kiállítás (Vásár,) 1889. október havában. 1. A budapesti kereskedelmi muzeura a városligeti nagy iparcsarnoknak időleges kiállítások számára fentartott részében friss és feldolgozott gyümölcs, valamint konyhakerti kiállítást rendez, mely f. é. október hó 1-ső napján megnyittatik és október hó 31-én bezáratik. 2. A kiállítás célja: a fogyasztó közönséget, valamint a kereskedőket a hazánkban termelt őszi és téli gyümölcsfajokkal s zöldségtélékkel, valamint a gyümölcs feldolgozásának legcélszerűbb módjaival megismertetni, a hazai gyümölcs és konyhakertészeti cikkek kelendőségét előmozdítani és azoknak új piacokat szerezni. 3. A kiállítás tárgyai: a) alma, körte, birs, berkenye és lasponya; b) őszi barack, szilva, som és az esetleg eltartott nyári csontárok ; c) dió, mogyoró, mandola és gesztenye; d) őszi málna, szeder és szamócafajok ; e) edényekben tenyésztett gyümölcsfák gyümölcscsel együtt; t) szőlő; g) gyümölcsaszalványok és a gyümölcs feldolgozásának mindennemű alakjai ; h) aszalókemencék természetben, mintákban és rajzban ; i) gumós és gyökérnemű zöldségek ; k) káposztafélék és levélzöldségek ; I) mellékétkekűl szolgáló zöldségfélék; ra) hagymanemü és fűszerzöldségek; a hüvelyes vetemények hüvelyben és kilejtett állapotban ; o) szárított, aszalt zöldségnemüek és zöldségeonservek; p) a gyümölcs szállítására szolgáló eszközök, befőtt gyümölcsöknek való üvegek, gyümölcsézeti szerszámok stb. 4. A muzeum igazgatósága kizárólag gyakorlati célokat tartván szein előtt, csupán oly gyümölcs és zöldségfélék beküldését óhajtja, melyek minőségüknél, vagy a termelés mennyiségénél fogva nagyban eladásra és kivitelre alkalmasak. Ennélfogva felkéretnek a termelők, hogy csak oly gyümölcsöt jelentsenek be, melyből nagyobb készlet felett rendelkeznek és a melyre nagyobb megrendeléseket elfogadhatnak. A legkisebb mennyiség, mely beküldhető: almából, körtéből, birsalmából 100 darab, a többi gyümölcsfajokból 10 kiló, szőlőből 5 kiló. Az igazgatóság további felszólításáig az első küldemény amazoknál ne haladja meg az 1000 darabot, a többi gyümölcsfajoknál az 50 kilót, a szőlőnél a 10 kilót. Kivételt képeznek oly gyümölcspéldányok, melyek hazai gyümölcsfatenyésztők által a gyümölcsfákat venni óhajtó közönségnek bemutattatni szándékoltatnak és a melyekből egyes példányok is mintakép beküldhetők. Ez esetben az eladó gyümölcsfacsemeték száma közlendő. Az a), c) és in) alatt emiitett zöldségfélékből 10—15 csomó, illetőleg 40—50 darab, a káposztafélékés levélzöldségekből 20—25 darab, a hüvelyes veteuiényekből 50—100 kiló küldendő, megjegyeztetvén, hogy a zölgségfélék a kiállítás tartama alatt hetenkint egyszer friss árúval pótlandók. 5. A bejelentés az ide mellékelt bejelentési ív egyes rovatainak pontos kitöltése mellett t. é. szeptember hó 10-éig eszközlendő. 5. A bejelentett gyümölcs f. é. szeptember hó '25-ig, szőlő és zöldségfélék szeptember -8-ig beküldendők. 6. A gyümölcs kosarakban vagy hordókban szállítandó. Minden kosárba vagy hordóba a kiállító nevét, a gyümölcsfaj elnevezését és a darabszámot, vagy súlyt magában foglaló jegyzék csatolandó. A küldemény tartalmáról annak feladásakor a muzeum igazgatósága levél utján is értesítendő. A termelő urakat saját érdekükben, de egyúttal kivitelünk emelése érdekében is különösen figyelmeztetjük, hogy almát, körtét, birsalmát és szőlőt vékonypapirosba csomagolva szállítsanak, hogy továbbá a gyümölcsöt osztályozva külön külön szállítsák, ugy, hogy egy és ugyanazon fajta gyümölcsnek legszebb és sértetlen példányai, mint la, a kisebbek, de hasonlókép sértetlen páldányok, mint II», és a hibás példányok, mint lila, jeleztessenek. Ugyanezen eljárás követendő megrendelések esetében, melyek végrehajtásánál kiváló gond fordítandó arra, hogy a szállított minőség a kiállított és megrendelt minőségnek teljesen megfeleljen. Tapasztaltatott továbbá, hogy egyes termelők túlcsigázott árakat szabtak, melyek folytán a nagybani eladás lehetetlen volt. Saját érdekükben figyelmeztetjük a t. kiállítókat, hogy ily eljárás mellett soha nem leszünk képesek a külfölddel versenyezhetni és a gyümölcskivitelt állandósítani. 7. A kiállítók vasúti igazolványt nyernek, melynek alapján a vasúti szállítási díj 50" ,,-ának elengedésére tarthatnak igényt. 8. Térdíj nem fizetendő; a szükséges állványokat és asztalokat a muzeum igazgatósága díjtalanul szolgál tatja, hasonlókép a gyümölcs kiállítására szolgáló tányé rok is ingyen bocsáttatnak a kiállító rendelkezésére. A muzeum által eszközölt eladások és megrendelések után 10° (, jutalék fizetendő. 9. A muzeum igazgatósága a beküldött, gyümölcs és zöldség elromlása esetében nem nyújthat ugyan kártérítést, mindazonáltal megteendi mindazon intézkedéseket, melyek a gyümölcs jókarban tartására nézve szükségesek. 10. Azon gyümölcs, mely a kiállítás befejeztéig el nem adatott és a mely felett a kiállító november hó 10-ig nem rendelkezett, elárvereztetni és a befolyó összeg 10" „ levonásával a kiállító rendelkezésére bocsáttatni fog. Budapest, 1889. évi augusztus 17-én. Németh Imre, miniszteri tanácsos, igazgató Hivatalos rovat. Zala-Egerszeg rend. tan. város tanácsa részéről közhírré tétetik, hogy a város tanácsa által az 1886. évi XXII. t.-c. 122., 123. és 124. §§. értelmében elkészített é6 előterjesztett, s a pénzügyi és gazdaságügyi bizottság által felülvizsgált és helyesnek talált 1890. évi költségvetés, az 1886. évi XXII. t.-c. 125. §. értelmében az esetleges felszólamlások megtehetése végett, a városháza tanácstermében 1889. évi augusztus hó 25-től fogva egész 1889. évi szeptember hó 10-ig közszemlére kitétetett, a hol naponkint a hivatalos órák alatt betekinthető. Zala-Egerszeg 1889. augusztus hó 24-én Kovács Károly polgármester, Helyi, megyei és vegyes hirek. Alispáni latogatás Tapolczán. Csertán Károly, Zalavármegyének köztisztelet- és szeretetben álló alispánja aug. hó 25—28. napján a tapolczai járást szerencséltette hivatalos látogatásával. Az alispán augusztus 25 én e.»te érkezett meg B.-Fiiredre, Siófok felől, 26-án részt vett a Veszprém és B.-Füred között Felső-Őrsön át létesített összekötő vonalnak a két szomszédos törvényhatóság által mily mérvben leendő fentartása, valamint a Felső-Orstől Almádi felé a vármegye hatá'-áig húzódó uj összekötő vonal létesítése iránt kiküldött bizottság tárgyalásán Zalavármegye részéről mint elnök, Ez tetszett nagyon a gyerekeknek, jóizüen ne- j vettek a majom incselkedósén, dobáltak neki almát, diót, amelynek csutáját, héját ez mind Pietróhoz vagdalta. A fiúcska irigykedve nézte a majom lakmározását s fáradtan forgatta a kintornát, milyen jó lenne néhány harapás abból a szép, nagy almából, melyet Jumbó kétkezére fogva is alig bir s Anyáskodva hámoz le fogaival. A majom látta a gyermek néma, epedő tekintetét s ingerkedve nyújtogatta neki az almát. Pietró örömsugárzó arccal nyúlt utána, de a majom vigyorogva kapta el előle. A fiúcska arca elsötétült, s úgy tett, mintha nem is venné észre, hogy a majom csak ingerkedik vele, ami roppant méregbe hozta Jumbót s a félig elrágott almát dühösen a fiú arcába dob'a. Egy pillanatra elhallgatott a kintorna, a fiu megtörülte arcát kabátja ujjával és sápadtan, szikrázó szemekkel nézett a majomra, ökölbe szorított keze reszketett a dühtől, do a vidám hahota eszméletre téríté, hiszen itt mindenki Jumbónak lógja pártját. Estefelé volt már az idő, midőn a falu minden utcáját bejárva, a korcsmába tértek pihenni, Pietró alig állt már a Iában, ugy ki volt merülve, de még itt sem volt szegénynek nyugta. Néhány vásárról haza térő, beborozott ember akart mulatni s Pietrónak újra for gatni kellett a kintornát. Késő este volt már, mikor végre nyugodni mehetett. Egy darab kenyeret s néhány almát nyomott kezébe az apja és a/.t mondta, hogy most elmehet aludni Jumbóval együtt, mert holnap korán reggel folytatják utjokat ? Fáradtan vánszorgott a kis kamarába, hol .Jumbó már jóizüen aludt egy rakás puha rongyon, leült egy sarokba s beleharapott a kenyérbe. A majom fölébredt s álmosan dörzsölve szemeit, észrevette a fiút s nála az almákat, a másik percben már ott volt mellette s kikapva egyet öléből, visítva futott el vele. Pietró fölugrott és rohant utána, de a majom gyorsabb volt, nem birta utolérni, az pedig futtában nagyokat harapott a lopott almából. A gyermek már abba akarta hagyni az üldözést, mikor a majom észrevette az asztalra tett kenyérdarabot s egy merész ugrással hatalmába kerítette azt is. Pietró fájdalmasan kiáltott föl, s a haragtól égő arccal, indulatait nem fékezve többé, üldözte a tolvajt. Ha megfoglak, meghalsz ! — mond fogait csikorgatva s ádáz dühvel, lihegve kapkodott utána. Jumbó fáradni kezdett, de a fiúnak erőt adott a kitört szenvedély, mind kisebb lett a távolság köztük, végre Pietró egy hatalmas ugrással utóiérte és elkapta a majmot. De Jumbó sem volt rest, szembe fordult üldözőjével s tizkörmével annak arcába kapott. A fiu meg sem sziszszent, pedig areát rögtön elborította a vér, de hirtelen két kézzel átfogva a majom nyakát, fojtogatni kezdé. Jumbó kétségbeesett kísérletet tett, karmolt, harapott, de a gyermek vézna kezei vaskapocsként szorultak nyakára s lángoló szemekkel nézte, mint vonaglik kezei közt a gyűlölt állat. E pillanatban lépett be apja és a gyermek összerezzenve bocsátá el áldozatát s a majom hörögve vergődött a földön. Kktelen káromkodással esett a fiúnak s csontos ökleivel kegyetlenül elverte, majd megragadta vállát » megrázva a levegőben, oly erővel vágta a falhoz, hogy eszméletlenül rogyott össze. Hogy meddig feküdt eszméletlenül, azt nem tudta; midőn végre fölnyitá szemeit, nem emlékezett a történtekre, csak azt érezte, hogy borzasztóan kimerült, hogy feje szédül, hogy minden csontja fáj. Fölemelte fejét és körültekintett. A másik sarokban feküdt apja és aludt, mellette Jumbó bekötött nyakkal, előttük egy tálban hidegvizes ruha, az álnok majom még álmában is nyögött, Pietró kezdett viszaemlékezni mindenre s torró könyek peregtek végig sápadt, véres arcán, újra érezni vélte az apa kegyetlen súlyos ütéseit, a szidalmat, a káromlást, melylyel elhalmozta. Oh milyen kegyetlenül bánt vele. Ott hagyta feküdni ájultan, talán még meg is rugdalta, és azt a másikat hogy ápolja, hogy félti az életét .... Hát igazság ez? Ezt érdemelte ő? Mit tett, h°gy ilyen kegyetlenül bánik vele apja? Nem érdemlette-e meg az az álnok állat százszor a halált ? Mennyit gyötörte, boszantotta, megkeserítette egész életét. A gyermek könyei elapadtak, mereven nézett maga elé, megremegett, ha a holnapra gondolt. Tudta ő jól, hogy még nincs vége a dolognak. Minő élete lesz apja mellett ezek után, s tűrje tovább is a gyűlölt állat boszantásait? Nem nem, gondolá, apám ugy sem szeret, ő boldog lesz Jumbóval is. Lassan fölkelt s csendesen elhagyta a szobát. Kii nn már hajnalodott, piros volt az ég keleten ; de a gyermek futott, futott abba az irányba, ahol azt a nagy folyót látta hömpölyögni. Reggelre kelve az olasz nem találta a fiút; várt, kereste, hasztalanul, elmúlt az egész nap, Pietró nem jött vissza. Megszökött a kölyök, — gondolá boszusan, igaz, kissé nagyon is eltaláltam verni, de azért elhagyni apját még is rút hálátlanság. De rá szolgált, megérdemíette a haszontalan : megakarta ölni Jurabot, ezt a derék, okos állatot, meg akart fosztani kenyérkeresőmtől a semmirevaló. És hogy Pietró másnap sem jött vissza, hálára csatolta a kintornát s Jumbót ölébe véve, elindult egyedül, szidva folyton hálatlan, rosz fiát.
