Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 27-52. szám)

1889-08-04 / 31. szám

> Hl. «vfolyam. Zalu-Egei-szeg, ÍS89. augusztus 4. 31. szám. i i Előfizetési di<: Egészévre 4 ft,, Félévre 2 l't., Negyedévre 7 t't. Hirdetmények : .'S hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdíj 30 kr. Nyilttór petitsora 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiildtink vissza. Meg-jelenik minden vasárnap. A tiizoltó egyletek szervezetéről. Mint minden téren a világon, úgy a tűzoltás terén is hatalmas lendület, haladás történt századunk utolsó negyedében. Még néhány évtizeddel ezelőtt a tűzoltóság (értem a rendszeresen szervezett tűzoltóságot.) a csodás dolgok közé tartozott. Ha abban az időben, mikor faluhelyeken a földmivelő nép a maga primitív taktikája szerint oltotta a tüzet s az összes szakértelem a község tanítójában összepontosult, kinek a fecskendőzés privát diligentiái közé tartozott; mikor város helyen diákok, mesterlegények elégítették ki hősies passiojokat egy-egy tüzeset alkalmával s a számbavehető erőket a kéményseprőlegényekből lehetett csupán odaállítani: ha akkor valamely tűz alkalmával kirukkolt volna egy csapat fölszerelt tűzoltó, hát bizony legtöbb helyen az ördög cimboráinak tartották volna őket. Akkoriban még csak úgy oltották a tüzet, ahogy lehetett. Nem is lehet csodálni, ha abban az időben oly sok helyen s oly tetemes károkat okozott a tűzvész. A rendszertelen, fej nélküli munka igen sok esetben többet ártott, mint használt. Nem egy helyen a tüzeset alkalmul szolgált bosszúállásra is. Akivel esetleg a falu népének többsége bármi okból nem állott jó lábon, annak nem mentek segélyére s hagyták pusztulni vagyonát, épületeit. Volt eset arra is, hogy a tűz olyan alkalommal ütött ki, mikor a falu népe (a tehetetlen aggok és gyermekek kivételével) mezei vagy hegyi munkán volt s csak nagy későn, akkor vehettek tudomást a vészről, mikor már majdnem a félfalu lángban állott. Ily módon nem egy község lett a romboló vész martalékává. Holott kellő őrködés s idején adott tűzjelzés által elejét lehetett volna venni a nagyobb pusztításnak. Csak sok keserű tapasztalat után kezdték meg nálunk a rendszeres tűzoltóság szervezését. „Saíamegye" tárcája. GI RGrUCZ. — Eletkep. — Irta: Réthy Gábor. A mesebeli hét sárkánynyal küzdött Girgucz bácsi egész életében. — Odáig már többször eljutott, hogy kettőt, hármat felöklelt közülök, izzé-porrá zúzott. — De a megmaradtakkal sehogy sem tudott szembeszállni; sőt az egyszer legyőzött is megelevenült, feltámadott s megújult erővel küzküdött ellene. — Nem volt nyugalma nappal, nem volt nyugalma éjjel. Felesége gyakran hallotta, látta, a mint álmában összeszorított ököllel hadonáz, magában mormol, arcvonásai elsötétülnek, homlokán verejték gyöngyözik . . . „Girgucz ! Girgucz 1" kiáltott „mi bajod ?" Az ébredő — halk sóhajtás után — nyugodtan inondá : „semmi !" Pedig egész teste csuron-viz volt . . . Girgucz bácsit Gergelynek keresztelték volt abban a kis örmény városkában, melyben napvilágot látott ; csintalan társai suhanc korában ragasztották rá a Gir guez nevet — s azóta békén viseli. — Igy nevezi őt minden ismerőse, az egész város, igy a tulajdon felesége is. Ot nem boszantja e gúnynév, nem tiltakozik ellene; mit törődjék a világ ilyetén kicsinyeskedéseivel : neki életcéljai, álmai vannak . . . Gyermek- és ifjúkora nyomorúságban telt el. Egy kis városi vegyeskereskedésben inaskodott, egész télen át reszketeg, földagadt kézzel árulgatva három hagymát két krajcárért, paprikát egyért, petroleumot négyre, ötre. Hálóhelye a kamarában volt, egy-egy moly ette elnyűtt juhbőrrel takaródzott. Később bekerült a tulajdonos nagy üzletébe ; bőröket szállított Bécsbe, búzát Temesvárra, hizott sertéseket Kőbányára. S mert hűségesebb volt a farkcsóváló Eleinte kizárólag az önkéntes tűzoltóság szerve- I zetének álláspontjára lehetett helyezkedni; mert | sem az állam, sem egyes városok vagy közsé- | ségek nem rendelkeztek oly anyagi alappal, melylyel rendszeresen díjazott tűzoltóságot lehetett volna szervezni és fen tartani. / Es dicséretül legyen mondva mind a kezdeményezőknek, mind ama város vagy község polgárainak, kik a rendszeres tűzoltás nagy előnyét és roppant fontosságát felfogva, a tiizoltóegyletek szervezését keresztülvitték: ma máihazánk legtöbb városában s egyik másik községben is olyan tűzoltóság van, mely minden tekintetben megfelel az igényeknek és a várakozásnak. Vannak városok, melyek díjazott tűzoltóságot tartanak fent. Na és ha valaki összehasonlítja a régebbi tüzek által okozott rombolást a mostaniakéval. — rögtön meg fog győződni arról : mily áldásos működést fejtenek ki a rendszeresen betanított tűzoltók. Az alig- két éve hazánkban is ronsretesr ~ u o pusztítást okozott tűzvészek után kormányunk is bocsátott ki rendeletet a tűzoltóságnak községenkint való szervezése tárgyában. Abban az időben örömmel, lelkesen fogadta mindenki e rendeletet; melegen üdvözölte a sajtó; készséggel hajoltunk meg annak nagy fontosságú és praktikus volta előtt mi is s ennek kifejezést is adtunk abban az időben lapunk utján. Nagyon sokat, mindent vártunk a tűzoltóság szervezését illetőleg attól a rendelettől. De kijelentettük egyúttal azt is, hogy annak a szigorú rendeletnek csak az esetben lesz meg áldásos hatása, ha az illetékes hatóságok s a nép között élő intelligens egyének a kormány intentioját megértik, fölfogják s annak keresztülvitelét hazafias buzgolkodásuk egész erejével, odaadással elő fogják segíteni. Es mit tapasztalunk e várakozással szemben? ! Azt, hogy néhány községben, ahol a nép vezetése esetleg lelkesebb kezekben van, alakult i önkéntes tűzoltóság; de legtöbb helyen ered- | kuvasznál, gazdája bízott benne. Megbízta azzal is, hogy részére nagyobb összegeket fölvegyen . . . Egyszer aztán alkalma nyilt betekinteni gazdája pénzes-ládájába; látott különböző kötvényeket, váltókat, százasokat, ezreseket, aranyat, ezüstöt. Ez a fény megvakította . . . szédülni kezdett . . . Megfigyelte a család életmódját ; látta a kényelmet, a pompát, melyben a család tagjai élnek ; a férj derült homlokát, a gyermekek nyájaskodását . . . s eszébe jutott saját nyomorúságos, rideg élete . . . Miért ne lehetne neki is kincse, gazdagsága ? önálló üzlete ? gyönyörűsége asszonya kebelén ? boldogsága gyermekeiben ? Felmondta a szolgálatot s üzletet kezdett a saját szakálára. Aztán megházasodott. Szerelemből ? nem . . . Elvett egy nőt, kinek volt néhány száz forintja, mint őneki, hogy önálló üzletet folytathasson. — Meggazdagodni, kincseket szerezni, t bben csoportosult lelkének összes vágya, csak azután jöhet a boldogság, a szeretkezés. . . . Kivett egy kis korcsmát a város végén ; neje abban bort, pálinkát áruit: mig ő maga folytonosan járt-kelt, üzletet kötött. El nem szalasztott egy krajcár nyereséget, rongyosan járt, kiadásait összeszorította ... S csak esténként, ha azzal a tudattal érkezett haza, hogy befektetett tőkéje néhány hatossal vagy forinttal szaporodott s úgy érezte, mintha mindannyiszor egy-egy sárkánynak vágta volna le a fejét: engedett meg magának egy kis nyugodalmat. Ilyenkor kittit a korcsma előtt lévő rozzant padra, elővette két krajcáros pipáját s kajla kalapját mélyen szemébe nyomva kacskaringós füstöt eresztgetett. Lefekvés előtt ismét megszámlálta pénzét; szépen rendbe rakta külön a krajcárokat, hatosokat, húszasokat, forintosokat s áhítattal gondolt azon időre, midőn ütve neseket, százasokat, ezreseket számlálgat. Lassanként ezek is besorakoztak. — Az első sárkány után legyőzte a másodikat, harmadikat, negye' diket . . . ménytelenül maradt az a valóban nagyfontosságú miniszteri rendelet. Különben ez nem csak megyénkben van így, hanem más vidékeken is. A községi tűzoltóságok szervezése tárgyában — amit pedig a miniszteri rendelet záros határidőhöz kötött — vagy nagyon kevés, vagy épen semmi sem történt. Mit mondjunk például ahhoz a mizériához, ami a legutóbbi paksi tűzvész alkalmával ott Pakson volt tapasztalható V ! A paksi tűzoltóság teljesen fejetlenül, a legprimitívebb fölszereléssel állott a vészszel szemben. Igaz, hogy ott a dühöngő vihar a rendszeres tűzoltás munkáját is hatástalanná tette volna és tette is; de az a vihar által fölkavart portenger, mely a tűz lángját és füstjét eltakarta, nem takarhatta el ama hiányokat és mizériákat, mely a tűzoltóság szervezése körül ott előtérbe nyomult és előtérbe nyomul mindenütt, ahol a szükség parancsát s a kormány-rendelet intentióját a nép vezetésére hivatott egyének meg nem értették vagy megértve : elitélendő ignorantiával fogadták. A paksi roppant vész újból szőnyegre vetette a tűzoltóság szervezésének kérdését. Éppen azért hirlapirói tisztünk parancsolta, hogy fölszólaljunk lapunkban is e tárgy mellett. Me gyénk községének legtöbbje olyan szerencsés, hogy 2—3 intelligens egyén él a nép között, kiknek minden téren való befolyását tagadni nem lehet, sőt — ha az üdvös irányban érvényesül — örömmel kell üdvözölnünk. A községek közszellemének eme befolyásolóihoz, megterem tői höz intézzük újból szavunkat a közjó érdekében. Ragadják kezökbe a tűzoltás szervezésének ügyét, mely a miniszteri rendelet dacára bizony-bizony rémséges csigaléptekben halad csak ^lŐre. Értsék meg és teljesítsék a szükség parancsát, mely minden egyes vész tapasztalatai után rémesebben kiáltóvá leszen. De azt, hogy pénze van : el nem árulta volna senkinek, még tulajdon feleségének sem. —- Csak számított, tervezgetett . . . Majd, majd ha ezereket összekuporgat, majd akkor . . . üzletet nyit a főutcában, hajdani főnökéje mellett; majd akkor lássák meg, hogy mire ment a rongyos Girgucz . . . Majd akkor őtet is megsüvegelik a nacsesás urak, épen úgy, mint volt főnökét; — teleségét nacscsás aszszonynak fogják szólítani; majd akkor neki is jut ideje az enyhülésre, a boldogságra . . . Szegény Girgucz ! igv tervezgetett folyton, folyvást, nap-nap után . . . S ez alatt küzküdött a pénzőrző sárkányokkal nappal-éjjel, úgy hogy felesége: álomlátó holdkórosnak kezdte tartani. Már tiz ezeresbankót rejtegetett; a két utolsót csak nemrégiben kapta bécsi kereskedőktől. — Most már azt hitte, hogy nemsokára célhoz ér. Epen a szent-péteri országos vásár küvetkezett, melyre az ország minden részéből összesereglenek a lócsiszárok és marhák upecek. -—- Innen ő sohasem szokott elmaradni. Jelenlegi tőkéjével biztosan számíthat egy ezeres nyereségre. — Készült, előre készült s a nyereségre gondolva: a vér átfutotta egész testét . . . Majd ha onnan hazatér, a főutcában a Sándor-féle tóikét fogja kibérelni, fölhasználja minden ismeretségét s egy év alatt megduplázza a tizezeret . . . Ha a százasokból ezreseket tudott csinálni, miért ne tudna ezekből tizezreseket ? . . . Ha a kisebb sárkányokat le tudta győzni üres kézzel; m'ért ijedjen meg a nagyobbaktól most, a mikor már fegyver van kezében ? Bízott a jó szerencséjében s üzleti jártasságában. — Girgucz! belőled még tőkepénzes ember válik, Wertheimod is lesz aranynyal, ezüsttel. . . . Hanem azért csak ugy kullogott el a szent-péteri vásárra, mint máskor szokott —- lehorgasztott fővel. Oldalán tarisznya lógott, alig volt tübb elemózsiája, mint egy jó koldusnak — egy karéj kenyér s néhány fej hagynia; hanem a kebelébe rejtve, vitte az ezreseket s Mai számunkhoz negyeiliv melléklet van csatolva.