Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 27-52. szám)

1889-11-17 / 46. szám

VT ii.- folyam. Zala-Egerszeg, T889. november 17. 4C>. szám. Előfizetési di '<: Kgészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 t't.. Hirdetmények : :í hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., líélyegdij 30 kr. Nyilttér |>elitsora 1- kr. ZÁLÁMEGTE JL tr & n\r i si es i A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem krililHnk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi karaara" hivatalos közlönye. Meg-jeleni

k minden vasárnap. A női emancipatió. Tengernyi papiros, tengernyi tinta és tengernyi nyomdafesték elfogyott már, mióta a vén I Európában is napirendre került a női életliiva- | tás kérdése. j A conservativ szellemű egyének nem igen tudnak még máig sem megbékülni azzal a gondolattal, hogy a nők elszóllíttatván a tulajdouképeni anyagi szent hivatástól, oly foglalkozási kört kapjanak, mely ez ideig csupán férfiak számára volt nyitva. Tagadhatatlan is, hogy rengeteg sok körülménynyel meg lehet okolni az ő álláspontjukat; de viszont rengeteg sok ok harcol a mellett, hogy a nők ne szoríttassanak le a férfiaknak szánt életpályák mindegyikéről. Igen természetes, hogy a két tábor között van a helyes ut. Es a tapasztalat csakugyan azt bizonyítja, hogy nálunk a gyakorlati téren ezt a közép-utat igyekeztek követni. Így azután nálunk az Amerikából importált női emancipatió kérdése csupán az elmélet-terén vert erősebb hullámokat; agyakorlati téren egészen simán, minden társadalmi forrongás vagy viszszahatás nélkül lett megoldva. Ugy, de az amerikai szellem folytonosan erősebb mértékben hódít. A haladásában pillanatra sem nyugvó új-világ meg-megmozdítja a csendesebb természetű Európa fölött is a levegőt; az ott történő dolgok hatástalanul nem maradhatnak ideát seui s így folyton felszínre kerülnek oly dolgok, mik nálunk igen szokatlanak s a mi közszellemünk rendkívül nehezen birja azokat assimilálni. Legutóbb történt, hogy egy nő folyamodott az egyetemre való fölvételért. Az egyetemi tanács egybegyűlt s azt a határozatot hozták, hogy miután ez nálunk szokatlan dolog s a hazai törvények erre nézve semmiféle utasítást nem adnak: a kérelemnek hely nem adható. Igy azután az egyetemi tanulmányok nyilvános végzésétől az ambitiozus hölgy ez úttal elüttetett. Igaz, hogy kissé különös szaktudományok hallgatására akart beiratkozni; többek között a hittudbmányokat is hallgatni akarta. De ez a dolog elvi oldalán nem váltóztat. Ezzel az esettel, mint, most már concrét esettel szemben, mindenkiben az a kérdés merülhet föl: vájjon a nőknek van-e, lehet-e jogosultságuk ily irányban követni magasabb ambitiókat? Erre a kérdésre is volna és van is bizo nyosan egy egész tábor, mely azt a feleletet adná vagy adja, hogy a tulajdonképeni női rendeltetés szempontjából nincs. De akad egy egész tábor másfélül, mely azt hangsúlyozza, hogy föltétlenül van, — az emberi egyenlőség magasztos elvénél fogva. És ime itt is középen van a helyes, az elfogadható ut. Sem azoknak, kik a nők előtt föltétlenül megakarnak nyittatni minden férfi életpályát, — sem azoknak, kik előttük kivétel nélkül minden foglalkozási kört elakarnak zárni, — nincsen igazuk. Nincs pedig igazuk azért, mert kizárólag a nőkre való tekintettel, illetőleg azok helyzetének tekintetbe vételével, kik valamely pályára törekesznek, Ítélik meg a dolgot. Pedig midőn arról van vagy lehet szó, hogy a nők beeresztessenek-e a férfiak foglalkozási köreibe, életpályájába? — nem kizárólag azok helyzetét kell figyelembe venni, akik ilyként maguknak existentiát akarnak teremteni, hanem tekintetbe kell venni éppen oly mértékben, hogy annak a jognak vagy előnynek megadása a közérdek szempontjából szükséges-e ? előnyt biztosító-e? Na és, ha ily szempontból taglaljuk a dolgot, akkor föltétlenül nem nyitnak ugyan törekvő nőinknek utat az egyetem minden szakjára, de be fogjuk látni, hogy bizonyos mértékben az orvosi szakot okvetlenül ineg kellene nyitni előttük. A fölvételt lehetne bizonyos föltételekhez szabni, mi által az egyetem a túltömöttség ellen biztosítható volna; de más részről magra i o a foglalkozási kör természete is meglehetősen korlátolná a belépők számát. Hogy ezáltal mily általános óhaj, mily nagy, szükséges kívánalom menne teljesedésbe. —- azt a következmények mutatnák meg! Szomorú stat.istikát lehetne összeállítani azokról a nőkről, kik csekély, a fejlődés stádiumában ínég könynyen gyógyíth itó bajukat inkább halálos kimenetelűvé engedték fejlődni, hogysem férfi orvossal közölték volna azt, mintsem a szakvizsgálatnak alávetették volna magukat. Legföllebb a végső kétségbeesésben s akkor vetették annak magukat alá, mikor már a segítség késő volt. És hányan haltak és halnak meg a nélkül, hogy szakértő orvoshoz fordultak volna, vagy fordulnának. Kétségtelen tehát, hogy ily irányban vajmi szükséges volna egy lépést tennünk Amerika felé. Es hisszük is, hogy jelenlegi kultusminiszterünk, ki — úgy látszik — igen sok tekintetben úttörője leszen a józan haladásnak, — meg is fogja tenni a lépéseket, hogy a közérdeknek ez irányban is elég tétessék. HIRDETÉS. A zalamegyei gazdasági egyesület kertjéből több ezerre menő, válogatott fajú, minden nemű gyümölcsfa, akácz, gledicia és körisfa eladó. Egyesületi tagoknak a gyümölcsfa darabja 15 kr. és 2 kr. kiszedési, összesen 17 krért, akácz, gledicia, körisfa nagyság szerint 2—5 krig szolgál tátik ki. ö o Nem tagoknak a gyümölcsfák darabja 20 kr. es 2 kr. szedési díj mellett, a többi csemete j pedig 5—10 krig számíttatik. A meoVendelések Zala-Egerszegre a gazdao o o o sági egyesület elnökségéhez intézendők. Zala-Egerszeg, 1889. évi november 12-én. Orosz Pál egyesületi titkár. Megyei elet. .1 megyei közigazgatási bizottság november havi ülését Svastits Benő főispán őméltóságának elnöklete a\att f. hó 12-én tartotta. Őméltósága üdvözölvén a bizottság tagjait, jelenté, hogy a földmivelésügyi miniszter a közigazgatási bizottságba a vármegye közgazdasági előadójául Orosz Pált nevezte ki s ajánlá őt a bizottság figyelmébe, mit a bizottság tagjai lelkes éljennel fogadtak. „Zalamegye" tárcája. Almanach.* Már már azt hittük, hogy az Almanachok kora örökre lejárt minálunk. A sajtó rohamos fejlődése általában egyre kisebb területre kezdé szorítani a szépirodalmi könyveket s nz utolsó tiz évben még gondolni is alig mertek kiadók arra, hogy a kedves emlékezetű Almanachokat fölkeltsék mohlepte sírjaikból. Körülbelül így okoskodtak : minek almanach, mikor a napi sajtó elárasztja a közönséget regénynyel, novellával, tárcával'? Vájjon van-e nálunk még publikum, mely kedvelt iróit, a kikkel külön-külön mindegyre találkozik, együtt is szeresse látni, Ez a kérdés sok fejtörést okozott kiadók nak es Íróknak egyaránt, mígnem a Singer és Wolfner kiadó-cég, szövetkezve Mikszáth Kálmánnal, „mert és nyert". A közönség hamar megadta a választ. Igenis, szereti együtt látni kedvelt iróit. A Mikszáth féle Almanach váratlanul fényes sikert aratott első föllépésével s ma már az Almanach a legnépszerűbb szépirodalmi könyv Magyarországon. A magyarázat igen egyszerű: az Almanach a régibb éz ujabb írói nemzedék legjobbjainak a találkozója. 8 mert valamennyi nem találhat helyet egyszerre, minden esztendővel ujabb meg ujabb, a közönség előtt azonban nem ismeretlen név vegyül a régibbek közé. Minden esztendőben 14 —15 elbeszélő talaüíozik a/. Almanachban s mesél egy nálunk szokatlanul nagy számú közönségnek. A magyar irók általában fájdalom — még mindig szenvednek az ősrégi ma *) Ainaiiacli az 1890. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálin in Kifveleines Regény tár V. évfolyam V. VI. kötele. Singer és Wolfinr kiaüa-a Ara diszkütésben 1 forint. gyár betegségben, de csodák csodája, mihelyt arról van szó, hogy az Almanach közönségének kell Írni, levet kőzik e betegséget s igazi becsület, kérdésévé teszik, hogy az Almanachba a legszebb dolgukat írják meg a legszebben, a legtöbb gonddal. Mert egy napi lapban a sok mindentéle közlemény közt elvész a gyenge, hirtelenében összehányt-vetett dolgozat is, ám az Almanachban valamennyi igyekszik kitenni magáért, tudván, hogy nem olyan közönség elé lép, a mely csak olvas, de a mely bírál is. Valóságos nemes verseny az, melyre kelnek iróink, — öregek és ifjak — minden esztendőben egyszer. Ennek természetesen a közönség örül a legjobban. Inneu vau aztán, hogy az Almanach évről évre emelkedik nemcsak érdekességében, de irodalmi értékében is. Előttem fekszik az 1890-re szóló Almanach, a harmadik évfolyam e nagybecsű vállalatból. 8 mindjárt kellemesen lep meg, hogy Mikszáth szellemes előszava után Jókai, a magyar költők fejedelme, nyitja meg a soi't. Jókai mindig érdekes, most különösen az, mert csakugyan beváltja fenyegetését az aradi hölgyekkel szemben: vázát adja ama színművének, melynek aradi nők lesznek a hősei. Az aradi nők voltak t. i. a kik megfogadták, hogy Jókaitól, a 2ö. § megszavazása után, nem olvasnak többet. De egy regényírón bajos kifogni, főként ha az a regényíró Jókai. Mindjárt megfenyegette (?) az ara ii nőket, hogy csak azért is drámát ir, melynek ők lesznek a hősnői s mint az Almanachban jelzi, e kedves fenyegetését tényleg be is váltotta. Hogy tapsolnak majd e drámának az aradi hölgyek, csupa öröm lesz látni. Jókai után mindjárt egy fiatal leány : Tntsek Anna. A szerkesztőtől mindenesetre szép figyelem volt, hogy a nagyobb közönség előtt most először föllépő fiatal leány kezét a Jókai kezébe teszi. Ám hogy magára is biztosra menne, azt mindenki el fogja ismerni, a ki elolvassa a „Reggeltől estig

u című költői szép 110 vellát. Uj név e helyen a Murai Károlyé is, de pompásan beillik az előkelő társaságba. Egy kis vígjáték játszódik le előttünk egészséges humortól pezsgő növel Iájában. Csak jelenetezni kellene s kész a vígjáték, méltó társa a „ Virágfakadás"-nak, mely ma is repertoiredarabja a nemzeti szinháznak. Megint egy uj név: Justh Zsigmond. Egy pár éve, hogy feltűnt e fiatal író, ki nemcsak az életben, de az író-világban is méltó helyet foglal el az előkelőségek közt. A ki „A két Ernesztiná"-t elolvassa, annak kedvencévé lesz Justh Zsigmond, ki nemcsak éleslátású megfigyelő, de ügyes elbeszélő is. Nemcsak szinez, de mesél is s alakjai valósággal el vannak lesve az életből. Több uj alak nincs az Almanachban. A többivel találkozott az olvasó az Almanachnak vagy első, vagy második évfolyamában. Újra találkozunk a régi gárda egy jelesével : Vadnai Károlylyal, kinek Bolla Nella sajátságos cimű novellája a szabadságharc és az azt követő sötét korszakból veszi érdekes tárgyát. Bolla Nella vén leány s megindító történet mondja el : hogyan lett azzá. A hölgyvilágot Tutsek Annán kiviil Beninczkyné Bajza Lenke és Gyarmathy Zsigáné képviselik. Beniczkyué idegen földön játszat le egy romantikus, érdekes meséjü történetet, míg a Gyarmathy Zsigáné története („Házasság, hadverés Isten dolga") az ő kedves Kalotaszegjén játszódik le s egyike az Almanach legszebb darabjainak. Most jön a fiatal gárda. Petelei István, a rajzok kitűnő mestere (Az Öreg legény), Tóth Béla az ő Gülbabájávai, aztán Bársony István, a „Szabad ég alatt" irója, ki nemcsak a leírásokban, de a mesélésben is nagyhirtelen elsőrendű iróvá lett, Rákosi Viktor, kit jókkal többen ismernek Sipulusz néven, Hevesi József Mai szamunkhoz negyed iv melleklet van csatolva.