Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 1-26. szám)

1889-05-12 / 19. szám

Este 8 óra felé tergernyi nép lepte el a vármegye ház előtti tért, hogy a nyüzsgő soka­ságon alig lehetett keresztül hatolni 8 óra után felhangzott a Rákóczy induló s a sűrű csoportban jövő fáklyásmenet a főispáni lak elé érkezett, folyton éltetve Oméltóságát, aki a szüni nem akaró éljenzés között jött le az őt üdvözlő sokaság körébe. Ekkor Németh Elek, városunk derék fő­jegyzője, a következő „szép beszédben üdvö­zölte a város nevében Oméltóságát : Méltóságos Főispán úr! Midőn felséges urunk és királyunk Méltóságodat nagy érdemei s a közügyek, de különösen a közigaz­gatás terén telt kitűnő szolgálatainak jutalmául a leg­kegyelmesebben ezen fényes polcra emelte, igen nagy örömünk boldogító hatása alatt akkor is megjelentünk, hogv vonzalmunknak, szeretetünknek és nagy tiszte­letünknek ünnepélyes kifejezését adhassuk. — Csak rövid idővel ez előtt történt ez s mégis az e helyen kifejezett édes reményeink már is megvalósultak s itt e helyről Méltóságodhoz irányított tiszteletteljes kérel­münk már is teljesíttetett. — Mi lehet tehát reánk nézve a mai nap más, mint a hálának, az igazi hálának nagy ünnepe! Méltóságos Főispán úr! valamint az előtt, úgy jelenleg is áldásos működésed által bebizonyítani kegyes­kedtél azt, hogy ugy az egész megyének, mint e városnak igazán testestől lelkestől hü polgára vagy. Hathatós befolyásoddal, hatalmas pártfogásoddal és soha nem lankadó buzgalmaddal e város culturalis törekvéseit nemcsak elősegítetted, de célhoz is vezetted. Városunk anyagi felvirágozásának minden segéd;emeltyüit kezeinkbe adtad s ez által a jövő nemzedék könnyebb boldogul­hatásának alapját megalkottad s ez által ugy a jelen, mint a jövő nemzedék emlékében jelenleg is fényes nevedet áldotta, magasztalttá tetted, megörökítetted. Főispánságod e rövid ideje alatt velünk ezerte tett ennyi kegyességed-, ennyi jóságodért fogadd méltóságos Főispán úr e városnak, e téged igazán szerető hű szék­városodnak, polgártársaidnak forró köszönetét és soha nem muló háláját. Legyen előtted ezen szeretetteljes hála-ünnep kedves emlék s legyen örömteljes előtted a mi nagy­szeretetünk e szerény nyilatkozása. Korunk egyik szellem óriása br. Eötvös József azt mondá: „Nem az, a mit bírunk, hanem a meggyő­ződés, hogy a mit birtink, meg is érdemeltük, boldogít." Méltóságos Főispán úr! a ki polgártársainak vonzalmát, szeretetét, tiszteletét és nagy háláját annyira kiérde­melte és ily mérvben birja, mint Méltóságod, valóban boldog lehet s hogy ezen boldogságot Méltóságod még számos évekig élvezhesse, szívünkből, lelkünkből kíván­juk. Isten éltesse! A többször zajos éljenzéssel fogadott beszéd befejeztével újból felhangzott az éljen, melynek lecsíllapultával főispán úr Őméltósága a nála megszokott ékesszólással a következő szavakban fejezte ki köszönetét : Tisztelt és szeretett Polgártársak ! Bensőmben meghatva mondok köszönetet szivessé­giikért, melynek ily megtisztelő bizonyítványával kegyes­kednek engem szerencséltetni. Az élet utain ép úgy a családi körben, valamint a közszolgálat terén, hol egy városnak, sőt egy egész megyének lakóssága képezi a családnak egyenjogú tagjait, mindezek jólétére kiható üdvös sikert csak az együttes munkásság eredményezhet és én áldom Istene­met, hogy hosszas közpályámnak megadta a szerencsét, melylyel megyém és ezen város sorsát érdeklő feladatok megvalósításánál az én kötelességszerű eljárásom polgár­társaim szíves bizalmának és hathatós támogatásának pótolhatlan segélyét mindenkor megnyerhette s ha van —P n . ——•— —• „Mike Ágnes! szállj magadba! . . . Nem késő még a megbánás ... a megtérés !" „Mit bánjak meg?! . . . Csak azért se! . . . Vígabb leszek . . . Csalfább leszek,Jmint ezelőtt voltam !" * * * „Hát te szép lány: Mike Ágnes! . . . mivé lettél?! . . . mért oly halvány mindkét arcád?! . . . hova tiint a piros rózsa, életrózsa róla?! . . . mért vagy oly bús ?! . . . meguntad tán az életet . . . s halni készülsz?!" „Rossz a világ! . . . sokat bántott! , . . ártat­lanul ugy üldöznek! . . . irigylik már mindenemet . . . irigyelik szépségemet . . . irigyelik életemet! . . . pedig nem vétettem senkinek sem ez életben !" „Gonosz leány ! . . . hallottad-e, mit beszéluek a faluban ?! . . • A halászok kis csecsemőt vetettek ki a Tiszából . . . Holdas éjen, néma égen téged láttak a kert alatt a tolyóra leosonni ?!" Az a leány fehér fal lett . . . nem szólt sem­mit . . . merően nézett maga elé . . . sirva fakadt . . . és elszaladt . . . keservesen jajgatva s zokogva. * * * Holdas éjen a Tiszába a halászok hálót vetnek . . . Hállójukban nehéz hulla . . . sápadt hulla . . . A kik látják : Mike Ágnest felismerik benne . . . A halászok partra vetik . . . Másnap reggel Tisza partján, mély sirt ásnak s eltemetik. Nem siratta . . . nem könnyezte senki! Beke József. siker, annak forrását ez képezi s viszont ez az, mely engem örök hálám érzetével csatol Önökhöz. Legyenek meggyőződve, hogy lelkiismeretteljes odaadásomat ezentúl is megyém és ezen város érdekei előmozdítására szente­lendeiu s ezen közös célunk elérésére együttes mun­kásságunkkal sorakozva, szivem mélyéből kívánom, hogy városunk szerencsés felvirulását eszközölhessük. Isten áraszsza boldogító áldását Zala-Egerszeg városára és honszerelő lakosságára! A megyebeli papság tisztelgése. A vármegyebeli papság törvényhatósági bizottsági tagjai szép számmal jelentek meg a f. hó 6-iki törvényhatósági közgyűlésen. A köz­gyűlést megelőzőleg testületileg tisztelegtek fő­ispán úr Óméltóságánál. A küldöttség vezetője, dr. Dunszt. Ferenc keszthelyi apát-plebános, a következő, emelke­dett szellemű beszédben tolmácsolta a küldött­ség érzelmeit : Méltóságos Főispán Úr! Mélyen tisztelt és mindig szeretett Urunk ! Midőn ma, mint Zalamegyének jelenlevő kath. papsága testületileg lépünk Méltóságod elé, nem egyszerű hódolat-és tiszteletből, hanem egy erkölcsi kényszer hatása alatt jöttünk, hogy fényes nevének, tiszta jelle­mének és páratlan érdemeinek avatatlan érintését szere­tetünk és ragaszkodásunk melegével töröljük le. Ki egy megyének 30 esztendős kultur-történetét csak kevesed magával, majdnem saját kezeivel készi tette; kinek jelene mögött oly mult áll, mint Méltóságod mögött, mely megtagadta évek hosszú során át az embei­nyugalmát, a családi tűzhely kedves örömeit, hogy az ész minden sugarát, a gond és fáradtság minden verejték­cseppjét a hazának, a közügynek, az embertársaknak hozzá áldozatul — az emelt tővel várhatja a birálatot azoktól, kikért dolgozott; mert a bírálat nem lehet más, mint — hála. Ép azért nem lennénk kath. papok, nem lennénk az örök és törhetlen igazság hirdetői, ha ki nem mérnők mondani azt, hogy auiit nem rég egy egyházi napilap Méltóságod nevével kapcsolatosan hozott, az nem a mi nézetünk, azt egyenként és mindnyájan határo­zottan vissza utasítjuk; a mi birálatunk az, mi az egész megyéé :-a megérdemlett hála és az ebből fakadó tisztelet és ragaszkodás. Ha fájt Méltóságodnak a seb, melyet nemes lel­kén nemes munkája közt ütöttek —- fájt nekünk is ; mert mi tudjuk, hogy nem csak igazságtalan volt, hanem oly embert ért, ki szivvel lélekkel mindig katho­likus és vallási érdekeinknek folytonos és fáradhatlan előharcosa volt Nem tulajdinítunk a soroknak nagy fontosságot; a közélet embere sokszor áll avatatlan bírálat alatt s gyakran és a legnemesebb törekvésekért kell a sajtó támadásaival megismerkednie ; de meg vagyunk győződve, hogy ha e támadás Méltóságod ellen irányul, egész Zalamegye, mint egy ember áll fel, mint megmutatta tegnap és ma és feláll vele a kath. papság, hogy annak élét letörje. Fogadja Méltóságod törhetlen ragaszkodásunk, hálánk és tiszteletünk kifejezését azon óhajtásunk kí­séretében, hogy Méltóságodat, a mí szeretett főispánun­kat a gondviselő Isten magyar hazánk, egyházunk és megyénk javára sokáig étesse. // Őméltósága a elerus e kitüntető figyelmeért következőleg fejezte ki köszönetét : Nagyságos és főtisztelendő Apát úr ! Főtisztelendő urak! Fogadják mélyen érzett köszönetem kijelentését megtisztelő szivességiikért. — Nem csupán egyéni, ha­nem közszempontból is kiváló súlyt helyezek arra, hogy bennem a vallásosságnak igaz hív fiát tekintsék. Én ebben oly nagy erkölcsi díszt találok, amelyre hosszas közpályámon át mindenkor törekedtem és pedig azon meggyőződésemnél fogva, melylyel az Egyháznak ma­gasztos szent hivatása iránt viseltetem. S ép ezért nem­csak nagy megnyugvást, hanem igazi lelki istápot nyújt nekem megyénk clerusának kifejezett s irántam tanú­sított szives jó indulata annyival inkább; mert tudom és áthatvaf érzem azt, hogy megyekormányzói tisztem hű betöltéséhez a hatalom csak eszköz, de az igazi cél népem boldogsága és ebből a jobb rész — a lelki és erkölcsi rész — a hit malasztjából s a lelkészkedő papság szent buzgalmából árad. Fogadják ismételt köszönetemet azon kérésemmel, hogy munkásságomat istápolni és engemet továbbra is nagybecsű szives hajlamukban megtartani kegyesked­jenek ! Mély hatást keltett szavait lelkes éljen kisérte. Megyei rendes közgyűlés. Május 6. és 7-én. Svastits Benó főispán őméltósága, kit a gyűlés­terembe léptekor zajos éljenzéssel fogadtak, a nagy számmal egybegyűlt bizottsági tagokat szívélyesen üdvö­zölvén, a gyűlést a következő, többször zajos éljenzéssel megszakított beszéddel nyitotta meg: Tekintetes Közgyűlés! Azon időszakot, me!y bennünket a legutóbb tar­tott törvényhatósági bizottság rendes közgyűlésétől el­választ, illetve mely az említett közgyűlés óta lefolyt, általánoságban is nagy jelentőségű — de sőt részben igen is válságos eseményeknek egész sorozata töltötte be. — Nem tartom helyén valónak, hogy azokat bár rövid vázlati ecseteléssel is a tekintetes kögyülés emlékébe idézzem. De nem mellőzhetem hallgatással egy oly kiemelkedő momentum felemlítését, mely nyilván tanú­sítja Királyunk Ő Felségének hű magyar népe iránti szeretetét, és ez az, hogy 0 Felsége, egyetlen fiának — trónja örökösének elvesztésével szenvedett mély gyászának tartamát nagy részben hazánk fővárosában töltvén, megrendítő nagy fájdalmának enyhítő vigaszát magyar nemzete körében kereste fel. — E tény való­ban a szerető jó Atya és hű gyermekei családias bizal mának jellegével bír, s csak egy óhajtásunk lehet, az, hogy a fennkölt uralkodói nemes szív, mely így érez, a szenvedett szerencsétlenség lesújtó fájdalmától is vér tezve, még igen igen soká ne szűnjön meg dobogni hű népei üdvéért! Országos közéletünk folyamában ez idő alatt tör­tént nagy jelentőségű változások közül megemlítenem kell hazánk kormányának egyes ágaiban s éppen a legfontosabb szakmákban új miniszterek kinevezését oly férfiakból, kiknek erélye kimagasló fényes tehetségeik és hazafiasságuk a közvélemény osztatlan elismerésével csatolja a közvárakozást kormányi működésük üdvös sikerének megvalósításához. Erről a vonatkozó és a tárgysorozat rendjén előterjesztendő magas miniszteri leiratok a kellő hivatalos értesítést nyujtaudják a tisz telt közgyűlésnek, de részemről nagy jelentőségűnek jelezem e változást, főleg azon okból, mert azzal az országos közmeggyőződés szerint is egy uj alkotó — alakító és rendező korszak nyílott meg, mely ha híven és szerencsésen oldja meg nagy feladatait, azzal hazánk jogállami és belszervezeti fejlődésének, nem kevésbbé közgazdasági emelkedésének ma már nélkülözhetleu fel­tételei és ezekben nemzeti erősbödésünknek a közjólétre közvetlen ,ható sikeres eszközei szereztetnek meg. En gedje az Eg e nagy célt hazánkra nézve következé­seiben is üdvös sikerrel elérni! Szeretett megyénk szűkebb házi körében a lefolyt időszak alatt történtekueii részletes vázlati ismertetését a szabályrendelet értelmében közzétett alispáni jelentés tárgyalja. Részemről az abban előadottakhoz csatolva még jelentenem kell, hogy a főszolgabírói hivataloknak beható és tüzetes évi vizsgálatát a lefolyt évben is telje­sítvén, alkalmam volt meggyőződni arról, hogy a megye tisztviselői a folyton növekedő ügyforgalommal szapo rodott teendők halmazához és pedig a viszonyokhoz képest elismerést érdemlő buzgósággal igyekeznek telje­síteni hivatalbeli kötelességeiket. Ezen hivatalvizsgála toknak általam kitűzött és hiven követett feladatánál fogva egyik főcélját képezvén az is, hogy a hatósági kötelmek pontos teljesítésének számonvételén és a fel ügyeleti ellenőrzésen kivül, a rendszeres ügyvitel szabá lyossága és a közszolgálati teendők célszerű, sikeres foganatosítása tekintetében a tapasztaltakhoz képest netán szükséges utasítások és útbaigazítások is meg­adassanak, e tekintetben kijelentem, hogy a legutóbbi hivatalvizsgálat az előző évihez képest nevezetes hala­dást és javulást tanúsított s ez alapon elvárnunk lehet, sőt kell is, hogy a most következő időszak legközelebbi folyamában általam teljesítendő hivatal vizsgálat az összes főszolgabiróságoknál teljesen kielégítő tevékeny­ségi és szabályos ügyviteli eredményt igazoland. A megyénkre nézve valóban életkérdést képező vasúti ügyünket illetőleg örömmel értesíthetem a tisztelt közgyűlést, hogy a tervezett Csáktornya—ukki helyi érdekű vasútvonal még ez évben foganatba veendő létesítésének biztosítását tényleg megnyerte és az erre vonatkozó törvényjavaslat a törvényhozás végelintézése alatt áll. Ezeu vasút vonal által a megye székhelye és megyénknek észak-keleti határától délnyugoti véghatá­ráig 122 kilometer hosszúságban fekvő nagy kiterjedésű oly vidékei nyernek közvetlen vasúti összeköttetést, mely vidékeknek nagy része mindeddig nem csupán a vasúti összeköttetést, hanem egyáltalán a közforgalomnak, sőt a rendes közlekedésnek is minden előnyeit teljesen nélkü­lözte és ép azért ezen vidékek honszerető lakóssága ezen vasút létesültével és annak az elszigeteltségből kiemelő hatásában fogják érezni azt, hogy ők nem mostoha gyerme­keimegyéjüknek, mely értük és felvirulásukért egyetemi áldozatát is meghozni kész volt. De ezenkívül, az álta­lános közforgalom érdeke szempontjából is nagy jelentő­séggel bír ezen vasút azért, mert az a hazai export közvetítő vonalán is szolgálván, végkiágvtzásában a ma­gyar államvasút keretébe foglaltatott. És ezért méltán hálás elismerésünk illeti meg a közmunka- és közleke­dési miniszter ur Ö nagyméltóságát, ki pártoló tárno gatásával és országos segélylyel is ezen vállalatot sikeres létesítéséhez eljuttatni kegyeskedett. Es mi tisztelt közgyűlés csak egy évi időre is visszatekintve, midőn még megyénknek legtöbb vidékei minden közforgalmi összeköttetéstől távol állottak, ma már mondhatjuk, hogy két helyi érdekű vasutunk a Keszthely—balaton—-szent-györgyi és Boba—sümegi tényleg megnyitva, a közforgalomnak átadattak, a Csák­tornya—Ukki vonal pedig a tényleges kiépítés küszöbén áll és ezzel kapcsolatban a sümegit kiegészítő tapolczai vonal létesítése is várható: mindezekben némi megelé­gedéssel coustatálhatjuk, hogy haladunk és e haladást köszönhetjük egyesített munkásságunknak, mely nem az érdekek ellentétbe állítását, hanem azoknak méltá­nyos kiegyenlítését — a közérdeknek mindenek felett kielégítését és azon higgadt magatartást ismeri és vallja feladatának, melylyel — tisztelve a vélemények sérthetlen szabadságát — úgy a közadministratioban, valamint törvényhatósági és társadalmi működésében is megyéjének és a még annyi sok nélkülözésekkel küzdő megyei lakósság érdekei érvényesítésének s jobbléte eszközölhetésének szenteli egyesitett erejét. E missio, ezen egység tartsa össze és vezérelje továbbá is munkásságunkat és abban hazafiasságunk versenyt tartva bölcseségünkkel, iidvös sikerét engedje az Eg megyénk boldog felvirulásában elérhetnünk. Van szerencsém a közgyűlést tisztelettel megnyi tottnak kijelenteni." Főispán úr őméltósága ezen lelkes, buzdító beszédét a közgyűlés szűnni nem akaró viharos tetszés nyilat kozatai között végezvén, szót kért Balaton Józset zala­egerszegi esperes plébános s bizottsági tag, aki emel­Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents