Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 1-26. szám)
1889-02-10 / 6. szám
0 Felségeiket egyetlen fiók Rudolf trónörökös Ő Felségének gyászos elhunyta által érte, legmélyebbrészvétét és fájdalmát fejezi ki; ezen részvétét és fájdalmát tolmácsoló hódoló feliratát a m. kir. kormányelnök utján a trón zsámolyához juttatja ; végül hogy az elhunyt trónörökös lelki üdveért gyászmisét szolgáltat és azon testületileg részt veend. Főispán úr Őméltósága az egyhangúlag hozott ezen határozatokat elnökileg kijelentvén, tiz percre a jegyzőkönyv elkészítése végett a közgyűlést felfüggesztette. — Ez idő elteltével Gózony László főjegyző úr a közgyűlés jegyzőkönyvét felolvasván, az hitelesíttetett. A jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után Gózony László főjegyző úr felolvasta a megye részvétét és fájdalmát tolmácsoló hódoló feliratot. A megye aranytollú főjegyzőjének ezen, a közgyűlés osztatlan helyeslésével fogadott valóban mesteri műve következőleg hangzik : Felséges Császár és Apostali Király! Legkegyelmesebb Urunk ! Fájdalomba merülve áll Felséged hű magyar népe a trón zsámolyánál. A legjobb, a legszeretettebb Király mélységes bánatával egyesül népeinek gyásza és fájdalma. A kit Felséged népeinek boldogítására nevelt s reményteljes fejlődését az atyai sziv gyönyörével kisérte s aki a hozzá fűzött reményeket gazdagon beváltva Felséges szülőinek és egy hatalmas birodalom népeinek örömévé és büszkeségévé vált : Rudolf trónörökös O Fensége nincs többé ! Elköltözött tőlünk, elvitte magával a Felséges szülők örömét, a népek reményét visszahozhatatlanul mindörökre. Ezredéves multunk határán bizalommal tekintettünk a jövőbe, mert lelkünkben szilárdul élt a hit, hogy a Megdicsőült, Felséges királyunk magasztos uralkodói eseményeinek is örököse leend és most jövendőnk ezen reményét a sir rejti sötét ölében s csak a fájó emlék maradt fenn a szivünkben, melytől sajogni soha meg nem szüDik. Ki mérhetné meg Felséges királyunk és Felséges király asszonyunknak, a gyengéden szerető Atya ós Anyának fájdalmát ? E fájdalom oly nagy, oly véghetetlen, hogy ahoz a részvét vigasztalólag közeliteni sem mer, és csak a. Mindenható Istenhez esedezünk forró imáinkkal, hogy adjon erőt Felségteknek a megpróbál tatás gyötrelmeinek elviselésére s végtelen jóságával és bölcseségével enyhítse sziveik súlyos bánatát. Mi pedig a gyász e komor napjaiban Felséges Királyunkhoz emeljük tekintetünket. Felkent fejére az ég Urának áldását kérjük, hogy legyen továbbra is hitünk rilágító oszlopa, reményünk horgonya és dicső uralkodásának atyai gondjait tegye könnyűvé népeinek törhetlen hűsége és lángoló szeretete. A hódoló felirat felolvasása után a közgyűlés bezáratott s tagjai — élükön főispán úr Oméltóságával — a gyász isteni tiszteletre vonultak. A templom közepén volt felállítva a díszes ravatal, a körülötte elhelyezett gyertyák fénytengerétől megvilágítva. A katafalk körül a kivonult tűzoltó-csapat képezett sorfalat. Az óriási templom zsúfolásig telve volt ájtatóskdoókkal, kiknek arcáról visszasugárzott a gyászeset okozta mély fájdalom. A gyászünnepélyen képviselve voltak a megye székhelyén levő hatóságok, hivatalok, testületek, egyletek : a megye tisztikara, kir. törvényszék, járásbíróság, ügyészség, közjegyzőség, építészeti hivatal, tanfelügyelőség, adóhivatal, postahivatal, városi hatóság, képviselőtestület, csendőrség, pénzügyi biztosság, erdőgondnokság, ügyvédi kamara stb. Kivonult a helyben állomásozó huszárezred az egész tisztikarral. A polgári fiú-, polgári leány- és népiskolai tanulók tantestületeik vezetése alatt. A gyászmisét fényes segédlettel Balaton József zala-egerszegi esperes plébános úr tartotta; mise alatt a polgári iskolai tanulók énekkara, Scliill Imre kántor és a zala-egerszegi iparos ifjúság dalköre felváltva énekeltek. Az egész gyászünnepély komolysága és fensége teljesen megfelelt a nagy halott drága emlékének. A „Zalamegyei Gazdasági Egyesület" HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE. Felhívás A tenyész szarvasmarha apa állatok beszerzésének ideje már elérkezvén, tisztelettel felhivatnak a „Zalamegyei gazdasági egyesület" tagjai és a megye községei, — hogy a kik a gazdasági egyesület közvetítése mellett tenyészbikát beszerezni óhajtanak, ebbeli szándékukat az egyesület ügyvezető elnökségénél vagy a titkári hivatalnál folyó évi február hó végéig bejelentsék. Kelt Zala-Egerszeg, 1889. február hó 7-én. H á c z k y K á 1 m á n, ügyv. elnük. Jegyzőkönyve a ,,Zalamegyei gazdasági egyesület" Zala-Eger szegen, 1889. évi január lió 27-én tartott rendes közgyűlésének. Jelenlevők : Iláczky Kálmán ügyvezető elnök, Thassy Mihály, Farkas József, Thassy Imre, Vizy Géza, Csutor János, Strausz Sándor, Siics Dezső, Csertán Károly, Gózony László, Smodics Viktor, Szily Dezső, Boschán Gyula, Orosz Pál egyesületi tagok, ez utóbbi úgyis mint titkár és közgyűlési jegyző. Háczky Kálmán ügyv. elnük üdvözli a megjelent egyesületi tagokat s az ülést megnyitja. Ezen iilés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkérettek Farkas József, Szily Dezső egyesületi tag urak. 1/19. Felolvastatott az 1888-ik évi számadások megvizsgálására, az 1889-ik évi költségvetés és munkaterv megállapítására kiküldött bizottság 1889-ik évi január hó 7-én Zala-Egerszegen tartott ülésének jegyzökönyve, mely szószerinti a következőkben közzététetik. Minthogy az 1888. évi számadások ápril hó 30-.g bezárólag Hanty Károly volt egyesületi pénztárnok ur által vezettettek, s ezekről részére az 1888-ik évi július hó 1-én Keszthelyen tartott közgyűlés 66. 12-L1888. sz. a. határozattal a felmentés megadatott, ezúttal csak Csutor János jelenlegi pénztárnok ur által 1888. évi május 1-től december 31-ig bezárólag vezetett számadások vizsgál tattak meg. A számadás tételről tételre megvizsgáltatván, az kellő rend és pontossággal vezetettnek találtatott. E szerint a r; egyesület vagyona 1888. évben volt: 1. Alapító tőkékben 5700 frt —kr. 2. Tenyészbikák árábau 730 „ — „ 3. Szőlődézsma váltsági kötvényekben 1450 „ — „ 4. Füldtehermentesítési kötvényekben 840 „ — „ 5. Egységes áll. adóssági kötvényekben 300 „ — „ 6. 5" n magyar papirjáradékban . . 15.600 „ — „ 7. A zala egerszegi takarékpénztárban 5600 „ —• „ 8. Alapító tőkék után kamat hátralék 1888. év december hó 31-ig . . 2700 „ — „ 9. Nyilván tartani rendelt követelés 15.(100 drb. szőllővesszőért ... 18 „ — „ 10. Rendes tagsági díjakban 1888-ik év végéig összes tartozás 4920 „ —• „ 11. Készpénzmaradvány a pénztárban 655 „ 29 „ 12. 35 drb 10 frankos aranypénz 5 írttal számítva 175 „ — „ 13. 12 drb 2 frtos ezüst tallér . . . 24 „ — „ A vagyon összege 38,712 frt 29 kr. Bevétel 1888. évre. A. Alapító tőkék kamataiból . . . 284 frt — kr. B. Rendes tagsági díjakból .... 785 „ —• „ C. Különféle állami kötvények kamatai 1875 „ — „ 1). Takarékpénztári betétek kamatai . 535 „ - „ E. Átvállalt tenyészbikák árából befolyt 69 „ 40 „ F. Az egyesületi kert terményei árából 281 „ 18 „ G. Vegyes bevételek 2 „ — „ II. Pénztár maradvány 1888. ápril 30-án 93 „ 33 „ I. (35 drb 10 frankos arany és 12 ezüst 2 frtos tallér természetben meghagy va) — „ — „ < • sszeg 3924 frt 91 kr. Kiadások 1888. évre. I. Fizetések és díjakra 1050 frt 83 kr. II. Értékpapirok vételére .... 561 „ 05 „ III. Vegyes kiadásokra 2657 „ 74 „ Összeg 3269 frt 62 kr. Ezek levonásával a bevételekből marad, mint pénztár maradvány 655 frt 29 kr., 35 drb 10 frankos arany és 12 drb 2 frtos tallér. A pénztárban lévő készpénz megolvastatván, az pontosan kitüntetettnek találtatott 3 így a számvizsgáló bizottság Csutor János egyesületi pénztárnok urnák az általa 1888-ik évi május 1-től ugyanazon évi december hó 31 -ig bezárólag vezetett számadásaira a felmentést kiadni s közgyűlési végzéssel erről értesíteni véleményezi. Ezután az 1889. évi költségvetés tervezetének üszszeállításába bocsátkozott a bizottság s az a küvetkező tételek szerint javasoltatik. Kiadások 1889. évre. I. Fizetésekre 1230 frt —kr. II. Az egyesület küzlünye s az „Értesítő" kiadása és postabéréért . . 290 „ — „ III. Posta kiadásokra 1888. és 1889 re 200 „ — „ IV. Fűtés és egyéb vegyes kiadásokra 70 „ — „ V. Nyomtatványokra 80 „ — „ VI. Állami és községi adózás, kéményseprő díj 40 „ — „ Folytatás a mellékleten. Barátaim persze majd agyonkinoztak ; azt goudolták, hogy csak dicsekvésből ígértem nekik dohányt s csak mentség, a mit nekik elbeszéltem. Kitől kérjek hát cigarettát ? Finánc legyek, ha egy fabatkát is hagyott nálam az a . . . pokolszülte. ... És most itt ülök szobámban és csendes alkonyat van és nincs bodor füst és nincs cigaretta. „Nincs . . . nincs ! csak egy van, Csak egy . . . egyetlen egy !" Mi ez ? . . . hogyan jutott eszembe .... ki hozza számra e gúnyos beszédet ? . . . Talán a fináncok alvilági ördöge csúfol ? Vagy a jó szellem segített rajtam, mondván: legyen cigaretta ?! Lázas sietséggel kerestem elő tárcámat és ... és a mint felnyitom, éppen a tükör előtt álltam, arra esett tekintetem, láttam magam benne : kezeim reszkettek, arcom túlvilági érzelemtől ragyogott: dohánytárcáin fenekén még egy cigarettára való dohányt találtam ; még a jobb időkből maradt. Rágyújtok. Ah ! ... ez a kebelvonat! Mikor az édes füsttől dagad a kebel, az arc hevül ! a szem sugárzik ! Ah! azt képzelni nem lehet, azt csak érezni kell! én érzem már. . . . Ah ! mennyei gyönyür. . . . A füstkarikák szállnak, szállnak, .... egymást kergetik, himbálódznak a légben s később összefolynak, alakok támadnak belőlük, ezek folytatják a kergetődzést; szállnak, szállnak előttem. S a mint a füstemberek zűrzavaros tömege körülvesz, átdereng rajtok két szemül- szemrehányó pillantása. Ah! a koponya! mintha mondaná : elfeledkeztél rólam ? ! Oh, bájos nagysám, még bájosabb koponyája . . . bocsánat, nincs most nekem kedvem, . . . vagy mit is mondok, igazán . . . mondom, elfogyott a papirom. (Na ja, mikor cigarettám van, majd még tollat fogok kezembe !) — Pá, kedves koponya! Pá! Gyerünk cigarettázni. Berger József. Kezdtek költügetni; mintha nem tudnék felőle semmit; tovább aludtam. Ismét rázogattak. Erre felugrottam. — Ez szemtelenség, ez alávalóság ... a becsületes utast még álmában is zavarni! rögtön . . . — De kérem, a törvény értelmében . . . apelláltak. — Ide kérem, oda kérem, ezzel nem segítenek magukon. Rögtün jelentést teszek az állomásfőnüknél .. . a tináncbiztosuál ! Az embert ily gálád módon boszantani! ... ez mégis szemtelenség ! ez vért követel ! ! dühöngtem tovább, miközben a legtisztességesebb mozdulataimmal az egyiknek kalapját levertem, persze „véletlenül." — Ez vért kiván, ezt csak vérrel lehet lemosni! kiabáltam tovább. Más sem kellett! szegények rémületökben azt sem tudták, melyik ablakon ugráljauak ki. En pedig büründümet keblemhez szorítván, forró csókokat hintettem rá. No, még csak egy állomás van vissza; azon is átsegít valahogy az Isten, gondolám. Bülcs előrelátásomban még Sipirczon két „bürzsünyi"-t vettem, ha arra kerülne a sor . . . így felkészülve, a nemsokára érkező vonatra ültem, hogy másfél óra múlva Siralomvülgyné! szálljak ki. A másfél óra édes szerelmi ömlengések közt telt el, melyekben kis büröndöm nem szenvedett hiányt s rajt nyugtatván gondtelt koponyámat . . . mit, koponya? Ejnye most vettem észre, hisz egészen eltértem tárgyamtól, a koponyától, mely íróasztalomon áll. De mit tegyen az ember? a fájdalomteljes gondolatok üldöznek . . . igen miden üldöz engem, még saját gondolataim is, még a fináncok is, csak tessék megliallgatui. A vonat megállt; kitekintettem az ablakon. Átkozott fináncai! hát örökké üldöznek; váljon a másvilágon, a menyoszágban is lesznek-e fináncok ? úgy én inkább a pokolba vágyom. Ily gondolatoktól eltelve a „börzsönyiekre gondoltam, hogy majd egy kis alázatossággal pácoltan átnyújtom nekik v Alig léptem ki a coupéeből, mosolygó arcot vágtam. Én! alázatosnak lenni ! ! fináncokkal szemben ! ! De mit tegyek ? szükség türvényt ront. Mélyen meghajolva köszöntöttem őket és szivartárcámat jó eleve előre nyújtottam. Már tudták, mit jelent s hasonló szivességgel fogadták. „És ily sok veszély után Sok charibdis közt bár, de meg volt a dohány." -—- Hej ! de hárman voltak a . . . . majd rosszat mondtam. Már dajkám megtanított arra, hogy a páratlan szerencsétlen szám. No, én sajnosan tapasztaltam most ezt. A harmadik szál fináncnak nem jutott „börzsönyi", mert csak kettőt vettem az előbbi állomáson. Ezért sértett büszkeségében nem engedte büründümet vizsgálatlanul tovább vinni. •— Kérem uram, büründjét. Igy szóltam, hogy segítsek magamon „tessék megvizsgálni" azt hivén, hogy vizsgálatlanul fogja visszaadni. De csalódtam, . . . keserűen csalódtam, .... hisz csalódás ez az egész élet ! ! — Ördög és pokol ! . . . fellegeken mászkáló tüzes istennyila ! mormogtam magamban, miküzben a zárba tette a kulcsot. Gyáva nemzedék ti! ördög fajzati! kiket maga a sátán küldött a magyar ember uyakára . . . megdördül még fölöttetek is az ég villáma és oda sujt benneteket, hova valók vagytok, az alacsony porba. . . . Diadallal legeltette a szép dohányon sóvár szemeit. És a mint istentelen kezeivel megszentségteleníté a szűz dohányt, melyet érinteni eddig még nem adatott a fináncoknak az istenektől, a pokol angyalairamondom! hogy leütüm, ha a statárium nem jut hirtelen eszembe. Ott álltam megtörten; ott álltam, mint Antónius Césár hölttestéuél, ... ott álltam boldogságom romjainál. Ez még nem volt elég ; a kevés pénzt, mit magam inal hoztam, azt ki is kellett szurkolnom a markába ; fizetnem kellett: „strófot", a mint a kutyanyelvü mondta.
