Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 1-26. szám)

1889-06-23 / 25. szám

VIII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1889. junius 23. 25. szám. Előfizetési dí>: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyiltt^r petitsorn 12 kr. ZALÁMEGTE iársadalmip közművelődési és gazdászati hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Árvay István régi előkelő nemes családból született í 1818-ban Iszkázon (Veszprém m.). Gymnasiális tanulmányait Veszprémben és Szombathelyen, a jogot Győrött j elvégezvén, 1840-ben az ügyvédi vizsgálatot letette. Mint kezdő ügyvéd Zala-Egerszegre jött, hol kezdettől ' fogva kedvelt egyéniség volt, fiatal kora dacára a köz- j ügyekben a liberális pártnál tevékeny részt vett úgy, hogy 1845-ben táblabírónak nevezték ki. 1847. évi november havában az országgyűlés Pozsonyban egybehivatván, ő — mint aki az 1847. év nyarán a nemesi pénztár választmányának intézkedése folytán Lukács gyorsiró által Zala-Egerszegen rendezett gyorsírói tanfolyamban részt vett s a gyorsirászatban 2 hó alatt teljes jártasságot szerzett — nem annyira, hogy ott alkalmazást nyerjen, mint inkább a megyei intéző körök felkérésére Pozsonyba ment az országgyűlésre gyorsírónak azon eltükélett szándékkal, hogy ez állásában az alkotmányos élet központján a liberális pártot az ország ügyeiről tüzetesebben tájékoztatja s itt volt április 1 l-ig, az országgyűlés bezártáig. Midőn 1848. évi julius 2-án az első képviseleti országgyűlés megnyílt, a kormány országgyűlési gyorsírónak nevezte ki, mely állásában fáradhatlan tevékenységet fejtett ki. Hatan végezték az óriási munkát, dacára, hogy szeptembertől kezdve az ülések permánensek voltak. Innsn haza jővén, Zala-Egerszeg város jegyzője lett legfőkép azon indokból, hogy az akkori válságos időben tapasztalataival a városi közügyek vezetésének annál inkább irányt adhasson. Az urbériség megszűntével a nagy számmal felmerült oszlályügyek rendezésekor minden oldalról oly nagy bizalommal halmozták el, hogy jegyzői állásáról csakhamar lemondva, a gyakorlati ügyvédi pályára lépett, melyen a legszebb sikereket aratta, minek legfényesebb bizonyítéka, hogy különböző uradalmakba hivták meg uradalmi ügyvéd és jogtanácsosnak, így az Erdődy grófok, báró Sina, a szombathelyi püspökség, salavári apátság. A megtisztelő állásokat haláláig megtartotta s ezek által oly mérvben vétetett igénybe, hogy a magán ügyvédeskedésről egészen lemondott. Népszerűsége és befolyása folyton növekedett úgy, hogy 1861-ben az alkotmáuyos élet megnyíltával a megyei ügyek intézésében vezér szerepet vett. Politikai elveihez szilárdan ragaszkodott; a Deák pártnak, a fúzió után a szabadelvű pártnak volt rendíthetlen híve, a zala-egerszegi választó kerületben a szabadelvű párt fáradhatlan elnöke; e kerületben a párt érdekeiért SZÍVÓS kitartással küzdött s nem egyszer a párt kivivott diadalát az ő, fáradságot nem ismerő buzgóságának köszönheté. A „Zalamegyei Gazdasági Egyesületinek 1871-től 1883. évig buzgó elnöke volt. Itt kiváló érdemeket szerzett az egyesület pénzügyeinek rendezése körül. Kinek élete csupán a családi körre szorítkozik : szeretettel csüngnek rajta övéi s elhunyta pótolhatlan tirt képez szivükben s a veszteség okozta sebet sokáig hegeszti be az idő. Ki azonban a családi körön is túlemelkedve, életét a közügynek szentelé s időt és fáradtságot nem kiméivé, küzdött az emberiség jóléteért: annak ravatalát nemcsak a családtagok állják körül könnyes szemmel és fájó szívvel, hanem leróják a kegyelet drága adóját megszentelt porainál mindazok, kiknek érdekében egész életén át fáradozott. Ily férfiak érjék el bár az emberi kor legvégső határát, haláluk mégis nemcsak lesújtólag hat reánk, hanem korainak is tekintjük azt; mert számosan érzik bennök kidőltét ama hatalmas oszlopnak, mely nekik oly sokszor szolgált jótékony támaszúl. Ily férfiú volt városunkban Arvay István, kinek f. hó 17-én este bekövetkezett gyászos elhúnyta széles körben keltett igaz részvétet. Es meg is érdemié a könyeket. Ki ugyanis oly sok irányban érvényesíté kiváló tehetségeit a közérdek javára; ki hajlott kora dacára ifjú lelkesedéssel, lankadást nem ismerő buzgalommal fáradozott a megye, a város jóléteért: megérdemli, hogy midőn kihűlt az emberiség javáért nemesen dobogó szive, megmerevedtek a jótékonyságban kifáradhatlan kezei, akkor elhunytát sirassák s emlékét kegyelettel megőrizzék ! S valóban, aki néma szemlélője volt a közrészvétnek, mely a boldogultat ravatalánál környezte, láthatta, minő köztiszteletnek örvendett s meggyőződhetett arról, hogy az emberek szivében ércnél maradandóbb emléket állított magának ! A megye által adott telken megalapította az egyesület kertjét, sikerrel küzdött azon áramlat ellen, mely az egyesület központja és székhelyéül Keszhelyt akará s az egyesület részére beltelket vásárolván, azon építteté az egyesület mostani diszes épületét. Sokat tett arra nézve, hogy a néptanítókban felébressze a gyümölcsfa tenyésztés és kertészkedés iránt való hajlamot. E célból az egyesület által jutalmakat tüzetett ki oly néptanítók részére, kik a gyümölcsfa tenyésztésben kitűnnek s növendékeiket a gyümölcsfa tenyésztés elveível gyakorlatilag megismertetik. 0 maga is szenvedélyes borász és nagy pomologus volt, kinek jánkai nagy kiterjedésű szőlője és gyümölcsöse valóban mintáúl szolgál. Elnöksége alatt sikerült termény-, bor- és gyümölcs kiállítások tartattak. A gazdasági egyesület az „Okszerű és hasznos bortelmelés" cimű, a nép számára írt kézi könyvét 500 arany frankkal jutalmazta. A „Zala egerszegi ügyvédi kamara" nak alakulásától (1874) fogva egész haláláig fáradhatlan elnöke volt. A közigaztási bizottságnak mindjárt alakulásakor (1876) választott tagja volt mindaddig, inig a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium állal megyei közgazdasági előadónak kiveveztetvén, mint ilyen, ez állásánál fogva hivatalból lett tagja. A megyei igazoló választmánynak alakulása óta tagja és elnöke, az állandó választmány alelnöke, a nemesi pénztárnak, Zala-egerszegi kaszinónak választmányi tagja, a Zala-egrszegi községi iskolaszéknek három cycluson keresztül egyhangúlag megválasztott, köztiszteletben álló elnöke, városunkban éveken keresztül az adókivető bizottság elnöke volt. Kegyes támogatását nem vonta meg a szegényektől sem, megalakította a Zala egerszegi munkások betegsegélyző egyesületét, melynek haláláig elnöke volt. A hetvenes évek elején kiváló érdemeket szerzett a zalavári bencésrendü apátságnak a gottviczi apátságtól való függetlenítése és ilykép önállósítása körül,mely ügy keresztül vitelében, mint a minisztérium álal kinevezett világi gondnok működött. Nyilvános szereplésében a tettek, a cselekvés embere lévén, a szónoklatoknak nem volt kedvelője. Nyilvános beszédeiben soha sem használva, sőt kerülve a phrazisokat, a reális momentumokat a meggyőző logica erős argumentumaival, a gyakorlati élet tapasztalati követelményeivel emelte ki s igyekezett érvényre emelni. A megyei közgyűléseken nem sokat beszélt, de ha szólt, beszédének sikere volt. Társalgásában, különösen ismeretesb baráti körben s ha felmelegült, nagyon kedélyes tudott lenni — találó tréfás megjegyzéseivel vidám hangulatba hozva a társaságot, azért a társaságban kedvolt egyéniség volt. Lapunk benne egyik alapítóját veszítette, aki a lap létrejöttén oly önzetlenül fáradozott, a lap ügye iránt folyton a legnagyobb érdeklődéssel viseltetett s annak tartalmát számos magvas cikkel gazdagította. „Salamegye" tárcája. Végpillanatokban. — A ..Zalamegye" eredeti tárcája. — „Kinyitottátok-e a dunai gátakat? . . . Hadd jöjjön a viz! . . . Ugy! ugy ! . . . Csak odább, odább . . . Közelebb a fejemet! . . - Már nem érzem a zuhatagot . . . Vegyétek ki a fejemet a tűzből! Eg az agyvelőm . . . Ne jöjjetek olyan közel!" A vonagló lázas beteg arca eltorzul a kíntól, mi alatt szakgatottan beszél önkívületében. Agyát négyen, öten állják körül; köztük az orvos is, ki majd üterét, majd homlokát tapintja meg betegének s komoly arcán a részvétteljes aggódás borulata ül. A többiek, kik a beteg ápolói s barátai, visszafojtott lélekzettel nézik az orvos arcát, hogy leolvassák arról a halállal küzdő beteg sorsát. Az orvos nagy figyelemmel hallgatja a beteg lélekzetvételét; a legkisebb változás sem kerüli el figyelmét. A beteg minden érintésre egyet-egyet rándul, mihelyt homlokát érinti. Az agy szenved; beteg: borzasztóan beteg. Az orvos összefonja kezeit s úgy nézi komoly tekintettel a küzdő beteg férfit. Alig 32 éves fiatal férfiú az, szép nemes vonásokkal. A borzasztó fájdalom torzító vonásai sem képesek letépni arcáról, amit a lélek fenköltsége irt arra. Fiatal, tehetséges ügyvéd, ki szép nevet vívott magának az irodalomban is. Állapota iránt általános a részvét. Harátai, ismerősei egymásnak adják a beteg szobájának ajtókilincsét. Nagy csendben jönnek, mennek, miután hirt vettek az orvostól. Az orvos mindegyiknek csak fejét rázza s néma intéssel fejezi ki, hogy a betegnek menthetetlenül vége van. A résztvevő barátok szomorúan, lehorgasztott fővel távoznak s küszöbön kivül letörlik elfojtott, de később feltör* könyeiket. A beteg egyszerre felugrik ágyában s megkapja a mellette álló orvos kezét. — Elküldte-e a táviratot? — Elküldtem ügyvéd úr! Legyen nyugodt. A betog feje visszabanyatlik vánkosára s úgy nyögi: — Apám ! Ida ! Ez a két lény, akikkel legerősebb lázában szakadatlanúl foglalkozik. Minden 5—10 perc után feltör melléből a kinos, szívfacsaró nyögés: — Apám ! Ida ! Apját és nővérét kivánja látni. Az orvos azt mondja, hogy már jobban halott, mint nem; csupán a lélek hatalmas, titokzatos ereje nem hagyja meghalni; mert szeretteit kivánja látni minden áron. Az orvosnak az a véleménye, hogy itt már semmi mentség; a betegnek vége van. Mihelyt apja és nővére a szobába lépnek s őket meglátja, nyomban meghal. A beteg láza folytonosan erősbödik. Egyik, másik gyöngébb idegzetű jóbarátja már pár percig sem birja nézni idegtépő vívódását. Az orvos elhagyja néhány pillanatra a szobát s kimegy intézkedni, hogy mikor a súlyos beteg atyja és nővére mogérkeznek, valaki künn legyen az utcán. A kocsit csak lépésben engedjék a ház elé jönni, hogy a beteg a neszt meg ne hallja. Apját és nővérét egyenest ne vezessék be. Előbb azokat is majd elő fogja készíteni. Mire visszatér, a beteg kissé csendesült. Kékes ajkára bágyadt mosoly ül, mint mikor a nyugton haló mennyországi visiokat lát. Szakgatottan beszélni kezd. FT- Most indulnak . . . Milyen lassan h«jt a kocsis . . . Mért nem siettek jobban ? . . . De nehéz az idő itt a fejem fölött. Az orvos közelebb lép és vizsgálja a beteget. Azután a körülállókhoz fordul és alig hallható susogással beszél: — Csodálatos működése a léleknek a sejtelem. Nem lehetetlen, sőt igen valószínű, hogy apja és nővére már útban vannak s talán már messze sincsenek. Ezt ez a beteg lázas agy megfejti. A beteg lehunyt szemekkel folytatja lázálmát, mialatt nyughatatlan mozdulatokat tesz. Majd nyugodtabban fölsóhajt: 1 —- Már közel vannak. Arcára megint kiül az a fáradt mosoly. Az orvos csendes hangon mondja az ápolóknak, hogy menjenek és tegyenek meg minden előkészületet, mert a beteg — amint apját, nővérét meglátja — kiszenved. Az utcáról csendes zörej hallatszik, amint a lassan haladó kocsikerék agya a sikos tengelyen ide-oda csúszik s meg-megüti a tengelyt. A beteg fölnyitja szemeit s erős hangon mondja : — Itt vannak! — Kik vannak itt? — kérdi az orvos. — Apám, Ida! — nyögi a beteg s ismét mosolyra derül arca. Az orvos elhagyja a szobát s int a környezetnek, hogy csendben legyenek s el ne árulják a megérkeztek ittlétét. Mai számunkhoz félir melléklet van csatolva.