Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 1-26. szám)

1889-05-26 / 21. szám

VIII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1889. május 26 21. szám. ZALÁMÉ GTE i, m ii • r i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat ueui ktlldtluk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szélhámos hitelszövetkezetek. Csak a napokban járta be a budapesti lapokat az a hir, hogy a felebbezési fórum helybenhagyta néhány hitelszövetkezeti „direktor" vád alá helyeztetése iránt hozott törvényszéki végzést s így előreláthatólag rövid idő múlva ismét egy törvényszéki drámának leszünk tanúi, melyből sok okulást fog meríteni a törvényhozó és a nagy közönség egyaránt. Az utóbbi időben gombamódra szaporodtak Budapest fővárosában a liitelszövetkezetek. Túlzás nélkül elmondhatni, hogy legnagyobb részükben paródiáját képezik annak az intézménynek, melynek nevét viselik. Csakhogy ez a paródia a helyett, hogy derültségre fakasztana, ellenkezőleg szomorú érzelmeket ébreszt még abban is, a ki anyagilag nincs érdekelve a dologban. — Lehetetlen a legnagyobb felháborodás nélkül szemlélni, mint tesznek népszerűtlenné egy intézményt, melyet kiváló szellemek az önsegélyezésnek és a nagy céloknak társulás utján való végrehajtása érdekében gondoltak ki és alkottak meg. A törvény, mely a szövetkezeti ügyet rendezi, úgy látszik tehetetlen addig, mig az ügy el nem jut a kriminalitás stádiumába. A büntető kódex lép ilyenkor a kereskedelmi törvény helyébe, de ez csak részleges elégtételt képes nyújtani, mert ha rá is sújt azokra, a kiket bűnösöknek talált, nem téríti meg azt a kárt, melyet egyesek azok gonosz üzelmei folytán szenvedtek. Nem tárunk új képet az olvasó elé, midőn vázoljuk azt a módszert, melylyel hitelszövetkezeteink az a része, melyről itt szó van, kezdi és tengeti életét. A tagok nem azért lépnek be az efféle hitelszövetkezetbe, hogy befizetéseik által oly alapot teremtsenek, melyből a hitelre szoruló tag baján segíteni lehessen. Ezek a tagok mindnyájan hitelre szorulnak és a közvetlen cél nem az, hogy egymáson segítsenek, hanem magukon. A törzsrészvényre való egy befizetést elégséges alapnak tartják arra, hogy a tag igénybe vegye a szövetkezet pénzforrását, de ez mindjárt kezdettől fogva a csekély mérvű befizetések miatt nagyon szűken bugyog s így ezen az úton a forgó tőkének beszerzésére számítani alig lehet. De hát az alapítók befizetései? Ezen a téren nem kevésbbé sajnos tapasztalatok állanak rendelkezésre. Az alapító urak ugyanis többnyire olyanok, a kik maguk is a hitelszövetkezettől várnak pénzt, de tudatában alapítói hivatásuknak, készek saját hitelüket latba vetni, csak legyen bank. mely az ő váltójukra ad valamit. S miután ez ritkán történik, kezdődik a ma már nem szokatlan mód és aktióba lépnek a hitelközvetítők. Azok, a kik az ő hangzatos hirdetéseiket olvassák, a hol mesésen olcsó hitel a legkényelmesebb és legszabadelvübb visszafizetési módozatok mellett helyeztetik kilátásba, nem is sejtik micsoda erők állanak a közvetítők mögött. Ez utóbbiak nem egyebek, mint az illető hitelszövetkezetek ügynökei, a kik a hirdetések horgába akadt klienst átadják a hitelszövetkezetnek további elbánás végett. S a hitelszövetkezet kész is a hitel nyújtásra, de mivel csak tagoknak adhat kölcsönt, a pénzkereső köteles először is törzsrészvény jegyzése által a tagok sorába lépni s másodszor váltóját teljesen elfogadható kezesek által fedezni. A szerencsétlen áldozat észre sem veszi, hogy az utóbbi feltétel betartásával másutt is kapna pénzt a nélkül, hogy a szövetkezetbe való belépésre magát le kellene kötnie ; de mikor ezt észrevette, már késő, mert a váltó benyújtását, tehát a hitelkérést, a tagok sorába való belépésnek kell megelőznie. A tag tehát már teljesített némi befizetést s miután a váltójához fűzött követelményeknek a legtöbb esetben nem tud megfelelni, az áldozat abba a kinos helyzetbe jut, hogy befizetéseket tett ugyan, de kölcsönt nem kap. Ha aztán abbanhagyja az egész dolgot és veszni hagyja már befizetett pár forintját, akkor is jaj neki, mert most a szövetkezet lép fel és a jegyzett törzsrészvények egész erejéig pört indít ellene. A vázolt eljárás még nem meríti ki az ily eszközökkel dolgozó hitelszövetkezetek kifosztogatással azonos munkaprogrammját. Hosszú bünlajstromot sorolhatnánk fel, mely egyrészt bizonyítja, hogy a törvény jó intentiói menynyire meghamisíthatók a tények által, másrészt mennyire rövidlátó a nagy közönség. A hitelszövetkezetek azon budapesti válfajai, melyeket jellemezni kívánunk, különös előszeretettel a vidékre terjesztik ki hálójukat. Mozgó ügynökeik bejárják az országot s hol ne találnának embert, a ki kölcsönpénzt akar fölvenni még pedig — olcsón. Pedig a kamatláb, mely árát képezi itt a pénz használatának, magában véve is magas, de az intézet által fölszámított sok mellék kiadások, melyekről az alapszabályok hallgatnak, már az uzsorakamat magasságát érik el. Ily módon e hitelszövetkezetek működése valóságos csapássá lesz, mely nem csak hogy nem használ annak, a ki igénybe veszi, hanem ellenkezőleg megrontja és pedig nem csupán magát a lépre került egyént, hanem általában a hitelviszonyokat. Mert a kölcsöntkérő adós, de meg a szélhámos hitelszövetkezet váltói viszleszámitolásra nem lévén alkalmasak, a vezetők mindenféle furfanghoz kénytelenek folyamodni, hogy valami tőkére tegyenek szert, melyből első sorban saját működésük díjazását fedezik. Ennyit meg valahogy előteremthetnek, de az intézettel szemben fellépő hiteligényeknek eleget tenni már nem képesek. Ekképen az alap, melyre az üzlet támaszkodik, már kezdettől fogva meg van rendítve, a hitelkeresés és hitelnyújtás nyilvánulásai pedig olyanok, hogy magukon hordják a szédelgés bélyegét. Ezek az állapotok tarthatatlanok, hacsak azt nem akarjuk, hogy a rendes körülmények „Zalamegye" tárcája. A hetedik nagyhatalom. — A „Zalamegye' eredeti tárcája. — — Hatalmas időjárás. Hizik a vetés. Pompás gabonatermésünk lesz. A tavasziak vetekedni fognak az ősziekkel. A szénatermés se lesz megvetendő. Könnyű lesz a szárítás, a csűrbe takarítás. Az idei esztendő hatalmasan helyreüti az egymásután lefolyt 3 sovány esztendőt; még egy pár ezer forint tiszta jövedelmem is marad. Igy beszélgetett magában Törösvári Törcsváry Antal földbirtokos, hatalmas füstfelleget eregetve csibukjából. A füstfelleg kavargott, játszva öltött szeszélyes alakokat; majd teljesen elenyészett. Törcsváry elmerült azok szemléletébe s gyönyörrel fűzte tovább gondolatait és nem jutott eszébe ott az el-eltünő, szeszélyesen gomolygó füstfelhőkben, hogy iszen minden csak füst, . . . lüsí. . . füst. . . . Oda lépett ablakához, honnan gyönyörű kilátás nyilott teijedelmes birtokára. Ebéd után volt; verőfényes nap. Az átmelegült levegő delejesen reszketett a kalásztenger fölött; a delelés ünnepies csendje feküdt a gyönyörű mezőn. Törcsváry arcán a megelégedés édes mosolya derengett. Kiszámította úgy hozzávetőleg a termés mennyiségét s a pénzt, mi markát fogja azért ütni. Az idén nem kell adósságot csinálni. Nem fogja fejét háborgatni a gazdaember hatodik nagyhatalma: az adósság, mely talán senkivel se eszik annyira egy tálból, mint éppen a gazdaemberrel, a termelővel. És abban a boldogító gondolatban, hogy az idén le fog számolni jó részben a hatodik nagyhatalommal s |)Ogy az idén nem keli gabonára, borra előleget fölvennie: édes nyugalomra, álomra hivó mámor szállott agyára. Ledőlt a pamlagra és csibukszó mellett, mosolygó képpel szenderült el. Es álmodott. Ezalatt neje a háziorvossal consultált. Az orvos figyelmesen vizsgálta a szép patienst, ki igéző ppngyolában, hanyagul hevert a balzacon. — És állandó nagyságodnál ez az ideges fájdalom vagy csak ritkábban jelentkezik ? — Azt mondhatnám: állandó. Kevés kis szünetelés kivételével folyton gyötör. Nem csoda, kérem, ez a falusi élet, ez a folytonos egyhangúság megöli testemet, lelkemet. Három év óta vagyok férjnél ós még egyetlen egyszer sem vitt férjem kissé tartósabb szórakozásra. Négy fal közé vagyok zárva, mint az elitélt. — Talán egyszer sem fejezte ki nagyságod az irár.ti óhaját, hogy hosszabban szeretne szórakozni valami üdítő helyen ? — Dehogy nem, dehogy nem! Mondtam az első esztendőben mindjárt; sürgettem a másikban, sürgettem a harmadikban ; a felelet mindig az volt, hogy a sovány évek miatt egyébként is adósságot kellett csinálni ; ha fürdőre költünk, teljesen ki fogunk zökkenni a gazdasági egyensúlyból. Hát csak belenyugodtam; gondoltam: én miattam meg ne zavarodjék az a gazdasági egyensúly. De most már érezem, hogy tovább nem birom. Orvos úrra bizom, hogy e tárgyban hasson komolyan férjemre s támogassa óhajomat. — Egész készséggel, kedves nagysám ! Határozottan ki fogom jelenteni Törcsváry urnák, hogy az idegbaj föllépte már oly erősmértékű, mely az agyra nézve igen veszélyes kimenetelű lehet. — Köszönöm orvos ur, köszönöm és oly mosoly kíséretében szorított kezet az orvossal, ami éppen nem erősítette meg as orvos komoly kijelentését. De hát hiába igen sok esetben meg kell hajolni az orvosi tudománynak a női hatalom előtt; mert ha ellenszegülnének az orvos urak, az is kitelnék a nőktől, hogy sohasem betegednének meg. Akkor azután az orvos uraknak felkophatnék az álluk. Törcsváryné orvosában is megvolt az a magasabb diplomacia, mely a női hatalommal való megalkuváshoz szükséges. Ezzel azután megnyerte kegyét és kellemesen kezdett csevegni az udvarias orvossal. Törcsváry álmodott. Ott állott a füstfelleg közepette, az ablaknál, ahonnan végig lehetett tekinteni gyönyörű birtokát, melyen olyan szépen, olyan álomba ringatón hullámzott a telt kalászok tengere. El volt telve gyönyörrel. Az ajtón kopogtatott valaki. — Szabad! Az ajtó megnyillott. Sárga, aszott képű, alacsony, púpos emberke lépett be; arcán azzal a karakterisztikus vonásfal, miről az uzsorást millió ember között is biztosan föl lehet ismerni. — Alázatos szolgája, nagyságos ur! Vau szerencsém ! — Jó napot! Na Glazer mi jót hozott? Az uzsorás alázatos simasággal dörzsölte kezeit. — A pompás vetésekben méltóztatik gyönyörködni nagyságod ? — Biz ezek pompás vetések Glazer barátom Ha a jó Isten megtartja, ebből az idén leszámolok a gazdák hatodik nagyhatalmával: az adóssággal. Az uzsorás még alázatosabb simasággal és hajlongással dörzsölte kezeit. — Talán parancsol nagyságod egy kis előleget az idei termésre ? — Nix dájcs! Glazer barátom. Az idén nem állunk szóba a hatodik nagyhatalommal. Glazer közelebb lépett s mély főhajtással szólt: — Ne méltóztassék megharagudni, nagyságos úr 1 Hátha beleszól a hetedik nagyhatalom? — Az nincs! az nem létezik ! Glazer barátom. — Ha megengedi nagyságod, azonnal- bemutatom ; mert tulajdouképen az ő felszólítására jöttem nagyságodhoz is. Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.