Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 1-26. szám)

1889-05-19 / 20. szám

VIII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1889. május 19. 204szám. Előfizetési dij: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft, Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyégdij 80 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. ZALÁMEGYE Iéí és gazdászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A sorsjátékok és az értékpapírok. A hazánkban és ezt megelőzőleg Austriában is életbe léptetett uj sorsjegytörvény közgazdasági fontossága mindenesetre abban is keresendő, hogy a véletlentől függő hirtelen vagyon szerzést lehetetlenné tenni, illetve megnehezíteni kivánja. Célja tehát következetesen eltörülni a szükség parancsa szerint — minden oly intézkedést, mely a hirtelen vagyon szerzést elősegítheti, végpontjában pedig megfelelni ama közérdeknek, mely a kis lutri eltörlésében nyilvánul. Hogy az új sorsjegytörvény e végcélok előkészítésére szolgál, nem tagadható; mert e törvény intézkedéseinél fogva már a jelenben is megszorítja a sorsjegyek forgalmi képességét, jövőre pedig uj sorsjegyek kibocsátását — kivévén állami vagy közhasznú célokra — majdnem lehetetlenné teszi. Figyelemre méltó intézkedéseket foglal magában a magyar törvény, különösen az Ígérvény üzletet illetőleg is, mely szerint ígérvények csak is 100 frt névértékű sorsjegyek után adhatók ki és ezek is csak üzleti helyiségben árusíthatók el. A törvény eme intézkedése hazánkban annál is fontosabb, mert az

; eddigi, mondhatni e téren zilált viszonyok mellett, számos visszaélésnek tág tere nyittatott anélkül, hogy a tájékozatlan és megkárosított ígérvény vevő teljes-kárpótlást nyerhetett volna. Egészben véve az új sorsjegytörvény a sociális alapokra berendezett modern államéletnek követelménye gyanánt jelentkezik, amely államéletben csak a tisztességes munka, párosulva az okszerű takarékossággal, bir jogosultsággal. Egyébiránt a modern nyugati államokban a nálunk most e téren kezdeményezett intézkedés — már nagyon régi keletű, miért is a nyugati államokban úgy a sorsjegy, mint a kis lutri vagy épen nem, vagy csak annak egyik neme áll még fenn. így például Angliában a sorsjegy és lutri — a mi fogalmaink szerint teljesen ismeretlen intézmény. Francziaországban pedig csak a községek voltak feljogosítva — kormány engedélye mellett beruházási kölcsönöket sorsjegy alakjában felvenni. Poroszország minket megelőzőleg az utolsó állam, mely még 1871-ben kimondotta, hogy sorsjegyek ezentúl csak végszükségben és kizárólag állami célokra bocsáthatók ki. De másutt is, a hol a kis lutri pénzügyi viszonyoknál fogva nem volt megszüntethető, intézkedések tétettek, hogy az esetleges nyeremények ne készpénzben, hanem értékalakban adassanak ki. így például Olaszországban — a kis lutri nyereményei olasz postatakarékpénztári könyvecskékben fizettetnek ki, ez által is jelezni akarván, hogy a pér íz megtartására csak egy mód szolgál és ez a takarékosság. Hazánkban, sajnos, e két szélsőség: a kis lutri és a postatakarékpénztár — még nem találta fel összekötő pontját — de sőt ellenkezőleg a kis lutri nagy kárára van a postatakarékpénztári intézménynek, a mi a mostani viszonyok mellett a dolog természetében is rejlik, mert hiába, nagy azoknak száma még most is, a kik az ily könnyű módon való vagyonszerzést többre becsülik, mint azt a jólétet, melyet hosszú éveken át takarékosság utján biztosithatunk magunk számára. A könnyű módon vagyont hajhászók nem azt nézik, hogy hányan buktak el, hanem csak azt, hogy hányan köszönhetik jólétüket a saját szerencséjüknek és a szerencse kerekének. Visszatérve az új sorsjegy törvénynek az ígérvény üzletre vonatkozó intézkedésére, kétségtelen, hogy az Ígérvény üzletnél egyesek által elkövetett visszaélések szoros kapcsolatban állanak az értékpapír üzletnél is oly gyakran tapasztalt visszásságokkal, melyek a tárgy'természeténél fogva törvényhozási intézkedést nem mindig igényelhetnek. Olvasó közönségünk előtt ismeretesek ama számítási módok, melyek alapján az értékpapírok eladása eszközöltetik. Ismeretes, hogy a szelvényes értékpapíroknál — a folyó kamatok a leszámolási napot megelőző napig hozhatók az eladó által számításba ; önkényt értetődik, hogy a megvett értékpapír szelvénye a vásárlás napjától az esedékesség napjáig a vevő javára kamatozik. Ezen számítási mód ellen bizonyára nem lehet senkinek sem kifogása, mert mi sem természetesebb, mint hogy azt, a minek élvezetébe lépett, meg kell térítenie az esedékességig, pedig a vevő csak a saját tőkéjét kamatoztatja. Mind a mellett előfordultak, hangsúlyozzuk, csak is Szórványosan esetek, midőn a tájékozatlan értékpapír tulajdonos oly nemű fölvilágosítást nyert, hogy az illető eladó — az értékpapírt olcsóbban adja el, mint bármely más bankház — ajánlatának pedig olyképen tartotta szavát, hogy a következő esedékességű szelvényt az értékpapirosról levágta és a vevőnek az értékpapirosért csupán csak a napi árfolyamot hozta számításba. Az értékpapír, ily felszámítás mellett a vevő előtt olcsóbbnak látszik, holott nem csak hogy nem vette előnyösen az értékpapirost, hanem tényleg kárt szenvedett mellette; mert a megvett értékpapír a legközelebbi szelvény esedékességig nem hoz kamatot, holott az eladó az eladott értékpapír kamatját élvezte, illetve a szelvény beváltásánál élvezi. Mi sem ajánlatosabb tehát, mint az, hogy értékpapírjaink beszerzésénél keressük fel azon forrásokat, hol a legnagyobb pontosságra számíthatunk és a hol az értékpapír vevők közt nem tétetik különbség az iránt, váljon az illető az értékpapírok számos szövevényes számításaival és kezelésével tisztában van-e, vagy sem. E célnak megfelelő állami intézményünk a postatakarékpénztár, melynek értékpapir üzletága is egyre nagyobb lendületet vesz, fényesen beigazolván ama várakozást, hogy nem csak a takarékosságot, hanem könnyű hozzáférhetőséségénél fogva az értékpapíroknak — a társadalom minden rétegében való terjesztését naprólnapra fokozni hivatott. „Zalamegye" tárcája. Szalmaszálak. — Irta: Tóth. Károly. — „Nos tehát Isten veled Ilkám; felsőbb meghagyás folytán S. város vasutjának építéséhez ki vagyok rendelve s minden két hétben el kell oda utaznom. Sietek rendeltetési helyemre, hogy megtudjam küldetésem körülményeit." „Tehát még egyszer Isten veled kis feleség!" „A viszontlátás édes reménye feledteti velem válásunkat. De mily bohók is vagyunk mi; úgy hullatjuk forró könnyeinket, mintha örökre elválnánk, pedig rövid „huszonnégy" óra múlva ismét keblemre ölelhetem az én aranyos kis feleségemet." Ily szavakkal búcsúzott el iíju nejétől Domby Dezső, K. város tevékeny fiatal mérnöke. Nejének homlokát forró csókjaival elhalmozva s még egy utolsó „Isten hozzád"-ot intve, gépiesen vetette magát az ott várakozó bérkocsiba. A kis Ilka azonban nem vette olyan könnyen az elválást; fájt szivének, hogy kedves férjétől meg kell válnia minden két hétben egy napra. Oh ez rettenetes gondolat reá, ki alig három hónapja esküdött örök hűséget szíve választott jának. * * Dezső kényelmesen elhelyezkedvén, elővette szivartárcáját, hogy felhasználja az arany szabadságot. Ilkának ugyanis házasságuk első napjaiban megígérte, hogy kedves körében lemond a szivarozás élvezetéről. Fogadását könnyű volt megtartania; mert csakis a kedves feleség jelenlétében kellett magát az élvezettől visszatartania. Az út, melyen haladtak, élénk volt a járó kelő emberek sokaságától. Dezső egykedvüleg nézé a nyüzsgő sokaságot, az 8 gondolatai haza repültek imádott kis feleségéhez. „Mennyire szeret" — mondogatta magában, „mily odaadóan csüng rajtam, mily hévvel borult keblemre s mint zokogott elválásunkkor, pedig holnap már visszatérek. Oh ő szeret és én boldog, véghetetlen boldog vagyok!" Gondolataiban elmerülve, észre sem vette, a mint az állomáshoz érkezett, hol pályatársai már várakoztak reá. Nem is kellett sokáig várakozniok, a vonat már induló félben volt s ők külön kocsit foglalva el, majd víg társalgás, majd a szakmába vágó érvelésekkel töltve az időt, tették meg az utat. Rendeltetési helyökre érkezvén, megállapították a munka felosztást, mely szerint a mi Dezsőnknek csakugyan minden két hétben meg kell jelennie az építkezés befejeztéig. Másnap jókor reggel kocsira ült s már délben ismét keblére ölelhette kedves feleségét s elcsevegték egymásnak, hogy mivel töltötték el a távollét alatt az időt. Öröm és boldogság közt folyt életük, mig a féltékenység ördöge be nem lopódzott közéjük, hogy szétdúlja boldogságukat. Dezső valahányszor rendeltetési helyére ment, átadta magát gondolatainak s nem egyszer kisértette őt a féltékenység ördöge. Eszébe jutottak nejének leánykori imádói s gyakran gyötörte őt a sötét gondolat, hogy mig ő a családi tűzhelytől távol kötelességét teljesíti, Ilka nem fogadja-e régi udvarlóinak egyikét? Elhatározta, hogy holnap nem a délutáni, hanem a reggeli vonattal fog visszatérni. Epen a legalkalmasabb idő: ilyenkor szokták a „nagyvilági" hódító gavallérok az „ettiquette" vizitteket tenni. Oh hogy fogja ő darabokra szét tépni azt, ki át merné lépni háza küszöbét . . . De a gondolattól maga is megrettent; majd meg felkacagott. Igazán bohóság, hogy gondolhatok ilyenre? Szegény Ilka, ha tudná. —Nem, nem és százszor nem; ő erre nem képes; az nem lehet igaz, hogy rajongó szeretete csak tettetés volna. Ily tépelődések között érkezett meg az állomásra. A vasúti kocsiban volt egy-két jóképű polgár, de az 8 kedélyállapota a kiállott izgalmak után nem olyan volt, hogy képes lett volna velők szóba ereszkedni s így ismét szabad folyást engedhetett gondolatainak. Es az az átkozott „démon" ide is követte. „Mégis — nem tudom miért — valami azt súgja: vissza kell menned; utoljára holnap úgy is név-napom lesz s legrosszabb esetben ezzel indokolom szokatlan megjelenésemet." „Igen, korábban fogok visszatérni; most jut eszembe, mily gyanús volt ma Ilka egész magatartása; máskor sohasem tudakozódott a felől, mikor fogok visszajönni; ma megkérdezte s még azt is hozzá tevé: biztosan ?

u [ • ' ii , „Valami van a dologban. Ott kell lennem." És jó korán útra is kelt. Erőt vett rajt a nagy izgatottság; az idő rettenetes hosszúnak tünt fel előtte. Ügy képzelte, hogy a gőzkocsi kerekei csiga módra másznak. Sokszor megtette már ezt az utat, de ilyen véghetetlen hosszúnak még soha sem tünt fel előtte. Furdalta lelkiismerete is: hátha nem jól cselekszik, de csakhamar talált mentséget Ilka mai gyanús magaviseletében. Megérkezvén, lázas izgatottsággal ül egy bérkocsiba és vágtat lakására, hol leugorván, rohan fel a lépcsőkön s lázasan nyit be az előszobába, hol ép a szobaleánynyal találkozik, ki nem tudta ura látásakor eltitkolni zavarát. Dezső észrevette ezt s csak annyit kérdezett tőle: „Itthon van-e nőm?" miközben neje szobája felé közeMai számunkhoz fél ív melléklet yau csatolva.