Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 1-26. szám)

1889-01-06 / 1. szám

Zala-Egerszeg, 1889. január 6. 1. szám. Előfizetési dij : Kgészévre 4 ft., Félévre 2 f't., Negyedévre 7 t't. Hirdetmények : 3 li.iss'ibos petitsor egvs/.er 9 kr., ti'M>sziiri hiriletésnél 7 kr., Hélyegdij 30 ki-. Nvilltér potitsorn 12 kr. JL I i, kUvÉési és A lap szellemi és anyagi n'-szét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Felhívás előfizetésre. Lapunk hét éves pályafutása alatt mindenkor szemünk elolt tartottuk a lap megindítása alkalmával kitűzött vezérelvünket: ilieyyenk es varosunk e^emenyeinek hü, reszletes es gyors közleset s nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy eme kettős feladatunknak közmegelégedésre eleget tennünk sikerült. Lapunk ugyanis hu tükre volt mindenkor a megyei eseményeknek, úgy a városunkat, mint a megye székhelyét érdeklő ügyeknek. E kettős cél fog szemünk előtt lebegni a jövőben is és munkatársaink szíves és önzetlen közreműködése mellett bizonnyára sikerülend e nemes feladatunkat ezután ís megvalósítani. Lapunk a „Zalamegyei Gazdasági Egye sülét" hivatalos lapja levén, ezen, gazdaközönségünket oly közelről érdeklő tekintélyes testület működéséről az olvasó közönség lapunk utján alapos értesülést nyer. Kiváló gondot fordítunk ezután is tárcarovatunkra s igyekezni fogunk olvasó közönségünk e részbeni igényeinek a jövőben is megfelelni, amit annyival könnyebben és biztosabban tehetünk ; mert már is több, érdekes, eredeti tárca vár közlésre. Összeköttetéseinknél fogva ama kedvező helyzetben vagyunk, hogy hírrovatunkban a megyében előforduló minden egyes fontos hírt első forrásból és gyorsan közölhetünk. Éber szemmel kísérjük megyénk tanügyi fejlődését s megyei tanügyi állapatunkról a jövőben is mindenkor hit képet nyer olvasó közönségünk. Működésűnkben ezután is higgadt, férfias komolyság, szigorú részrehajlatlanság vezérelnek. Elismeréssel adózunk az érdemnek, méltányoljuk egyesek, testületek, városok komoly irányú törekvéseit s azok elérésében közreműködni hírlapírói tisztünkből kifolyó kedves kötelessegünknek ismerjük. Gondunk lesz reá, hogy amikor az időhöz j kötött események úgy kívánják, a jövőben is mindenkor mellékletet adjunk s ne kényteleníttessünk az események közlésével hetekig viszszamaradni. Lapunk előfizetési ára, dacára hogy alig van provinciális lap. mely annyiszor adna mellékletet, marad a régi t. i. égés/, évre 4 írt, félévre 2 írt, negyedévre 1 frt. Lapunk tehát a legolcsóbb megyei lap. Hogy a községi es körjegyzők, valamint a néptanítók részere lapunk jarathatasát meg könnyithessük, számukra lapunkat egesz evre két forint kedvezmenyes áron adjuk. Hatralekos előfizetőinket tisztelettel felkérjük, hogy hátralékaikat mielőbb megküldeni, egyúttal az előfizetést megújítani szíveskedjenek. A „Zalamegye" kiadóhivatala. Az üusegélyezésnek egy módja. Most, midőn egy hosszú év viszontagságaitól bucsut véve, felettünk egy új év hajnala meghasad: van helyén minden egyes, családja jólétét igazán szívén hordó családfőnek gondolkodnia a módok felett, melyeknek igénybe vételével édes övéinek anyagi jólétét minél biztosabb alapra fektetheti. Kevesen vannak ugyanis már napjainkban, kik be ne látnák azt, hogy az erkölcsi függetlenségnek egyik fő kelléke az anyagi függetlenség s így ha már más szempontok nem is, maga ezen egy szempont is mintegy reá utal bennünket arra, hogy tőlünk telhetőleg igyekezzünk háztartásunkban rendezett viszonyokat teremteni. Nézetünk szerint az anyagi jólét megteremtésének egyik elengedhetlen feltétele a munkásság és szorgalom. Ilány családot ismerünk, melyek szép vagyonnal rendelkeztek, mely azonban a családfő hanyagsága folytán idővel egészen elkallódott, mig viszont hány család kezdte a legszerényebb anyagi feltételek között s néhány év alatt a családfő kitartó munkássága, lankadatlan szorgalma mellett tekintélyes vagyonra tett szert! De munkásság és szorgalom egyedül nem elegendő, hanem megkivántatik, hogy e tulajdonok a takarékossággal párosuljanak; uiert ha az hiányzik, munkásságunk, szorgalmunk gyümölcsét nem élvezhetjük. Szétmállik az a mértéknélküli pazarlás révén. E tekintetben tartsuk szemünk előtt mindenkor ama régi de találó magyar közmondást: „addig nyújtózkodjunk, amíg takarónk ér!" Napjainkban nagyon lábra kapott az urhatnáinság, a nagyzás. Mindenki többnek akar látszani, mint tényleg a dolog van. Majmoljuk azokat, kik anyagi viszonyaiknál fogva többet megengedhetnek önmaguknak s mig mindjobban az anyagi bukás örvényébe sodródunk : addig amazok tehetetlen vergődésünket szánó mosolylyal kisérik. S e szánó mosolyért áldozzuk fél nappalunk, éjjelünk tisztességes munkájának eredményét?! Ezért merülünk el az anyagi bukás örvényébe, melyet nem egyszer követ az erkölcsi bukás is. S e folyton kinzó állapatot nagyzási hóbortunk, mód nélküli pazarlásunk teremti. Ha a munkásság-, szorgalom, takarékosság megvan a család fejeiben: az ily családot nem kell féltenünk még a megpróbáltatás nehéz napjaiban sem. Az ily család — bármily sziikre vannak is szabva anyagi viszonyai — talál utat, módot, melynek okszerű felhasználásával a rendkivüli körülmények által okozott kivételes állapotban magán képes segíteni. Okos beosztás mellett ugyanis az ilyenek havonként keresményükből illetve havi fizetétésükből egy részt — amint a körülmények engedik — félretesznek. S mily jól esik az ily megtakarított összeget előre nem látott kiadásaink fedezésére felhasználnunk ! „Zalamegye" tárcája. Riguiusos Krónika, vagy az Istenben boldogult 1888-ik esztendő históriája avagy története. Tinódy Lantos Sebestyén diák módjára megénekelte: Theodorus diák, recoininendálván azt a „ZALAVÁRMEUYE* nevezetű újságnak Ifa a kalendárjom lapjait vizsgálóin : Egy esztendő elmúlt; — ezt én úgy találom. Éz egy esztendőnek, mely csak futó álom, Krónikáját írni megint megpróbálom. Mulandó földi jény! — de soknak feltárulsz Uj esztendő napján; s mily hamar Lezárulsz: Mire vén Sylveszter az ajtót héteszi'. Lelkünk porhüvelyét az enyészet eszi. E háromnyolcas év immár a múltba tért, Jlogy ez is ujabbnak engedje át a tért. Nem szidjuk, nem áldjuk; nem igen volna mért. Áldást is hozott, de áldozatot is kért. A politikai élet nem változott, .1 hármas szövetség békével biztatott; Vért, iqaz, nem kivánt, de pénzt annál többet : A nagy hadi budget csigázza erőnket. .ló közép termés volt borban és búzában ; i'jráUek is ennek fönt a tisztelt házban ! .!/, , t nem volt pénzszűke ország kasszájában, JJ ír iáfárját htrjo jó Tisza Kálmánban. (1 a időink egy kicsit rendbehozakodtak, Amerre elemi csapások nem voltuk, Mert árviz s nagy tüzek károkat okoztak, S az Alf öldön sáskák is garázdálkodtak. Mindez ellen áldás ama liirhedt „Jó szív,

u Országos csapással diadalmasan vív; Sorsjegyeket árúi, népünnepet rendez, Sokan bizonyítják, hogy jó munkát végez. Kelletlen thémája eme krónikának, Miről a rosz hírek napról-napra járnak: A napfényre került számos sikkasztásról, S a napfényről eltűnt tetemes summákról. Oh, te kaszás halál, oh te irgalmatlan ! ... ^ Aki az életet megejted gyanútlan, A múlt. esztendőben nagy rendeket vágtál. Jeleseinkben te szörnyen pusztítottál. Sorra veszi lantom azokat, kik voltak; - - Ámbár nyugodalmat kívánnak a holtak, •— Eletükből majdan följegyzi azt, mi jó, Arany táblájára históriás Klió. Sennyey Pál báró, Lipp Vilmos, a régész, Ghyczy és Somssich Pál, — mindakettő lángész; Kúriánk elnöke, jó Béla a Perczel, Meghaltak, valamint Trefort a minister. Lonkay Antal és báró Kemény Gábor Által is gyarapult az a néma tábor, Melybe beköltözött Kriesch s Hunfalvy János, Ki nélkül a földrajz lett volna hiányos. flenszlmann, Lenhossék és Ballagi Károly, Egyszerre multak ki ez árnyék világból; Utánuk Hemeberg lovas generális S a szerb patriarcha, a derék Angyelics. kényeskedjék nékik örök világosság ! Hiröket, nevüket áldja a magyarság, Melynek bocsánatát élvezi az Úrban: Aki szintén meghalt — ama pánszláv Ilurban. Jelen számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. Németországra is gyász borult ez évben, Bár különben fénylik germán dicsőségben, Két nagy császárjától meg kellett válnia, Először ment Vilmos, majd Frigyes a fia. Unoka és fiú : Vilmos, a második, Burkusok trónusán bölcsen uralkodik; Németek kormányát jól szorítja marka, Ámbátor rászorul ő is nagy Bismarckra. Alig lépett trónra, már is útra indult, Viszonyunk muszkával mindjárt jobbra fordult, Koronás szomszédit sorra látogatta, Öleléssel, csókkal a módját megadta. Kedvteléssel néztük, mint mulatott Bécsben, Hol azelőtt is járt, majdnem minden évben ; De nem úgy mint császár, s nem mint szövetséces! Bár ilyen barátság mindenkor értékes. Béke föntartásán ő is közremunkál; (Ezért járt Crispi és Kálnoky Bismarcknál.) Hiszen csak ne volna oly drága e béke ! Mert már alig bírja Európa népe. Ámde ejtsük rendjét a dolgok sorának, Melyeket fölírni méltó krónikámnak: Uj év napján volt meg római pápának Az aranymiséje Péter utódjának. Lemondott Bylandt-Rheidt, Bauer jött helyébe; Hornig Károly báró püspök lett Veszprémbe'. A delegációk kivitték ez évbe' Nem őszszel, tavaszszal járnak a gyűlésbe. Junius elseje szomorú nap vala, Trajik dohány, szivar nagyon megdráguló; Fölháborodék a dohányzóknak serge. Szidta, ámde szita; — elhallgatott végre. Rosz esztendeje volt szerbek királyának, Nagy port vert föl pöre szép Natáliának ;