Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-11-04 / 45. szám

Értekezlet a regále ügyben. Országgyűlési kép­viselőnk Radocza János ur f. hó 1-én városunkba jött, hogy az italmérés rendezése tárgyában alkotott törvény­javaslatra nézve városunkat illetőleg alapos informatiót szerezhessen magának. Ez alkalomra polgármester úr a város pénzügyi, jogügyi, gazdaságügyi és regáleügyi bizottságait közös értekezletre hivta egybe, melyen kép­viselő úr elmondá nézetét a pénzügyminiszter által benyújtott, szóban forgó törvényjavaslatra nézve. Az ügyhöz hozzá szóltak többen a bizottsági tagok közül is, hangsúlyozva ama nagy veszteséget, mely a törvény­javaslat által főleg a városokat fogja sújtani, sőt azokat majdnem tönkre teszi. Így városunk — tekintve az épületekről, úgy a rcgale jogról felvett hivatalos becsü­ket — ha e javaslat törvényerejűvé válik, beleértve a megvétellel járt egyéb kiadásokat, mintegy 27 ezer forintot fog veszíteni, eltekintve azon évi jövödelmi többlettől, melyre már az 1890-ik év kezdetétől fogva biztos kilátása volt. Kinevezes. Ilannig Endre vászolyi segédlelkész zala-szent iváni ideiglenes adminisztrátorrá neveztetett ki. Korjeyyzovalasztas. Novában mult hó 29-én volt az üresrdésbe jött körjegyzői állás betöltése. A három jelentkező közül szavazattöbbséggel Keszthelyi István novai helyettes körjegyző lett megválasztva. Kinevezes. A keszthelyi járás főszolgabirája Hoff­mann Soma keszthelyi ügyvédet három évre az ottani ipariskolai felügyelő bizottság elnökévé nevezte ki. Színészet Nayy-Kanizsan. Egy alkalommal emlí­tettük lapunkban, hogy színtársulat megy NagyKani­zsára. Akkor azonban az engedélyt nyert színigazgató (Komlósy) derekasan felültette a publikumot. Társulata anyagi okokból szétoszolt; maga az igazgató pedig beállott a budapesti népszínházhoz .... kardalosnak. Ujauban Borsodi Vilmos színigazgató függesztette ki a talakra az előleges szinházi jelentést. Hogy tényleg oda­ér-e? előre nem tudható. A társulatnak különben nem lehetnek fényes kilátásai; mert (miként mult alkalom­mal is irtukj Nagy-Kanizsán csak elsőrendű vidéki tár­sulat s az is csak egy-két hónapi tarthatja fent magát. E szerint Borsodi Vilmos színtársulatának nem lehet a pártolás iránt valami vérmes reménye. Szinházi helyi­ségül a Szarvas szálló nagytermét vették föl. Ajánlva volt a Polgári Egylet új helyisége is, de azt félreeső­nek találták. Ezzel a felfogással aztán éppen igen rosz­szul egyengették az utat. Portoméntesség. A közlekedésügyi miniszter leg­újabban kiadott intézkedése szerint az ipartestületek portomentességet csakis egymás közt, valamint a keres­kedelmi ós az első tuku iparhatóságokkal „iparügyben" váltott ós a borítékon is igy jelzett levélpostai külde­ményeikre élveznek, de a portomentesség pénzkülde­ményekre és csomagokra ki nem terjed. A királyi adonivataloknal szándékolt befizetések nek a hivatalos órák alatt leendő elfogadása tárgyában a pénzügyminisztérium a következő rendeletet bocsájtotta ki: „Több ízben tétetettt panasz a miatt, hogy egyes adóhivatalok a bíróságok vagy bírósági végrehajtók által meghatározott időben beszállítandó pénzek elfogadását a hó utolsó és első napjaiban, vagy ünnep- és vasár­napokon a hivatalos órákon belül is megtagadták. Mint­hogy ez az eljárás ellenkezik az adóhivatali utasítás Xli. fejezete 14. § ával, a mely szerint az adóhivata­loknál a hivatalos órák hétköznap reggeli 8 órától 12-ig és délután 2-tól G-ig, ünnep- és vasárnap pedig reggeli 9 órától 12 ig vannak megállapítva, melyek alatt az adóhivatalok minden befizetést elfogadni tartoznak, hivatalos órák ala'u teljesíteni kívánt befizetéseket any­nyival inkább fogadják el, inert ellenkező esetben az adóhivatali főtisztek, a uetaláni kár megtérítése mellett pénzbirsággal fognak büntettetni.". Önyyilkossayok. Szabó Ferenc szent-iváni lakos mult hó 26-án éjjel hasát késsel felmetszette s annak következtében 28-án reggel meghalt. — Ivele Ferenc sormási lakos saját lakszobája gerendázatára magát mult hó 25-én a reggeli órákban felakasztotta. Gyanús halai. Szent-Kozmadombján okt. hó 25-én virradóra Gáspár János 47 éves gazdát a háza előtt levő sekély vizii kis tokában megfúlva találták. Ön­gyilkosság lehetősége annyibau ki van zárva, amennyi­ben a szerencsétlennek józan állapota s a tónak sekély­sége, valamint a halántékon látható „kékség" — or­gyilkosságra engednek következtetni. A vizsgálat meg­indíttatott. CSARNOK, Almanach.*) A mult évi Almanachban tizeunégy magyar iró mutatta be magát egy csoportban a közönségnek és hódította meg tősgyökeres eredetiségével az olvasókat. A szerencsés gondolat, mely az Almanach kiadóiban támadt, hogy a régi és idegen cini kalapja alá s" új és eredeti írókat egybegyűjtsek, nemcsak jó eszme, de szerencsés tett is volt. Nyomban megnyerte az egész magyar olvasó közönséget s az Almanach jövőjét biz­tosította. Az 1889. évi Almanach szerencsés folytatása a tavalyinak. Ebben is elbeszélő íróinknak díszes név­sorával találkozunk, kiket Mikszáth Kálmán mutat be ismét humoros előszóban. Tizenkét elbeszélés sora­kozik egymás után a kötetben s az elbeszélés írói : Jókai, Vadnai Károly, Bérezik Árpád, Tolnay Lajos, Ágai Adolf, Tóth Béla, Rákosi Viktor, Sebők Zsigmond, Bársony István, Boniczkyné-Bajza Lenke, Gyarmathy Zsigáné s Mikszáth Kálmán — mind oly nevek, melyek teljes biztosítékot nyújtanak, hogy az Almanach má­sodik évfolyama ép oly keresettségnek fog örvendeni, mint első évfolyama. Még meg kell említenünk, — ami sokakra nézve bizonyára fontos — hogy az Alma­nach egy teljes naptárt tartalmaz az 1889-ik évre. Az *) Almanach az 18SCI. évre ; szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Kegéiutár IV évfolyam V. és VI. kötete. Singer és Wolfaer kiadása. Ára díszkütéslen 1 frt. egész kötetet és önmagát pompásan jellemzi Mikszáth Kálmáu szerkesztő az előszóban, melyet ide csatolunk: „A tavalyi Almanachon, melyet olyan páratlan rokonszenvvel fogadott a közönség, az én nevem állt mint szerkesztőé, a mi ellen protestáltam is eleinte (nem lévén a kalendáriumi résznek barátja). Most utó­lagosan azonban elvállalom a felelősséget nemcsak a szerkesztésért, de az egész esztendőért. Tökéleteser. jól ütött ki. Nem volt se háború, se kolera. Csak egy kis „jó szív". Minthogy az esztendő ilyen jól sikerült, a kiadó a jövő évi Almauachra is engem vett rá szerkesztőnek. Jól van, a titulust az idén is elfogadom, de már az esztendőért jót nem állok. En mindössze a novellákért vállalok felelősséget. E novellák, leszámítván a magamét (mert ezért vállalja más valaki a felelősséget), hű tükre a magyar elbeszélő irodalomnak, mely, ki merem mondani, az összes irodalmi ágak közt a legmagasabb niveaun áll. A mi fönséges nyelvünk, meggyomlálva az ötvenes évek cícomáitól s letisztítva a hatvanas évek pórias zsirosságától, oly kellemesen foly már, mint a csurom­méz. Mesékért nem járnak a kolleg;' , :m Bretagneba, se k'sérteties kastélyokba, romantikus, középkori várakba, rr'nt azelőtt. Sőt anródonkint leszoktak a tömeges gyil­ko'ásokról is. Hajdan az elbeszélés folyamán részint természetes, részint erőszakos halállal mind kipusztultak a személyek. A novellának rendszerint ott volt a vége, a hol az utolsó személy kiadta az utolsó lehelletet. Sokat szelídültek az erkölcsök! Most, ha leszúrat is az iró egy két gézengúzt, a többit élni hagyja. Ha rajtam állna, én csak egy szigorú, esztetikai parancsot adnék ki az íróknak : „Ne hazudj", de tnagam ennek tetejébe még azt is vállalnám: „Ne ölj." Mert nálam, (t. i. novelláimban), soha sem hal meg senki, s e tekintetben annyira elővigyázó vagyok a személyeim iránt, hogy még orvost sem szerepeltetek közöttük. Egy szó, mint száz, a magyar elbeszélő irodalom a legjobb vágányban van. Az egészséges realismus utat tört magának. A chablonokat eleven emberek szorították ki, a kik nem szólítják egymást per „Uram" és „Asszo­nyom." Az iró abból merít, a mit látott és nem abból, a mit olvasott. A könyveken hizott elmék gyalog járnak a népszerűség utján, az „Isten kegyelméből" valók repülnek. Ennek is, annak is más az előadási modora, de egyek abban valamennyien, hogy az igazi életet igaz színekkel festik. A közönség, (melynek az Almanach egy csoport­ban mutatja be az elbeszélőket), szinte csodálkozva kérdheti: „Honnan keletkezik ez a sok iró V" Mert csoda az, hogy elhanyagolt föld tisztességes termést hoz­zon. A föld hatalmas erejére vall. Pedig még nincs is itt valamennyi. Csak a ki befért, vagy a ki éppen ke­zünk ügyébe esett. S hogy jönnek, növekednek szakadatlan hosszú sorban, ujak, különbek és ügyesebbek ! S hogy lesznek az Almanachok évről-évre értékesebbek. Az idei is haladást mutat már s nagyrészt kike­rüli a tavalyinak egy hibáját. A sajtó ugyan elhalmozta dicséretekkel a tavalyi Almanachot is, de én ismertem gyöngeségét. Egy lap azt jegyzé meg róla: „E könyv tartalma olyan, mint a puskapor" . . . Mire egy ismerősöm azt irta levelében : „Hiszen puskapor az igaz, de a melyikkel mái­lőttek egyszer". Egy másik helyről a következő csipős ötletet hal lottam : „Az írók ujak benne, de a novellák veteránok". Mi tűrés-tagadás, volt a dologban valami. A közle­mények egy része — a tri különben ily gyűjtemények­ben alig kerülhető ki — r.em itt jelent volt meg először. A mostani Almanach azonban nem eshetik e ki­fogás alá, de ha volna benne valami egyéb hiba, kérem a közönség elnézését érte, mert majd rájövök én arra magam is — a jövő évi előszóban." Irodalom és művészet. Uj Zenemű. Rózsavölgyi és Társa cs. és kir. udvari zeneműkereskedésében legújabban megjelent: „Quatre Morceaux" 1. Románcé. 2. Melodie Hongroise. 3. Sou­venir de Helgoland (Serenade). 4. Fautaisie de Coneert Pour piano par Antoine Siposs. Ára 2 frt 40 kr. Az Egyetemes Regénytár legújabb két kötete „0." Regény két kötetben, irta Rider Haggard, az angol eretiből fordította Csepreghyné Rákosi Ida.— A szerző neve a magyar közönség előtt még csak nagyon kevéssé lehet ismert, a mennyiben könyvalakban még egy regénye sem jelent meg magyar nyelven, ez azon­ban mit sem von le értékéből, sőt ellenkezőleg csak emelheti érdeklődésünket a regény iránt. — Rider Heggerd ujabb, de most már a legszívesebben olvasott Írókhoz tartozik, s ha az angol írók jeleseiről van szó, ugy a Haggard neve sem maradhat ki. A világhírű „Tauchnitz Edition"-ban már négy regénye jelent meg, melyek mind több kiadást értek el, s melyek közül az „0" („She") talán legérdekesebb művét képezi. — „Egy uj világ tárul elénk a legragyogóbb képzelet e termékében, mely épen merész fantaziájával ragadja magával s mondhatni bűvkörébe vonja az olvasót. — Oly regény, mely annyira érdekfeszítő és elragadó szép, hogy lehetetlen félre tenni, a mig az utolsó oldalig végig nem olvastuk." A két kötet (mint az „Egyetemes Regérytár" IV. évf 3. 4. kötete) bolti ára diszes piros vászon kötésben 1 frt. Vertesi rtrnolű összes munkáiból immár az 5-ik tüzet is megjelent s a következő novellák elejét és folytatását tartalmazza: „A bohócz neje", A Hátszegi Neszti grófné utolsó kalandja" és „Ilerbst ur és leendő veje." Vértesi, csak a mult hét folyamán volt a főváros ban ezredik novellája felolvasása alkalmából nagyszerű iinnepeltetések tárgya s igy összes munkáinak meg­jelenése iránt annál nagyobb az érdeklődés. Érdekesnek tartjuk megemliteni, hogy az előfizetők között hetenként egy 12 frt értékű vereskereszt sorsjegy sorsoltatik ki, s hogy már ketten voltak oly szerencsések hogy, a sors­jegyet megnyerték. Az egyik sorsjegyet Ilüse Juliska kisaszony Debreczenből, a másikat Ilomoróczi József hivatalnok Szegedről nyerte meg. A gazdag tartalmú füzetes vállalatra újból felhívjuk olvasóink figyelmét. Előfizethetni postautalvány utján Debreczenben "negyed évre 13 füzetre 1 frt 95 krért. Füzetenként 15 krért a könyvkereskedésekben is megrendelhető. Az uj előfize­tőknek az eddig megjelent füzetek egyszerre megkül­detnek. Uj zenemüvek. Klökner és Schloss budapesti zene­műkereskedők (Váci-utca 12. szám) kereskedésében legújabban a következő zenemüvek jelentek meg: Orpheum induló. Marsch Anstandig M.-től. Ára 70 kr. -- Souvenir de Moskau Valse Russe par Ivanovic coiu­positeur de „Valse russe." Ára 80 kr. Gróf Vay Dániel „Magyaroszág története" című füzetes vállalata 4-ik füzete most hagyta el a sajtót. E füzet Il ik Béla haláláig terjed. Gr. Vay munkája népszerű nyelven van írva, szem előtt tartva a legújabb történeti kutforrások adatait is. E vállalat minden hazája múltjáért érdeklődő magyar ember pártfogására érdemes. Előfizethetni egész évre (36 füzet) 5 frt., 40 kr., fél évre (18 füzet) 2 frt 70 kr., negyed évre (9 füzet) 1 frt 35 kr. Megrendelések és előfizetések üebreczenbe, a „Magyarország Története" kiadóhivata­lába („üebreczeni Ellenőr" könyvnyomdája) czimezen­dők. Az uj előfizetőknek az eddig megjelent fűzetek egyszerre küldetnek meg. Az aggodalom gyötri öt szüntelen. A görög hitregetanból tudjuk, hogy Orestest a a fúriák folytonosan üldözték, mivel anyját agyon ütötte. Azonban napjainkban is előfordult az az eset, hogy a szenvedőt leirhatlan érzés fogja el és az folytonosan gyötri. Igy írja Lubadel kéményseprőmester Seifersdorf­ból, (város Sziléziában): „Ezer köszönet Önnek'.Beteg­ségem fájdalmas érzéssel, lázzal és szédüléssel kezdődött. Az aggodalom, rettegés szünet nélkül gyötört. Az orvos csillapító port rendelt számomra, erre megütött a szél. Olvastam az ön kitűnő gyógyszereiről és annak alapján a betegségi tünetek szerint vese- és máj betegségben szenvedtem. Csontjaimban oly erős görcsök voltak, hogy sem állani, sem feküdni nem tudtam. A viz egészen elmaradt és borzasztóan szenvedtem, lábaim és kezeim jéghidegek voltak. Már az első palack használatánál könnyebbülést éreztem és most egészségem teljesen helyreállott a Warner-féle Safe gyógymód használata által." E 1 árusítás és szétküldés csak is gyógyszertárak által. Egy palack ára két forint. Raktár Zala-Egarszegen Kaszter Sándor gyógyszertárában. Főraktár Pozsonyban Warner & Co-nál. Felelős szerkesztő s kiadótulajdonos: UDVARDY IGNÁC Főmunkatárs: Szalay Sándor. 361/1888. szám. Árverési hirdetmény. Alulirt kir. bir. végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a zala­egerszegi kir. jbiróság 5063/1888. száiuu végzése által Peter István és Tarsai végrehajtatok javára Kovács József botfai lakos ellen 1278 frt tőke, ugy járulékai erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás alkalmával bíró­ilag lefoglalt és 837 frtra becsült lovak, szarvasmarhák, sertvések, gazdasági eszközök és borból álló ingóságok nyilvános árverés utján leendő eladatása elrendeltetvén, ennek a helyszinén vagyis Botfában leendő eszközlésére 1888. év november ho 22-ik napjának déielott 9 oraja határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezen nel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hegy az érintett ingóságok ezen árverésen az 1881. évi LX. t.-c. 108. §-a értelmében a legtöbbet Ígérőnek becsárou alul is el­adatni fognak. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi LX. t.-c. 108. §-ában megállapított feltételek szerint lesz kifizetendő. Kelt Zala-Egerszegen, 1888. október hó 30-án. Nemes Sándor kir. bírósági végrehajtó. ^Au ^áu ^É^ ttl^ ^Éu %A # JÁNLKDZÁS. li. esetleg házvezet ő 11 e k családokhoz, vagy magános úrhoz, kinek háztartása van, ajánlkozik szerény feltételek mellett egy, a gazdaasszony­kodás minden nemében jár­tassággal biró s a kézi munkát is értő nő, ki állását azonnal elfoglalhatná. Levélbeli megkeresése lapok kiadóhivatalához^ ^ intézendő.

Next

/
Thumbnails
Contents