Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-10-28 / 44. szám

Zala-Egerszeg rend. tan. város, midőn 1885. évben rendezett tanácsúvá fejlődött és alakult át, a hosszú évek mulasztásait pótolni óhajtván, vagyonosodását, felvirágzását emelni, csinosodását építkezések és beruházások által előmozdítani, tanügyét tejleszteni, s a közszükségeseket beszerezni akarta. Mindezek fedezésére egyéb alapunk nem volt, mint a város féléves bormérési joga után befolyt évi bérösszeg. Jövedelmeit szaporítandó, a város képviselőtestülete a legbiztosabb jövedelmi forrásúi ismerte fel a regale-jogot. Ennek fokozandó jövedelmező tételére, és az okszerű gazdálkodásra alapította városunk jövendőjét. A város ennélfogva a szombathelyi megyés püspöktől, mint volt földesurától és regale tulajdonostól az 1887. évi március hó 21-én megkötött s ő császári és apóst, királyi felsége által 1887. évi julius hó 9-én jóváhagyott adásvételi szerződéssel a zala-egerszegi regale-jogot a hozzátartozó épületekkel és az országos vásári helypé>zszedési joggal 122,000 frt, illetőleg a a vétellel járt mellékkiadásokkal együtt összesen 132,000 frt vételárért megvásárolta. — Ez a városnak igen nagy áldozatába került, mert az összes vételárt kölcsönnel kellett tennie. De tette mégis azon reményben, hogy a befolyandó fokozott jövedelmek felerészéből a tőke és kamat lesz törlesztve, mig a másik felerészből pedig városunk fedezendi nagy kiadásai tetemes részét és apasztja a közszükségletek s egyéb humanisztikus intézmények által már egy adóforint után 30%-ra felemelkedett pótadóját, mely tekintve az utóbbi évek elemi csapásait, az általános elszegényedést, ipar- és kereskedelmi pangást, a termények igen alacsony árát, úgy is már oly magas, hogy a végrehajtás utján való eljárás sem vezet sikerre. — Városunk azon számítása, hogy a regále-jogot tulajdonául megszerezte, az akkori viszunyok között nem volt alaptalan, sőt egy évi tapasztalás után — joggal mondhatni — igen is jogosult volt, dacára annak, hogy a város az eladó által előzetesen kötött, ós a városra még kötelező szerződéseknél fogva nem intézkedhetett úgy, mint különben ezt tehette volna. Mégis a regalejog tetemesen több jövedelmet adott, mint az előző években. Mélyen tisztelt Képviselőház! Ha tehát a regálejognak állami jövedékké tételét célozó törvényjavaslat törvényerőre fogna emelkedni: Zala-Egerszeg rend. tan. város, a mely jövendőjét, a kor igényeihez mért fejlődését, közhasznú intézményeit kizárólag a regale-jog jövedelmeire alapítva, meg is kezdette, nem csak hanyatlani fog, de azon adósságok terhe alatt, melyeket a regale-jog megvétele végett röviddel ez elő-t csinálj tönkre lesz téve s nem felelhet meg hivatásának. Mert úgy az állam, mint a társadalom által reá rótt terheket és kötelezettségeket csak úgy viselheti el, ha italmérési jövedelmeit okos gazdálkodás és számítás által a körülményekhez mérten emelheti. Mi regale-jogtulajdonosok igaz ugyan, hogy a beterjesztett törvényjavaslat szerint kártalanítva lennénk! Engedje meg a mélyen tisztelt képviselőház, hogy az általános érdekeket és kártalanítást mellőzve, mi csak helyi érdekeinkről szólhassunk ! 1-ör. Midőn az állam, a minden időkben változatlanul lent maradó, sőt a viszonyoknál fogva mindig értékesebb javadadalmat a regale-jog tulajdonosoktól magához váltaná, adna érte oly papírokat, melyeknek értéke és jövedelme évről-évre esélyeknek, hullámzásoknak vau kitéve, sőt esetleg értéke igen nagy mérvben csökkenhetik, de esetleg a melyek után a u/

0-ék fizetése is szünetelhetik. — Ez által a mi városi életünk és jövendőnk, melynek szilárdnak és minden esélyek ellen megvédettnek kellene lenni, mert csak igy fejlődhetünk és maradhatunk a városok számában, ingatag leend. 2-or. Sérelmet és kárt szenvednénk az által is, hogy a kártalanítás alapjául 1882-ik évtől számított 5 év átlagos jövedelme, illetve annak adója szándékoltatik felvétetni, mert ez nem felel meg jelenlegi jövedelmeinknek. A püspökségtől szerzett regale-jogunkon kivül van a városnak V2 éves úrbéri borkimérési joga is, a melynek az előtti jövedelme még alig érte el a 2000 kérve, heves sietséggel távozott a verandáról azon ürügy alatt, hogy kalapját a kertben felejtette. . . . Róza pedig nem győzött csudálkozni a változáson, mely Zappel tanár külsején végbe ment! Mintha csak Numa Pompilius fürdőgrottájából jött volna ki, — úgy meg volt ez az ember változva! Kék pápa szeme helyett csinos, arany keretű cvikker volt a — hideg víz hatása alatt ismét rendes formájába visszatért orra csíptetve; —rendezetlen hajfürtei divatos frizurává alakítva; szemeinek nyugodt tekintete a bensőség melegétől áthatva, arca és szakálla a por őszségétől kimosakodva; — elegáns nyári öltözetében — úgy állt ott az elbámuló háziasszony előtt, mint a hamvaiból ifjodva kikelt Phőnix madár !! Sétára készültek, midőn az inas látogatást jelentett. A háziak bocsánatot kérve vendégüktől, a sálonba mentek s Zappel magára maradván, bolyongva sétált a park árnyas utain . . . Véletlenül vagy készakarva-e épen arra vette útját, a merre Böskét látta távozni. — Nem is igen messze kellett mennie, hogy az ismert világos ruhát egy félreeső lúgos homályában megpillanthassa .... Lábújjhegyen közeledett tehát, hogy az ábrándozót föl ne zavarja. . . . A leányka kipirult arccal ismét egy levél olvasásába volt merülve. Feledékenységbe veszett el körülötte az egész élő természet. Arcán, egész lényén csak a boldog elragadtatás átszelleműlése tükröződött. Zappel keblében a féltés fájdalmai nyilatkoztak. Közelebb s közelebb lopódzott a bokrok takaró védelme alatt, hogy egy pillantást vethessen a levélre, melynek iróját szive teljéből irigyelte! — Még egy ág állt útjában, melyet el kellett hárítania, hogy a levélre láthasson, de az az egy épen a leányka fejére hajolt le. Zappel azt gondolta, a ki mer, az nyer! — s merészen nyúlt utána. . . . forintot, 1887. és 1888-ik években azonban, a bárki által megtekinthető szerződéseink szerint 2992 frtra emelkedett, sőt még emelkedhetik is. A város megvevén a regale-jogot, az előzetesen megkötött szerződések 1889. évi december hó 31-ig érvényesek, s eddig az évi jövedelem a vásárlott jog után 2510 frt volt, holott a városhoz már eddig beérkezett ajánlatok szerint jövedelmeink a bor és sör után 1890. évi január hó 1-től 9500 frtra emelkednek, mert ennyi már meg van Ígérve, jírzen körülményeinket pedig tekintet nélkül hagyni és számításba fel nem venni annyi volna, mint a város jogos tulajdonának és a fokozatos emelkedés által legkisebb számítás szerint 10000 frt évi jövedelmünknek elvétele. Ezen jövedelem csorbulást nem csak városunk, tanintézeteink, minden intézményeink, de az egyes adózó polgárok mellett maga az állam is megsinylené, s nagy károsodást szenvedvén, az állam követelményeinek nem tehetnénk eleget. 3-or Zala-Egerszeg rend. tan. városhoz csatolt Ola külváros részben minden teleknek meg van a regale joga. Itt a bor kimérési jog nincs hasonbérbe adva, hanem a városrész bekebelezett polgársága azt egyénenként, illetőleg telkenként, sőt a határ bármely pontján a regálejogot gyakorolhatja. Az ilyen természetű ital árulási módozatnak nincs meg a törvény javaslatbau tervezett jövedéki adó alapja, pedig az állam ezen polgárok által gyakorolt jogot ép úgy, miut az anya város Zala-Egerszeg tulajdonát képező 9 féléves korcsmában az úrbéri ital kimérési jogot nem vehetné el illő és megfelelő kártalanítás nélkül. Ha azonban mégis mindenkép megváltatnék, ezen fent forgó esetben, midőn a törvényjavaslatban tervezett jövedelmi adóalap hiányzik : vétessék itt ezeknél a megfelelő állami fogyasztási adó alapul a jövedelmi adó helyett s az 10-el megszorozva, képezze az egy évi jövedéket, a mely után a megváltási tőke kiszámíttatván, fizettessék. 4-er A törvényjavaslat szerint a kiszámított évi átlagos jövödelembol kezelés és egyéb költségek cimén 15% kivétel nélkül levonatni céloztatik. A törvény javaslat ezen rendelkezése nem csak sérelmes, de méltánytalan is. Mert összes regale-joguuk mindenkor bérbe volt és jelenleg is bérbe van adva, igy aunak kezelése költséggel nem járt. Ezen körülmény kizárja az állam azon jogát, hogy a kártalanítási összegből kezelési költségek cimén bármily csekély összeget is levonásba vehessen. De nem is feltehető, hogy akkor, midőn az államra a megváltás által csak jogok és baiznok háramlanak, még oly levonásokat is elrendeljen, melyeknek semminemű jog cime és alapja nincs. 5-ör. Az uradalomtól megvásárolt zala-egerszegi regalejog mellett az épületek is meglettek vásárolva, s ott mindenki által ismert dolog, hogy az ital mérés ezen három korcsmában volt gyakorolva, s az épületek is csak ezen célra lettek építve s egyáltalán más célra nem is használhatók. Ha már most az állam ezen épületeket nélkülözhetőnek vélné, minő roppant veszteség érne bennünket az által is, ha a város ezen épületeket a kitűzött célra nem használná. Mert arról, hogy a város a kezén hagyott épületeket más célokra használhassa, annál kevésbbé lehet szó, mert a városnak ugy is elég, sőt felesleges épületekről kell gondoskodnia. Mindezek után azon legalázatosabb kérelemmel járulunk a mélyen tisztelt Képviselőház elé, kegyeskedjék felhozott jogos és igazságos indokainkat tekintetbe véve oda hatni, liogy az ital mérési jog, mint legfőbb és legbiztosabb jövedelmi forrás, továbbra is a városok és községek jogos tulajdonába hagyatsék és a megváltás épen a községek javára eszközölte»sék az egyesek egyedáruságáuak kizárásával. Kelt Zala-Egerszegen, 1888. évi október hó 25-én tartott képviselő ülésünkben. Németh Elek s. k. Kovács Károly 8. k. v. főjegyző. polgármester. Böske azonban észrevette közeledését s ijedt sikoltással ugrott föl helyéről a levél néhány lapját földre ejtve. — Nagysádnak én ma valóságos mumusa vagyok ! Bocsássa meg, hogy ismét zavarom, — de főleg, hogy oly ügyetlen voltam, önt megijeszteni. Ezt én magamnak soha sem bocsáthatom meg — mond Zappel udvariasan lehajolva a földre esett levelek után, még mielőtt Böske megakadályozhatta volna. Amint a tanár kíváncsian a kezében tartott levélre tekintett, hogy gyűlölt versenytársa Írását ismerhesse legalább, — mert úgy mond : erről sokszor az ember jellemére lehet következtetni — csaknem sóbálványnyá vált váratlan meglepetésében! Hisz ezek saját uri kezének tudós hieroglyphjei voltak! Oh ég!! Mi ez? Talán opticai csalódás?! De nem, -— az nem lehet! Itt a cím, — ott kezének ákombákomos aláírása s itt: — baráti vallomása, őszinte gyónása szive szerelméről, mely új embert teremt belőle, ki ez egy nő iránti imádásban összpontosítja mindazon tiszteletet, becsülést, melyet addig rideg nőgyülöletében a szépnemtől teljesen meg vont stb. stb. Zappel félve tekintett az előtte lesütött szemekkel álló hölgyre, arcán levele hatását kutatva. De Böske összetett kezekkel állt ott s nem akarta szemeit fölvetni azon emberhez, kiben itélő bíráját gondolta most megláthatni. Arcán végig gördültek az árúló könycseppek, melyek Zappelt kétségbe ejtették ! — Böske kisasszony! bocsássa meg, ha megbántottam. Csak még az egyszer tekintsen le kegyesen arra, ki önt imádva szereti! — S ha úgy kivánja, ezután elmegyek innét, hogy jelenlétemmel ne zavarhassam többé! Érzem, hogy meg kell lennie, —de az égre kérem, ne váljunk el haragban ... s itt áhítattal egyik térdére ereszkedett a reszkető leányka előtt, ki meglepetve s repeső szivvel hallgatta a tanár ezen szenvedélyes hévvel mondott vallomását. Zalamegye legtöbb adófizetői. A megyei igazoló választmány az 1889. évre megyénk legtöbb adófizetőinek névsorát megállapítván, a névsort alább közöljük ama megjegyzéssel, hogy a 300 virilista közül az első évi 37397 frt 30 kr., az utolsó 277 fit 30 kr. adót fizet s 42-nek adója az ezer forintot meghaladja. 84-nek adója van kétszeresen számítva, közülük 54-nek ügyvédi oklevél, 7-nek mérnöki oklevél, 7-nek orvostudori oklevél alapján és 16 lelkésznél. Gróf Festetics Tasziló, gróf Festetics Jenő, Harkányi Károly, Inkey László, Simon Zsigmond, Tarányi Ferenc, Etl István, Klein Lipót, Bogyay Máté, Baronyi Benedek, Oltay Guidó, Bogyay Istváu, Klement Lipót, Töreky Aladár, Fürst Benedek, Koller István, gróf Batthyányi József, Lázár Bernát, Karczag Béla, Karczag István, Chernel Olivér, Blum József, gr. Deym Nándor, Tolnay Károly, Kaiser József, Hertelendy Ferenc, Kreiner Emil, Cutor Imre, Ilirschmann Adolf, Tóth Lajos, FAbiánits Ignác, Bedekovics Kálmán, Csertán Károly, dr. Friedmann Bernát, gr. Batthyányi Ernő, Mataszovits István, Baronyi Ede, báró Putheányi Géza, Guttmann László, Guttmann Henrik, Guttmann Vilmos, Guttmann Aladár, Isoo Ferenc, Kollár János, Hirschl Ármin, dr. Auguszt Zsigmond, Pulay Zsigmond, Barcza László, Csertán László, Vizlendvay József, Veiser József, Isoo Alajos, dr. Gyömörey Vince, Grünhut Sámuel, Plihál Ferenc, Fábiánits Gyula, ifj. Hajky Lajos, Csendes József, Peczek György, Ebenspanger Lipót, Schoris János, Talabér Zsigmond, Szily Dezső, Gyömörey Gáspár, Dervarics János, Vizlendvay Sándor, Háczky Kálmán, dr. Krasovecz Ignác, Nagy Károly, Kovács Kálmán, dr. Háry István, Deák Mihály, Kiss József, Tamás Ádám, Csigó Pál, Bub Károly, Graner Jakab, Kozáry Aurél, Blau Pál, Dervarics Imre, Berger Henrik, Hirschl Ede, Königmayer János, Oszterhuber Lajos, Hetyey Károly, Lövinger Ignác, Véssey László, Botka János, Haba József, Szele Ignác, Berger Adolf, Csesznák János, Hertelendy József, Kisfaludy Sándor, Marton Gáspár, Scheiber Sándor, Nunkovics Vilmos, Gaal Ödön, Eitner Zsigmond, Csigó Ibtván, Szabó Imre, Schercz Albert, Euglender Lajos, Takáts Jenő, Muset Ferenc, Neumann Márk, Zsilinszky Károly, Knortzer Frigyes, Skublics István, Baan Kálmán, Skublics Zsigmond, Hergár István, Ziegler Kálmán, Babóchay György, Bogyay Kálmán, dr. Tuboly Gyula, Külley József, Breier Ignác, Merkly Antal, Krosetz János, Gadó Mátyás, Skublics Gyula, Takáts Alajos, Vraua Frigyes, Konkoly Ambrus, Pámer Antal, Zsibrik Sándor, Feselhoffer József, Hencz Antal, Tamás Ferenc, Vucskics János, dr. Berger Ignác, Árvay István, Svastits Károly, Orosz Pál, Frisch Lipót, Köves Péter, Mild Mihály, Kohn Gáspár, Eperjessy Sándor, Mayer Sándor, Hertelendy Béla, Dervarics Ákos, Forintos Kálmán, Laskay Ferenc, dr. Szekeres József, Bezerédy Sándor, Hochsinger Sándor, Molnár Elek, Skublics Jenő, Tőkésy Lajos, Deusch Ferenc, Vágner Károly, Botka László, Kherndl Imre, Koiniczer Alfréd, Fischer Dávid, Imrey Ferenc, Berger Jakab, Bachrach Gyula, Bezerédy László, liosenfeld Adolf, Unger-Uflmanu Elek, Szigethy Antal, Sclienk János, Ebeuspanger Leo, Dobriu Benó, Dirnbeck Ferenc, Nusel János, Grünhut Alfréd, Zathureczky Márton, Leszner Ferenc, dr. Schreyer Lajos, Strém Vilmos, Thassy Imre, Schmidt Emil, Schleifer Sándor, Ink József, Szommer Sándor, Dukász Sándor, Szatmáry József, Szigricz Róbert, Baranyay Ödön, Ruzsich Károly, Kiss János, Vértessy Iván, dr. Horváth Antal, Veltner Adolf, Stolczer Jakab,, Ko'au Sándor, Tauber Alajos, Sebestyén József, Morándini Bálint, Szakonyi Zsigmond, Tersánszky József, Mojzer József, Ivánics György, Nusi Mátyás, Récsey József, Eitner Sándor, Schwarcz Lipót, Nedeczky Jenő, dr. Hauser János, Zozoli Ferenc, ifj. Reischl Vendel, Lövi Adolf, Veiszbacker János, Rosenfeld Simon, Sipos Károly, Günsberger László, Leszner Henrik, Spitzer József, Kollay Jeromos, Győrffy Dániel, Salamon István, Zakál Henrik, Thassy Lajos, Hoffmann Adolf, Brückner Miksa, Baranyay Béla, Leszner Samu, Ádám Antal, Oroszváry — Tanár ur! Hisz én magam vagyok a bűnös; rajtam a sor bocsánatért esedezni. En sértettem meg önt, midőn ámításom által belopóztam bizalmába s oly levelezést folytattam önnel, mely szemeiben most méltán csalásnak tűnhetik föl! Megbocsáthat nekem ezért! Zappel meglepetten fölugrott. — Mit?! — Ön, — ön édes kisasszony lett légyen az én ujságbeli ismeretlen jó barátom, a kit Barna E. név alatt tanultam becsülni és — — — — És Barna Erzsi alakjában megvetni, — oh ! tudom, tudom, csak mondja ki egyszerre! vágott szavába kezeit tördelve Böske. — Oh Erzsikém, ne tépd el a szivemet ilyen beszédekkel! Hiszen mi régi ismerősök vagyunk, a kiket az Isten egymásnak teremtett! szól a tanár örömittasan a leányt szivére ölelve. — Nem te akartál engem el ámítani, hanem magam vagyok az oka, ha nemed iránti gyűlöletem által elvakítva nem tételeztem fül nőben annyi tudományt és ismeretet, mint a mennyi leveleidben nyilvánúl. Te csak azt tetted, hogy nevedet nem irtad ki egészen s én a Barna E. alatt eszes, csinos ifjút képzeltem, a ki egy tapasztalt férfi tanácsait nem veti meg! — S lám! mit rejt némelykor a titokzatosság leple! — Ifjú tudós helyett — kedves aranyos kis menyasszonyt találtam ! — Nos — és meg vagy elégedve a cserével ?! kérdi csintalan mosolylyal ajkán Böske. — Hogy mennyire, — azt egész életedben tapasztalni fogod! felel Zappel. — Hát te engem milyennek képzeltél — leánykám ? — Leveleid olvasásánál, — ezek a végtelen bölcs okoskodások, ezek a fenkült eszmék, — komoly életnézetek, bizony azt a hitet ébresztették bennem, hogy valami — tudod — valami vén, tudós könyvmolylval vau dolgom! De leveleid bámulatra ragadtak! Menyaszszony nem olvashatja nagyobb örömmel vőlegénye leveleit,