Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-10-28 / 44. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. szeptember 44. 39. szám. ZALAMEGYE JL u ii » 1 ' i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kllltlfliik vissza. tr A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az élet és halál. Abban a lázas világ-küzdelemben, mit az emberiség, mint a világ ura, a létért vagy magasabb célért folytat, az élet és halál lebegnek folytonosan a küzdők előtt. Egyfelül minden lehetőt elkövetve, megmozdítva látunk azért, liogy az emberiség élete mentül inkább biztosíttassék, megóvassék s mentül szilárdabb alapot nyerjen a mulandóság hatalmába igázott élet; másfelül meg szintén lázas tevékenységet tapasztalunk abból a célból, hogy az embereknek adott élet mentül gyorsabban és mentül tömegesebben kioltható legyen. Egyfelül: a közegészségügy érdekében kifejtett lázas tevékenység, az emberi erő, egészség és épség fentartására, növelésére szánt hivatalos és nemhivatalos intézkedések egész özöne; másfelül: az embergyilkoló szerszámok feltalálása utáni határt ismerni nem akaró, mohó vágy; az emberiséget percek alatt száz és ezer számra pusztítani szánt fegyverek diadala. Egyfelül: azoknak ünnepelése, kik az emberi élet érdekében munkálnak; másfelül : azoknak dicsőítése, megkoszorúzása, kik emberölő találmányokkal gazdagítják az egymással homlok-egyenest álló hatalmak fegyvertárát. A bölcs szánó mosolylyal nézi az emberiség küzdelmében ezt az óriási kontrasztot és elmerül lelke a jövőbe szövődő gondolatok özönébe s tűnődve keresi a fonalat, mely az emberiséget egykor majd észretérítendi s ki fogja vezetni az ellemnondások káoszából. A gyakorlati élet embere azonban, ki nem azt keresi, hogy milyennek kellene lenni az emberiségnek, hogy magasabb célját, rendeltetését elérje, hanem leszámol, megalkuszik az adott körülményekkel; aki tudja, hogy az emberiség kulturális haladásában sem lehet ugrás, csak fokozatos haladás; aki a kor uralkodó szellemében fölismeri, hogy a világbéke, az emberi életnek a természet rendje szerint való elmúlása manapság még legfölebb egy-egy nagy és szép reménységében boldog-állapotú vidéki újság kimérája, aki a fenálló állami rendszerek mellett belátja (mert be kell látnia), hogy a háború elkerülhetetlen s hogy úgy mondjuk: szükséges rossz : az elfogja ismerni mindkét küzdelem jogosultságát. Azét is, mely az élet, azét is, mely a halál érdekében foly. A mélyebben gondolkozó fő nem fogja kimérának tartani, ami Jókai „Jövő század regényé"-nek alapeszméje, hogy a világbékét éppen az öldöklő szerszámok ne-továbbjának föltalálása fogja megteremteni. Tekintsük csak a régebbi s a mostani háborúk lefolyását! Mig az öldöklő szerszámok nem tökéletesíttettek, egy-egy háború évekig eltartott az ő vérfagyasztó borzalmaival. Manapság már a vitássá váló hatalmi kérdéseket r egy két havi puskaropogás teljesen eldönti. Es minél tökéletesebbé lesznek az emberölő fegyverek, minél lázasabb verseny támad uj meg uj csatadöntő találmányok létrehozásában: annál gyorsabb megoldást nyernek a vitássá válott s békés uton el nem intézhető diplomáciái kérdések ; mig végre valakinek agyából csak kipattan aféle aerodrom, minőt nagy Jókaink röpködtet a légi csatában, s akkor bizony-bizony mégis csak kénytelen lesz majd a legmagasabb diplomacia is akceptálni a világbékét, a hatalmi és nemzetközi kérdések békés uton való elintézését. Mig azonban ezen — ma még csak az álmok országába tartozó — időkor be nem következik: a fenálló világ-rendszeren alapuló emberpusztítással szemben mindent el kell követnünk az emberi életnek más oldalról való megóvása, biztosítása érdekében. Es ha már nem állhatjuk útját az emberölő szerszámok, fegyverek szaporodásának, sőt a fenálló világrendszerrel szemben azoknak jogosultságát is el kell ismernünk: annál inkább elismeréssel kell lennünk minden oly törekvés, minden oly intézkedés iránt, mely az emberi élet érdekében van. Ilyen intézkedések mindazok, mik a közegészségügy emelése és jobbátétele céljából tétetnek. Éppen azért az emberiség érdekében, az élet megőrizése által, az élet és halál közti egyensúly fentartása tekintetében halhatatlanságot érdemlő dolgot cselekszenek azok, kik a közegészségügy terén buzgólkodnak. Csak is általuk s ilyként nyer enyhébb képet az élet és halál érdekében vivott, anyagi és szellemi küzdelem. A csaták képének borzalmait is az szeliditi némikép, hogy a halál öldöklő fegyverei nyomában mindenütt ott vannak az élet mentő angyalai, a lmmanismus szent jelvényével. Így van eltalálva a valódi ellensúly az emberi élet ellen folytatott harcban. Mert az uralkodó korszellemmel ellentétben hiába irunk, hiába szónokolunk a háború s az emberirtó fegyverek, találmányok ellen, általa nem lendítünk az emberiség sorsán; de ha az életmentés érdekében buzgólkodunk : akkor megtettük kötelességünket és tettünk valamit a humanismus érdekében. Ilyen életmentő társulat a „vörös-keresztegylet" is. Célja, működése ismeretes mindenki előtt. Vajha mentül többen fognák föl és értenék meg azt s annak az emberiség élet-érdeke szempontjából való rendkívül üdvös voltát. Vajha mentül többen sietnének e szépezélú társulat táborába leróni emberi s egyúttal hazafias tartozásukat. Igy azután mindig nyugodtabb képpel néznénk a halál pusztító angyala elé. Városunk felirata a regále-ügyben. Mélyen tisztelt Képviselőház ! Zala-Egerszeg rend. tan. város képviselőtestülete és közönsége azon alkalomból, midőn a nagyméltóságú m. kir. pénzügyminiszter úr az italmérés rendezése tárgyában alkotott törvényjavaslatot beterjesztette: a fenyegető veszély elhárítása végett az alább kitejtendő indokoknál fogva kénytelen kérvényezéssel élni. A beterjesztett törvényjavaslat közgazdaságilag egészben véve nem csak káros, de méltánytalan is. Mert megbénítja, sőt tönkreteszi az államalkotó elemeket, a földművelés, ipar, kereskedelem és vagyonosodás emporiumait, az állam és legtöbbször a magas kormány biztos támaszait : a városokat, megfosztván őket azon jövedelmektől, a melyek nem csak biztosak, de a melyek a viszonyok fejlődésénél fogva növekednek, a melyekre a városoknak évi költségvetéseiknél szükségképen táinaszkodniok kellett. „Zalamegye" tárcája. A nőgyűlölő. — Humoreszk. — Irta: Németh E.-né Andaházy Irén. (Folyt, és vége.) Ebben a pecben a verrandáról hangosan kiáltották : — Böske! Böske! — IIol vagy?! A lányka megrezzent s véletlenül felszakította a borítékot összetartó utolsó enyvezést is. — A levél kihullott belőle s az ölébe esett. Csak még az írást akarta meglátni, aztán — — Ah ! — Mi ez ? Ezek a kézvonások ! Ezek a kézvonások! — Ez a címzés! — Hogyan lehet ez?! a leányka szivéhez kapott s bámulva nyugtatta szemeit az ismerős íráson. — Istenem ! de különös véletlen 1 — Böske! — jöjj hamar! — hangzott ismét a ház felől. — Megyek már! — kiált a lányka, s futva szaladt a veranda felé. A házi úr megérkezve gazdasági szemleutjából, neje által értesült a különös idegen látogatása s viselt dolgairól. - Ah ! édes feleség! Ez lesz ám bizonyosan az az én tudós jó barátom, a kit a múltkor meghívtam. — Mikor? és kit?— kérdi meglepetve az asszony. - No hát, hiszen tudod; az ón drága jó Zappelem ? — Kicsoda ? 1 Hja! vagy úgy? Ti nem tudjátok! Hát biz azt akkor elfelejtettem megmondani, hogy Xavér barátomat a múltkor meghívtam, s tegnap kellett volna megérkeznie. — Hiszen elküldted a kocsit Kutasra ? Igen, mert véletlenül Böske is megírta, hogy akkor érkezik ! — Szerencse! Egy kis kénytelen hazugsággal jóvá tehetjük az egészet! A gazdaság — s most a szénagyiijtés — — — — Lásd, te feledékeny ember! Minő zavarba hozhattál volna, ha a véletlen mindent jóra nem fordít! — Megyek ; fölkeresem az én drága jó Xavéremet, hogy egy szívből jövő „Isten liozott"-at mondjak neki! Ismerem végtelen jó szivét s tudom, készségesen megbocsát feledékenységemért. —- Legjobb mindig a valót megmondani ! Én addig Büskét világosítom fel a tényállásról. Böske a második hívásra megjelent a verandán, a hol nővére várta azon újsággal, melyről úgy is értesülve volt a véletlenül kezébe került levél által. Szive a legellentmondóbb érzelmekkel vívódott. Nehéz lelkiismereti furdalásokat érezett a fölött, hogy alakoskodással úgyszólván belopódzott egy férfi barátságába, a ki talán sohasem ajándékozta volna meg azzal, ha valódi alakjában ismerhette volna meg. De egyszersmind boldogította is a véletlennek azon szeszélye, mely barátsága és szerelme tárgyát egyszerre egy ós ugyanazon személyben mutatja be neki! A tanár levelei bámulatra ragadták Írójuk iránt; — rajongott érte, mint a hogy fiatal sziv egy eszményért rajonghat! A tanár személye pedig — tán a lélek titokteljes vonzása folytán, — szerelmet keltett a leányka szivében. —- A tréfából megkezdett játék komoly szilieket öltött; a másnak ásott verem most saját veszedelmévé vált. . . . Minden lelki furdalásai mellett is égett a kíváncsiságtól megtudhatni, mi van abban a levélben, melyről most már meg volt győződve, hogy oly egyénhez' volt intézve, a ki nem követ el tolvajlást, ha el is olvassa tartalmát. Alig bírt szórakozottságán uralkodni, mikor nővé révei beszélgetett. — Férjem azt mondja, hogy most több hétig fog Zappel tanár minálunk tartózkodni! /élvezetes idő lesz ez — mond az asszony örvendve. — Én úgy szeretem az ilyen tudós, szórakozott embereket látni és hallani, mikor disputálnak, vitatkoznak, polemizálnak! Mindig lehet tőlük tanulni. — De örülök főleg annak, hogy te is most itt vagy édes Büském! Hisz te is csak ilyen kis tudós künyvmoly vagy — majd mennyit mulatok én tudományos diszertátiótokon! — Sajnálom édes liózám, hogy nem lehet módod benne — mond Böske elkomolyodva. — Barátnőmtől báró Völgyinétől a múltkor igen elfogadható ajánlatot kaptam, melynél fogva ő Schweizba akar utazni, s nem lenne-e kedvem vele tartani? Az alkalom oly kínálkozó, hogy elhatároztam magamat rá s eszerint holnap délben összetalálkozunk a kutasi állomáson, honnét együtt utazunk tovább. Sietnem is kell, hogy böröndeimet idejében becsomagolhassam! Böske igazat mondott, Völgyiné meghívó levele kezénél volt, de határozatával mind addig nem volt készen. Amióta megtudta azonban, hogy Zappel tanár tovább fog Boldogfalván tartózkodni, valami elviselhetlen félelem ragadta meg lelkét s itt maradása lehetetlennek tünt föl előtte, — Nem akart tovább egy födél alatt maradni azon férfiúval, kinek jelenléte őt nyugalmából kiforgatja, mert rettegnie kell a titok felfedezésétől, mely közöttök lappang s reá csak szégyenítő visszahatással lehet! Viszont szerelemről álmodni sem akart . . . — Ej te önfejű leány te! — mond Róza asszony Böske rendíthetlen akaratát ismerve. — Eredj! mindig ilyen furcsa ötleteid vannak ! — tevé hozzá neheztelő hangon. — Itt jönnek már az urak, látom! Majd bepanaszollak nekik. A vendégszobából karöltve jött a két jó barát szívélyesen beszélgetésbe merülve. Böske bocsánatot